Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-13 / 136. szám
2002. június 13., csütörtök Kelet# Magyarország ÖRÖMÜNNEP TAROSON /8 Példátlan „Arra nem nagyon volt példa, hogy egy építő cég olyan szoros kapcsolatot alakítson ki az árvízkárosultakkal, mint az Épker Kft. vezetői és dolgozói." (Helmeczy László, a megyei közgyűlés elnöke) Díszpolgár „Büszke vagyok arra, hogy ennek a tündéri kis községnek, Tákos- nak a díszpolgára lehetek. Örömmel „csempésztük be” tíz éven át a pro- tokollajándékok közé a tákosi kézimunkát, hogy az egész világon megcsodálhassák." (Göncz Árpádné) íz Varázslat „Köszönjük, hogy az imára rogyott házak helyére újakat varázsolván ünnepet szereztetek nekünk." (Nagy Gábor, református lelkész) Öröm „Nagy öröm volt számomra, hogy amikor 2001. november 21-én eljöttem Tákosról, már tudtak mosolyogni az emberek." (Pelikán István, újjáépítési menedzser, a „pszichológus”). A szösztől a vászonig A beregdaróciak a tákosi falnapon azt mutatták be az f érdekődőknek, hogyan készül a kenderből [ a vászon A mezítlábas Notre Dame A tákosi templomot 1766-ban építette a nép sárból és fából. Az 1980-as években úgy volt, hogy áttelepítik a szentendrei skanzenbe, s ide újat építenek. De sem a gyülekezet, sem a presbitérium, sem az akkori lelkipásztor, Szitár Árpád ebbe nem egyezett bele. Mert ahogy mai gondnoka, Baráth Menyhértné mondja: „Nekünk a templomunk menedék, itt találunk megnyugvást. Nem tudom, hogy vészeltük volna át az árvizet, meg ami utána jött, ha nincs hol imádkozni.” Fellépés előtt a táncoslábú kislányok Az újjászületés ünnepe Jobb helyszínt aligha választhatott volna az Épker Kft. az építők napja megünneplésére június 8-án, hiszen egy egész falu, a környék, s mindenki, akinek valamilyen köze volt Tá- kos újjáépítéséhez - együtt örülhetett. Ott volt, többek között, Helmeczy László, a megyei közgyűlés elnöke, Göncz Árpád első köztársasági elnökünk és felesége, Zsuzsa asszony, Tákos díszpolgára, dr. Pataky Béláné dr. Baráth Ida a vendégház megálmondója (ülnek), Katona Kálmán egykori vízügyi miniszter, a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója és természetesen Rabóczki László és felesége, az Épker tulajdonosai (jobb szélen állnak) Fotók: Elek Emil r-Sä-.-.F A népművészet mestere Simon Józsefné, Irénke néni az 1970-es Röpült, páva! népdalvetélkedőn érdemelte ki a Népművészet mestere címet.- Imádom a magyar népdalokat - mondja. - Azoktól tanultam, akik szerettei felneveltek. De hivatásszerűen sosem művelhettem. A híres beregi keresztszemes hímzést is művelem, és ha idejönnek a turisták, megvesznek egy-egy térítőt, párnát, akkor az élő népművészetet viszik magukkal. És ha elviszik, azt már csak csodálni kell, és ha ránéznek, eszükbe jut Tákos. A népdalt nemcsak énekli (általa vált országosan ismertté a Látod édesanyám...), hanem a tiszta forrásából merítve verseket, dalokat is ír. Az emlékezetes falunapon Az én hazám című versével köszöntötte a résztvevőket, mely Tákoshoz kötődésének lírai megfogalmazása. Újjáépített háza spalettájának tervezésekor is népművészeti motívumokból merített. Aki arra jár, csodájára jár... A nagy pillanat A faluházavatón a nemzetiszín szalagot Göncz Arpádné, Tákos díszpolgára vágja át Könyv az árvízről, Tákosról A tákosi ünnepen Miklós Elemér író, pedagógus mutatta be az Élet özönvíz után (Györke László szövegét, Balázs Attila felvételeit jól egészíti ki Kulcsár Attila építész négy verse, Gál Balázs monográfiájának néhány részlete) című könyvet, mely egyrészt árvízi és újjáépítési krónika, másrészt a tragédiát, az újjászületést megélt tákosi emberek, családok története, melyet több mint 250 színes felvétel gazdagít. A könyvet minden tákosi család ajándékba kapta meg a kiadó Épker Kft.-tői. (Kapható a tákosi református templomban, Nyíregyházán a Kötet Bt. könyvesboltjában, Hősök tere 9. és a Szent István Könyvkereskedésben, Szent István u. 4.) Aki kézbe vette, nyomban belelapozott. Vendégház a templom mellett Gál Balázs az Épker Kft. dolgozójaként részt vett szülőfaluja újjáépítésében. Akár polihisztornak is nevezhetnénk, hiszen az Élet özönvíz után című könyvben Tákosról készülő monográfiájából közöl részleteket, s emellett amatőr festő is. Képeiből nyílt a tákosi faluház első tárlata A „mezíüábas Notre Dame” környéke, azaz régi Tákos olyan - különösen az újjáépítés óta -, mint az a kicsiny tündéri falu, ahonnan a népmesehősök indulnak világhódító útjukra. Minden szinte karnyújtásnyira van. A templommal szemben áll a „parasztbarokk” stílusban 2000-ben épült vendégház. Még az árvíz előtt... A vendégházat dr. Pataky Béláné dr. Baráth Ida, Tákos szülöttje építette azzal a céllal, hogy „visszalopja” a népi építészetet legalább a templom környékére.- Akkor nem gondolhattam, hogy bekövetkezik a tragédia, s az újjáépítés után jóformán az egész falu olyan lesz, amiről álmodoztam. Hála Makovecz Imrének és az Épker Kft.-nek. Természetesen nem titkolt célja a falusi turizmus fellendítése. Azok a turisták, akik ellátogatnak a tákosi templomba, a vendégházban megszállhatnak, megismerkedhetnek a népi építészet hagyományaival is. A kényelmes vendégház berendezése a századfordulón készült parasztbútorokból áll, melyeket a modern kor technikájával ötvöztek. A vendégház része a beregi keresztszemes műhely, ahol a kézimunka alapanyagául szolgáló vászonkészítés folyamatával, a szövés-fonás technikájával is megismerkedhetünk. A műhely egyúttal a kiállítóterem is, ahol a messze földön híressé vált kézimunkát meg is lehet vásárolni. Az udvaron négy lóistálló, gé- meskút, kemence... Vagyis minden, ami a „békebeli” falusi hangulathoz kell. A faluház részt vesz az Ev háza pályázaton Aranypávások dalárdája A tákosi Aranypáva Nyugdíjasklub 2001. február 3-án alakult meg. Gulyásné Veress Sarolta, Simon Józsefné, Baráth Ernőné Simon Valéria, - az alapítók - formába öntötték a közös akaratot, igényt. A klub irányítását Gál Sán- dorné, Balázsi Lászlóné, Filep Gyuláné és Baráth Árpád vállalta magára. A klub negyvenöt tagja közül huszonöt jó hangú, énekelni szerető (és tudó) nyugdíjasból verbuválódott az „éneklő csoport” Simon Józsefné vezetésével. A faluházavatón az Aranypáva énekelte (sokadmagával) a Himnuszt.
