Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-15 / 138. szám
2002. június 15., szombat Kelet« Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK Érzések és mozdulatok A nyírbátori színház, a Talán Teátrum „Érzések és mozdulatok” címmel zenés színházi estet rendez vasárnap 20 óra 30 perctől a nyírbátori Báthory István Általános Iskola belső udvarán. Alezredesi fogadóóra Dr. Gere Zoltán r. alezredes, a fehérgyarmati rendőrkapitányság vezetője hétfőn 10-12-ig hivatali helyiségében tart fogadóórát. NÉZŐPONT Nagyválasztmány a vendéglőben Angyal Sándor így múlik el a világ dicsősége? A költőinek tűnő kérdést azért teszi fel a krónikás, mert hírét vette, hogy ma, szombaton tanácskozik a Torgyán József által vezetett Független Kisgazdapárt országos nagyválasztmánya. Az egykoron szebb napokat megélt szervezet ezúttal nem a Belgrád rakparti székházban ülésezik majd, hanem Gyálon, egy vendéglőben, amit mifelénk ismertebb nevén kocsmának neveznek. Pedig a T. J. által vezetett párt sohasem volt híján az optimizmusnak. A rendszerváltás óta valamennyi választáskor leendő győztesként állította be magát, s valahogy sohasem sikerült a kör közepébe találni. Legutóbb például már be sem jutott a parlamentbe, holott a választásokat megelőzően éppen a nyíregyházi VTV Sajtóprés műsorában biztatta az egyik kérdező kollégát, hogy szeretné igazolni biztos esélyét, ezért adjanak majd lehetőséget neki a választások után is a képernyőn mindezt bejelenteni. A napokban pedig lapunk igyekezett tűvé tenni az egykori elnök-minisztert, de hiába. A nagyobb baj mégis az, hogy miként hullott szét az a párt, amely a magyar parasztság érdekvédelmét tűzte zászlajára, s amelyiknek valóban értékes történelmi múltja van. Ez pedig - úgy tűnik - egyfajta magyar jelenség, amin érdemes eltöprengeni. Rendszerváltó pártok közül nem egyedi a kisgazda, amely ilyen sorsra jutott. Ismertek olyan szervezetek is, amelyek végül is nagyobb párt szatelitjeként bolyonganak szinte észrevétlenül, mígnem feloldódnak az „ég kék vizében". Nem tudom - sokan nem tudjuk - milyen magyarázat hangzik el majd Gyálon a legutóbbi kudarc értékelésekor, egy azonban biztos, hogy T. J. számtalan hűségesétől, fegyverhordozójától - köztük megyénkbeliektől is - vált meg kirúgással, felmondással, nyilvános elítéléssel, utólagos negatív értékelést követően („Kiderült, hogy párttitkár volt az istenadta a Kádárrendszerben"). Csak történelmi távlatból lehet majd megítélni az okokat, amelyek ehhez a helyzethez vezettek, de a kérdés nagyon is mai: van-e, lehet-e recept tisztességes célokat követő pártok létének, szuverenitásának megőrzésére? Talán erre is elhangzik majd valamilyen felelet a nagyválasztmányon. Nem emlékszem Gézuka, szóltam neked a tetoválásaimról? Rajz: Ferter János Az érintetlen táj lenyűgözi a vándort A vendéglátók a fejlődésben az egyik kitörési pontnak az idegenforgalom fellendítését tartják Halott kislánya emlékére alapította a Rohia kolostort 1923-ban egy ortodox pap Fotó: a szerzó CservenyAk Katalin Nyíregyháza, Magyarlápos (KM) - Közel harminc, területfejlesztéssel foglalkozó szakember vett részt a héten kétnapos romániai látogatáson. A résztvevők a kapcsolatfelvételen, tapasztalatcserén túl megismerkedhettek az erdélyi táj érintetlen szépségeivel, az ott élő emberek vendégszeretetével is. Mint arról lapunkban is tudósítottunk, a regionális és megyei fejlesztési ügynökségek dogozói, nonprofit szervezetek képviselői, területfejlesztési, környezetvédelmi szakemberek, polgármesterek az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság (ENyFT) és a romániai CREST Forrásközpont közös szervezésében utaztak a szomszédos országba. Szatmárnémetiben, Magyarláposon és Domokoson megyei illetve települési vezetőkkel találkoztak, keresve azokat a közös pontokat, amelyek mentén együttműködés alakulhat ki. Szeretik a vendéget A vendéglátók a fejlődésben az egyik kitörési pontnak az idegenforgalom fellendítését tartják. Az elképzeléseikhez külföldi (elsősorban Phare) támogatást szeretnének, vehetnének igénybe, azonban gondot jelent, hogy sok esetben - főleg a kisebb településeken élőknek - nincsenek ismereteik a lehetőségekről, segítségre lenne szükségük a pályázatok elkészítésében, megírásában is. önmagát kínálja a gyönyörű táj, a hegyek, az üdezöld erdők, a lankák között megbúvó tavak, a csörgedező források, patakok. Ahhoz azonban, hogy az idelátogató turisták maradéktalanul jól érezhessék magukat, szükség van infrastruktúrára (víz, szennyvíz, utak, telefon). A vendégszeretetben viszont hiba nincsen: előételként egy egész hidegtálat tesznek a „gyanútlan” asztalhoz ülők elé, majd következik a leves (lehetőleg kétféle), majd a továbbiak - hadd ne soroljuk most. És persze nem hiányozhat az asztalról a szilvapálinka... Tiszta ital, csak gyümölcsből készül. Ezen a tájon a növénytermesztés, állattenyésztés jelenti a fő megélhetési forrást. A dús legelőkön birka- és kecskenyájak legelésznek, tejükből leírhatatla- nul finom sajtok készülnek. A kisebb településeken átutazva feltűnt, milyen nagy házakat építenek. Lehet, befejezni már nem tudja a gazda, de igyekszik olyan méreteket kialakítani, hogy majdan családot alapító gyermekei is elférjenek benne. Alföldi embernek szokatlan, hogy a csapból forrásvíz folyik. Magyarlápos egyes utcáiban ez természetes - így építették ki a hálózatot. A hatalmas erdőkben rengeteg a fa - ráadásul kiváló minőségű, erre már lehet bútorgyártást alapozni. Jártunk Domokoson egy üzemben, ahol kerti bútorokat (fotel, napozóágy, asztal) gyártanak, nem is akármilyen minőségben. A látogatást értékelve Tisza Gabriella, az ENyFT operatív igazgatója kifejtette: szeretnék, ha folytatása lenne a kialakult kapcsolatnak, amelyhez még támogatást is igénybe tudnának venni: a brit magykövetség MAG-alapja a közelmúltban hirdetett pályázatot határon átnyúló együttműködések támogatására. A területfejlesztés most kezdődik Romániában, Magyarláposon az első között alakult meg kistérségi társulás.- Ahhoz, hogy gazdasági kapcsolatok szerveződjenek, bizalom kell, emberi kapcsolatok - mondta. - Ez pedig kulturális, sport, ifjúsági kapcsolatokon keresztül lehetséges. Ezek alapozzák meg az utat, aztán már a vállalkozókon a sor. Meghatározó szerepük van ebben a polgármestereknek. E szempontból is kedvező a tapasztalatunk: Magyarlápos polgármestere, aki egyébként román nemzetiségű, elkötelezett híve a kapcsolatfelvételnek. Közös pályázatok A társaság a jövőben közös pályázatokat kíván benyújtani a CREST-tel térségfejlesztési programokra: az EU nemrég írt ki pályázatot „kisméretű, határon átnyúló természetű közösségi fejlesztések támogatására”. Több civil szervezetnek sikerült partnert találni a két nap alatt, újabb települések között alakulhat ki partnerkapcsolat, s persze igen nagy volt az érdeklődés a napkoriak augusztusi versenye iránt, amelyen megválasztják a Kárpátok Eurórégió legvirtusabb települését. Két romániai falu máris bejelentette részvételi szándékát... Petőfi Sándor nyomában Az erdődi vár néhány bástyája épségben megmaradt, volt, amit fel is újítottak. A vár tövében hangulatos vendéglő fogadja a betérőt. Hamar előkerül a cigányzenekar, repertoárjában az összes szép magyar népdallal, nótával. Erdődön sokat járt Petőfi, hisz itt lakott imádott Júliája. Szendreyék azonban az ifjú szerelmesnek megtiltották, hogy az esküvőig betegye a lábát a várba, így Júliának kellett ilyen-olyan indokokkal kijutnia onnan Szatmárra... Petőfi közel negyven verset írt ezen a tájon, köztük a Falu végén kurta kocsmát. Legalábbis nyolc Szamos-par- ti település állítja meggyőződéssel: biz az ő kocsmájuk volt az ihletadó. De hát nincs ezen mit csodálkozni, Görögországban 17 település vetélkedik Homéroszért. Egytől egyig állítják: náluk született az Odüsszeia költője... Aranylakodalom Ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte az elmúlt napokban Kállósemjénben Bencsik János és felesége, Csordás Irén. A házaspárt két gyermeke és házastársaik, négy unokája, valamint a rokonság és a barátok köszöntötték Fotó: amatőr ÉLETKÉPEK Emlékcserepek kai rendelkezett. Aztán maradt hentes, aki sajnálta levágni az állatokat. Tóth-Máthé Miklós A hentes Ha disznót vágattunk, mindig Buda Berti volt a hentes. Apámmal egymagasságú, zömök magyar, előttem van, ahogy a téli hajnalon jön az emberekkel, akik hivatottak a disznót lefogni. A sivítást még bent a szobában hallgatom, csak a perzselésre megyek ki. A kemény hideget lehelő hajnali derengésben jó ott téblá- bolni a tűz körül. A disznó füléből nekem vág le Berti bácsi először. Évtizedekkel később, öreg korában elmondta nekem, hogy sosem szerette a mesterségét, mert sajnálta levágni az állatokat. „Tudja művész úr, én színész szerettem volna lenni, mint maga.” És az is lehetett volna. Apám sokszor elmesélte, hogy fiatal pap korában több műkedvelő színi előadást rendezett a Népházban. Mindegyiknek Buda Berti volt a sztárja. Jól énekelt, táncolt, és remek komikusi adottságokBolondok Minden falunak megvannak a maga bolondjai. Tiszalúcnak, a szülőfalumnak kettő is volt az én gyerekkoromban. Bolond Piros és Bolond András. Számunkra az előbbi a félelmetesebb. Nagydarab nő, körbenyírt kese szőke hajjal tekergeti a faluban és mindig váratlanul bukkant elő. Bolond Piros! Bolond Piros! - kiabáltuk meggondolatlanul, mire megállt és csak bámult minket. Aztán hirtelen egy nagyot ugrott, és elkezdett felénk rohanni. Menekültünk, ki merre látott. Nem tudott beszélni, csak artikulálatlan hangon üvöltözött. Ma már szégyellem, hogy én is csúfoltam, és ha tehetném, engesztelőén megsimogatnám a fejét. Bolond András viszont nagyon is tudott beszélni. Ha nagy, öles lépteivel végigment az utcán, az emberek sietve próbáltak eliszkolni előle. Mert mindenkire rákiabálta a vétkét. Egyszer valaki az új házát mutatta meg neki. „Na mit szólsz hozzá András?” „Szép ez - felelte kár, hogy minden téglája a gróf Erdődy Johanna széthordott kastélyából való.” András - így utólag visszagondolva - inkább a shakespeare-i bolondok fajtájából való volt. Tévedtek, akik elhitték róla, hogy bolond. De hát ilyesmi manapság is megesik. Kiss néni Szikár, keménytekintetű öreg parasztasszony. Két lánya és két fia volt. A két fia meghalt. Egyik tízévesen, a másik talán huszonkét éves korában. Ezt a kettős csapást sose tudta kiheverni. Engem szeretett. Úgy tekintett rám, mintha a fia lennék. Máig előttem van, ahogy ötven forintot bogoz elő a zsebkendőjéből és oda adja nekem. Akkor már színművészeti főiskolás voltam. „Tegye csak el - mondta -, jó lesz ez valamire.” Apámék akkoriban vették az első televíziót. Éppen ment a műsor, Kiss néni háttal ült neki. „Miért nem tetszik nézni?” - kérdeztem. Rámsandított a kendője alól, aztán csak ezt mondta: „Nem nekem való.” És ült tovább háttal. Díjazták a „tájsebészeket'' Nyíregyháza (KM - Sz. A.) - Véget ért a Hulladék Munkaszövetség által meghirdetett „Tájsebészet” országos pályázat. Ennek egyik legfontosabb célja az volt, hogy a gyerekek segítségével minél több illegális hulladéklerakóra derüljön fény. A verseny első fázisában a fiatalok adatlapokat, térképeket készítettek ezen lerakókról, majd a helyiek figyelmét hívták fel rájuk. A csapatok értékelésében nagy szerepet játszott, hogy a gyerekek milyen hatékonyan tudták a lakosságot, illetve a hivatalos szerveket mozgósítani a lerakók felszámolása érdekében. Az országos díjkiosztót az elmúlt héten a Fővárosi Állatkertben tartották, ám emellett az E-missz- ió Egyesület külön is értékelte a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei versenyzőket. Az ünnepélyes eredmény- hirdetést tegnap délután tartották, az első díjat a kocsor- di általános iskola csapata kapta, második lett a tímá- ri együttes, a harmadik helyet pedig a tiszaeszláriak szerezték meg. Valameny- nyien értékes ajándékokkal lettek gazdagabbak, a többek között mikroszkópból, földgömbből, iránytűből, térképekből álló csomagot természetjárásaik, környezetvédelmi kutatásaik során használhatják majd a fiatalok.
