Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-17 / 139. szám

2002. június 17., hétfő HÁTTÉR /3 lílfil 0 Fogadóóra Dr. Gere Zoltán r. alezre­des, a fehérgyarmati rendőrkapitányság vezetője ma 10-12-ig hivatali helyiségé­ben tart fogadóórát. 0 Nyári ügyelet Az 1. sz. Tanulási Ké­pességet Vizsgáló Szakértői és Rehabi­litációs Bizottság a nyári szünet ideje alatt ügyeletet tart minden héten szer­dán 8—12-ig a Nyíregyháza, Szarvas u. 10-12. szám alatt található székhelyén. Öngyilkosságra készül egy 42 éves családapa. Pontosabban, háromszor meg­próbálta, a negyedik alkalommal már biz­tosra akar menni. Nem egyszerű a miértre a válasz, mindenesetre története nem egyedülálló, talán éppen ezért érdemel szélesebb publicitást. Negyedszerre biztos sikerül, mondja a Dunántúl egyik nagyvárosában élő ki­lenc gyermeket nevelő férfi. Úristen! - kapunk a fejünkhöz, valami nagyon nagy oka lehet ennek a végső elhatározásnak. Hiszen a gyerekek még mind „neveletle­nek", a legfiatalabb 5, a legidősebb 16 éves. Ha valaki idáig jut, annak nagyon elmehetett a kedve az élettől, hogy még a gyerekeire sem gondol - hihetnénk. Csak rájuk gondolok, mondja István, de sze­rencsére ők semmiről semmit nem tud­nak, csak a feleségemnek mondtam el. S az ok: két és fél szobás lakásban laktak, amelyet egy ügyvédnő ingatlanközvetítés­sel foglalkozó férjével együtt mindenféle fondorlattal kicsalt tőlük. Most egy két­szobás szükséglakásban élnek tizenegyen, amelyet hamarosan lebontanak, s így pil­lanatokon belül az utcán találják magu­kat. A lebontás hírére döntött úgy István, hogy felmegy a város legmagasabb házá­nak tetejére, benzinnel lelocsolja és fel­gyújtja magát, majd a mélybe ugrik. Barátom szokta ilyen szituációban kérdezni: és mond, ez a lépésed mit old meg? István, mit old meg a halálod? - kérdezem én. A te szenvedésednek, földi nyomorúságodnak vége, de marad utánad kilenc gyermek és a feleséged, akik soha nem bocsátják meg ezt a lépésedet. Nem bocsáthatják meg, hogy itt hagyod őket a még nagyobb szenvedésben és nyomorúságban. Az ember az életre szü­letett, nem a halálra. Előttem nagyobb emberek mondták már: küzdés az élet. A legszegényebbeknek naponta kell küzdeni a betevőért, s a leggazdagabbak is meg- küzdöttek a millióikért. Tudom, ez szélső­ség, a kettő nem egy kategória és könnyű lenne most azt mondani: a lehetőség mindenki előtt adott, de tudjuk, ez nem így van. Ameddig nem így van, addig is élni kell, naponta küzdeni. Az sem ment­ség az öngyilkosságra, hogy sokan élnek így, s ezzel felhívja rájuk a figyelmet. Mert azért vagyunk emberek, hogy megoldjuk a problémáinkat. Egymillió köbméter szemét évente A hulladékgazdálkodási rendszer három nagy gyűjtési körzet létrehozását javasolja Kiapadhatatlan a szemét illusztráció: Balázs Attila Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Sza- bolcs-Szatmár-Bereg 162 tele­pülése mondott igent, nyolc nemet, ötvenegy pedig nem nyilatkozott arról, kíván-e csatlakozni ahhoz a megyei települési szilárd hulladék­gazdálkodási rendszerhez, amelynek kiépítése, beruhá­zás-előkészítése jelenleg folyik. Márpedig - amint az a Megyei Közgyűlés legutóbbi tanácskozá­sán is elhangzott - a megyei szilárd hulladékgazdálkodási program elkészítése és megvaló­sítása halaszthatatlan feladat. Kijelölt utak A megye főbb fejlődési irányait kijelölő fejlesztési tervek és kon­cepciók mindegyike alapvető in­tézkedésként említi a szilád hul­ladék kezelését és elhelyezését. Nem véletlenül. A hulladékok megfelelő kezelése ugyanis ha­laszthatatlan feladat, aminek megoldása immár az európai uniós csatlakozásunk miatt is elengedhetetlen. A megyében ke­letkező - közel egy millió köbmé­ternyi szilárd települési hulladék - kezelésének módja hatással van a természeti értékek megóvására, az ivóvízbázisok védelmére, a közegészségügyi helyzetre, a gaz­daság versenyképességére, a tu­risztikai lehetőségek kiaknázásá­ra és általában a lakosság környe­zeti tudatosságára is. A településeknek a hulladék- gazdálkodással kapcsolatos köte­lezettségeit törvény írja elő. Má­ra már az is kiderült és egyér­telművé lett, hogy ezt a tör­vényadta feladatot a falvak és városok egyedül, önmagukban nem, csakis egymással összefog­va, erejüket egyesítve képesek megoldani. Ennek oka, hogy a követelményeknek megfelelő rendszer kialakítása meglehető­sen költségigényes. Ezért is szü­letett a döntés, hogy a hulladék­gazdálkodási projekt megvalósí­tására fogjanak össze, pályázza­nak együttesen a különféle sza­bolcsi települések. Ha közös pá­lyázat sikeres lesz, akkor a fej­lesztési költségeknek akár öt- ven-hetven százalékát is megsze­rezhetik támogatás formájában. A támogatást ugyanis csak jelen­tős hatású projektek igényelhe­tik, s ezen a téren megfelelő mér­téket egy megyei szintű terv je­lenthet. Szigorú feltétel A környezet védelme az euró­pai uniós csatlakozásunk egyik legfontosabb feltétele. Ha pedig ezt nézzük, bizony bőven akad ja­vítanivalónk, de elég ha annyit mondunk: a munka rengeteg. A megyei lerakók többsége ugyanis egy tanulmány szerint a minimá­lis környezetvédelmi előírásokat sem elégíti ki, a szigetelés nélkül kialakított lerakók egy része a fel­szín alatti vízkészletek minőségét veszélyezteti. A megyében nagy számú, öszesen 119 kedveztőtlen adottságú szemétlerakóhely van, egy részük rét, vagy éppen ho­mokbánya, illetve mélyfekvésű vagy vízállásos területen találha­tó. talán mondani is fölösleges, hogy ezeknek a lerakóknak a ha­tása nagyjából ugyanolyan, mint az illegális lerakóhelyeké, ame­lyek tudvalévőén semmiféle szak­mai előírásnak nem felelnek meg*. Nehezíti a dolgot, hogy a megfelelő mérőrend­szer hiánya miatt ma nemigen lehet megmondani, hogy a kibo­csátott szennyezés milyen mér­tékű, milyen hatással van a kör­nyezetre. További probléma, hogy az előírt védőtávolsággal csak kevés lerakó rendelkezik, s hogy a szemétlerakók arány­talanul nagy helyet foglalnak el, miközben rontják a táj képét, lát­ványát is. Azt talán ezek után már mondani sem kell, hogy a mi régiónkban igen kevés példa akad a szelektív hulladékgyűjtés­re, de a hulladékok válogatásá­ra, ipari előkészítésére sincs szakszerű lehetőség. A tervezett hulladékgazdálkodási rendszer ­Nyíregyháza, Kisvárda és Máté­szalka központtal - három nagy gyűjtési körzet létrehozását java­solja. Az értékesítés és a haszno­sítás szempontjából a nyíregyhá­zi telep számít a központnak, ahol műanyag-feldolgozással és üvegválogatással is foglalkoznak. A tervek között nyolc átrakó­telep létesítése szerepel. Közülük hármat a már jelenleg is műkö­dő telepeken alakítanának ki. Teljes költség A munka nagyságát jelzi, hogy a fejlesztések több mint 15 milliárd forintba kerülnének. Igaz, ebből a pénzből a megye teljes hulladékfeldolgozással összefüggő infrastruktúrájának kialakítása, a rekultiváció költ­ségei is benne foglaltaknak. Víz a szomszédoktól A megye földterületeinek több mint a felén okoz a szél évente károkat. Igen gyakori az árvíz, valamint a belvízkár is. Megyénk felszíni vizeinek 98 százaléka a szomszédos or­szágokból érkezik. Elsősorban a Romániából érkező Szamos és Kraszna fo­lyók vizein tapasztalható idő­szakos szennyezés. Gondot okoz a felszín alatti vizek szennyezettsége is. A talajvíz minősége Nyíregyháza, Máté­szalka, Kisvárda és Vásáros- namény körzetében hagy sok kivetnivalót maga után, mivel bizonyítottan magas a nitrát, a foszfátion és az oldott anyag tartalma is. JÓKAI MÉ1 ANEKDOTÁI Quiproquo Az alispán szórakozott em­ber volt, s éppen egy hosszú tekervényes perben hozandó ítéleten dolgozott, midőn be­lép hozzá a várnagy, s jelen­ti, hogy a híres lókötő, Tarka Miska megint kézre került. Az alispán nem felelt rá semmit, a várnagy megunta a várako­zást és kiment. Később jön egy prókátor; az alispán még mindig dolgozott. A prókátor elmondta, amit akart. Egy külföldi kereskedő kívánta magának megengedtetni, hogy paraplékat árulhasson. Az alispán szórakozott volt és dolgozott. Hallotta, hogy va­laki beszél a szobában, de hogy mit, abból egy szót sem értett. Azt gondolta, hogy a várnagy beszél a lókötőről. Mikor vége volt az informá­ciónak, az alispán anélkül, hogy Írásából feltekintne, fleg- matice azt válaszolja a próká­tornak:- Hát be kell csukatni a gazembert. Lóvá tettem a németet Köszvényes volt a táblabíró lába, az orvos gőzfürdőket rendelt neki, ahova ő szorgal­matosán el is járt egy másik ismerősével együtt, ki szintén köszvényben szenvedvén, mi­kor a fürdőszolga elkezdte fá­jós tagjait a flanellal dörzsöl­ni, ordított és káromkodott kínjában. A mi táblabírónk pedig sztoikus nyugalommal állta az operációt, mikor rá került a sor, még csak meg sem szisszent.- Ugyan, hogy tudja szó nél­kül kiállani? - kérdi tőle egy­szer a kínzás végeztével az elébb megkínzott. A mi táblabírónk hamisul nevetett.- Lóvá tettem a németet; mindig az egészséges lábamat nyújtottam neki, azt dörzsölte. Törvényszéki jelenet- János! Kend ellopta ennek az asszonynak a libáit.- Ennek az asszonynak? Hát sohase tudok én róla semmit.- Hiszen rajtakapták kendet, mikor azt a tíz ludat vitte ha­za a hátán.- Soha bizony. Hát ez a lúd azé az asszonyé?- Persze, azé.- No, ezt most hallom elő­ször.- De nem kellett volna azt el­lopni.- No lám. Hát tehetek én ar­ról? Ez az asszony engem meg­szólított, hogy lopjak neki li­bát, majd ő felmegy Pestre, ot­tan eladja. Hát én loptam ne­ki a mezőről tízet, mit tehetek én róla, hogy éppen a saját lúdjait találtam neki ellopni? Elbúcsúztak a diákok Fehérgyarmat (M. K.) - Elbú­csúztak a fehérgyarmati Bárdos Lajos Általános és Művészeti Is­kolától szombaton a végzős diá­kok. Mint Száraz Károly igazga­tó elmondta: az ének-zene az is­kola megnyitásától fontos szere­pet játszik. Kisugárzó hatása a városkörzetben is érződik. Az idén a Politovszky Pálma-díjat Rádi Krisztina, a cégénydányádi általános iskola fiatalja kapta, aki hat éve tanul zongorázni (Dobosné Szűk Beáta növendé­ke). Az ifjú zongorista ősztől a nyíregyházi Zeneművészeti Szak- középiskolában tanul. Játékát közel ezer néző figyelhette az ün­nepségen, ahol a nyolcadikosok nevében Kosa Nikoletta és Tóth Bence (az öt Bárdos-díjas egyike) növendékek búcsúztak nevelőik­től, diáktársaiktól. Különdíjat adott át a Para-team Kft. Szabó Nikolettának. Igazga­tói különdíjat kapott Lőrinc Nó­ra. A diákok közül azok kaphat­nak Bárdos-díjat, akik nyolc éven át végig kitűnőek voltak, s aktí­van tevékenykedtek a közösség érdekében. Valamennyien a zenei osztály diákjai. A feltételeknek tu­catnyian megfeleltek, de a közös­ség ötöt választott. Szinte egyér­telmű döntés született arról, hogy a pedagógusok közül Kosa Barna- básné érdemelte ki a díjat. Az osz­tályfőnök négy éven át kiválóan motiválta közel harminc diákja iskolai munkáját. Megyei és or­szágos versenyeken szerepeltek sikeresen. A búcsúzok egy csoportja Fotó: a szerző Mindennapi küzdésünk Sipos Béla

Next

/
Thumbnails
Contents