Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-20 / 168. szám

2002. július 20., szombat Kelet# Magyarország HÁTTÉR /3 0 ÚJ óvoda. Vámosorosziban ma faluna­pot tartanak. Az egész napos program keretében délelőtt fél 11-kor felavatják az új óvodát. 0 Kék Madár. Gacsályon szombat dél­után négykor átadják a megyei önkor­mányzat Kék Madár Ápoló-Gondozó Ott­honának új épületrészét. 0 Harangszentelés. A gemzsei reformá­tus egyházközség presbitériuma vasár­nap 16 órakor harang- és toronyszente­lő hálaadó istentiszteletet tart. NÉZŐPONT Bocsánat, tévedtem Angyal Sándor A második, hasonló jellegű hibát is majdnem elkövette az új koalíció kormá­nya. Mint ismeretes, korábban a kultuszmi­niszter pályáztatás nélkül akarta kinevezni a Nemzeti Színház igazgatóját, aztán utó­lag - tiszteletre méltóan - visszavonta, megváltoztatta eredeti döntését és kiírta a pályázatot. Ezen a héten pedig az borzolta a kedélyeket, hogy az illetékes miniszter közbeszerzési eljárás nélkül akarta folytatni az autópálya-építést, ami ellen Keller Lász­ló, szocialista képviselő, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára emelte fel a szavát és végül mégiscsak közbeszerzéssel épülnek az autópályák - tudattuk mi is tegnapi lapunkban. (A már folyamatban lé­vő munkálatokra meghívásos pályázat lesz, ám amit jövő márciusban kívánnak indíta­ni - köztük az M3-as Görbeháza-Nyíregy- háza közötti szakaszát - arra már szabá­lyos közbeszerzési eljárást hirdetnek.) Emlékszünk, hiszen annyira nem távoli még a választási kampány: a hatalomra tö­rő akkori ellenzék milyen erőteljesen lépett fel a pályáztatás nélküli milliárdok oszto­gatása ellen és ígért „üvegzsebűséget", ha hatalomra kerül. Tette ezt azzal az indok­kal, hogy az egész országot érintő állami beruházások közpénzből valósulnak meg, ennek pedig minden fillérjével el kell szá­molni a népnek, a választópolgároknak. Hasonlóan szóltak a fontos posztok (nem a politikai jellegűek) betöltéséről, ahol a leg­természetesebb dolognak tartották a pá­lyáztatást, hogy a legjobbak közül is a leg­kiválóbbat tudják kiválasztani. Egy ország irányítása bonyolult dolog, s egyik kormány sem állíthatja magáról, hogy tévedhetetlen, hogy nem követ el hibákat. A mindenkori kabinet tagjai is emberek, akiknek nincs zsebükben a bölcsek köve, tehát hibázhatnak is. Azok a milliók, akik hatalomra juttatnak bizonyos erőket, nem is a tökéletességet várják el, de azt igen, hogy az általa hatalomra segített kormány törekedjék elkerülni a hibákat, a tévedése­ket, s ha ez nem sikerül, időben korrigál­jon, önkritikusan tartsa fel a kezét és vallja meg: „A döntésemet meg kell változtat­nom, mert nem voltam elég körültekintő." Most ez történt. Remélhetőleg nem utoljára, mivel megígérték. Elszánt kapus Rajz: Ferter János Az aratást a miatyánkkal kezdték Előkerült a kaszakő, és Eta néni megmutatta, hogy a penge élén mint ragyog a napnak fénye Alacsonyabb tarlót vág, mint a gép Fotók: a szerző Lefler György E-MAIL: lefler@inform.hu Napkor (KM) - Már kora reggel perzselt a nap a nap­kori határban. Éberhardt Ist­vánná, a Lada Niva kormá­nya mögül kiszállva előszed­te az aratáshoz szükséges minden kelléket. A fentesbe vizet löttyintett, majd gyors mozdulatokkal éles­re fente a kaszát. Aztán a táblá­ba állva megsuhintotta azt. Az aratási meghívást telefo­non kaptuk az 57 éves Eta néni­től. - Csak semmi Etelkázás, Eta vagyok én! - mondta a megszó­lítást illetően. Mint akkoriban oly sokan, a mezőgazdasági mun­kákkal, így a legfontosabbnak tartott aratással maga is hamar megismerkedett. Kicsiny pulya- ként már markot szedett, tizen­öt éves korától pedig a kaszanye­let is megfogta, ha kellett. Bi­zony, jókora táblákat levágott. Ma már csak kedvtelésből fog kaszát: a fia az idén is lábon ha­gyott annyi tritikálét a kombájn után, hogy az édesanyja egy ke­resztre valót kézzel learathasson. Paraszt, s a pap- A fiam dünnyögött egy ki­csit, de azt mondtam neki: miért, rá van írva arra a kaszára, hogy férfi avagy női?! Nem pulóver az! - mondta nevetve. - Ellenben - folytatta Eta néni - tennék egy halláspróbát, mint a régiek. Na, mit felel arra, hogy „lapát, ka­sza”?! Hát, erre aztán semmit! Mit is mondhattam volna?! Közben a sor végére ért, ahol ismét előkerült a kaszakő, és Eta néni megmutatta, hogy a penge élén mint ragyog a napnak fé­nye. Majd a kaszát sarló váltot­ta fel, s háttal menve, mint a rák, hamarjában kévébe szedte a levágott gabonát. A saját anya­gából megkötött kévék aztán a tarlón kereszt formát rajzoltak: legalulra került a paraszt, majd a négy égtáj irányában, négyes kötésben elhelyezett további ti­zenhat kéve, s az egészet, tizen­nyolcadikként a pap fedte be. - A legelső és legalsó kéve azért „paraszt”, mert mindig az visel­te a terhet, a legfelső pedig ami­att „pap”, mert az megvédelme­zi és megáldja az életet. A pa­pot mindig kalásszal északnak fektettük, hogy a legtöbbször ar­ról támadó vihar ne tudjon be­lekapni a keresztbe - sorjázta Eta néni. - Egy kaszáshoz egy kötő járt, de akkor ez utóbbi ke­resztbe is rakta a kévéket. Két kaszáshoz is egy marékszedő du­kált, ám ez esetben már mind­hárman rakták a keresztet. Hasban az erő- Nekünk Felsősimán volt a tanyánk, a földünk közepén. Ta­lán még ma is Vilmányi-tagnak hívják. Heten voltunk egy csa­lád, édesapámék, és mi az öt gye­rek. A bátyám volt a legidősebb, és egyszem fiú, én meg negyedik a sorban. Az egész nyáron tartó aratás előtt mindig disznót vág­tunk, merthogy hasban az erő! A húst lesütöttük, s már csak fel kellett melegíteni. Kenyeret sü­töttünk, a teknőből öt nagy ke­nyér került ki, egy cipó, vagy más néven vakaró, no és a lán- gos! Ez utóbbit kaprosán, tejfö­lösen, zsírosán ettük, ki hogy szerette. Reggel háromkor kel­tünk, s a munka előtt, a tábla szélén rövid fohászt mondtunk: „Isten, segíts!” Az aratás első napján együtt elénekeltük a Himnuszt, és elmondtuk a miatyánkat. A mama, és egy se­gítő otthon maradt a jószágot és a napi teendőket ellátni. A töb­binek irány a határ! Az első nap a csupasz karunkat, lábunkat még véresre marta a szár, de az­tán hozzáedződtünk. A tarlón is mezítláb jártunk, a sorja közt, nem volt még akkor nyári cipő. Kilenc óra tájt megreggeliztünk, többnyire sült kolbászt, szalon- nás tojást, tejet, tejeskávét. Az­tán délig folytattuk a munkát. Ebéd után lepihentünk, s úgy két óra után ismét a határban ta­lált bennünket a nap, majd azt követően úgy este tízig tartott a munka. Akkor az előre meghú­zott hordónyi vízben lemosakod­tunk, megvacsoráztunk, majd imádságos nyugovóra tértünk. Az aratás végeztével az utol­só keresztnél egy kis szertartást végeztünk. A kaszanyelet bele­szúrtuk a keresztbe, s az álta­lunk szőtt magyar zászlót átve­tettük a kaszán, majd elénekel­tük a Himnuszt, és hálaimát mondtunk. Zászló a kaszán A keresztek úgy két hétig szá­radtak a földön, akkor szekerek­kel a tanyára, asztagba hordtuk. Géppel, két napon át tartott a cséplés. így, visszagondolva is nehéz, de mégis szép élet volt az! Fáradtan is volt kedvünk min­dig énekelni, valahogy jobban összetartottak az emberek. Mára nagyot változott a világ, meg az emberek lelke is! Már családos lányunk és fiunk van, s három unokánk. Annak nagyon örül­tem, hogy visszakaptuk a földet, amin a férjem és a fiunk elindí­totta a családi gazdaságot. A kisunokánk személyében pedig biztosítva látszik a folytatás is, olyan nincs a traktoron, amit ő ne ismerne! - mondta Eta néni. Eta néni nemcsak a kaszá­hoz ért, de a tollat is jól forgat­ja. A paraszti életet megéneklő versei olykor a kaszánál is éle­sebbek. Bővebben: www.szon.hu Az utolsó keresztnél Hangok hídján. Egy ütött-kopott gitáron ezerszer játszott sláger is elég ahhoz, hogy két ember között hidat építsen a közös élmény Fotó: Racskó Tibor Eurorégiós kulturális napok Nyíregyháza (KM) - Július 22-augusztus 4-e között hét részből álló rendezvénysoro­zatot szervezett a Kárpátok Eurorégió, amelynek színhe­lye Nagybánya. Mint Majomé László Brigitta a Kárpátok Eurorégió nemzetkö­zi titkárságának ügyvezetője el­mondta: a román nemzeti fél uniós pályázaton nyert pénzt a rendezvényekre, amelyekre az eurorégióban részt vevő négy to­vábbi nemzeti fél (lengyel, ma­gyar, ukrán, szlovák) reprezen­tánsait is meghívták. A résztve­vőknek szállást, étkezést adnak és programokat szerveznek. Te­kintettel a rövid határidőre, az érdeklődők számára a megyehá­zán működő nemzetközi titkár­ságon adnak felvilágosítást. Az események sora a nemzet­közi festészeti táborral kezdődik, amit a kézműves és népművésze­tei vásár követ július 27-28-án. A továbbiakban írók, költők, publicisták, műfordítók, tolmá­csok találkozója, interetnikus szimpózium, kortárs és népmű­vészeti kiállítás, gasztronómiai bemutató lesz, a programokat népi fesztivál és az előbbi esemé­nyek résztvevőinek parádéja zár­ja augusztus ÍM-én. A zivatarok ellenére ütemes a betakarítás A tervezett gépvásárlás nettó költsége tíz és fél milliárd forint Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) - Jó ütemben haladnak me­gyénkben az aratás munkái, az őszi árpával már végeztek a kombájnok, az őszi búza te­rületének 70 százalékáról gyűjtötték be a termést. Erről Csong­rádi Zoltán, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Me­gyei Földmű­velésügyi Hi­vatal megbí­zott vezetője tájékoztatta tegnap a sajtót. Bevezetésként előbb elmond­ta: az agrártár­ca közigazgatási államtitkárának felkérésére ideiglenesen ő látja el a hivatalvezetői teendőket, amíg a posztra nem írnak ki nyílt pályázatot. Úgy véli: jól szervezett, felkészült szakem­bergárda munkáját koordinál­hatja. Ezt követően a gyümölcsösöket ért téli és tavaszi fagykárok fel­mérésének legfrissebb adatairól számolt be. A hivatal július 17-éig összesen 3710 hektárt érintve 1804 támogatási kérelmet fogadott és 2709 hektárra 1300 darab igazolást állított ki. A jogvesztő határidő július 20-án jár le, ezért a végle­ges kérelmek száma 30 százalék­kal többre becsülhető. Jelentős gépigény Az új mezőgazdasági gépek és berendezések vásárlási támoga­tásáról szóló tájékoztatóból kide­rül: megyénk gazdálkodói 1496 kérelmet nyújtottak be, amely­ben a tervezett vásárlás nettó költsége meghaladta a tíz és fél milliárd forintot. A támogatási alapigény 2,6 milliárd forint, kiegészítő családi gazdaság címén további 535 millió forint volt, kamattámogatásként pe­dig 71 millió forintot jegyzett a hivatal. Összegzett adatok Az APEH-hez 1161 igazolást to­vábbítottak, ezek 4,7 milliárd fo­rint nettó költség mellett 1,2 mil­liárd forint alaptámogatás folyó­sítását teszik lehetővé. Az aratásra térve Csongrádi Zoltán hétfőn összegzett adatokat közölt: az őszi árpa teljes terü­letét (4279 hektár) betakarították, az átlagtermés 2,8 tonna. Az őszi búza 33 658 hektárjából 23 644-en végeztek a gépek a munkával, 3,6 tonnás termés re­gisztrálható. A szalma begyűjté­se, a tarlóhántás folyamatos. Még tombol a nyár I Csongrádi Zol­tán megbízott hivatalvezető

Next

/
Thumbnails
Contents