Kelet-Magyarország, 2002. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-04 / 103. szám
május 4., szombat Isiftt^lK&gfirofSfág A HIT VILÁGA /9 zobor Fatimából Imavirrasztást tartanak május 13-án es- hét órától 14-én hajnali 4 óráig a deme- eri római katolikus templomban. Az ün- ipi szentmise elején - amelyet dr. irady József apostoli protonotárius, püs- iki helynök végez megáldják a Fati- ából érkező Szűzanya-szobrot. A szertar- st gyertyás körmenet, majd hajnalig tarközös imádkozás, éneklés, virrasztás köti. Mint Takács András demecseri plé- mostól megtudtuk: a békéért felajánlott íavirrasztásra sok papot várnak és szá- ítanak a helybeli és környékbeli hivek szvételére is. i memóriám Reizer Pál Gyászol a Szatmári Római Katoli- ís Egyházmegye: 2002. április 18-án hunyt Reizer Pál püspök. Az igesztelő szentmiseáldozatot a buka- sti pápai nuncius mutatta be, a mszszertartást Paskai László bíbo- is celebrálta. Reizer Pál püspök mindössze ötvenkilenc évet élt. 1967 ben szentelték pappá, 2000. május 1- jén püspökké. Püspöki jelmondatául a Krisztus szere- tete sürget minket (2Kor 5,14) bibliai idézetet választotta. Az 1989- es politikai fordulat után újból hozzá kellett látni az egyházépítéshez. Meggyőződése volt, hogy az egyház elsősorban tetteivel politizál, azzal, hogy építő egyházzá válik - anyagiakban és lelkiekben egyaránt. Újraindította a szatmárnémeti és agykárolyi katolikus középfokú oktatást, osztliceális egészségügyi iskolát létesített, gyházi óvodákat nyitott; Szatmárnémetien konviktust építtetett, ugyanott lel- ipásztori központot hozott létre, vidéken edig lelkigyakorlatos házat; e tizenkét év latt jött létre az egyházmegyei Caritas ha- almas intézményhálózata; az egyházme- yében tizenhét új templom épült, a régije közül igen sok újult meg. Létrehozta a Izent József papi otthont. Papi és püspöki szolgálata, imádságos elkülete felbecsülhetetlen kegyelmi ajánlókként marad meg egyházmegyéje hívei- ien, mindazokban, akik ismerték őt. Az iltala meghirdetett egyházmegyei zsinat, íz egyházmegye megalakításának kétszá- adik évfordulójának megünneplése (2004) íélküle teljesedik ki. Egyháza iránti ra- ;aszkodása példa értékű, a szolgálata ide- ében létrejött intézményekben megtestesít hagyatéka továbbra is ott munkál najd az utódokban. Máriás József leizer Pál püspök az előtt z oltár előtt áll, ahol örök űséget esküdött egymásak Petőfi Sándor és zendrey Júlia Mttanos győztesek Aszódon renlezték meg a napokban az evangélikus liákok hittanversenyének országos dön- :őjét. Az alsó tagozatosok és a középiskolások versenyét is a nyíregyházi diákok tyerték. Fotónkon balról Kosina Éva :anár, Vigvári Szabolcs, Szuhár Ádám és Dsepregi Márton. Hiányzik Dávid Zoltán Jubileum az evangélikus Kossuthban Tíz éve kapta vissza az egyház Nyíregyháza egyik legpatinásabb gimnáziumát A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium ma ünnepli újraindításának 10. évfordulóját. Az ünnepség hálaadó istentisztelettel kezdődik az evangélikus nagytemplomban Bozorády Zoltán esperes szolgálatával, majd Nádorvári Béla tanár emlékezik az elmúlt tíz évre. Őt kértük rövid visszatekintésre.- Emlékeznünk kell, mert jövőre, 2003-ban lesz negyedévezrede annak, hogy Nyíregyházára és környékére települt 300 olyan evangélikus család a Békés megyei Harruckern birtokról, akik óriási szorgalmukkal rövid idő alatt gazdaságot és kultúrát alakítottak ki „hitből és homokból”. A szorgalmas munkával párhuzamosan legelső teendőik között gondoskodtak gyermekeik neveléséről, taníttatásáról, célszerű és alkalmas helyeken iskolák létrehozásáról a város különböző pontjain, majd a bokortanyákon.- A háború utáni úgynevezett fordulat éve 1948-ban a legsúlyosabban az evangélikus egyházat érintette, hiszen valamennyi oktatási intézményét államosították. A mai 196 éves Kossuth- gimnázium, amely 4 év múlva ünnepli fennállásának 200. évfordulóját immár 10 éve újra az evangélikus egyház; mint irányító és fenntartó működteti iskolánkat! A rendszerváltozás óta, jelenleg 38 tanintézményben köAz Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tizedik születésnapja alkalmából rendeznek kiállítást az Iskola volt tanulóinak munkáiból. Képünkön Dévényi Sarolta rajztanárnő válogat a beérkezett alkotásokból zel ezer pedagógus végzi oktatónevelő munkáját az evangélikus egyház által fenntartott iskolánkban. Mindezen eredmények elérésében feltétlenül nagy szerepe volt a hit és akarat erősségének, a jól kiépített iskolahálózatnak, s a bölcsen vezetett oktatásügynek és iskolapolitikának, amely úton az evangélikus egyház nemcsak Nyíregyházán, de mindenütt az élen járt.- Az egyházi iskolák újraindítása Magyarországon nem egyszerűen az egyházak ügye volt, hanem az egyház, a társadalom és az állam közös ügye is! Az egyházi iskola elsősorban minőségi iskolát kell, hogy jelentsen. Ez nem tévesztendő össze az elit iskolával. Azért nem elit iskola az egyházi, mert nyitottabb a szerény képességű tanulók számára is.- Az egyház irányítása meghatározza a nevelőmunkát. Keresztyén világnézetet, keresztyén értékrendet kell a diákjainkban kialakítani és megerősíteni! A személyre szóló szeretetteljes bánásmód, a következetesség, a türelem, a hitelesség és ahol a lehetőség adott a szülőkkel való jó kontaktusban, keressük a megoldások útjait! így remélhető, hogy az evangélikus gimnáziumból kikerülve tiszta gondolkodású, szilárd erkölcsű felnőttek lesznek, akik tudnak választani a jó és rossz, az igaz és valótlan, a helyes és helytelen között, így egyházuknak és hazájuknak hű és értékes polgárai lesznek. Cserejátékos apostolszerepben Beszélgetés Juhász Imrével, Baktalórántháza plébánosával Amikor először hallottam prédikálni, gyerekkorom káplánjainak (tisztelendőurainak) diákmiséi jutottak eszembe, akik úgy szóltak a mély filozófiai tartalmú szentírásról az ifjúsághoz, hogy azt mindenki megértette. Juhász Imréről, Baktalórántháza római katolikus plébánosáról van szó, akit kereken tíz éve szenteltek pappá. Beszélgetésünknek igazából egyetlen témája volt: hogyan lesz manapság egy fiatalemberből pap, mennyi vívódással jár egy életre felvállalni az apostolok szerepét, s lemondani lényegében mindenről, ami egy mai fiatal életének velejárója. Vonzott az orgonaszó- A papi indíttatást valószínű apai nagyanyámtól nyertem, aki kisgyermekkoromtól kezdve nagyon sokszor elmondta, hogy ő apáca szeretett volna lenni, de nem úgy alakult az élete. Férjhez ment, ezután valamelyik gyerekéből szeretett volna papot nevelni, de jött a háború, megintcsak nem teljesült a vágya. Nekem nagyon sokszor elmondta, hogy bárcsak elmennél papnak, én nagyon boldog lennék. Mivel jártam templomba, óvodás koromtól minist- ráltam, ott voltam az ünnepeken, vasárnapokon, sőt a hétköznapokon, főleg az októberi ájtatossá- gokon, vonzott az orgonaszó, az aranyos miseruha, a kehely, megragadott a formaliltás, a formaruhák, az ünnepélyesség, nem ellenkeztem, sőt, negyedikes koromig csak pap akartam lenni, ez volt a fő szórakozásom, papot játszottam, nagyanyám volt a hívősereg, s ha a másik is eljött, akkor már ketten voltak.- Ötödikes koromban - 1974-et írtunk - az osztályfőnök végigkérdezte, ki mi szeretne lenni, s mikor kiderült, hogy pap, meg- botránkozott. Azt mondta: a mai világban tudománytalan az egyház tanítása, majd azzal toldotta meg, hogy éhen fogsz halni, nem lesz feleséged, gyereked, úgy is be fogják zárni a templomokat, és ha modern ember akarsz lenni, akkor nem lehetsz vallásos. Ezek Juhász Imre Sipeki Péter felvétele a demagógiák hatottak, ezek után a fene se akart pap lenni.- Igen ám, de akkor mi legyek? Előbb fényképész, aztán cukrász, hetedikben vasutas szerettem volna lenni, nyolcadik után meg elmentem Miskolcra, a közgazdaságiba. Leérettségiztem, de nem láttam a jövőt. Dolgoztam műszaki adminisztrátorként Encsen a mezőgépnél, voltam kultúrházveze- tő, könyvtáros, sportkörelnök. Aztán jött másfél év katonaság, és ez alatt, ahol a jámbor fiatalemberek rászoknak a káromkodásra, cigarettára, ivászatra, erkölcstelenségre, én ott találkoztam olyan vallási impulzusokkal, ami a gyerekkori álmomat és vágyamat felszította. Ott találkoztam olyan pappal, aki konkrétan rákérdezett: nem akartam én valaha pap lenni, mert ő úgy érzi, mintha hivatásom lenne. • Alibiből jelentkeztem- És akkor valóban elkezdtem gondolkodni, kértem jelet a Jóistentől, hogy tényleg erre hív engem? Először el se tudtam képzelni magamat, de amikor leszereltem, akkor már valószínűnek tartottam, hogy jelentkezni fogok a szemináriumba. Visszamentem a kultúrházba, még egy fél évet dolgoztam, alibiből beadtam a jelentkezési lapot a nyíregyházi főiskola népművelő szakára, aztán már nem mentem el a felvételire, mert egy nappal hamarabb felvettek az egri szemináriumba. Egyedül a filozófiával voltak gondjaim, de arról, hogy idevaló vagyok, egy pillanatnyi kételyem nem volt. Juhász Imrét tíz éve, 1992-ben szentelték fel Egerben. Mátészalkán töltött egy évet, amikor pedig 1993-ban megszületett a Deb- recen-Nyíregyházi Egyházmegye, visszakerült az egri érsekség területére, Miskolcra. Három évet dolgozott ott, majd 1996-ban Nyíregyházára hívta Bosák Nándor püspök úr, mert Linzenbold Leventét ebből az egyházmegyéből hívta be a szemináriumba tanítani az érsek úr. Pályázatokat készít- Cserejátékos lettem - mondja Juhász Imre, aki négy év után, 2000 augusztusa óta Baktalóránt- házán plébános, a nyolc falu tartozik a flliái közé, s van egy káplán munkatársa. - A nyolc falura tíz református lelkész és négy görögpap jut, de azért mi is győzzük a munkát - mondja, s azt is elárulja: boldog embernek érzi magát, papi hivatásban megtalálja munkáját, hobbiját, szenvedélyét, szórakozását. Vannak egyéb teendői is. Pályázatokat készít, mert ezek nélkül ma már aligha lehet anyagiakhoz jutni bármilyen fejlesztéshez, segíti a Col- ping családot, próbálja új életre kelteni a cserkészetet, tábori lel- készkedik Nyíregyházán, ő az egyházmegye cigánypasztorációs referense, szervezi a bel- és külföldi zarándokutakat, a nyári táborokat, az ép és fogyatékos gyerekek, a hittanosok táborát, és természetesen a miséken, szertartásokon túl alkalmi rendezvényekkel jobban összehozni a bak- talórántházi, a környékbeli híveket, hogy érezzék jól magukat a falujukban, ne vágyódjanak el, ne mondhassák, hogy ott nincs semmi, csak a kocsma, a presszó, vagy valamelyik környékbeli diszkó, hanem olyan lehetőségek születtek, amelyek a közösséget erősítik és megtartják. Szeretettel Az ember azt hinné, szorosan összetartozó fogalom, mégis nap mint nap tapasztaljuk, hogy bizony hiába járunk templomba, hiába hiszünk Istenben, elfeledkezünk az emberbaráti szerétéiről. Gyakran látjuk, hogy alig lépünk ki a templomból, megszólják, egymást gyaláz- zák az emberek. Előfordul, hogy szülő a gyermekkel, testvér a testvérrel nem beszél, pedig az egyik parancsolat is azt mondja, hogy „szeresd felebarátodat...” Nem vesszük észre, hogy mi sem vagyunk tökéletesek és éppen ezért ne ítélkezzünk mások felett, mert ehhez nincs jogunk. Próbáljuk elfogadni a másikat és ha nem is szimpatikus, legalább ne éreztessük vele. Adjuk meg a tiszteletet a másik embernek legalább a köszönés erejéig és ne kritizáljuk. Ne tegyünk rosszindulatú megjegyzéseket a külsejére. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki szeretettel, megbocsátással és nem gyűlöltettel közeledik a másik felé, előbb- utóbb elnyeri jutalmát. Ne oltsuk bele gyermekeinkbe, unokáinkba a megvetést. Nagyon szomorú főleg egy vallásos ember szájából hallani a szitkokat, mert az hiába jár templomba, hiába veti magára a keresztet. Gondolkozzunk el ezen. Nagy Mária középiskolás, Nyíregyháza Búcsú István atyától Életének 83., áldozópapságának 60. évében hosszú betegség után elhunyt Páskai István nyugdíjas főesperes, plébános. A nyíregyházi születésű István atya temetési szertartását tegnap délelőtt Bosák Nándor püspök, a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora végezte a nyíregyházi római katolikus társszékesegyházban. Az elhunyt holttestét az Északi temető papi sírkertjében helyezték örök nyugalomra.
