Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-24 / 145. szám

2002. június 24., hétfő Kelet i Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Véradás Ma Kótajban a teleházban 8-15 óra között és Záhonyban, a Tisza Szálló­ban 9-től 13 óráig várják a véradókat. H Olcsó vásár A Vöröskereszt újra szer­vez a rászorulók megsegítésére árusí­tási akciót. Június 25-én 9-től 17 óráig, 26-án pedig 16 óráig használt ruhákat lehet vásárolni a Malom utca 3. szám alatt. Az árak 50-500 Ft közöttiek. 0 Nyugdíjasoknak A nyíregyházi helyőrsé­gi klubban június 25-én tájékoztató hang­zik el a nyugdíjasokat érintő szakszerve­zetekről. Az előadás kezdete: 17 óra. NÉZŐPONT Ez kész cirkusz Galambos Béla E-mail: galambos@inform.hu Civil a pályán. Vagyis gazdasággal foglalkozó újságíróként ezúttal kivételesen labdarúgásról akarok szólni, hiszen a sport és a gazdaság egyre közelebb kerül egymáshoz. Sőt a most zajló labdarúgó­világbajnokságon is érzékelhető, már-már átfedik egymást. A koreai csapat látvá­nyos menetelését figyelve ehhez számom­ra már semmi kétség nem fér. A pohár nálam szombaton, a házi­gazdáknak a spanyolokkal vívott meccse után telt be. Az ibériaiaknak két szabá­lyos gólját érvénytelenítette a bíró, - a közismerten „nagy" futball hagyományok­kal rendelkező nepáli vagy mit tudom én milyen bajnokság poklában edződött - asszisztense tevékeny közreműködésével. De a két korábbi (Portugália és Olaszor­szág elleni) meccsükön sem voltak híján a „szerencsének", ba lehet így nevezni a játékvezetőknek a koreaiak ellenfeleivel szemben tanúsított rosszindulatát. Dühöm múltával aztán hamar megvilágosodott: itt a magas szinten eldöntetett: a házigaz­dáknak tovább kell menniük legalább a négybe, de akár még tovább is... Miért? Mert, ha Ázsiában tovább nő a foci nép­szerűsége - márpedig mi növelhetné job­ban, mint egy vb-n kiválóan szereplő ot­tani válogatott-, az sok-sok milliónyi fo­cizó gyereket, sokcsapatos bajnokságokat és teli stadionokat jelent, rengeteg eladott sportfelszereléssel, médiatermékkel, rek­lámbevétellel. Vagyis irtózatos tömegű pénzt hoz majd a konyhára az ebbe fek­tető üzletembereknek. Arányosan több jut majd a világ labdarúgását szervezőknek is, akik behunyják a szemüket és hagyják, hogy a nemes vetélkedésből üzlet, a győzzön a jobbik hagyományából előre megírt befejezésű előadás legyen. Jó, legyen így a milliók által imádott fociban is, ha már ezen a világon min­dent átitat a seft. De akkor mondják meg előre mindenkinek: arénában küzdő csa­patoknak, és nekünk nézőknek is, hogy ez CIRKUSZ! Afféle pankráció csupán, ahol ugyan szikrázóak az összecsapások, akár meg is sérülhet egy-egy gladiátor, de a zsuga le van osztva, és a végén úgyis az győz, akit erre kiválasztottak. így egy fokkal tisztességesebb lenne. Másnak születtek, de a boldogságra képesek A házaspár gyermekei épek, ők magukat is olyannak tartják, mint mindenki más Egy jeltolmács azt mutatja: boldogság Fotó: Racskő Tibor Szőke Judit Nyíregyháza (KM) - Akinek nincs a családjában fogyatékos felnőtt, gyerek, el sem tudja képzelni, mekkora pluszteher, illetve áldozatvállalás van nevelésük, oktatásuk, életük mögött. Ráadásul fogyatékkal és fogya­tékkal élők között is van különb­ség. Aki mozgásában korlátozott, arra azért, aki értelmileg korláto­zott, arra megint más miatt kell kü­lön odafigyelni. Aki meg a legsú­lyosabban hallássérült, az beszélni nem tud, és nem hall... De lát. De mozog. Tud önállóan közlekedni, képes ellátni magát. Nem veszekednek Ezt a szinte saját magát bátorí­tó, önvigasztaló felfogást vallja egy hallássérült fiatal házaspár (ők kér­ték adataik elhallgatását) egyik tag­jának mamája. Ő és a férje a nászékkal együtt az egész életét ar­ra tette fel, hogy a gyerekek, előbb önállóan, majd saját családjukkal boldoguljanak.- Nem az örökségre koncentrá­lunk, no meg a másvilágra nem vi­heti magával senki a vagyonát... - így tartják, még akkor is, ha ép gyermekekről is kell gondoskod­niuk. A fiatalember szülei lakásukat eladták, a kifejezetten csinos, szép arcú hölgy édesapja és édesanyja is úgy költözködött, ahogy a gyerek speciális képzése, életének alaku­lása megkívánta. Már rokkantnyug­díjasok, illetve öregségi nyugdíj előtt állnak, mégis nagyon sokat tettek azért, hogy a fiatalok saját háza felépülhessen. Mindkét szülők is a közelükben telepedett le. Immár négyen laknak, két eleven fiúcskával (akik az élet ajándéka­képpen tökéletesen egészégesek) a város széli gyönyörű, 120 négyzet­méteres, kertes családi házban. Bár­ki megirigyelhetné hajlékukat be- lülről-kívülről egyaránt - ez külö­nösen a családfenntartó ügyes ke­zét, kiváló műszaki és mindkettejük szépérzékét dicséri. A asszonyka is kivette részét minden fizikai mun­kából. Most az egyedi kerítés készül gőzerővel. Akarnak. Tesznek azért, hogy az átlaggal egyenértékű életet élhessenek. Sikerélmény számukra az, hogy iparkodásuknak látszatja is van. Mindent, még a legapróbb­nak tűnő témát is megbeszélik. Nem, nem szoktak veszekedni - vá­laszolják, amikor azt firtatom, hogy hogy fejezik ki konfliktusukat. Ők ketten valóban egyek és fe­le-fele. Hogy körbegyalogolhatták volna a földet a szülők gondjaikat-örömei- ket intézendő, számukra ez termé­szetes. Nem érzik áldozatnak, hogy egy életen keresztül folyik a harc. Hogy nem lehet egyszerű annak, akinek süketnéma gyereket kell fel­nevelnie, azt el tudom könnyen hin­ni, mert megpróbáltam legalább egy kicsit kommunikálni velük. Lassú­ra fogom a beszédtempót, s tagoltan artikulálok, érzem, hogy a szemem is beszél: boldogok vagytok? A vá­lasz a fordítás szerint: igen, voltam a boltban. Javítást kérek. Nem ér­tik, csak a mimikámat és a gesztu­saimat, pusztán a magánhangzók voltak világosak. Aztán érkezik a válasz: igen, boldog vagyok a szí­vemben, van szép saját lakásom, két gyerekem, szerető férjem. S ha bánatos vagy, az miért van? - érdeklődöm.- Mert nem beszélget velem a munkahelyemen senki. S habár munkahelyének nevét nem kívánja nyilvánosságra hozni, azt azért sérelmezi, hogy a fogya­tékossági támogatás, a rokkant­nyugdíj és az a kis nehéz munká­val szerzett jövedelem együttesen nem éri el a minimálbért. Meg hogy a második gyerekre nem járt gyes és nem jár táppénz se... A leírt szavaknak csak egy részét tudják értelmezni, ami bonyolult, árnyalt, toldalékolt, azt már nem. Az újságokat, a könyveket is csak részben képesek megérteni, a tele­text információit is sokszor meg kell nekik külön magyarázni. Bár roppant érdeklődőek, szeretnek tá­jékozottak lenni - tudom meg a szü­lőktől. A fiatal pár egymással Jelel”, de másoknál szájról olvas­nak. Anyuka mesét olvas a gyere­keknek, ők remekül el tudnak dis- kurálni a süketnéma szülőkkel, hi­szen kezdettől természetes nekik, ami másnak nem. Mert az utcán, ha kommunikálni próbálnak, megbá­mulják, mi több, csúfolják őket, de minimum rájuk csodálkoznak, és ezt nem szeretik. Amikor erre ke­rül a szó, nagyon rázzák a fejüket. Fax a családban Ugyanolyannak érzik magukat mint más hétköznapi ember, elte­kintve a kis különbségtől. Mindket­tejüknek van jogosítványa, vezet­nek is gyakorta (egy pohár víz mu­tatta a műszerfalon a motor mun­káját). A fax a családban kitünte­tett kommunikációs csatorna, a te­lefont a kisgyerekek veszik fel, s futnak közvetíteni, mit üzent a nagymama. A csecsemők hangjára, a kiságy megmoccanására fényjel­zéssel is reagáló babasírásjelző ké­szülék figyelt. Szívesen beszélgetnék közvetle­nül velük, ezer kérdésem lenne, de muszáj bennrekedniük, mert nem akarok még egyszer kudarcot val­lani. Ezért csak tűröm (mert ér­zem), hogy le sem veszik az arcom­ról a tekintetüket, olvasnak a moz­dulataimból, még a lélegzetvételem­ből is. Hamar összebarátkoztunk, talán mert érezték a nyitottságot, az elfogadást, talán mert az ösztö­neik, a láthatatlan rezgések adap­tálása jóval fejlettebb náluk. így csak mosolygok és intek elmenőben a farmeres fiatalasszonynak a fé­lig kész kerítés megcsodálása után: Jól jártál ezzel a pasival. Észbe­kapok, iszonyatosan elszégyellem magam, s hozzáteszem: különben... Lassuló növekedés Nyíregyháza (KSH-Mala- kucziné Póka Mária) - A fo­gyasztói árak növekedési ütemének 1996 óta tartó las­sulása 2002 első negyedévé­ben folytatódott. Az év első három hónapjában a fogyasztóiár-színvonal országo­san átlagosan 6,2 százalékkal ha­ladta meg az előző év azonos idő­szakáét. 2001 első negyedévében a növekedés mértéke még 10,3 százalék volt. Legnagyobb mértékben a sze­szes italok, dohányáruk és az élelmiszer árufőcsoportba tarto­zó javak drágultak (9,4 százalék­kal, illetve 8,4 százalékkal). Az átlagost valamivel meghaladó mértékben, mintegy 7 százalék­kal emelkedtek a háztartási energia és a szolgáltatás főcso­port díjai. A ruházkodási cikkek és az egyéb cikkek, üzemanya­gok áremelkedése elmaradt a fo­gyasztási javak összességétől, a tartós fogyasztási cikkek ára pe­dig összességében 1,2 százalékkal csökkent. A termékek és szolgáltatások nemzetközileg használt rendelte­tés szerinti csoportjait vizsgál­va az egészségügy, valamint a vendéglátás és szálláshely-szol­gáltatás 14,1 százalékos, illetve 11,0 százalékos árnövekedése a legnagyobb, amit az oktatás kö­vet (8,8 százalék). Ugyanakkor a közlekedés, szállítás főcsoport­ban 1,8 százalékos csökkenés volt és viszonylag mérsékelten (2,5 százalékkal) drágultak a táv­közlés javai. Az egy évvel korábbihoz viszo­nyítva az év első négy hónapjá­ban a fogyasztói árak növekedé­se ugyanannyi (6,2 százalék) volt, mint az év első három hó­napjában. Gyémánt­lakodalom A napokban ünnepel­te a hatvanadik há­zassági évfordulóját Kétérközön Nagy Ist­ván és felesége Hor­váth Erzsébet. A je­les esemény alkalmá­ból a házaspárt öt gyermeke, tizenegy unokája, tíz déduno­kája és a testvéreik köszöntötték Fotó: amatőr ELETKEPEK Egy régi csillagos este Bállá László Ml Likőr a szülői házból az én lakásomba kerültek, már olyan kopottak voltak, hogy át kellett festeni őket. Egy idő után rogya­dozni is kezdtek: a használat hosszú évtizedei alatt a csavarok megették a fát. Hát megváltunk tőlük. Már nem emlékszem, mi­lyen módon. Talán kiadtuk őket a szemetesnek. Két ülőbútor, nem egészen karszék: támlája nincs, csak kar- és háttámasztója, s ezek a jóko­ra kerek ülőke vonalát követik. Valamikor a húszas években gyártottak ilyeneket. Hát nekem ehhez a két székhez, pontosab­ban: a kettő egyikéhez fűződik legelső élményem. Még csak kétéves lehettem. Ezt onnan tudom, mert később már nem laktunk abban a ház­ban, amelyhez az az emlékeze­tes veranda tarozott. Ott, a ve­randán ült apám abban a szék­ben, én meg az ő ölében. Gyönyörű csillagfényes nyári este volt. Én pedig kimondhatat­lan boldogságot éreztem. Hogy mi váltotta ki? Maga a csillagos nyári ég látványa? Az apám kö­zelsége nyújtotta biztonság, vagy felém áradó szeretete, amelyet akkor szinte fizikailag érzékel­tem? Vagy mindez együtt? Nehéz volna megmondani. És érdekes: élénken emlék­szem mindenre, a verandára, ar­ra a bizonyos székre is, a csilla­gok tündöklésére... - pedig mon­dom: csak kétesztendős voltam. Talán azért maradt meg mindez bennem, mert - most már úgy ér­zem - ez a mozzanat volt az, amely elindított a tudatos lét fe­lé, azzal, hogy ilyen intenzíven átéltem akkor az emberi életnek azt a csodálatos, semmi mással nem pótolható és a sírig tartó bel­ső melegséget adó élményét, azt, amelynek szülői szeretet a neve. Hajdan ennek a jelenetnek nem tulajdonítottam akkora je­lentőséget, mint most, éveim haj­latán. És ma csak csodálkozni tu­dok rajta, hogy valaha attól a két széktől pillanatnyi töprengés nél­kül váltam meg. Ma már lelkiis- meretfurdalást érzek emiatt. Mintha életemnek egy nagyon fontos darabját adtam volna át könnyű szívvel az enyészetnek. Es is él bennem egy naiv re­ménység. Hogy talán a két szék nem pusztult el. Hogy aki elvit­te, nem törte össze tűzrevalónak, hiszen még használható volt, csak alaposan meg kellett volna reparálni. És milyen fölemelő ér­zés egy-egy pillanatra hinni ab­ban, hogy ott vannak egy otthon­ban, a fiatal családfő egy csillag­fényes nyári estén kiviszi az egyiket a verandára, beleül, és ölébe veszi kétéves kisfiát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents