Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-03 / 77. szám

2002. április 3.. szerda 5(]a MDF! VÁLASZTÁSI KIADVÁNYA (Folytatás a 16. oldalról.) Talán az itt most együtt lévők között sokan vannak azok, akik azt mondják: Az emberi élet mégis csak több, mint az emberi élet létfenntartásáért folytatott puszta küzdelem. Vannak szép és fontos értékek a számunkra: a családunk, a gyermekeink, a szabadságunk, a hitünk, az em­beri méltóságunk vagy a hazánk! Talán éppen azok közül jöttek el ide ma este, akik sokat tettek azért, hogy ezek az értékek ne csak a saját személyes életük­ben, hanem Magyarország kö­zös életében is polgárjogot nyer­jenek. Hogy közéletünket is ezek az értékek határozzák meg! Sze­rintem azért vagyunk ma sokan, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mert az elmúlt hónapokban egyre- másra támadások érték ezeket az értékeket.- Amikor a miniszterelnök csa­ládjának fényképét, vagy az er­délyi püspökökkel együtt készült fényképet belehelyezik egy por­nóújság közepébe, akkor nem a miniszterelnököt támadják! Min­denkit megtámadtak, akinek a számára fontos a család! Vagy amikor azt mondják: be fogunk nézni vasárnap délelőtt a temp­lomokba, hogy megtudjuk miről folyik ott a szó? Akkor nem a tör­ténelmi egyházakat támadják meg! Hanem mindannyiunk lelki- ismereti és vallásszabadságát veszik semmibe! Vagy amikor azt mondják: A státustörvényre nincs szükség, vagy furcsa dol­gokat hallunk a Benes-dekré- tummal kapcsolatban, akkor va­lójában nem külpolitikát csinál­nak. Hanem megtámadják a bennünk mélyen rejtőző nemzeti érzést. Amikor azt mondják: a Terror Háza Múzeumra nincs szükség, akkor megtámadják annak a sok ezer embernek a személyes fájdalmát, akik az előző rendszerben fizikai bántal­mazást is elszenvedtek. Azért vagyunk így lélekben felindulva, és azért vagyunk ilyen sokan, mert meg akarjuk mutatni: Nem lehet Magyarországon még egy­szer olyan korszak, nem lehet Magyarországon még egyszer olyan kormány, amely nem tartja tiszteletben ezeket a számunkra oly fontos értékeket!- Mit mondhatunk a választás napjára készülődve? Azt szokták mondani, hogy egy választási összejövetel semmit se ér, ha nem beszélünk az ellenfélről. Mégis azt mondom: ma este az ellenfélről ne beszéljünk! Van azonban néhány dolog, amiben jó ha felvértezzük magunkat. Ha Önök ide eljöttek, hogy kiálljanak azok mellett az értékek mellett, amelyek fontosak Önöknek, ak­kor gondolom lelkiekben arra is felkészültek, hogy a következő néhány napban a választásokig, odahaza, a szomszéddal való beszélgetés közben, a munka­helyen, a választás kérdései k i A Karakó családot közel hetven éve ismerem. Szülők, nagyszülők mind rendes, dol­gos, vallásukat gyakorló embe­rek. Olyanok, akik állják a sza­vukat. Mikor Laci polgármester lett, tudtuk: jó kezekben a jövőnk. Sokat tett azért, hogy ma már gázzal fűthetünk, hogy van telefonhálózat, és kiépült a csatornarendszer. Sokszor meg sem várja, hogy mi fordul­junk hozzá, hanem ő szólít meg minket. Pontosan illik rá a mondás: ő a mi emberünk. Dr. Karakó László A sok aláírásra váró megyebeli között szinte eltűnt Magyarország miniszterelnöke Benke Barna nyugdíjas, Gávavencsellő „A mi emberünk" Amikor a fiaim születtek, még nem voltak olyan orvosi műszerek, amelyek előre je­lezhették volna, hogy felesé­gem ikreket hoz majd a világ­ra. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor a várandósság hetedik hónapjában váratlanul megindult a szülés. A két csöppségnek az első pillanat­tól kezdve meg kellett küzde­nie az életért. Csak két hónap múlva térhettek haza a kórház­ból. Nagyon féltettem őket. Megfogadtam, hogy ha meg­segít a Teremtő, mindenben a „jót s jól” elvét követve neve­lem fel őket. Ma már egyete­misták. Okos, kedves, életre­való fiúk. Immár 12 éve Gá­vavencsellő polgármestere­ként dolgozom. Sok örömet lelek a munkámban, bár elein­te szokatlan volt a családom­nak, hogy az otthonunk valódi találkozóhely lett. Szeretem ezt a térséget, becsülöm az itt élők szorgalmát, tehetségét, tenni akarását. Több megyei szövetség tagjaként közös gondjainkat és közös tenniva­lóinkat is ismerem. Hiszek az összefogás és az értelmes cselekvés erejében. Hiszek abban, hogy lépésről lépésre valóra válthatjuk a 21. század polgári Magyarországának ál­mát. Egy olyan országét, amelynek körvonalai már most is világosan látszanak. Ahol olyan értékrend érvényesül, amelynek középpontjában a család, a munka becsülete és a szeretet áll. Szüleim világ­életükben keményen megdol­goztak a boldogulásért. A pa­raszti sors minden gyötrelmét és szépségét megélték. Az ő életük is arra adott példát, hogy csak jót s jól érdemes cselekedni. A csípős hideg ellenére Kemecsére több ezren jöttek el előkerülnek, és önöknek meg kell tudni védeniük a saját állás­pontjukat. Van néhány dolog, amit nyilván fel fognak majd em­líteni. Például olyasmit: Bezzeg az előző négy évben ügyeseb­ben irányították az ország ügye­it. Azt javaslom Önöknek, hogy ne vitatkozzanak ezzel az állás­ponttal. Egyszerűen mondjanak csak annyit: Minél idősebb a Interjú a Sunshine rádióban nagyapa, annál jobb tanuló volt az iskolában!- Kedves Barátaim! Az ilyen beszélgetéseknek, különösen ha durván támadják az embert, min­dig van egy pontja, amikor egy kérdéssel szembesül. Ha támad­ják mit tegyen? Visszavágjon vagy viselje? Nehéz kérdés ez. Higgyék el néha az én tenyerem is szokott... Néha én is úgy gon­dolom, jó lenne már egy erőtelje­sebb mondatot, azért megen­gednünk magunknak. Azt taná­csolom Önöknek, hogy ne ezt az utat járják. Azt tanácsolom Önöknek, hogy mutassuk meg, hogy lehet másképen gondol­kodni, másképpen érvelni, más méltóságát is tiszteletben tartva viselkedni és vitatkozni. Lehet úgy beszélni az ország közös sikereiről, hogy közben ezt nem keverjük össze politikai kérdé­sekkel. Mutassuk meg, hogy van polgári Magyarország. Van pol­gári viselkedés, van polgári ön­becsülés Magyarországon. Ha egyszer mégis úgy éreznék, hogy nem nagyon tudják viselni a támadásokat, akkor egy pilla­natra fordítsák félre a fejüket. Akkor gondoljanak arra, amire néha, ha már nekem is nehe­zemre esik ez, akkor ott a hivatal magányában gondolok. Jelesül arra, csak az édes szőlőt csipke­dik a darazsak! Ettől az ember­nek valahogy jobb kedve kereke­dik.- Ezeket a vitákat a választá­sok előtti utolsó pillanatig folytas­sák! Bármilyen kedvezően is áll­nának a csillagok. Nem vagyok egy csillagjós, de úgy látom, hogy elég jól állnak. Bármennyi­re is úgy érzik, hogy kedvezőn a széljárás. Bármennyire is úgy ér­zik, hogy talán sikerülni fog. Az utolsó pillanatig vegyenek részt a választásokat megelőző be­szélgetésekben és vitákban, mert tudják, a választási mene­telés az olyan, mint a bicikli. Ha nem tekerjük, akkor eldől. Az utolsó pillanatig hajtani kell!- A választások napjain, április 7-én és 21-én várhatóan jobb idő lesz. Az emberek többségének lenne majd munkája a földeken vagy telkükön. Kérem, mielőtt er­re gondolnának majd, menjenek el előbb szavazni. A választás a szabadság kifejeződése, és ez a két vasárnap délelőtt megér né­gy, talán nyolc nyugodt esz­tendőt - fejezte be beszédét Or­bán Viktor. 17. oldal M Nyírségben láttam meg a napvilágot, akárcsak szüleim, nagyszüleim, akiktől e gyönyörű tájhoz való kötődést örököltem. Anyai nagyapám, aki megrok­kant a második világháborúban, a községi piacon mérlegelőként dolgozott. Szinte mindent tudott a település dolgairól. Máig ben­nem él, amire tanított: „A fél­munka nem munka, ha hozzá­kezd valamihez, azt fejezze is be az ember. Csak mások tisz­telete ébreszthet tiszteletet.” Nagyapám mellett édesapám volt az, akitől sok hasznos útra- valót kaptam. Egyik alkalom­mal, amikor a tanulás fontossá­gáról beszélt, elárultam neki, hogy tudom, annak idején ő maga sorra csak rossz jegyet szerzett. Ekkor leültetett maga mellé, és mesélni kezdett. El­mondta, hogy az ötvenes évek elején, tizenévesen, mint a csa­lád legidősebb gyermeke, ho­gyan állt sort kenyérért, ahelyett hogy az iskolában tanult volna: gyermekként milyen volt kapál­ni, kaszálni napestig. Nem kér­deztem többé, miért hármasok Tóth András a hármasok, mert egyszeriben megértettem, mi hiányzott apám életéből a négyesekhez, az ötösökhöz. Világossá vált számomra, hogy ő az élettől vett leckét becsületből. Édes­apám példáján megtanultam tisztelni a kétkezi munkát. Neki köszönhetem, hogy továbbta­nulhattam. Feleségem öt gyönyörű gyermekkel ajándéko­zott meg. Az életet ők teszik tel­jessé számomra. Azon igyek­szem, hogy én is át tudjam adni nekik mindazt, amit egykor szüleimtől tanultam. Kovács Sándor elnök, Városszépítő Újfehértóiak Egyesülete „Merésznek tűnő álmaink is való válhattak” A Városszépítő Újfehértóiak Egyesületének megalapításával olyan feladatra vállalkoztunk, amelynek sikerében rajtunk kí­vül nem sokan bíznak. Mára el­készült a Kisrét - Sport és Szabadidő Központ beruházá­sának jelentős része. Ennek az összefogásnak egyik mozgatója Tóth András, aki személyes közreműködésével, az egyesü­leti munka szervezésével, anya­gi felajánlásaival, pályázatok készítésével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy szebbé vált városunk, és merésznek tűnő álmaink is valóra váltak.

Next

/
Thumbnails
Contents