Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-27 / 98. szám

2002. április 27., szombat Kelet«» Magyarország HÁTTÉR /3 0 Előadás A Salamonbokori napok ke­retében április 28-án, vasárnap délután három órától A család szerepe a gyüle­kezetépítésben címmel hangzik el elő­adás a kertvárosi evangélikus gyüleke­zeti házban. 0 Jótékonysági bál A nyíregyházi Evan­gélikus Általános Iskolában ma délután öt órától zenés, táncos mulatságot tar­tanak, a szervezők a bevételt a Napfor­duló szolgálatnak ajánlják fel. 0 Ki mit tud? A nyíregyházi Zrínyi Ilona gimnáziumban április 28-án délután hat órától házi tehetségkutató versenyt ren­deznek, a maratoni Ki mit tud?-on negy­ven versenyző négy kategóriában méri össze tudását. NÉZŐPONT Száz nap tétje Angyal Sándor Gyakorta jelenik meg képzeletemben egy fiatalkori társasutazás élménye. Vala­hol Dél-Franciaországban jártunk Spa­nyolba menet, nyár volt, hőség, és megálltunk egy kisváros étterme előtt hűsítőzni. Néhány perc múlva egy népe­sebb csoport érkezett, ők is megpihentek kicsit, s a pincértől hallottuk, hogy ők a helyi kommunista párt tagjai és valamiért demonstrálnak. Távoztak, majd néhány perc múlva újabb csoport tűnt fel, ők is az étteremhez tartottak felfrissülni. Róluk megtudtuk, hogy a helyi katolikusok tag­jai, akik éppen körmenetet szerveztek. Majd napok múlva a visszaúton a bécsi városháza előtt tüntető nyugdíjasokkal ta­lálkoztunk, akik kevesellték a szociális tá­mogatást. De se itt, se a korábbi helyen nem tapasztaltunk semmilyen rendbon­tást, riasztó hangoskodást. Azért jut mindez most újra az eszem­be, mert úgy tűnik, nem akar csillapodni a közéleti feszültség hazánkban, jóllehet véget értek a választások. Minden nap hoz valami idegesítő fejleményt, amire a vezető politikusok reagálnak, s kezdik fúj­ni újra a tüzet. A magunkfajta átlag vá­lasztópolgár aligha tudja megjósolni, mi­korra tér vissza az élet a rendes kerékvá­gásába, csak azt tudja, hogy nagyon ke­vés a győztesek előnye, rendkívül erős lesz az ellenzék, ami nem is baj, hiszen ráfér a kontroll a mindenkori hatalomra. Annyit azért sejtetni enged a győztes, s a leendő ellenzék, hogy nagyon sok múlik az első száz napon. Azoknak az ígéreteknek a teljesítésén, amit a szocia­listák, meg a szabaddemokraták hangoz­tattak a nyugdíjasoknak, az egészségügy dolgozóinak, közalkalmazottaknak. Van intő példa a leendő kormány előtt: nem lehet fél évig ölbe tett kézzel ülni, mint tették ezt 1994-ben a Horn-kábinet tagjai Lépni kell, cselekedni kell, hogy minden­ki előtt nyilvánvalóvá váljék: nem üres ígéretekről volt szó, s hogy az előző kor­mány jó döntéseit megtartva, továbbfej­lesztve valóban elkezdődik a jövő. Rezegnek a falak a kamionok miatt Kötelezték az önkormányzatot, az ESSO-t és a közlekedési felügyeletet a kártérítésre Benczéék házát is alaposan megviseli a hatalmas forgalom CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - A tör­ténet 1980-ban kezdődik, ek­kor terelték a Hunyadi utcá­ra a 4-es főutat. A városi ta­nács már akkor ígéretet tett a kisajátításra, s annak rendje szerint elrendelte az építési tilalmat. A kisajátítás elmaradt, benzinkút épült, az út kezelője pedig két sáv­val szélesítette a négyest... Az út széle másfél méterre van a házaktól. A hatalmas for­galom miatt folyamatosan rom­lik az állaguk, havas, sáros, esős időben a kerekekről felcsapódó víz, hóié a falakat mossa. Közművek nélkül N. János (teljes név a szer­kesztőségben) az érintett házak (Hunyadi utca 98-106.) lakói ne­vében kereste meg szerkesztősé­günket. Nemrég lakossági fóru­mon járt, ahol a Hunyadi utca is napirenden szerepelt, de legna­gyobb sajnálatára az ő szakaszuk ebből kimaradt.- 1993-ban, amikor szélesítet­ték az utat, tiltakoztunk, de nem járt eredménnyel. A városházán azt mondták, megértik a gondun­kat, javasolták, ajánljuk fel meg­vételre a házainkat. Két-három hónap múlva kiderült: nincs pénze a városnak a kisajátítás­ra - sorolja N. János. - Közben elestünk attól a lehetőségtől is, hogy bármilyen közművet bevi­hessünk (gáz, szennyvíz, kábel­tévé), mert csak a túloldalról, az út alatt hozhatnánk át a vezeté­ket, de az családonként 700 ezer forintba kerülne. Két lakó közben kártérítési pert indított a bíróságon a nyír­egyházi önkormányzat, az Álla­mi Közútkezelő Kht., az ESSO és a közlekedési felügyelet ellen. A megyei, majd a Legfelsőbb Bíró­ság 1999-ben illetve 2001-ben meg is ítélte mindkét felperesnek a kártérítést. A Legfelsőbb Bíróság annyiban változtatta meg a má­sodfokú ítéletet, hogy a közút­kezelővel szembeni keresetet elutasította. Az önkormányzatot, az ESSO-t és a közlekedési felügyeletet egyetemlegesen kö­telezte a kártérítés kifizetésére. Csapda A többi lakó nem pereskedett, miután a kilencvenes évek köze­pén feloldották az építési tilal­mat, megpróbálták eladni házai­kat. A terület rendezési terve szerint a 15 méter széles telke­ken az úttól öt méterrel beljebb, telekhatártól telekhatárig sorhá­zas, földszint, emelet plusz tető­tér-beépítés az előírás. A tervben egy szervizút is szerepel, amit viszont már meg sem lehet épí­teni, mert közben felújították az épp útban lévő házat.- Ez egy csapda. A hely jó, kö­zel a városközponthoz, egyénüeg azonban a telkekre vevőt nem ta­láltunk, építési vállalkozók sem érdeklődnek, magunk erejéből pedig ekkora házakat képtelenek vagyunk felépíteni - panaszolja a családos fialatember. - Hiába is újítjuk fel a lakásunkat, a for­galom miatt hamarosan kezdhet­jük újra. Az eltelt idő alatt annyi vál­tozás történt, hogy a megépített út szélső sávjának egy rövid sza­kaszát elzárták a forgalom elől. A helyzeten azonban mit sem változtatott. Most összefogtak, és együtte­sen ajánlották fel házaikat, tel­keiket megvételre az önkor­mányzatnak a Hunyadi utcaiak. Abban bíznak, együtt talán tud mit kezdeni velük a város. Leve­lükben az is szerepel: Ígéretek­ből már volt elég, a kialakult helyzet tovább tarthatatlan, há­zaik nem sokáig bírják már a forgalom okozta rezonanciát. Le­szögezik: ha kérésükkel érdem­ben nem foglalkoznak, bírósági úton szereznek érvényt jogaik­nak. Ezt az utat azonban csak legutoljára hagynák. A városházáról a levélre két nap különbséggel két, N. János szerint egymásnak ellentmondó válasz érkezett. Egyikben ígére­tet kapnak arra, hogy az ügy ira­tait átvizsgálják, információkat szereznek az ingatlanok haszno­sítási lehetőségeiről, s csak ezután tudnak nyilatkozni, szük­sége van-e a városnak a felaján­lott ingatlanokra. A másikban az áll: a terület megvásárlása város- rendezési szempontból nem in­dokolt, legfeljebb csak méltá­nyosságból lehetne szó róla, pénz viszont nincs rá. Keresik a lehetőséget A polgármesteri hivatal va- gyonirodájának ingatlanhaszno­sítási és üzemeltetési csoport- vezetője, Szentiday Nóra szerint nincs ellentmondás a panaszos által említett két levél között. Pénzügyi fedezet a telkek megvásárlására nem áll rendel­kezésükre, ugyanakkor keresik a lehetőséget a probléma megol­dására.- Áttekintettük az iratanyagot, beszereztük a terület értékesíté­sére vonatkozó összehasonlító adatokat - mondta. - Ezek, és a már lezajlott helyszíni szemle alapján megállapítjuk, mennyit ér a terület, s az anyagot az il­letékes testület elé terjesztjük, döntésre: meg kívánja-e vásárol­ni az önkormányzat a területet, avagy sem. Van terv a megoldásra Az ügyről megkérdeztük Tóth László főépítészt, aki el­mondta: keresik a megoldást, hogyan lehetne más beépítési formával vonzóbbá tenni a te­rületet vállalkozók számára. Teszik ezt azért is, mert beépí­tése a 90-es évek elején készí­tett rendezési terv ellenére sem kezdődött meg. Az úttól távolabbi beépítéssel és védő­növényzet telepítésével a köz­lekedésből származó környe­zetszennyező hatásokat ki le­het védeni, a terület feltárásá­val pedig más nyomvonalat kell találni. Annak igazolásá­ra, hogy foglalkoznak a prob­lémával, mutatott vázlatokat is: a tervezett épületek hézagos zárt sorú beépítésűek lennének a Pazonyi út felé, a homlokzat­síkok pedig jóval beljebb ke­rülnének a mostanitól. ÉLETKÉPEK Vadvirágpalánta Oláh Gábor Idősebb úr ült a pádon. Pergament kötésű könyvet la­pozgatott, az ősi Babilon tör­ténetét. El-elbóbiskolt, jólesett csukva tartani álmos szempil- láit, pihentetni fáradt testét és még fáradtabb szellemét. El­mélkedett az olvasottakon, vé­gül elunta az elmélkedést és a csendet is, menni készült. S ekkor nem messze tőle meglátta a lányt. Vannak pil­lanatok az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy ugyanazt a hasonlót már átéltük egyszer. A lány úgy állt ott, mint egy ősvadonból származó vadvi­rágpalánta. Mint ahogy a ba­biloniak mondták: a tavasz­isten. Kihívó, sudár, istenszo­bor testtartással állt ott. Hi­bátlan volt. Szép vagy, olyan szép, hogy földi ember ezt fel sem foghatja. Valóban szép volt a lány. Szorosan a testhez tapadó ruhája, amelyet dere­kán a keskeny öv pattanásig összehúzott, az egész testet be­fedte ugyan, mégis a szemlé­lőben azt a hiedelmet keltette, mintha a viselője meztelen volna, mert a női szépség összes bájait feltárta. A lány észrevette az öregember őszin­te csodálatát, megértőén mosolyra nyitotta az ajkát, amely mögül dúsan villant fel szép fogsora. - Te férfivért for­raló kis boszorkány, de kár, hogy megöregedtem. - Felvi­dult, jóleső hirtelen fuvallat cirógatta az arcát, csak most vette észre, hogy a virágillat­tól terhes levegő torkát súrol­va tódul táguló tüdejébe. Me­leg, barna szemeit ismét le­hunyta, homloka sűrű redői- ben békesség honolt. Emlékezett egy régi lányra, a tavasz istenére, akinek alak­ja még most is szoborként ma­gasodik fel előtte. Akinek gyö­nyörűen ívelt ajka volt, csi­gásak a hajfürtjei, a szeme egybeolvadt a tengervíz színé­vel. Az a szem, amelynek mélységes örvényei nagyobb veszéllyel fenyegettek, mint a háborgó tengeré. Még most is érezte a lány puhán simuló kezét, amelyet oly sokszor kincsként szorongatott. Emlé­kezett a követelőző csókára­datra, az elhaló gyengeségre, a fájdalomban fogant nászsi­kolyra. Lángolva égett minden emlék, s közben újak tolultak elő. Vadgerlebúgás riasztotta fel, nászvizsgára készültek a madarak. Kereste a lányt, el­tűnt. Talán nem is volt itt, csak álmodta? Az előbb olva­sottakra gondolt. A tavaszis­ten folyvást meghal, majd év­ről évre mindig feltámad. <D s > 2 cd § < Gyémántlakodalom Hatvan éve kötött házasságot Nyír- bélteken Szalma József erdész és felesége Andricsák Irén. A je­lenleg Vásárosnaményban élő házaspárt négy gyermeke, nyolc unokája, négy dédunokája és családtagjaik köszöntötték Energiatakarékos szárító Nyírpazony (N. L.) - Energia- takarékos és környezetbarát, a levegőt nem szennyező termény- szárítót fejlesztett ki Béres István nyírpazonyi gépészmérnök egy egyetemi tanárral közösen. Ä gyártó csarnok korszerűsítésére a közelmúltben 40 millió forint támogatást nyert a Béres Bt. a Széchenyi Terv keretében. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem szak­emberei már elkezdték egy szá­mítógépes nedvességszabályozó elkészítését, ősztől ilyen szabá­lyozókkal látják el a Nyírpa- zonyban készült berendezéseket. A búza, kukorica és naprafor­gó szárítására alkalmas berende­zések megfelelnek az uniós el­várásoknak, lakott területen is üzembe helyezhetők, mivel port nem bocsátanak ki- és használa­tuk nem jár zajártalommal. A pályázaton nyert összeghez még hozzá tesznek 40 millió fo­rint saját erőt, és május máso­dik felében Németországban vá­sárolnak egy nagy teljesítményű lézeres lemezvágó gépet is. A terv szerint az új géppel alkat­részeket is gyártanak majd né­met exportra. A szárítókhoz oda illő raktárakat, tárolókat is ké­szítenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents