Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-05 / 79. szám

2002. április 5., péntek Kelet*Magyarorsz6g HÁTTÉR /3 0 Zenei díjak A Zeneiskolások Gombás Ferenc gordonkás találkozóján Miskol­con a Nyíregyházi Zeneiskola tanulója, Apai Edina nívódíjban, Joó Csabáné ta­nári dijban és Szántó Sándorné zongo­rakísérői díjban részesült. 0 Tártat Küzmös Enikő és Krivánik József festőművész házaspár közös tárlata nyí­lik meg a Nyírbátori Báthory István Mú­zeumban április 5-én 15 órakor. 0 Válogató Mátészalka Városi Művelő­dési Központban ma 9-től 18 óráig tart­ják meg a XI. Országos Weöres Sándor Színjátszó Találkozó körzeti válogatóját. NÉZŐPONT Tényleg szeretsz? Szőke Judit Wlyan nap volt, mint a többi. Figyel­tem is, meg nem is a buszon az embere­ket. A szokott időpontban a szokott ar­cok. Például a pár, mindketten szemmel láthatóan enyhe fokon értelmileg korláto­zottak, de úgy, de úgy szeretik egymást. A fiú (vagy férfi?) simogatja a nő (lány?) haját, az meg csak néz vissza rá olyan odaadással, mint a hálás gyerek. Néha összevesznek, akkor durcáskodnak, de ' különben tekintetük még akkor is egy­másba fonódik. Kéz a kézben szállnak fel, s együtt érkeznek a busszal. Hogy tit­kos, avagy nyíltan vállalt érzelmekről van szó? Az mindegy. A szerelemhez minden­kinek joga van. Soha nem fogom elfelejteni azt a fülig szerelmes leányt és fiatalembert, mindket­ten nagyon szépek voltak, ahogy máskor egy másik buszon, meghatóan szorították, ölelték egymást. A másik nélkül minden, de minden másképp alakult volna, még­hozzá rosszabbul - üzente az egymásba fonódás, a testek simuló kapocsa. Megál­lók sorát duruzsolták végig. A sugdosás, mely egymás fülén át a szívekbe hatolt, látható irigységet váltott ki a körülöttük állókból. Nincs nő a világon, aki nem örül, ha ragaszkodhat, ha csimpaszkod­hat, ha hagyják hízelegni, cirógatni. Ezt még azok is tudják, akiket egymásba gya­lulnak a hétköznapok. Ám itt a lány köz­ben kérdezett is. Szereted a szemöldökömet? Igen, sze­retem. Nem baj, ha sokszor féltékenyke- dek? Ááá. Akkor is nézel, amikor én nem nézlek? Óh, igen, imádom a világ leg­szebb szemeit. És az ajkaim, mi van az ajkaimmal? A legcsábosabbak a világon. És ha a tarkódra lehelek egy csókot, azt szereted? Annál jobban aztán semmit. Ugye, vigyázol rám? Mint a legnagyobb kincsemre. Szemérmesen kisóhajtottam az ablakon, hiába tavasszal valami van a le­vegőben. A vallomás hosszan, gyönyö­rűen folytatódott. Gondoltam, szegény fiú, aki aztán vontatottan leszállni készült, talán évekre elutazik vagy a világ másik felére készül, s most búcsúznak. De le­lépve a lépcsőről visszasúgta: egy fél óra és megyek. Erre a lány: tényleg szeretsz? Ferter János rajza Múlt, jelen, jövő Lassan elfogynak a régi Nyíregyháza jellegzetes apró házai, a panelek után most sorra nőnek a mind igénye­sebb társasházak Balázs Attila felvétele Vidékfejlesztő erővé válhat a tudomány A hazai agrárpolitikát tudományos alapon és észérvekkel lehet normálisan felépíteni Galambos Béla Nyíregyháza (KM) - Az új­raszerveződött Magyar Ag­rártudományi Egyesület emlékplakettel tünteti ki né­hány olyan aktivistát, akik hozzájárultak a tudomány eredményeinek alkalmazásá­hoz, illetve az irányítók szá­mára közvetíteni hivatott ci­vil szervezet föltámasztásá­hoz. A szerdai budapesti ünnepség egyik kitüntetett meghívottja Lenti István, a MAE Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Szerveze­tének elnöke volt, aki egyben a megyei FM Hivatal vezetője. Öt kérdeztük munkájáról.- Azt gondolom, itt nem az én munkámat ismerték el elsősor­ban, hanem azt a tevékenységet, amellyel a MAE-t e megyében új­raszerveztük. Elismerés illeti te­hát valamennyi kollégámat, illet­ve egyesületi tagot, aki velem együtt ebbe a munkába belekez­dett. Arra a kérdésre, hogy miért látta szükségét az egyesület új­raszervezésének, Lenti István a következőket mondja: Az értelem talaján- Azért van szükség a MAE fenntartására, mert a rendszer- váltást követően a magyar ag­rárértelmiség bizony széthullott. Nem szerveződött egy közös aka­rattá, miközben az agrárium ta­lán a politika széljátéka is lett. Nos, ezért éreztük úgy, hogy a magyar agráriumnak megyei szinten is egyben a helye. Itt mérnökök, technikusok, szakem­berek dolgoznak, akik véleményt és a magyar agráriumot egyaránt tudják formálni. A ha­zai agrárpolitikát is csak tudo­mányos alapról indulva, értelem­mel észérvekkel lehet normáli­san felépíteni. Mindaddig, míg nem ezen az alapon történnek a dolgok, a magyar mezőgazdaság kiszolgáltatottja lesz a politika vetődéseinek. Mi azt akarjuk, hogy a hazai értelmes agrárgon­dolkodás célirányosan szerveződ­jön a tudományos eredmények felhasználásának irányába. Ver­senyképes legyen a nyugat-eu­rópai hasonló szakember-gárdá­val és a magyar mezőgazdaság mielőbb megtalálja helyét értel­mi alapokon a nyugat-európai mezőgazdaságban is. A MAE megyei szervezete fölállt, működik. Elnöke szerint nem a struktúra már a lényeg, hanem az, hogy kik alkotják a tagságot. Megfogalmazni igényeket- Mi elvárjuk és keressük so­rainkba azokat a szakembereket, agrárgondolkodókat - legyenek ezek kutatók, vállalkozók, vagy földművelésből élő agrárértelmi­ségiek -, akiknek véleményük van. Mi őket kíváncsian, öröm­mel meghallgatjuk. Szeretnénk velük közösen a saját ágazati szakmai igényeinket megfogal­mazni, azt a politikusok aszta­lára letenni, hogy ne maradjon a mezőgazdaság a politika játék­szere. Lenti István A szerző felvétele Az agrártudományok érvénye­süléséért kifejtett tevékenysége mellett az oktatói és kutatói munkát egyaránt művelő Lenti István sajátos szakmai törekvé­sei is belesimulnak. Néhány éve szervezőmunkába kezdett, amely Bátorligeten egy tájvédel­mi körzet, innen kiindulva pedig egy önálló megyei nemzeti park létrehozására irányul.- Ez a gyakorlati tevékenység olyan emberé, aki gondolkodva próbál eligazodni a mezőgazda­ságban, megpróbál annak jobbí­tására valamilyen cselekvést fel­vállalni. Bátorliget egy komplex gondolkodás részeredménye. Én az első pillanattól kezdve Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye ter­mészeti értékeinek függőségi helyzetéből indultam ki. Füg­günk a Hortobágyi Nemzeti Parktól, annak irányító szerepé­tői, holott ez teljesen más termé­szeti adottságokkal rendelkező táj. Olyan, amelyik kicsit mosto­ha gyermeke a mai magyar ter­mészetvédelemnek illetve szak- igazgatásának. Én úgy érzem, hogy önállóan van olyan érték, hogy fel tudja mutatni a nem­zeti parki tulajdonságokat és közvetlen összekapcsolási lehető­sége van a tőlünk keletre elte­rülő védendő román és ukrán te­rületekkel.- Ami az Európai Uniónak is nagyon tetsző dolog: nemzetközi, határon átnyúló gondolkodást le­het megvalósítani. Eljön Bátorliget napja- A másik, hogy Bátorligeten, elsőként Magyarországon, sőt nemzetközi szinten is újdonság­számba menően egy tudományos ökocentrumot valósítunk meg. Lassan a befejezéséhez közeled­nek a munkálatai, mert az átadá­sa május 10-én lesz. Ennek az ökocentrumnak a tisztes üzemel­tetése a következő feladat. Nem­zetközi tudós társadalomnak az idecsalogatása mellett a hazai tu­dósok külföldi cserekapcsolatai­nak kialakítása lehet egy fontos célunk.- De ne feledkezzünk meg ar­ról sem, hogy az ország tán leg­szegényebb vidékének számító Dél-Nyírségnek e településén (Bátorligetre az országban utol­jára vezették be a villanyáramot) az itt élő emberek is valamilyen előnyt élveznek mindebből. Olya­nokról van szó, amelyek egy adott pillanatban anyagi előn­nyé is átválthatok lesznek. ELETKEPEK Mint egy téeszelnok Csipogó egészen közel ha­jolt a tükörhöz, felemelt álla alatt utolsót rántott nyakken­dőjén, mélyen s komolyan a sa­ját szemébe nézett és hátra­szólt:- Fiúk! Tényleg úgy nézek ki, mint egy téeszelnok? - Há­tulról, a szűk szoba homályá­ból alig hallható mormogás volt a válasz. Az ágyon ülő fiúk egyrészt már megszokták a vizsgára indulók szokásos, önbizalmat erősítő kérdését (ők maguk is gyakorolták ezt, ha eljött az ideje), másrészt ép­pen el kellett emelni a kártya- paklit. Ez a hatalmas pókercsa­ták sorsdöntő pillanata: sokan hittek abban, ha erősen kon­centrálnak, négy egyforma lap jut nekik, de a többiekre sem ártott figyelni osztás előtt. Elő­fordult ugyanis, hogy merő huncutságból egyesek össze­kacsintgattak és élvezték a folyton vesztő társuk fokozó­dó idegeskedését. Később meg hangos nevetés közepette vere­gették hátba, s egyszerűen balféknek becézgették dühös áldozatukat. De visszatérve a csatába, azaz a vizsgára menőhöz, adó­dik a kérdés: ki is ez a Csipo­gó? Nos, egyike volt a kertész­mérnök-jelölteknek, akiről egyik csoporttársa harmadik évfolyamban vallotta be: ő bíz' másfél éven át nem tudta, mi is a valódi neve, annyira csak a katonaságnál ráragadt bece­nevét használta mindenki az egyetemen. Csipogó az egyik legnehezebb tantárgyból indult vizsgára, térde egyre jobban remegett, s a majdani diplomá­jától remélt pozíció külső je­gyeit is egyre halványabban vélte felfedezni önmagán. Ahogy elfordult a tükörtől, a többiekben feléledt az együtt­érzés (na meg éppen keverték a kártyát), s mikor megragad­ta a kilincset, kórusban kiál­tották utána: Tényleg úgy né­zel ki, mint egy téeszelnok!!! Csipogó erre már csak le­gyintett és bezárta maga után az ajtót. Úgy három óra eltel­tével ismét megjelent - nyak­kendője mint az orvosok szte­toszkópja csüngött a vállán, s kérdezni se nagyon kellett, ho­gyan járt. Indexét a sarokba hajítva nagyot sóhajtott és az időközben megszaporodott, a zsugát bőszen verő társaság­nak vallomást tett: „Lehet, hogy mégse leszek téeszel- nök...” Nem is lett - de csak azért, mert mire végzett, a rendszerváltással eltűntek a téeszek. Aranylakodalom A na­pokban ünnepelte házasság- kötésük ötvenedik évfordu­lóját Nyírmadán Lukács Miklós és felesége, Mónik Erzsébet. A jeles nap alkal­mából a házaspárt két gyer­meke, azok családjai kö­szöntötték Amatőr felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents