Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-13 / 162. szám

2002. július 13., szombat HÉTVÉGE /8 Zsemlye Ildikó: Bronz táj TÁRLAT Lous Stuijfzand: A természet tiszteletére Fotók: Elek Emil Éremművészeti és kisplasztikái alkotások A 26. Sóstói Nemzetközi Éremművé­szeti és Kisplasztikái Alkotótelep „szám­vetése” a Városi Galériában látható. Az alkotótábor megléte a város kulturális erényei közé tartozik, s világszerte, hosz- szú idő óta hirdeti: itt egy iskola jött lét­re, egy műhely, amely reméljük, a mű­vészettörténet említéseiben is helyt kap. A jelenlegi kiállítás azt mutatja, erősöd­nek a technikából adódó sablonmegoldá­sok. A kiégetett természetes anyagok, gal­lyak, papírok, nád, illetve a talált for­mák bronzba komponálásai. Daniel Mamoloff: Sóstó MÚZSA Juhász Gyula Magyar nyár 1918 Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sápadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély tüzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? Végleg meggyógyulhat az édes betegség A szervátültetés csupán a medicina egyik zsákutcája - mondják a szakemberek A műtét a radikális megoldások eszköze Nagy István Attila e-mail: nagyia@inform.hu Népiesen cukorbajnak, a köznyelv cukorbetegségnek hívja. Nevezték úri betegség­nek is, hiszen csak az igazán tehetősek tarthatták meg a követendő diétát. A rejtőz- ködőbbek, akik szégyellték ezt a sorscsapást, csak lati­nul emlegették: diabetes mel­litus, Mindegy, mi volt a neve, ne­hezen lehetett, lehet feldolgozni különösen a fiatakorban szerzett betegséget, hiszen az injekciós tű - naponta legalább háromszor - elkíséri az embert. Önfegyelmet igényel a fizikai és lelki megter­helésben, a táplálkozásban egy­aránt. Mindenben. Főképpen azért, mert az egészség az ember természetes állapota, s nem a be­tegség. Újabban körvonalazódik vala­mi látványos megoldás. Szeren­csés esetekben néhány cukorbe­teg örökre eldobhatja a fecsken­dőt és a tűt, a vércukormérő ké­szüléket, a félelmet a váratlan éj­szakai rosszullétek miatt. Betegségtörténet A diabéteszt a hasnyálmirigy betegsége okozza. Az immun- rendszer „tévedésből” megtá­madja az inzulintermelő béta-sej­teket, és szétroncsolja őket. A megmaradt sejtek már nem tud­nak elegendő inzulint termelni. Hagyományosan a vércukorszint szabályozását végző hormon pót­lásával lehet kezelni a cukorbe­tegséget. Ez persze nem valódi gyógymód, hiszen csak a has­nyálmirigy helytelen működése miatt hiányzó inzulint juttatjuk a szervezetbe. Igazi gyógyulást az eredményezne, ha a szerve­zetet újra képessé tennénk a hor­mon folyamatos előállítására. Ehhez beavatkozhatunk a szer­vek, a sejtek-szövetek és a gének szintjén. A szervi szinten való beavatkozás lehetősége egy tel­jes hasnyálmirigy beültetése, de nem minden esetben lehet java­solni ilyen transzplantációt. A szervátültetés a medicina egyik zsákutcája, a fejlődés majd valamikor a transzplantációs műtétek eltűnését fogja eredmé­nyezni. Jelenleg azonban nincs más gyógymód, amellyel a cu­korbetegek halálozását olyan ha­tékonyan lehetne csökkenteni, mint a szervátültetéssel. De nem szükséges teljes has­nyálmirigyet, elég csak a Langerhans-sziget sejtjeit beül­tetni a szervezetbe, ugyanis a hasnyálmirigy ezek hibájából nem tud elegendő inzulint előál­lítani. A szigetsejtek beültetése általában nem vált ki olyan erőteljes kilökődési reakciókat, mint amüyeneket az egész has­nyálmirigy transzplantációja okozhat. Sajnos, a szervezet még­sem „fogadja el” teljesen a beül­tetett egészséges sejteket, mert ezek nem tudnak úgy „megta­padni”, mintha a hasnyálmirigy sajátjai lennének. Bár a sziget- sejt-beültetés segítségével hosszú ideig nélkülözni lehet az inzuli­nos kezelést, legfeljebb egy év múlva újabb sejtbeültetésre van szüksége a betegnek. Kevés a donor Elegendő donor hiányában azonban sok beteg számára az újabb és újabb sejtterápiás be­avatkozás megvalósíthatatlan lenne. Ezért olyan laboratóriumi sejttenyészetekre van szükség, ahol nagy mennyiségben állíta­nak elő inzulintermelő hasnyál­mirigysejteket. Az egyik lehetőség erre a te­rápiás klónozás, az embrionális őssejtek felhasználása. Dr. Farkas Gyula szegedi pro­fesszor szaktekintélye a sziget- sejt-transzplantációnak. Magyar- országon, 1984 óta, egyedül ő végzett ilyen beavatkozásokat.- 1999-ben egy kanadai mun­kacsoport kidolgozott egy olyan izolálási és kezelési módszert, amelynek segítségével az elhalt egyén hasnyálmirigyéből sike­rült olyan mennyiségű szigetet izolálni, amelyet az I-es típusú (veleszületett) cukorbetegnek be­adva, teljesen megszűnik a kül­ső inzulinszükséglete. Ezzel a módszerrel világszerte foglalkoz­nak. 1999-ben ezzel a technoló­giával sikerült tíz I. típusú cu­korbetegnél emberi hasnyálmi- rigy-szigetsejteket oly módon át­ültetni, amelynek eredménye­ként egy év után teljes sikerről számoltak be, ugyanis senkinél sem kellett újrakezdeni az inzu­linozást. Azóta újabb átültetése­Illusztráció: Balázs Attila két végeztek, és jelenleg a 29 transzplantáltból 18 egy évnél több mint egy éve „inzulinmen­tes”. Az USA-ban öt ilyen központ van, Európában kettő. Ha min­den jól megy, akkor Magyaror­szágon is lesz egy. Itt Szegeden. Ezt a transzplantációt azok szá­mára tartjuk fenn, akiknek gya­kori hypoglikémiája van, vagy nehezen állítható be a vércuk­ra, illetve a másodlagos szövőd­mények erőteljesen megjelennek. Akkor is szóba kerül ez, ha a ve­sével együtt történik a beültetés. Várólistára kell kerülni Magyarországon elkészült a laboratórium, a műszerek foko­zatosan megérkeznek, remélhető­Dr. Farkas Gyula professzor Fotó: Nagy István Attila leg ősszel beindul a „próba­üzem”. A diabetológusok fogják adni a javaslatot a várólistára való felkerülésre. A minisztéri­um egyelőre évente öt, a későb­biekben tíz transzplantációra ad lehetőséget, hiszen egy-egy üyen beavatkozás költsége megle­hetősen magas. Cukrosok megyénkben Dr. Szigligeti Péter, a me­gyei cukorbeteggondozó főor­vosa:- Megyénkben az I-es típu­sú cukorbetegek aránya nem változott. A II-esek száma lé­nyegesen megnőtt, a legna­gyobb mértékben a negyvenöt évesek között. Ebben nagy szerepe van a szociális hely­zetnek, hiszen az egészséges táplálkozás az ő esetükben ne­hezebben vagy egyáltalán nem oldható meg. Itt még mindig általános a szénhidrátban és zsírban gazdag táplálkozás. Ez elősegítheti a Il-es típusú cu­korbetegség kialakulását. A gazdagabb megyék esetében valamivel jobb a helyzet, mint nálunk. A szövődmények között elsősorban az érszűkület, a koszorúér-szűkület dominál­nak. A „halálos négyes” kö­zött ott van a cukorbetegség is. A koszorúér, a vese beteg­sége, a szemészeti problémák mellett megjelentek a neu- ropátiás szövődmények is. A megyében három szak­képzett dietetikus dolgozik, ők nem tudják az egész megyét átfogni, ezért sok múlik a tá­jékozottságon, az egyéni fele­lősségen is. Nevezetességeink Zsurk heve a Zsúr személynévből ered, s először az ezredforduló után bukkant fel, amikor II. Endre király 1212-ben Bánk bán­nak adományozta. A fatemplom közel száz esztendeig állt, helyére Almásy Sámuel idején kőtemplo­mot terveztettek. Az építéshez az egyház adta az összes anyagot és fuvart, a napszámosokat pedig az építész. Mivel a fatemplom 1790-ben készült kazettás mennye­zete jó állapotban volt, és meg akarták tartani az új templom mennyezeteként is, ezért nem szedték szét, hanem alátámasztot­ták, s elbontották alóla a régi templomot. Közvetlenül a temp­lom nyugati homlokfala előtt áll a 35 méter magas több száz éves fa harangtorony Fotó: Elek Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents