Kelet-Magyarország, 2002. március (62. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám
2002. március 30., szombat Kelet • Magyarország HÉTVÉGE /8 MÚZSA Juhász Gyula Ének Körösi Csornáról Székely hegyekből messze Ázsiába, Az őshazába vándorolt ki ő, Feje felett a vén, szent Himalája, Tán öregebb, mint maga az Idő. Ott rótta a betűket és kereste Puszták homokján vérei nyomát, Meglátogatta ínség, balszerencse, De ő csak várt és vándorolt tovább. A régi hon új fényre földerült már, De ő nem tudta, ő a múltba ment, A hegyre tartott, hol örök derű vár És egyre telt, csak telt a pergament. Az indiai herceg lön a társa, A szent királyfi, a nagy nyugalom, Úgy nézett vissza a letűnt világra, Mint ősszel a tavaszra a falomb. És ahogy egyre gyűltek ráncra ráncok És gyászra gyászok, ő békéivé már A homokórát nézte, mely az átok Percét számlálja, míg minden lejár. Az őshazát nem lelte és az újat Nem látta többé, nincs már vigasza. Öreg magyar, örök magyar, ki tudja, Nem egy hazánk van-e: örök haza? TÁRLAT Vassy Erzsébet (Nagyvárad) Elágazás David Berri (Nyírmihálydi) Lendület, mozgás, fény Sipeki Péter felvételei Alkotótábori alkotások Harmadik alkalommal rendezte meg a vajai önkormányzat, a Vay Ádám Múzeum és Baráti Köre a vajai Téli Alkotótábort. A nyolc résztvevő festőművész Budapesttől Nagyváradig Magyarország és a szomszédos országok különböző területeiről utazott megyénkbe, hogy először vagy újból részt vehessen a táborban. Az itt készült több tucat változatos témájú festményből március elején nyílt zárókiállítás, melyből kiragadtunk hármat ízelítőül. Podolyák Vilmos (Szatmárnémeti) Hegyvidék Húsvét a tavasz, a megújulás ünnepe Egyes kutatók különböző jelentéseket tulajdonítanak a tojáson a motívumoknak CSERVENYÁK KATALIN A húsvétot lehet szeretni és nem szeretni. Locsolózni menni, épp egy éve nem látott ismerősöket felkeresni, vagy otthonról messzire menekülni. Jól berúgni, vagy egy hosszú hétvégét végre kirándulással, a családdal tölteni. így vagy úgy - jólesik a napi robotból, ha csak néhány napra is, kikapcsolódni. A tavaszt köszöntő, megújulást, megtisztulást jelképező ünnep szokásairól Páll István, a sóstói Múzeumfalu igazgatója mesélt lapunknak. A húsvét egy hosszabb folyamat csúcspontja, nem két napra koncentrálódik. Hamvazószerdával kezdődik, amikor testileg, lelkileg felkészül az ember arra, amit Jézus feltámadása jelent. A böjt hosszabb, rövidebb időszakokat jelent, ma már egyénekre szabott penitencia, önmegtartóztatás attól függően, ki mennyire mélyen vallásos, mennyire követi az egyházi előírásokat, hogyan éli át ezt az ünnepet. A böjt nem a teljes ételmegtagadást jelentette, hanem az állati zsiradékoktól való tartózkodást, kivéve a halat. Ennek gazdasági, társadalmi okai vannak: a télire eltett terménymennyiség tavaszra megcsappant, rákény- szerítette az emberekre az egészséges táplálkozást, a méregtelenítést, ami párosult egy ideológiával, így már sokkal könnyebb volt elfogadni. Hús vét után aztán gyakran megesett, hogy valaki betegre ette magát, esetenként végzetes tragédiát is okozott a mértéktelen eszem-iszom. Ezért fontos böjt után betartani a fokozatosságot. A nagyhét a húsvét előtti virágvasárnapon veszi kezdetét. Az első fele a takarítás, tisztítás, megújulás, nagymosás, meszelés jegyében telik, míg a második időszakban kezdődnek a dologtiltó napok. Nagypénteken például tilos volt vasalni. Aki ezen a napon vasalt ruhában lépett az utcára, arról azt tartották, meghal. A tojást viszont nagypénteken festették, ez nem számított munkának. Méregtelenítés vagy böjt? Nagycsütörtök, más néven zöld csütörtök volt az a nap, amikor általában frissen szedett zöldségekből, csalánból, sóskából készült ételeket ettek. A természet megújulását jelentette ez, így volt már a kereszténység előtt is. A tojás, a tűz, a víz, a locsolás megjelenése az ünnepen - mind a megújulást jelezték, követve a pogány hagyományokat Sipeki Péter felvétele más színnel befestették. Egyes kutatók különböző jelentéseket tulajdonítanak a motívumoknak, sokkal mélyebbet, mint gondolnánk, több évezredes tudás alapján, de bár ma már nem ismert jelentéseket (szex, szaporodás), s bár olyan szép, hogy akár igaz is lehetne, én ebben nem hiszek - mondja a néprajzkutató. A lányok a legszebb tojásokat a kedvesüknek tartogatták. A húsvéthétfő volt az az alkalom, amikor legálisan felkereshették szívük választottját, vagy akit kiszemeltek maguknak a fiúk. A húsvéti locsolkódás nagy alkalom volt arra, hogy találkozzanak egymással rég nem látott ismerősök, a férfiak pedig jócskán iszogathassanak. Az ismerősöket, rokonokat megöntözni kötelező volt elmenni, különben megsértődtek. A locsolózás teljesen rendszerfüggetlen, soha semmivel nem lehetett helyettesíteni. Valljuk be: ma már inkább nyűgnek érezzük ezt a szokást. Sokan elutaznak még a városból is, hogy ne kelljen locso- lódni, vendégeket fogadni. Pénz, pénz, pénz Az elüzletiesedés a húsvétot eddig még megkímélte. Azok a díszítések, amelyek mostanában kezdenek elterjedni a lakásokban, sosem voltak jellemzőek a húsvétra. Igaz, ajándékot korábban is adtak (nyuszifészekbe rejtve), de csak jelképeset. A menekülési kényszerbe ma már az is belejátszik, hogy nagy pénzeket illik adni a locsolóknak. Egy gyereknek ezer forint dukál, keresztfiúnak ötezer. Ahol ez divattá válik a családban, számolni kell a komoly kiadásokkal. Mostanra már elkészültek a szebbnél szebb hímes tojások Nagyszombat délutánig tart a böjt, amikor ismét megkondul- nak a harangok. Húsvétvasárnap reggel viszik szentelni a templomba az ételt: sonkát, tojást, kalácsot, tormát - a megszentelésnek ugyancsak megtisztító hatást tulajdonítanak. A pászka (pászkaszentelés) a római katolikus valláshoz kötődik, míg görögkatolikus csemege a sárgatúró, amit sem a rómaiak, sem a reformátusok nem ismernek. Olyan településeken, ahol több vallás követői élnek együtt, egymástól átveszik a szokásokat. A virágvasárnap megszentelt barkát a mestergerendára vagy alá tűzték, egész évben nagy becsben tartották, a gonosz és a baj elhárító hatását tulajdonították neki. A húsvétvasárnap az ünneplésé, a hétfő a locsolásé, vendégvárásé, tojásadásé. A fiatalok ezt várják a legjobban. Sok helyen vödörrel jártak, úgy locsolták a lányokat, mára jelképpé szelídült pár csepp rózsavíz, kölni formájában. A locsolók hímest kaptak. Vidékenként más-más motívumokkal díszítették a tojást, a legegyszerűbbtől a bonyolultig. A legegyszerűbb az volt, amikor festékes vízbe mártották és megfőzték. Leggyakrabban piros, kék vagy (a hagymahéjtól) barna színű volt. A két világháború között a forró vízbe krepp-papírt áztattak, azzal festettek. A színt kombinálták az írókázásos festéssel. Viaszt olvasztottak, amit írókával vittek fel a nyers tojásra, s csak azután főzték, festették meg. Ahol viasz volt rajta, ott nem színezte meg a héjat a festék. A viaszt később letörölték, majd szalonnabőrrel fényesítették a tojást. Ritkábban előfordult, hogy a motívumokat Ugye milyen szépek a hímes tojások? is. Virágvasárnap például a palócoknál a kisze-báb vízbe hajítása vagy elégetése a gonosznak, az ónak az eldobását, elutasítását, elpusztítását jelenti. Megkondulnak a harangok Nagypéntek, Jézus keresztre feszítése a legnagyobb keresztény ünnep. Érdekes, hogy a reformáció, amely a felesleges katolikus sallangok ellen lépett fel, megtartotta a böjtöt, sőt, a reformátusok még szigorúbban is vették. Főtt tésztát, laskát ettek, nem hintettek rá diót sem, legfeljebb mákot vagy cukrot, gyakran még azt sem. A reformátusoknál ezen a napon mindig készítettek pattogatott kukoricát. Nevezetességeink A tarpai református templomot a XV. század elején a Báthory család és a vele rokon Várday család építtette a falu kiemelkedő, Sziget nevű részén. Az eredeti templom kelet-nyugati tengelyű, egyhajós építmény volt, a nyolcszög három oldalával keletelt szentéllyel, és ahhoz simuló sekrestyével. A templomban 752 ülőhely van, a tomy 40 méter magas Elek Emil felvétele
