Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-01 / 126. szám
2002. június 1., szombat K&tetwlflagyarország A HIT VILÁGA /9 Vendégek Csángóföldről Tíz és 14 év kor közötti gyerekek érkeznek Nyíregyházára a római katolikus egyházközség vendégeként Csángófóldről augusztus 10. és 24. között. A gyerekek iskolában tanulják a magyar beszédet, fontos lenne azonban számukra, hogy anyanyelvi környezetben minél jobban elsajátítsák eredeti anyanyelvűket. Az egyházközség befogadó családokat keres, ahol szinte családtagként gyakorolhatnák a nyelvet, a magyar szót, a magyar imát, s megtapasztalhatnák a magyar családszeretetet. A gyerekekkel két nevelő is eljön Nyíregyházára, a hitoktatók pedig közös programokat szerveznek számukra, így nem marad a két hét vendégeskedés minden gondja a befogadó családokra. Úr napja körmenetettel Vasárnap tartják meg a katolikus templomokban a legméltóságosabb oltáriszent- ség ünnepét, az Űr napját. Nyíregyházán reggel, a kilenc órai szentmisét követően kezdődik a körmenet. A férfiak segítségére reggel hattól a sátorok felállításánál, a lányokéra-asszonyokéra a sátrak feldíszítésénél, a gyerekekére a virágszőnyeg terítésében számítanak. A sátrak közül kettőt a főtemplom hívei, egyet a jósavárosi, egyet a borbányai hívek állítanak és díszítenek. Demecserben együtt ünnepük az Űr napját a filiás községek híveivel, Baktalóránt- házán a 11 órai nagymisén lesz az elsőáldozás, utána tartják a körmenetet. Templomszentelés Újdombrádon Valamikor Újdombrád nevét hiába kereste bárki térképeken, lexikonokban, nem létezett. Borgászka tanya és Karkhalom településekből alakult ki és az ötvenes évektől viseli ezt a nevet. Temploma soha nem volt. Egy mellékutcában maradt a faluban egy régi uradalmi magtár, amelynek kétharmad részét a kató- likusok, egyharmad részét a reformátusok alakították imaházzá. A katolikus többségű településen a reformátusoknak csak dédelgetett álmuk volt egy templom felépítése. Az ezredfordulóhoz közeledve azonban egyre többet beszélgettünk egy új templom építéséről. Némi túlzással a kérdés már csak az volt: hol épüljön fel az új templom? Voltak, akik az imaház mellé tervezték felépíteni és voltak, akik új helyet javasoltak az új templom számára, mégpedig annak illő helyen, a főutcán. A munkálatokkal Isten kegyelméből jól haladtunk és 2000. november 19-én már istentiszteletet tartottunk Újdombrád első templomában. Külön áldás a nagyobbik harang története. Ez a harang több mint 25 évig a dom- brádi parókia kamrájában „pihent” az egyik sarokban. Időközben többször szóba került az eladás lehetősége, de mindig maradt a helyén. Nem volt véletlen. Az Úr csodásán működik. A harang ismét megtalálta „szolgálati helyét” az újdombrádi templomtoronyban. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr 2002. május 5-én, ünnepi istentiszteleten felszentelte a templomot. Ágoston Gusztáv főgondnok adta át a templom kulcsát püspök úrnak, aki kinyitotta a templomot, és az ünneplő gyülekezet a 167. dicséretet énekelve vonult be. Püspök úr a 84. zsoltár alapján szolgált és lévén anyák napja és templomszentelés, arra hívta fel figyelmünket, hogy amint az édesanya utána nyúl a gyermekének, hasonlóképpen nyújtja kezét utánunk a templomban mennyei Atyánk. Az ünnepi közgyűlést Csiszár Ákos esperes vezette. Az építkezés eseményeiről Sipos Kálmán helybeli lelkész tájékoztatta a jelenlévőket. Az új templom asztalán dr. Bodnár Ákos egyházkerületi főgondnok egy új Bibliát helyezett el. Az ünnepi istentisztelet után a gyülekezet asszonyai szeretetvendégségre hívták a megjelenteket. Köszönet minden adományért, minden segítségért, biztatásért, a soksok imádságért. Soli Deo Gloria! Az új templom RacskőTibor felvétele Kilencvenéves a Hajdúdorogi Egyházmegye Máriapócson járt már II. János Pál pápa és Mindszenti József bíboros hercegprímás A székhely, a Püspöki palota EiekEmii felvétele Kilencven évvel ezelőtt, 1912. június 8-án Szent X. Piusz pápa a „Christifideles Graeci” kezdetű bullájával megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét. Az alapító bulla intézkedése szerint az egyházmegye székhelye Hajdúdorog. Ebben a városban indult meg a magyar szertartási nyelv bevezetése és a magyar görögkatolikus püspökség felállítása érdekében az a mozgalom, mely országos méretűvé terebélyesedett, s problémáinkra az egész ország közvéleményének figyelmét felhívta. Természetesnek is látszott, hogy a magyar püspök ebben a városban székeljen. Parókiák külföldről Ennek azonban rendkívül súlyos akadálya volt. Az egyházmegyéhez 1 esztergomi, 8 eperjesi, 70 munkácsi, 4 szamosújvári, 44 nagyváradi és 35 gyulafehérvár- fogarasi egyházmegyés parókiát csatoltak. Az akkori közlekedési viszonyok mellett a parókiák jelentős részéről, főleg a Székelyföldről Hajdúdorogot megközelíteni rendkívül körülményes volt. Márpedig az egyházmegye megszervezésének első éveiben létkérdésnek számított, hogy a főpásztor ismerkedjék meg papjaival, a lehetőség szerint minél gyakrabban személyesen találkozzék velük. Erre annál is inkább szükség volt, mert a román egyházmegyékből átkerült papok egy. része tiltakozott, sőt lázongott a magyar püspökséghez való csatolás ellen. Mindezt figyelembe véve a magyar katolikus püspöki kar és a magyar kormány a HajdúdoroRészlet Plrlgyl Istvánnak, a Görög Katolikus Szemle Kalendáriumában megjelent Írásból gi Egyházmegye székhelyét Debrecenben akarta feláüítani, annak központi fekvése miatt. A reformátusok féltették Debrecen kálvinista jellegét és igazságtalannak tartották, hogy a nagy többségében protestáns város hatalmas összeggel támogatja a görögkatolikus püspökséget. A debreceni törvényhatóság nagy vita után úgy döntött, hogy a görögkatolikus püspökség székhelyének a városban való felállításához nem járul hozzá. Székhely Nyíregyházán A püspök a nyíregyházi egyházközség bérpalotájába költözött. Itt rendezte be az egyház- megyei irodát, itt kapott lakást a székeskáptalan hat tagja is. Később Dudás Miklós püspök ugyanebben az épületben adott otthont az egyházmegyei papnevelő intézetnek és a hittudományi főiskolának is. Timkó Imre püspök az épület belső átalakításával 1977-1981 között korszerűsítette a kispapok otthonát és tanulmányi intézményét, megfelelő helyiségeket biztosított a könyvtár, a levéltár és a püspöki hivatalok számára, s itt helyezte el az egyházművészeti gyűjteményt is. Ezt az intézményt ő alapította. Sor került a püspöki lakosztály és díszterem kialakítására is. A püspöki palota udvarán bizánci stílusú kápolna és nyolc szolgálati lakás is épült. Az újonnan épült és megújított központi épületeket a főpásztor 1981. augusztus 17-én szentelte fel. Ezzel csaknem 70 évvel az egyházmegye felállítása után megvalósult az egyházmegyei központ kiépítése. A kilencvenéves egyházmegye történetében számos rendkívül emlékezetes ünnepséget szerveztek, melyek nemcsak új színt vittek az egyházmegye életébe, hanem egy-egy nevezetes eseményre is emlékeztettek. Ünnepségek Megünnepeltük az ungvári unió 30 és 350 éves évfordulóját, az első máriapócsi könnyezés 250 és 300 éves évfordulóját, az egyházmegyei központ kiépítését, a XIII. Leó pápa által kiadott „Ori- entalium Dignitas” (1894) kezdetű apostoli levél megjelenésének 100. évfordulóját, az egyházmegye felállításának 75. évfordulóját, a Papnevelő Intézet és a Hit- tudományi Főiskola megalapításának 50. évfordulóját és több, más esemény jubileumát. De mindezek közül magasan kiemelkedik két máriapócsi ünnepség. Az egyik 1946. szeptember 8-án történt, a másik 1991. augusztus 18-án. Az elsőn Mindszenti József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek jelent meg, a másodikon maga a Szentatya, II. János Pál pápa. Történelmi esemény A szentatya magyarországi látogatását megyéspüspökünk szervezte meg országos szinten, s ennek keretében került sor erre a történelmi nevezetességű eseményre, amely leírhatatlan hatást gyakorolt azoknak a százezreknek a lelkére, akik ebben az élményben részesültek. A pápalátogatásról két művészi kivitelezésű album jelent meg Puskás László fetőművész-áldozópap szerkesztésében: „Házad ékessége” és „II. János Pál pápa Máriapócson” címmel. Búcsú a 720 éves templomban „Zeng a harang hívó szóval E szép ünnep reggelén..." A 720 éves Árpád-házi Szent András dicsőségére épített baktalórántházi római katoükus templom tiszteletére kondult meg a harang, s hívta az embereket a jubileumi ünnepségre, a templombúcsúra. Mily felemelő érzés is egy tatárjárás után épült, az 1200-as évek második felétől őseink múltját megélő és túlélő templomban térdet és fejet hajtani őseink tiszteletére, akik a korai középkorban, 1282-ben az eredeti templomot, majd 1519-ben Baktai Máté hozzáépítve és felújítva az utókor számára megőrizték az Isten házaként, mely ma is sziklaszilár- dan áll. A gótikus és a reneszánsz építészeti stílust magában hordozó, műemlék templom nem csak a megyében, hanem szinte az egész országban is egyedülálló. (Csengerben és Szamostatár- falván épült hasonló). Milyen különös gondoskodása Istennek és a sorsnak, hogy küldte nekünk, baktaiaknak Károlyi Klára grófnőt, aki katolikus lévén, látva az omladozó, elhanyagolt templomot - mely 1597-től a reformátusok használatában volt - segített rendbehozni a másik református templommal együtt, s így visszavásárolta a tizenegynéhány katolikus számára kis templomukat, mikoris megtartották újból az első katolikus szentmisét. így lehetséges, hogy mi ezen a májusi vasárnapon, a Szűzanya hónapjában együtt meghallgathattuk dr. Várady József apostoli protonotárius, püspöki helynök atya szívhez szóló, felemelő bölcsességet árasztó beszédét. A templombúcsú ünnepi körmenetben csúcsosodott ki, majd délután a Kolping családok vetélkedője tette még emlékezetesebbé a napot. Az ünnepség véget ért, de 720 évet megélt templomunk hívja és várja azokat az embereket is, akik igent mondanak a vallásosságra, s vágyódnak a közösségi élet után, hiszen senki sem lehet magányos, aki keresztény, hiszen Jézus szavai - Én veletek vagyok mindennap - is a közösséghez szólnak. Ezért kell a közösségépítésben minden egyes római katolikus testvérünknek megélni, az „odatartozás” örömét, hiszen csak egymással közösen tudunk gyümölcsözően dolgozni, buzgól- kodni az Anyaszentegyház, falva- ink, városunk, füiáink javára. Némethné Csuhák Éva, Baktalórántháza A Baktalórántházi római katolikus templom Amatőr felvétel A hit átsegít a nehézségeken Tákos (KM - Gy. L.) - A debreceni származású Nagy Gábor 1994 óta Tákos református gyülekezetének lelkipásztora. Együtt élte meg a helybeliekkel tavaly az árvizet, majd az újjáépítést.- Amikor tavaly március 7- én hajnalban a tákosi templom felől elérte a községet a víz, kétségek és reménységek kavarogtak bennünk? Házaknál jöttünk össze: a beszélgetések nagyon fontosak voltak ezen a hajnalon, hogy számba vegyük: mi vár ránk, mivel lehet oldani gondjainkat. Biztonságot adott- Az emberek egymásra találtak mindaddig, amíg a 41-es főutat át nem vágták, hisz aztán el kellett hagyni a települést. Néhány idős ember nem akart elmenni. Ezekben az órákban olyan beszélgetésekre volt szükség, melyekben nem az elkeseredettséget, nem a pusztulást tekintjük elsődlegesnek, hanem a reményt: túl tudjuk élni a tragédiát. Ebben a hitnek óriási szerepe volt és van. Nem csak a vallásos hitre, hanem az emberségbe vetett hitre gondolok. Az útátvágások estéjén magam is eljöttem és menyasszonyommal együtt Debrecenbe mentünk, ahonnan származom.- Debrecenben igyekeztem a segélyezés ügyében lépéseket tenni, ami sikerrel is járt. Amint lehetett, visszatértem. Még folyt a mentés, amikor istentiszteletet tartottunk a tákosi templomban, mely igen fontos szerepet töltött be az emberek életében. Azokéban is, akik nem gyülekezeti tagok. Az ősi templom egyfajta megnyugvást, biztonságot adott, az idősebb gyülekezeti tagoknak pedig szinte menedékhelyet jelentett. Élő példa erre a templom gondnoka, özvegy Baráth Menyhértné, Erzsiké néni, aki azt mondta egyszer: talán át sem bírta volna vészelni az újjáépítés nehézségeit, ha nincs ahol imádkozhat és csöndességet, megnyugvást találhat.- A parókia is komolyan megsérült, de az ajtókat kifeszítve megpróbáltunk életteret teremteni benne, a gyülekezetek adományait ide pakoltuk be. Azután az ajtót nyitva hagytuk, ami kicsit jelképes is volt számunkra; mert mindent próbáltunk pozitívan látni: íme, ott van a remény, a jövő. Ezúton köszönjük az ország valamennyi gyülekezetének, akik adományt küldtek Beregbe. Óriási a mi támaszunk- A beregi emberek nagyon sok mindenen mentek már keresztül, különösen az idősebb generáció. Megedződtek a szenvedésben. Lehet, ez egy kicsit furcsán hangzik. Hadd hozzak fel egy példát: a szobrász a nyers kőtömböt addig faragja, míg valami szép meg nem születik. Valahogy a beregi embert is így formázzák a szenvedések. Aki ott dolgozott, láthatta: a szenvedések nem törték meg őket, mert óriási a mi támaszunk: templomunk és hitünk, mely az egyik legnagyobb megtartó erő volt és marad mindenkor. ✓
