Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-13 / 162. szám
2002. július 13., szombat HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Véradás. Ma Rakamazon a Hegyalja Fesztiválon 12 és 19 óra között a porta és a mosdó közötti területen kialakított vérvételi helyen szervez önkéntes véradást a Vöröskereszt. 0 Keddtől zárva. A Kossuth téri Bessenyei György Könyvesbolt július 16-án átalakítás és felújítás miatt bezár. NÉZŐPONT A megbántott tanár Angyal Sándor Környékünk egyik legtiszteletre méltóbb embere, a tudós külsejű tanárember bizonyára megkeseredett az utóbbi időben. A rendszerváltás óta mindig találkoztunk vele, mint a szavazatszedő bizottság tagjával, aki úriember módra üdvözölte az érkezőt, látta el tanáccsal, az.- tán megköszönte a voksolást, mielőtt távoztunk. Tette mindezt pártonkívüliként, a közért érzett felelősségtudatból. Ha mostanság nézi a tévét, bizonyára rossz érzés fogja el, mert gyanúba keverték. Azzal gyanúsítják őt és még több ezer társát - köztük a szavazatszedő bizottságokba delegált pártok képviselőit is -, hogy elnéztek a választási csalások fölött, ezért maguk is csalók, akik nem érdemlik meg a tiszteletet. Hallom, a szavazatszámláló bizottságok tagjai mozgalmat indítottak az ellen, hogy politikai okokból csalással vádolják őket. Ez természetes, hiszen a becsületes ember nehezen viseli el a besározást. Sokan viszont eltöprenghetünk azon: a mostani, szűnni nem akaró kisebb-nagyobb tiltakozás ezt a jó néhány ezer, a választások lebonyolítását segítő embert elbizonytalanítja és az őszi helyhatósági választásokra - könnyen megtörténhet - nem sikerül majd kellő számú közreműködőt találni, aki elvállalja a szavazatszedést, a számlálást, a hitelesítést. A visszahúzódás egyetlen oka: senkinek sem hiányzik, hogy kitegye magát azok támadásának, akik képtelenek belenyugodni a fényekbe. A tényékbe, amit nemcsak az Országos Választási Bizottság, a Legfelsőbb Bíróság, hanem az ellenérdekű párt vezető testületé is elismert, nyugtázott, remélve, legközelebb ők győznek s visszakerülnek a hatalomba. A bejelentések nyomán gyanússá vált helyeken egyébként többször is újraszámolták a szavazólapokat, születtek bírósági döntések s aztán a köztársaság elnöke is megtette a szükséges lépést, kormány alakulhatott, működik a parlament, születnek a törvények. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy - demokrácia lévén - némelyek követeljék a kormány lemondását, a miniszterelnök távozását, volt erre példa a megelőző ciklusokban is. Ám a dolgok mennek, az ország létezik, a nemzetközi kapcsolatok sem lazulnak. Nekem csupán a bevezetőben idézett tanárember lelki válsága okoz most feldolgozhatatlan problémát. Áll a munka a fatenger közepén (2.) Nagy port kavart a falapok csiszolásakor képződő por elégetése a vesztegzáras beregi gyárban Nyéki Zsolt E-MAIL: nyeki@inform.hu Vásárosnamény (KM) - Végeláthatatlan farakások mellett vesztegelnek a gépek a vásárosnaményi Interspan Kft. telephelyén, a termelés környezetvédelmi viták miatt állt le. Csöndes a gyár, néhány karbantartónak akad most munka, meglehetősen nyomasztó a semmittevés. Éppen ez az, ami nemcsak a gyár alkalmazottait, hanem a beszállítói, bedolgozói kört és a külső szemlélődök egy részét is egy zászló alá gyűjtötte. Legalábbis ezt jelzi: ötezer aláírás van már a „Független kezdeményezés a Bereg fejlődéséért” címmel megjelent nyilatkozaton, amely a térség foglalkoztatási helyzetének javítása, gazdasági fejlesztése mellett száll síkra. Hat hét hajrámunka- Senkit nem vádolunk, csupán annyit szeretnénk elérni, hogy a maga területén mindenki legjobb szándékkal tegye meg, amit megtehet a munkahelyek megtartása érdekében - szögezik le néhányan mindjárt az elején az Interspan dolgozói közül. A kérdésekre hatan válaszolnak, s nem titkolják: az év elején valóban több műszaki probléma merült fel egy időben, emiatt a megengedettnél több por került a levegőbe. Azt viszont rögtön hozzáteszik: a sajnálatos eseményeket gyors intézkedések követték.- Nem csak azért, mert ezt követelték meg az előírások, hanem mert mi magunk is láttuk, éreztük a bajt. A tulajdonos első lépésben 50 millió, nem sokkal később még 70 millió forintot fektetett a régi technológia korszerűsítésébe, tudván, hogy az űj beruházás küszöbön álló átadásával ez a pénz gyakorlatilag elvész. A cég biztosította az anyagiakat, a dolgozók (a teljes műszaki karbantartó részleg és több külsős vállalkozó) pedig szó szerint éjt nappallá téve serénykedett, hogy. minél előbb folytathassa a gyár a termelést. Hat hét alatt három hónapra való munkát végeztünk el - támasztja alá mindenki az egybehangzó véleményt. Az ügyvezetés együttműködésre törekszik a környezetvédelmi felügyelőséggel, de néhány dolgot alapvetően másképp lát. A legfontosabb: a csiszolati port nem tekinthető hulladéknak, mert azt zárt rendszerben hasznosítják. Egy részét a forgácslapok gyártásához használják fel, a többit elégetik s ezzel fűtik a szárítókat. A társaságnál szakértői véleményezés alapján meggyőződéssel vallják: a törvény szerint ez a csiszolati por nem minősül veszélyes hulladéknak és a környezetvédelmi felügyelőség sem tekintette annak 2001 májusáig, hiszen először ekkor említette az engedélyen ezt a fogalmat. Előtte a hatóság hivatalos felszólítást nem küldött a bevizsgálásra, amelyre a cég idén aztán kezdeményezést tett, de az a gond, hogy az eljárni hivatott országos vizsgáló bizottság egyszerűen nem létezik. A kormányváltás után még nem állt fel, s hogy a hivatali munkák közepette mikor kerül erre sor, senki nem tudná megjósolni. Egy termelő üzemnek pedig minden nap halmozódik a veszteség. Tény, hogy a cégre 1990-től rendszeresen szabtak ki bírságot, de az is tény: a gyár 1998-ig vegyes tulajdonban volt, és a társtulajdonosok mindig kivették az osztalékot, beruházásra, fejlesztésre nem áldoztak, ezt az akkori felügyelő bizottsági jegyzőkönyvek is tanúsítják. A cég 1998-ban került teljes egészében a svájciak tulajdonába, s ettől a pillanattól kezdve nem fizettek osztalékot, ellenben közel 10 milliárd forintot fektettek be, ennek jelentős részét környezetvédelmi beruházásokba. A tavasszal bekövetkező meghibásodás előre nem látható esemény volt, de gyorsan elhárították a hibát és olyan intézkedéseket hoztak, hogy ilyen eset ne fordulhasson ismét elő. Mintegy 120 millió forintot költöttek a régi rendszer korszerűsítésére, ami után független laboratórium mérte meg a kibocsátási értékeket. Ez bizonyította: megfelelnek a törvény előírásainak, de 7 napi működést követően ismét le kellett állniuk. Az induláshoz feltételül szabott hulladékkezelési engedély kérelmét beadták, de azt említett soronkívüliséget nem értik: június 27-én nyújtották be és július 9-én kaptak választ hiánypótlási felszólítással. Fa Beregbe Az ügyvezetés leszögezi: a korábbi hibákat elismerik, de szeretnék, ha mindenki látná, sokat tesznek a törvények betartásáért, ennek számos tanújelét adták és adják. A 300 munkahely mellett több száz beszállító illetve bedolgozó jövője is a tét, nem beszélve a vasút és a tetemes iparűzési adóval a város életére gyakorolt hatásról. S persze arról, hogy az ország erdészeteinek fele szállít fát a Beregbe, nekik is kevesebb munka jut, ha áll a gyár. Felelősséggel döntenek és tervezik a jövőt, ezt jelzi az is, hogy ha csupán a kapacitás növelése lett volna a cél, akkor a régi kisebb égetők mellé építenek egy harmadikat. Ehelyett jóval költségesebb beruházásba kezdtek, amely - svájci, francia referenciák igazolják - a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelel. Ezt kellene minél előbb átadni és munkába állítani. A régi teljes cseréje A régi technológia korszerűsítése mellett lendületesen haladt a több milliárdos beruházás, az új berendezés felszerelése. A beruházás indítását jelezték az építésügyi hatóságnak, ahonnan jóváhagyás érkezett, mondván: nem engedélyköteles, mert technológia felszereléséről van szó. A kft. szinte már el is készült, amikor ezzel is le kellett állnia, mert a közigazgatási hivatal időközben más álláspontra helyezkedett. A folytatáshoz feltételként szabott hatásvizsgálati dokumentációt benyújtották, de mire értékelték, új előírások léptek hatályba, ezért ismét hiánypótlási felszólítással szembesültek. A megoldás az új rendszer mielőbbi beüzemelése lenne, mert az kiváltja a régi technológiát. ÉLETKÉPEK Emlékcserepek Tóth-Máthé Miklós Béni Barátom volt és az is maradt halála után is. Ha a lúci temetőben járok, mindig megállók Batári Benjámin sírjánál. Esztergályosként dolgozott a miskolci - akkori nevén - Lenin Kohászati Művekben, ahová számos más lúci emberrel együtt a hajnali vonattal járt be. A munkája mellett autodidakta módon megtanult orgo- názni és ő lett otthon a gyülekezeti kántor. Ezt a tevékenységét nem nézték jó szemmel a gyárban, mégis vállalta. Közben levelező úton jelesre leérettségizett és szeretett volna mérnök lenni. Halála akadályozta meg ebben, alig 34 évesen. Három fiú maradt utána és néhány festménye. Nagyon jól festett, abban is többre hivatott lehetett volna. A falu legszegényebbjei közül küzdötte fel magát, gyerekkorában sokszor éhezett. Elmondta, hogy nem egyszer csak papsajtot evett, és letépte a fáról a zöld almát is, mert olyan éhes volt. Diplomaosztásomra a Színművészeti Főiskolán ő vette nekem a szmokingot. Nem lehetett erről lebeszélni. Aki igazán sose kapott, adni akart. Zsoltár Balogh Berti volt az utolsó előénekes. Ez úgy történt, hogy ott állt a karban az orgona mellett és soronként, kicsit kántálós, nyújtott hangon elkiáltotta a zsoltárt. A gyülekezet pedig utána énekelte. Ez a szokás már régen nincs, de a zsoltár még ma is szépen szárnyal fel a lúci templomban. „Te benned bíztunk eleitől fogva / Uram téged tartottunk hajlékunknak...” Parókia Más szóval a papiak. A szülőházam. Öt szoba, konyha, mellékhelyiségek. Középütt hosszú folyosó. Én az egyik utcára néző szobában születtem, apámék akkor azt használták hálónak. A bábát Bergernének hívták. Zsidó vallású volt. Ő segítette világra a református pap fiát. Áldott legyen az emléke! A kurátor Onda Lajos kurátora volt apámnak. Jó tartású, középmagas ember. Koccintásnál a poharát mindig felülről ütötte rá a másikéra. Apám becsülte Onda Lajost. Az igen-igen a nem-nem emberek közül való volt. A szavára mindig lehetett adni. 1956-ban a lúci tüntetésen elszavaltam a Szózatot és a Nemzeti dalt. Később egy napon valaki megüzente, hogy értem is jönnek a pufajkások. A kurátor felajánlotta, hogy elbújtat. Apám nem egyezett bele. „Nem lehet örökké bujkálni kurátor úr. Bízzuk Istenre ezt a dolgot.” Aznap este a bibliaközösségben anyám kérésére sokáig imádkoztak értem. A dzsip nem jött. Isten másképp rendelte. Apámnak igaza volt. Templom Magas, hegyes tornyú, három hajós a tiszalúci reformátustemplom. Karzatból is három van benne. Ritkán telik meg hívekkel, de 1956-ban zsúfolásig volt, erre jól emlékszem. Az ülésrend évszázados törvényekre tekint vissza. Külön ülnek az asszonyok és a férfiak. Régebben külön ültek a lányok és a legények is. Gyerekként abban a karban foglaltam helyet, ahol az orgona van. Örültünk, ha az öreg harangozó, Imre bácsi átadta valamelyikünknek a fújtatás jogát. Ha valaki ugrált rajta, nem egyenletesen pumpálta a levegőt, a kántor tanító már sziszegte is hátra: „Ki az a vadbarom? Mars onnan!” Imre bácsi ekkor már nyomta is odébb a fiút és ő fújtatott tovább. Apám ha felment a szószékbe, először mindig odanézett, hogy ott vagyok-e. Néha prédikáció közben is arra tekintett. Olyankor legszívesebben lekiabáltam volna: jelen. De csak ültem belekuporodva a padba. Aszfaltbetyár rajzverseny Kisvárda (V.P.) - A Család- segítő Szolgálat és a Gyermek- jóléti Szolgálat nyári szünidei táborában Kisvárdán változatos programmal töltik el idejüket a program résztvevői. így volt ez legutóbb csütörtökön is, amikor a Polgármesteri Hivatal előtt rajzversenyre invitálták az ifjú alkotókat. A járókelők csodálva nézték a legkülönbözőbb alkotások készítőit munka közben, s mondtak véleményt a szivárványházról, a különböző mesejelenetekről. Lehetőség volt arra is, hogy ott kapcsolódjanak be a gyerekek az aszfaltrajzversenybe. Felvételünkön készülnek az aszfaltbetyárok alkotásai. Fotó: Vincze Péter Bizottságra várva A gyár új technológiai rendszere, amely átadásra vár
