Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-04 / 78. szám

2002. április 4., csütörtök Kelet?* Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Államháztartás A Területi Államház­tartási Hivatal április 4-én és 18-án Sí­től 12 óráig ügyfélszolgálatot tart Vásá- rosnamény Polgármesteri Hivatalban 0 Baráti Kör „A családi gazdaságok kialakulása hazánkban” címmel tart előadást dr. Puskás Lajos a Jósa And­rás Múzeum Baráti Körében április 8- án 17 órától. 0 Tavaszváró A Guba Néptáncegyüttes és a Basic Junior Táncklub „Tavaszkö­szöntő” műsorát április 5-én 17 órától láthatják az érdeklődők a Móricz Zsig- mond Művelődési Házban. NÉZŐPONT Nem sikk a pazarlás Galambos Béla Húsvétot követő munkanaptól már „bombázható" pályázatokkal az Energia Központ Kht.-nál az a pénzügyi alap, amelyet az önkormányzatok energiahaté­konysági beruházásai előkészítésének tá­mogatására hoztak létre és amely a Szé­chenyi Terv energiatakarékossági prog­ramjának pályázatait egészíti ki. Az alap - amely az előttünk álló négy esztendő­ben mintegy 420 millió, idén ebből 100 millió forint támogatást oszt szét - forrása a Globális Környezetvédelmi Alap és az ENSZ fejlesztési programja. A most indított alap egy újabb terüle­ten kívánja ösztönözni az energiával való nagyobb takarékosságot: ezúttal az önkor­mányzatok energiaveszteségének feltárá­sáról szóló tanulmány elkészítésének költ­ségéhez nyújt 40 százalékos, legfeljebb 2,5 millió forintos juttatást. Hogy azért már itt is érvényesüljön a takarékosság el­ve kikötötték: a veszteségfeltáró vizsgála­tokra fordított pénz nem lehet több, mint az adott intézmény éves energiaköltségé­nek egytizede. Az energiahatékonyság az utóbbi évek­ben javult Magyarországon. A hivatalos adatok szerint miközben a nemzeti össz­termék (GDP) 1993 és 2000 között évente átlagosan 3,5 százalékkal nőtt, az energia- igény ennek kevesebb mint egytizedével bővült, méghozzá úgy, hogy a felhasznált energia mennyisége eközben 7 százalék­kal csökkent. Hogy a biztató tendenciák ellenére azért még mindig volna miben nagyot javulnunk, mutatja az a nem túl hízelgő adat, hogy hazánkban egységnyi GDP előállításához másfélszer annyi ener­giát használunk fel, mint az Európai Unió­ban. Ez a többletfelhasználás nyilván meg­mutatkozik az árakban is, ami a verseny- képességünket befolyásolja negatív irány­ban. Az energiahatékonyságra törekvés jó, ha minél hamarabb, mindannyiunk gon­dolkodásának homlokterébe kerül. Nem ártana, ha elterjedne a takaré­kosság divatja. Bizonyos mértékben ugya­nis mindig kiszolgáltatottjai vagyunk an­nak, hogy Magyarországon a felhasznált energia több, mint kétharmada importból származik. Még mindig megvan megyénk hátránya Helmeczy: nem vitatjuk az elért sikereket, de nem hallgathatjuk el gondjainkat sem Helmeczy László szerkesztőségünkben Elek Emii felvétele Nyíregyháza (KM - M. S.)- „A Kelet-Magyarország vendége sorozatunkban” ezúttal dr. Helmeczy László, a megyei közgyűlés elnöke járt szerkesztőségünkben. Arról fejtette ki véleményét, milyennek tartja Szabolcs-Szat- már-Bereg állapotát - elsősorban az önkormányzat területén.- Megyénk arról közismert szerte az országban, hogy ez egy sokszorosan hátrányos megye, amelyet külön támogatásokban is részesíteni szükséges, külön­ben visszafordíthatatlanul lesza­kad a fejlettebb részektől, ez pe­dig senkinek sem érdeke - mondta a bevezetőben. - Ha eb­ből a szempontból értékeljük az elmúlt három-négy esztendőt, sajnos, azt kell mondanunk: a megye lemaradása nem csök­kent. Nagy a munkanélküliség, amely a megye némely részén érzékelhető szegénységgel is pá­rosul. Az új beruházásokra sem az volt a jellemző, hogy állami támogatás révén kerültek a me­gyébe. Az úgynevezett „címzett” állami támogatásokból is töredé­két kapta megyénk annak, mint több más megye (míg az elmúlt év végén mi 210 millió forinthoz jutottunk, volt olyan megye, amely négymilliárd forintot ka­pott). A Széchenyi Terv is meg­lehetősen mostohán bánt eddig Szabolcs-Szatmár-Bereggel. Nem mérséklődött- A leszakadás mérséklésében tehát egyáltalán nincs mire büszkének lennünk - folytatta az elnök. - Az okok között első he­lyen szerepel, hogy nem műkö­dött megfelelően megyénk kor­mánypárti lobbija, képviselőink nem tudták érvényre juttatni ér­dekeinket. Többször előfordult, hogy a parlamentben fideszes képviselőink nem szavazták meg a megyénket kedvezően érintő módosító indítványt, például a hodászi szociális otthon rekonst­rukciójához szánt mintegy más­fél milliárd forintot, holott az a szakminisztérium rangsorában is az első helyen állt. Mindössze 17 szavazat hiányzott, köztük megyei szavazatok. Ha nincs összefogás, ha a megye kormány- párti képviselői inkább pártjuk­kal szavaznak, mint megyéjük­kel - akkor nagyon jelentős le­hetőségektől esünk el.- Az árvíz utáni beregi újjáépí­tés országos összefogást mutatott, viszont öntől gyakran inkább bí­rálatot hallottunk ez ügyben is. Most, hogy már csak az újjáépí­tés befejező tennivalói vannak hátra, változott a véleménye?- A mintegy ezer újjáépített és kétezer helyreállított lakást, a katasztrófa sújtotta beregi kör­zet számottevő gyarapodását el­vitatni nincsen szándékomban; sokat tett a kormány, és a tár­sadalom egyaránt. A külsőségek azonban nem téveszthetnek meg bennünket. Az újjáépítés - ha már az állam nem tudta megvé­deni polgárait attól, hogy száz­negyvenmillió köbméter víz zú­duljon rájuk - a kormányzat er­kölcsi és jogi kötelessége. Ráadá­sul az újjáépítés költségeit nem saját pénzéből fedezte, hanem az adófizetők forintjaiból. Sőt, ha jobban utánanézünk: nem is a kormány tartalékaiból áldozott, hanem a minisztériumok költ­ségvetési keretéből vont el, ami­nek következménye, hogy más, tervezett feladatokra nem jutott, így bármennyire is örülünk az árvízkárt szenvedett harminc településre juttatott pénzeknek, olyannyira sajnáljuk, hogy csaknem kétszáz helyen alapo­san meg kellett húzni a nadrág­szíjat... Még nem ért véget- Az újjáépítés nagy munkája azonban még nem ért véget - hívta fel a figyelmet Helmeczy László. - A kihelyezett kormány­ülés után elhangzott: ha minden­kinek a feje fölött fedél lesz, visszatérhetünk az úgynevezett másodlagos károkra, ami csalá­dok százait érinti. Nos, azóta ezek felmérése sem történt meg. Továbbá nem tudjuk, hogy az eredeti felméréseket követően feltárt újabb károk, valamint a helyreállítás, újjáépítés során ke­letkezett károk teljes helyreállí­tása megtörténhet-e. Az árvíz­kárt szenvedett utakkal kapcso­latban például kérdést intéztem az illetékes miniszterhez az utol­só parlamenti ülésnapon, ám vá­lasza mindössze a legsürgetőbb munkákra szükséges mintegy százhatvanmillió forintról szólt, holott én a saját-apparátusa ál­tal felmért 550 millió forintos tel­jes kárösszegre kérdeztem. Ami azt is jelentheti, hogy a többiről ugyanúgy el akarnak feledkezni, mint a másodlagos károkról. Mindezekről jobbára csak az érintettek tudnak, csakúgy, mint a még rendezetlen újjáépítési ügyekről. Számukra viszont ez sorsdöntő, s nem vigasztaló, hogy mások háza vagy útja felépült. Végül is lehet sikerpro-v pagandát gyakorolni, de azért az igazság árnyoldalait sem illik el­hallgatni, sőt oda kell állni a baj­ban lévő úgymond „kisember” mellé is. Működik a megye- Mi szerez mégis örömet a megyei közgyűlés elnökének?- A gondok ellenére működik a megyei önkormányzat és intéz­ményrendszere, amely közel hét­ezer embert jelent az egészség- ügyi, oktatási és más intézmé­nyekben, munkájuk kihat a me­gye teljes lakosságára. Örülünk, hogy az átlagbér jelentősen emel­kedett, ami viszont azt mutatja, milyen sokan dolgoznak mini­málbéren. Jól működik a terület- fejlesztés pályázati rendszere, de számos idei pályázatot nem, vagy csak késve tudtunk kiírni, mert késett a megállapodás a mi­nisztériumokkal - nem a mi hi­bánkból. Remek, hogy működik a szívfax-rendszer (teljes egészé­ben megyei beruházás), ezzel jobb egészségügyi ellátásához tudjuk juttatni számos kis­település lakosságát. Jó, hogy már előadásokat tartanak a gyö­nyörűen felújított színházunk­ban, s a háttér is rendeződött: fe­dezni tudtuk a rekonstrukció többletköltségeit. Kedvező, hogy a késés ellenére végre közeledik az autópálya, bár indokolatlan Hajdú-Bihar megye felé irányu­ló kanyarral növelik a távolsá­got. Nem fekete-fehér tehát a mai megyei valóság, nagyon is árnyalt - az eligazodásban pe­dig sokat segít és segíthet a jö­vőben a megyei média - mond­ta befejezésül a megyei közgyű­lés elnöke. Húsz országrész részesedési aránya a címzett támogatásból; 2001. december Forrás: megyei önkormányzat S zúkebb környezetem­ben nem vagyok rest lehajolni a szemétért, le­gyen az egy papírfecni, egy picinyke cérnadarab. Az utcán nem szoktam különösebben figyelni er­re, nem vagyok az a mindent felszedegető tí­pus. A közelmúltban a Billában, a pénztár előtt a földön, találtam egy kétezrest. Megkérdeztem az előttem álló hölgyet, hogy az övé-e? Azt mondta: igen, s eltette. Beregi Kovács Péter belsőépítész szemétért szoktam ehajolni! Az utcai szemétért, aminek bővi- ben vagyunk. Elég, ha körültekintünk, máris a szemünkbe szökik a min­denütt fellelhető szemét. Ebben nem a franciák nagyvonalúságát kellene követnünk, sokkal inkább a német pedantériát. Én igyekszem a gyermeke­met is a környezete tisztántartására nevelni, ezt már gyermekkorban el kell kezdeni! Cserbán Józsefné szociálpolitikus M int a legtöbben, én is lehajlok az utcán, hogy felvegyek valami szépen csillogót, bármi értékkel bírót, mondjuk egy szép gombot. Eddig egy-, maximum kétforin­tost találtam. A pénzt szokás szerint három­szor megköpködöm, s „apád, anyád idejöjjön!” mondással a tárcámba teszem. Gyerekként sok­szor eljátszottunk a da- milra kötött pénztárcá­val, jókat derültünk! Hornyák Zoltán eladó E n sem vagyok különb másoknál, bizony le szoktam hajolni, ha vala­mi értéknek látszó dol­got látok meg az utcán. Felveszem, és elteszem a talált dolgot, hátha jó lesz majd valamikor, va­lamire. Nagy értékre ed­dig még nem leltem. Ha egyszer mégis előfordul­na velem ilyesmi, ugyan­csak nehéz lenne a lelki­ismeretemmel elszámol­ni, hogy azt meg is tart­sam magamnak. Szoboszlai Ildikó családsegítő vezető L ényegében semmiért sem hajolnék le az utcán, bár erre nem is nagyon van időm, hi­szen állandóan az autó­ban ülök. Tényleg nem szoktam a földet vizslat­ni, de ha rátalálnék, mondjuk egy kitömött pénztárcára, azt minden gondolkodás nélkül el­vinném az illetékes helyre, ahonnan az ille­tő visszakaphatná a pén­zét. Eddig a legtöbbet ta­lán egy forintot leltem. T ímár Imre VÁLLALKOZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents