Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-03 / 77. szám

2002. április 3.. szerda [Susses mdf& VÁLASZTÁSI KIADVÁNYA 21. oldal Rehabilitáció a Beregben •• Összefogott az ország Tákos manapság sokkal jobban hasonlít egy osztrák üdülőfalura, mint korábbi önmagára Mára Gulács vagy Tákos in­kább hasonlít egy osztrák üdülő­falura, mint korábbi önmagára. Gergelyiugornyán és más olyan településeken, ahol több a talpon maradt ház, olyan építészeti minőség jelent meg, amely meg­határozó lesz a későbbiekben. Bízni lehet abban, hogy igénye­sebbek lesznek az építtetők, és az építészek is belátják, hogy ideje megérezni, megtalálni azt a stílust, ahogyan a magyar falu képét - a táj­egységnek megfelelően alakítani, formálni, fejleszteni lehet és szabad. Megőrizve a hagyományt, az érté­ket, megmentve a múlt emlékeit. Ahogyan az évszázadok során fenn­maradt népmesék, és magyar mon­dák máig élnek, többször megújult nyelvünkön ma is érthetőek, aho­gyan a népdalkincs eredeti motívu­mai kihallanak a huszadik századi magyar zeneirodalom világhírű szer­zőinek műveiből, úgy kellene a szat­mári, beregi falvak építészetébe is belekomponálni az egykor Kárpátal­ja, Erdély és az Alföld felől ideérkező szerkezeti, anyaghasználati, díszíté­si megoldásokat, hatásokat. Az építőmesterek évszázadok so­rán érlelődött, gazdagodott bölcses­sége a szerkezetben, a szellemgaz­dagság pedig a formai elemekben, fába vésett vagy megfestett jelké­pekben tükröződnek, öröklődnek. Humánus cselekedet és befektetés Ezek a kérdések persze egyálta­lán nem új keletűek, és nemcsak egyes tájegységekkel kapcsolato­sak. Nagyon ritkán fordul azonban elő, hogy - bár tragikus előzmények után - egy tájegység falvai teljesen vagy részben újjáépüljenek. Ez a nagyvonalú program egyszerre hu­mánus cselekedet és befektetés. Befektetés abban az értelemben, hogy a térség rehabilitációjára fordí­tott milliárdok jó és nemes célt szol­gálnak és reményeink szerint elindí­tói lesznek egy régóta várt önfej­lődésnek is. Persze 30-40 milliárd fo­rint elegendő lehet a közvetlen árvíz­károk felszámolásához és bizonyos közvetett veszteségek, mentális kö- | vetkezmények enyhítéséhez. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ez a mindig is hányatott sorsú, Trianon óta szinte alvó országrész most egy j csapásra behozta minden lemaradá­sát. Ahhoz, hogy az elköltött pénz valóban befektetés legyen, most kell igazán megmozdítani a szellemi és anyagi erőforrásokat. Makro- és mik- roszintű programokban, hosszabb, ) közép- és rövid távú tervekben kell rögzíteni azt, hogy milyen gazdasá­gi, társadalmi, kulturális perspektívát szán az ország ennek a vidéknek, s hogyan tervezi az életét az itt élő nép? Merza Péter az ISOBAU Rt. elnök-vezérigazgatója A kárt szenvedett Bereg megfiatalodott Több mint egy év telt el 2001. március 6. óta. Beregben és megyénkben nem kell magyarázni, miért fogunk még oly sokáig emlékezni arra a keddi napra. Csak emlékeztetőül idézet egy az­napi hírből: „Két helyen ma délután 14 órakor átszakadt a Tisza gátja Tarpánál, ahol továbbra is ömlik a víz a sérült töltésrészeken át. Az éjszaka folyamán várhatóan nyolc falu kerül víz alá, nyilatkozta a védelem vezető­je. A lakosság kitelepítése folyama­tos. A Tisza vízszintje a gátszakadás utáni szakaszon azóta jelentősen nem emelkedett. Délután a kormány határozatot hozott a veszélyhelyzet kinyilvánításáról. A Tisza vízszintje, Tivadarnál 18.00-kor 989 cm, 16.00- kor: 1014 cm, a korábban mért legna­gyobb vízszint 958 cm volt." A nyolc falu után továbbiakat, a be­regi falvak legtöbbjét ki kellett telepí­teni. A beregi öblözetbe több millió köbméter víz ömlött a Tiszából. A víz, j mint korábban annyiszor, ismét be- ■ avatkozott a beregi emberek sorsá­ba. Akkor még csak azt lehetett tudni, ! hogy nagyon nagy a baj az ország egyik legeldugottabb sarkában. Az árvíz miatt 17 945 embert telepítettek ki lakóhelyéről. A beregi otthonokban hatalmas károk keletkeztek. Össze­sen 2870 család háza sérült meg, 286 azonnal összedőlt, máig 1103-at kellett lebontani. Bereg egy része még víz alatt volt, amikor már kor­mányhatározat született a károk helyreállításáról. A kormány úgy dön­tött: az összedőlt házakat újjáépíti, a megrongálódottakat helyreállítja. A | határozat ennél többről is szólt: a há­zakat úgy kell helyreállítani, hogy a benne lakók a mai kor igényeinek megfelelő komfortban élhessenek, ha visszaköltöznek lakásaikba. Emellett a kormány az utak, a hidak és a közösségi épületek helyreállítá­sát is elrendelte, intézkedett a mező- gazdasági károk helyreállításáról és a gátak megerősítését is felgyorsítot­ta. Amit akkor még senki nem tudott pontosan, április végén, május elején egy több mint harmincmilliárd forintos építkezés kezdődött el Beregben. Az összeg a megyei önkormányzat több évi költségvetésének felel meg. Egy év telt el március 6-a óta, és az elter­vezett munkálatok döntő többségét elvégezték Beregben. Az eltelt 275 nap alatt a beruházások előkészí­tése, tervezése és jórészt kivitelezé­se is megtörtént. A kárt szenvedett Bereg megfiata­lodott. Március 18. 286 ház Április 30. 526 ház Május 25. 742 ház Augusztus 1. 947 ház November 30. 1103 ház A beregi árvíz utáni újjáépítés következményei csak az ősz kezdetére váltak teljesen át­láthatóvá. Bár a kárfelmérés már március 18-ig elkészült, de nagyon sok megrongálódott épületről csak sokkal később derült ki, hogy le kell bontani. A bontásról való döntéseket az is nehezítette, hogy a súlyosan megrongálódott házak - főként vályogfalazatúak alapozása nem felelt meg a műszaki elvárásoknak. Ezek helyreállítása csak hosszadal­mas, bonyolult műszaki megoldásokkal lett volna lehetséges. Emiatt is, az április állapo­tokhoz képest a lebontott házak száma megduplázódott. Az összedőlt vagy lebontott há­zak tulajdonosai közül 714-en kérték új lakóház elkészítését. Borkő Károly Édesapám nyomdokain ha­ladva kertész lett belőlem. Tőle tanultam, hogy csak a szorga­lom és az összefogás hozza meg a gyümölcsét. Az egyete­met Budapesten végeztem. Ta­nulmányaim után a nyíregyházi erdészeten kaptam munkát. Nagyapámmal kinevezésem örömére két diófát ültettünk. Azóta nagyapó meghalt, és később az egyik diófa is kiszá­radt. A másik azonban termőre fordult. Édesapámmal a kár­pótlásként visszakapott földe­ken közösen gazdálkodunk. Édesanyám ma is, mint régen, a család hátországát jelenti számunkra. Gyermekgyógyász feleségem jelenleg otthon gon­doskodik gyermekeinkről. Kar­csi fiam három és fél éves, An­na nemrég töltötte be első élet­évét. Mikor kisfiámmal együtt elültettük élete első diófáját, nagyapa jutott az eszembe. Hi­szek a szeretet, az összefogás és a közösség erejében. 1992 óta ezért vállalok szerepet a politikában. Ezért dolgoztam 1994-98 között a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei önkor­mányzatban, és 1998-tól az or­szág házában. Munkám során sok kitőnő emberrel hozott ös­sze a sors. Becsülöm az itt élők szorgalmát, tenni akará­sát. Jó érzés tudni, hogy van mire építeni közös jövőnket. Dr. Béres József, Kisvárda „Ragaszkodik szülőföldünkhöz’’ Az utóbbi néhány évben leginkább a szakmai rendez­vényeken találkoztunk, ahol Karcsi édesapjával együtt vett részt. Apa és fia együtt gaz­dálkodnak. Saját tapasztala­tomból tudom, hogy mennyire fontos a család, a nemzedé­kek együttműködése nélkül talán sohasem születhetett volna meg a Béres-csepp sem. Szimpátiával és érdek­lődéssel figyelem a jelenlegi kormány munkáját, azt, ahogy a tevékeny emberek akaratát összefogva tartják lendület­ben az ország fejlődését. Lett volna lehetőségem sokszor elhagyni Kisvárdát, jobb körül­mények között folytatni mun­kámat, de én lokálpatrióta va­gyok. Ragaszkodom szülőföl­demhez. Ezt a ragaszkodást, kötődést érzem Borkó Károly képviselőben is, ezért támo­gatom újraválasztását. Érettségi után orvosi pályá­ra készültem. Értesítést kap­tam: érvénytelenítették jelent­kezésemet, mert édesapám ’56-os szerepvállalása miatt fél évig raboskodott, nagyné- ném pedig Amerikába mene­kült... Nem voltam elég „meg­bízható” a szocialista rendszer szemében. Négy gyerek közül a legkisebbként négyéves vol­tam a forradalom idején. Apám, anyám is tanárként dol­gozott. A forradalom után csak sokára kaphattak újra kated­rát. Szerényen éltünk, de an­nál nagyobb szeretetben. Anyám családszeretetre, apám méltóságra, kitartásra és szabadságvágyra nevelt bennünket. Miután továbbta­nulási terveim kútba estek, Balogh Gyula mentősként dolgoztam. Egy­szer a nagynéném farmereket küldött Amerikából. A munka­helyemre váratlanul beállított egy fiatal lány. Azt mondta, úgy hallotta, hogy fölösleges amerikai farmereim vannak. Belebújt az egyikbe, hogy fel­próbálja és elvigye, de én nadrágostul magamnál tartot­tam. Azóta is boldog házas­ságban élünk. Két gyerme­künk született. Az élet teljes­ségét a család jelenti szá­momra. Hiszek a szeretet és az összefogás erejében. Be­csülöm az itt élők földszerete- tét, szorgalmát és tenni akará­sát. Megtisztelő számomra, hogy a helybéliek akaratából térségünk érdekeit képviselhe­tem az ország házában. Dr. Nyéky Tamás háziorvos, Tarpa „Sokat tett azért, hogy talpra tudjunk állni a bajból” Több mint húsz éve dolgo­zom háziorvosként Tarpán. Mind orvosként, mint polgár- mesterként a beregi emberek napi gondjainak orvoslásáért munkálkodom. Nap mint nap látom, hogy Balogh Gyula mindent megtesz az itt élők boldogulásának elősegítésé­ért. Az árvíz nehéz napjaiban is az első pillanattól kezdve magunk mögött érezhettük tá­mogatását. Sokat tett azért, hogy talpra tudjunk állni a baj­ból. Nem csoda, hogy az el­múlt években sokakban éledt újjá a remény. 4 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents