Kelet-Magyarország, 2002. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-22 / 117. szám
Ferter János rajza 2002. május 22., szerda Kelet«* Magyarország HÁTTÉR /3 0 Gyászistentisztelet Nyíregyháza és környéke zsidósága elhurcolásának 58. évfordulóján, május 26-án, 11-től emlékező gyászistentiszteletet tartanak Nyíregyházán, a Kótaji úti izraelita temetőben. 0 Vonatpótló buszokkal Tiszavasvári és Tiszalök között e héten péntekig, illetve május 27-től május 31-ig - naponta 9-től 15 óráig - javítják a vágányokat. 0 Szünetel a levéltár A megyei levéltárban május 23-án, az ügyfél- és kutatószolgálat szünetel. Azért a víz is úr... Oankó Mihály e-mail: danko@inform.hu Fekeiére festette a gyász a hétvégén a szabolcsi vizeket. Ketten is meghaltak, pedig még el sem kezdődött igazán a szezon. A víz, mely az élet bölcsője volt, s ma is egyik lételemünk, kegyetlen és könyörtelen is tud lenni a törvényeit be nem tartókkal szemben. A vajai tavon öten ültek egy csónakban, ami felborult, s egy 36 éves nő már nem tudott kiúszni a partra. A másik: egy 46 éves férfi a Szamos tiszai torkolatánál egyedül csónakázott, s a vízbe esett, elmerült. Fénytelen, súlyos szavak, melyek messze nem tükrözik azt, ami mögötte van, az emberi sorsokat. A tragédia mindig megdöbbent, megállásra kényszerít. Családok, gyerekek élete, reményteli jövője omlik össze néhány perc alatt. Az elmúlás szörnyű, különösen, ha az okok kutatása közepette találkozunk a HA szócskával! A felhőtlen nyári szórakozás, a természet szeretete nagyon sok embert visz ki a szabadba. A lágy habokkal fodrozódó folyók, az áttetsző bányatavak, vagy a békésen invitáló medencg csalóka módon hívogat, de egyúttal határt is szab a virtusnak, az erőnek. A naptár szerint is lassan beköszönt a nyár. Mindenhol újra és újra felcsengenek, visszaköszönnek az ilyenkor szokásos ésszerű figyelmeztetések, az óvatosságra intő szavak is. Aztán ezek hamar feledésbe merülnek, leperegnek, mint vízcseppek a hullámokból felmerülő testről. r ihenni, feltöltődni indulnak a hétköznapok taposómalmát feledni akarók, s nincs annál nagyobb borzalom, ha egy valaki nem tér haza. Mert mindig vannak meggondolatlan csónakázók, fürdőzők, akik nem mérik fel a saját maguk és a víz erejét. S mikor bekövetkezik a tragédia, okkal és ok nélkül keresik a bűnbakot. Nem haragudni kell a vízre, hanem megérteni. Törvényeit megismerni. Legyen ez a szomorú idénykezdés figyelmeztető mindannyiunk számára, a költő után szabadon: azért a víz is úr! Csak tizennyolc éven felülieknek A nyíregyházi áruház a Metro magyarországi zászlóshajója Balázs Attila felvétele KM TOP 100 KLUB A boltokban a vevő volt és lesz az úr (2.) Elmaradt a tömeges csőd, amitől sokan óvtak a multinacionális vállalatok megjelenésének hírére Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu Nyíregyháza (KM) - A kereskedelem szerkezeti változásait, a multinacionális valamint a helyi kis- és középvállalkozások helykeresését elemezték a KM TOP 100 Klub legutóbbi vendégei. A kereskedelmi és szórakoztató központok szerepéről Garam- völgyi Judit, a NyírPlaza ügyvezető igazgatója fejtette ki véleményét; a klasszikus kereskedelmi láncok oldaláról Bencze Miklós, a METRO Nyíregyházi Önkiszolgáló Nagykereskedelmi Áruházának igazgatója fogalmazta meg álláspontját; a helyi vállalkozói kör képviseletében pedig Lakatos Tibor, a Vela Kft. ügyvezetője foglalt helyet a KM TOP 100 Klub asztalánál. Zászlóshajót adtunk- A Metro nyolc éve jelent meg Magyarországon és három éve építette meg nyíregyházi áruházát. Komoly fejtörést okozott a cég vezetésének a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei terjeszkedés, mivel a megyeszékhelyhez viszonylag közel, Debrecenben és Miskolcon korábban már megnyitotta bevásárlóközpontját. A másfél-két éves mérlegelés és vizsgálódás után is bátor döntésként értékelték a szakértők a nyíregyházi beruházást, amely aztán minden várakozást felülmúló eredménnyel járt - árulkodik rövid történeti felvezetéssel pillanatnyi közérzetéről Bencze Miklós, a Metro Áruház igazgatója. A láthatóan többször nekiszegezett kérdésre, hogy „Ugye az ukrán és a román határ közelsége miatt nyílt meg itt is a Metro?”, határozott nemmel felel. Az igazgató szerint ezt kissé túlértékeli minden befektető, ők elsősorban a magyar kereskedelemre, a megyeszékhelyre és a sokat emlegetett vonzáskörzetéM............................................ ........ A megyeszékhely és vonzáskörzete volt a döntő tényező. Bencze Miklós ....................................................ff re támaszkodtak. Az egyébként Debrecenből ingázó igazgató jó szívvel tolmácsolja az országos vezetőség véleményét: ma már a nyíregyházi áruház a Metro_ magyarországi zászlóshajója. Ő maga is azt látja: a kollektíva itt nagyobb bizonyítási vággyal dolgozik, az alkalmazottak olyan belső pluszt visznek a mindennapok munkájába, amihez hasonlót máshol nem találni. A bevásárló és szórakoztatóközpontok tehát a vevőbarát üzletpolitikát tűzték a zászlajukra - éppen azt, amit a helyi vállalkozói kör sorsáért aggódva leginkább veszélyben érzett a közvélemény. S hogyan fogadták a multik megjelenésével adódó új helyzetet, az általuk diktált versenyt maguk a vállalkozók? Általános véleményt Lakatos Tibortól, a Vela Kft. ügyvezető igazgatójától kaptunk:- Nem is tudom már pontosan, hány éjszakát töltöttem álmatlanul a multik megjelenésének hírére, a hogyan tovább kérdésére kerestem a választ. Az elmúlt bő egy évtizedben rengeteg munkát, energiát és tőket fektettem cégem fejlesztésébe, tíz saját boltot nyitottam, s amikor a bevásárlóközpontok építése elkezdődött, azon töprengtem: megtartsam az üzleteimet vagy számoljam fel és vegyem fel a kapcsolatot a multikkal - fedi fel őszintén belső dilemmáit. Tárgyalásokat kezdtem a beszerzési vezetőkkel - folytatja Lakatos Tibor -, de nem sikerült megegyeznünk. El kellett döntenem, milyen piaci magatartás kövessek annak érdekében, hogy a vállalkozásom életben maradjon, s arra jutottam: olyat kell nyújtanom, amit a multik nem tudnak vagy nem akarnak. Vágóhíd helyett Az ügyvezető végül valamennyi boltját megtartotta, s számtalan ötlet megvalósítása után mintegy két év elteltével nyugodott meg: cége életképesnek bizonyult, megtalálta a helyét az átalakuló kereskedelmi szerkezetben. Bencze Miklós is megerősíti: a helyi vállalkozók lettek a Metro legfontosabb partnerei, hiszen náluk sokszor olcsóbban szerezhetik be árukészleteiket, mint korábbi szállítóiktól. Előfordul például, hogy a hentesüzletek nem a vágóhídon, hanem a Metrónál veszik meg a félsertést.- Ami pedig a tömeges munkanélküliséget illeti, szintén alaptalannak bizonyultak a félelmek. Én például soha nem láttam még olyan embert, aki a Metro előtt ácsorgóit volna munkára várva - érint egy másik lényeges kérdést Bencze Miklós. Magyarán bármennyire is tagadhatatlan a kereskedelmi forgalom megoszlása a kisvállalkozások és a multik között, azok a tömeges csődök és elbocsátások elmaradtak, amelyektől sokan óvtak. A munkaidő is izgalmas terület, hiszen a bevásárlóközpontok nyitvatartását szinte azonnal megtámadta a szakszervezet és kiharcolta, hogy a „sátoros” ünnepeken bezárjanak ezek a központok. Az utolsó tíz forint A bevásárlóközpontok kötelező bezárásáról azóta is megoszlanak a vélemények, közgazdasági szempontok ütköznek szociális érzékenységgel. Lakatos Tibor példaként említi: Nyugat-Európában a pékek például hajnal három óra előtt nem vehetik fel a munkát, de hogy mégis friss kenyér és péksütemény kerüljön kora reggelre a vevők elé, annak megfelelő színvonalú technológia a feltétele. A NyírPlaza ügyvezető igazgatója vallja: minden téren tiszteletben tartják a náluk működő üzletek érdekeit, s ha olykor meg akarják hosszabbítani nyitva tartási idejüket, ő nem gördít ez elé akadályt. A Metro is meglepően kedvező intézkedésekkel javítja a munkaerő közérzetét: egy évben tizennégyszer adnak fizetést. Gyakorlott szakemberként egyetértenek abban: mindig az utolsó tíz forint nyereségtartalma a legnagyobb... Parkinson-kór Bállá László ^Nyomban fölfigyelek rá, amint belépek a gyógyfürdő medencéjébe. Jó arcú, szakállas ötvenes férfi. Ott tanyázik a vízben közvetlenül a medence szélén, a peremén a magnója, egymás után csendülnek föl rajta a különböző számok - ő pedig együtt énekel a dalok előadójával. Öt-hat kazetta van a magnó mellett, ha az egyik lejár, másikat tesz föl. Meglehetősen szokatlan látvány. Vagy egy órája figyelem, hogy percnyi szünet nélkül áradnak ajkáról a melódiák, már talán a századik szám (mindegyiknek tudja a szövegét). Félig lehunyt szemmel, dalol, láthatólag nagy átéléssel, közben a készülékből a legváltozatosabb dalok csendülnek föl: táncdalok, népdalok, magyar nóták, ezek közt is egyaránt a nemesebbje (Fráter Loránd, Dankó Pista), de meglehetősen giccse- sek is, hanem valahogy ezek is kapnak valami nobilitást a száján... mellette fekszik a vízben a felesége, a férfi ráhajlik a vállára, kezét az asszony karján nyugtatja, s közben remegnek az ujjai, azzal a jellegzetes Parkinson-kóros rázkódással. S ez valahogy olyan benyomást kelt, mintha a felesége hangszer volna, ő a formás női kar mandolinkának a húrjait pengetné, és ezzel kísérné önfeledt dalolászását. Mikor közelebb kerülök hozzá, és belelátok mellette a vízbe, fölfedezem, hogy nemcsak Parkinson- kóros, hanem rokkant is: térdtől hiányzik az egyik lába. Mondom: furcsa dolog ez a medencebeli magánhangverseny. És a beteg, féllábú ember valahogy mégsem sajnálatot vált ki a szemlélőből, nem valami szentimentális együttérzést, hanem furcsamód - örömöt. Örvendünk, látván a sorstól többszörösen is megvert ember szemmel látható nagy lelki békességét. Örül az élet megmaradt szépségeinek. Pedig ki tudja, hogy áll a Parkin- sonjával, ki tudja mennyire súlyos a baja; az is lehet, hogy már a nem messzi véget sejti, de nem zúgolódik, nem kárhoztatja a világot, amelyben neki ez a sors jutott - bársonyos hangját neki-nekieresztve búcsúzik tőle. Most egy percre elhallgat a magnó. Lejárt a kazetta. De már helyén az új. És a szalagról, meg a szakállas férfi szájáról most egy édeskésen csöpögő giccs-dalocska hangzik el. Ha rádióban csendülne föl, bizonyára gyorsan elzárnám a készüléket. De most lágyan simogatja a dobhártyámat, melengeti a szívemet - szinte szeretnék együtt énekelni a Parkinson-kórossal. Eső elől Sok jó ember kis helyen is elfér. Például egy esernyő alatt
