Kelet-Magyarország, 2002. március (62. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám

2002. március 30., szombat Kelet*» Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Jubileum Huszonöt éves a Primavera Balettegyüttes, a társulat ma este hat órától a nyíregyházi Váci Mihály Művelő­dési Központ hangversenytermében tart­ja jubileumi gálaműsorát. 0 Régiségek Húsvéti régiségkiállítás és vásár lesz a nyíregyházi Hatzel-téren szombaton reggel hét órától, várják az érdeklődőket. NÉZŐPONT Q Egy csésze kávé Angyal Sándor Kampánykörútja során Nyíregyházán, a Kossuth téren tartott nagygyűlést követően Orbán Viktor miniszterelnök - elfogadva Csabai Lászlóné szíves hívását - betért egy csésze feketére a polgármesterhez. Az adja az esemény pikantériáját, hogy ezúttal el­lenzéki, szocialista városvezetőhöz kopo­gott a kormányfő, s folytatott vele eszme­cserét a város legidőszerűbb kérdéseiről. Bár a sajtó nem lehetett jelen a félórányi beszélgetésen, így nekem sincsenek köz­vetlen élményeim, engedtessék meg még­is, hogy hangot adjak örömömnek. Amikor az utóbbi évtizedek egyik leg- kiélezettebb küzdelme folyik a választók voksaiért, s már lassan az elmaradt viták­ról sem vitatkoznak, példaértékűnek érzem ezt a találkozót. A napi politikai hírekből úgy tűnik, itt már nemhogy egyetértés, de még lassan beszélőviszony sincs a két nagy párt között. S akkor egy asszony ve­szi a bátorságot és dacolva minden kocká­zattal, csakazértis meginvitálja a kormány­zó koalíció vezetőjét, aki ugyancsak félre­téve mindenféle bántalmat, sérelmet, a pártja helyi képviselőjelöltjeinek társaságá­ban ül le szót váltani - talán a szóértés re­ményében is. Azért érzem én példaértékűnek ezt a momentumot ezekben az elvadult idők­ben, mert egy kicsit visszaadja a reményt, a bizakodást sokunknak abban: talán mégiscsak elképzelhető a világnak ezen a táján is valamiféle nemzeti egyetértés, egyetakarás. Fogalmam sincs róla, hogy miként vélekednek akár a kormányzópárt, akár a legnagyobb ellenzéki párt illetéke­sei erről a politikai randevúról, miközben mások hátat fordítanak egymásnak, de en­gem s talán másokat sem ez érdekel, ha­nem maga a tény. Nyíregyházán, a város­háza egyik csendes szobájában szerdán a koraesti órában egymásra figyelt két, ellen­tétes oldalon álló politikus és elképzelem nem hiányzott az érvek mellett a derű sem a diskurzusból. Miért nem lehet ez mindennapi esemény; miért kell egy ilyen történésnek hírértékűvé válnia? Talán már attól is elviselhetőbb, hogy azt ne mond­jam, boldogabb lehetne az életünk, ha - nem feladván vallott elveiket - a politikai porond különböző oldalán állók nem fe­lejtenének el emberül cselekedni. Várhatjuk a folytatást? Amikor leadja voksát a választópolgár pszichiáter mai és régi választásokról - szakterületük tükrében Fábián Gergely Czövek István Kancsev Alekszander A szerző felvételei Szociológus, történész, Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - Javá­ban zajlik a választási kam­pány. Van, akit felvillanyoz, más esetleg unja már a politi­kusok licitálását, a zajos kö­rítést. Szakembereket kérdez­tünk, ők miként látják a vá­lasztásokat saját szakterüle­tük tükrében. A szociológus a kampányról, a történész évszázadokkal korábbi európai választási mérföldkö­vekről beszélt, a pszichiáter pedig arról, vajon milyen „jelek” moz­gatják a szavazófülkében voksoló választópolgár kezét. Fábián Gergely szociológus:- Ha visszatekintünk a rend­szerváltozás utáni évekre, ér­zékelhető, hogy minden pártnak van egy olyan köre, amely nem­csak szimpatizál vele, hanem vok- saival is segíti - kialakult szava­zóbázisaik vannak tehát. A vá­lasztójoggal rendelkezők kb. negy­ven százaléka azonban nem ilyen, és ez nagyon magas arány; őket célozzák meg a kampányokkal. Jövőképek- A közvélemény-kutatások azt mutatják: a kampányoknak van értelme, a választások közeledté­vel folyamatosan nő azok száma, akik már jóval a szavazás előtt biztosan tudják, elmennek szavaz­ni és azt is, hogy kire adják vok- sukat. A feladat azért nehéz, mert a bizonytalanok tábora nagyon különböző. Sokszor mondják: ma már a politikusokat is úgy adja el a kampány, a politikai marketing, mint bármilyen árucikket. Ez nem igy van, mert ha - mondjuk - egy új farmert, vagy új autót reklámoznak, pontosan tudják, az emberek milyen csoportjait kell megcélozni. A választások eseté­ben - különösen a nagy pártok­nál - minden sokkal bonyolul­tabb, mert általános „üzeneteket” kell megfogalmazni, s viszonylag rövid idő, két-három hónap alatt kell célt érni.- A mostani kampányban lát­szik, jelentős váltás történt. Ko­rábban a pártok azzal érveltek, amit már elértek. Most a jövőre összpontosítanak. Ennek viszont az a sajátossága, hogy mindegyik párt tud reagálni a többi céljai­ra, így több jövőkép kerül a vá­lasztó elé. Már most látszik azon­ban, hogy a célok nagyon hason­lóak, jobbára az elérési módok és hangsúlyok különböznek. Szak­emberek ki is számolták már, megvalósíthatók-e egyáltalán a pártok ígéretei. Nos, minimális infláció és évi 9-10 százalékos gaz­dasági növekedés lenne ennek alapja.- Az is változás, hogy most ke­vésbé állnak a kampányok köz­pontjában személyek, mint négy éve, ez az óriásplakátokon köny- nyen észrevehető. Ennek egyik oka az lehet, hogy a népszerűsé­gi listákon mindössze tíz-tizenöt olyan politikus van, aki széles körben ismert, akire kampányt lehetne építeni, ez pedig kevés. Érdemes észrevenni: jobbára a vezető pártok forszírozzák a mi­nél nagyobb részvételi arányt, a kisebbek nem. Ha utánaszámo­lunk, kitűnik: a nagyobb részvé­tel mindenképpen a nagy pártok­nak kedvezne. Kancsev Alekszander pszi­chiáter:- Könnyebb lenne azokról be­szélni, akik kiérlelt, megfontolt véleményei rendelkeznek, jó előre tudják, kire fognak szavazni. A másik csoport azonban szakszem­pontból érdekesebb: akik jószeré­vel csak a szavazófülkében dön­tik el, hová teszik a jelet. Alap­vető a választás titkossága. Nem kell tehát megfelelni külső té­nyezőnek, nincs összeütközés a valós és a kinyilvánítható véle­mény között. Nem kell számolni közvetlen következménnyel; nincs főnök-beosztott kapcsolat. Tehát elvben a szavazás nem járhat szo­rongással. Mégis van ilyen, cso­portjuk főként a szociálisan elma­radott rétegekből, az alacsony in- telligenciájúak köréből táplálko­zik. Van, akiben szorongást kelt a szokatlan környezet: az asztal mögött ülő hivatalos emberek so­ra, a jelképek, a zászlók. Fontos ennek oldása, a barátságos, segítőkész hangvétel.- A kutatók öt csoportra oszt­ják az embereket, így a választó­kat is. A tradicionális típusnak nincs előre kialakított véleménye és nem is beszél ilyenről. A má­sik csoportba tartozónak sincs önálló véleménye, de hangoztat mindenféléket. Van a vélemény- nyilvánítást eleve elkerülő típus. Külön csoportba tartoznak a to­leránsak, akinek van vélemé­nyük, de azt mindig az adott hely­zethez igazítják. A másik véglet az autonóm típus, akinek van sa­ját meggyőződése és azt ki is nyil­vánítja. Jól láthatjuk a választá­si kampányban: a szervezők pon­tosan tudják ezt, a különböző cso­portokat tudatosan célozzák meg. Kiszámíthatatlan hatás- A fülkében persze sok min­den megfordulhat a szavazó fejé­ben. Vélt vagy valós sérelem, nem teljesített ígéret, és a hatás kiszá­míthatatlan. Tegyük fel, hogy va­lakit jogtalan áfavisszaigénylésért elmarasztaltak, amiért haragszik a hivatalra. Szinte biztos, hogy az éppen kormányzó párt ellen fog szavazni, holott a tettéért akkor is elmarasztalták volna, ha bárki más lett volna hatalmon. A lé­nyeg: minden érdek amellett szól, hogy a választó hamarabb dönt­sön, mint ahogy a fülkébe lép. Ezt szolgálja a kampány - és egyre profibb módon. Érdemes elidőzni a történelmi múltban Czövek István történész, tan­székvezető professzor:- Ha a választásokat törté­nészszemmel nézzük és a napi aktualitásokon felül akarunk emelkedni, akkor a 19. századig kell visszanyúlnunk, hiszen minden későbbi történés már kapcsolódhat az aktuálpolitiká- hoz. Ha Anglia, Német-, Fran­cia- és Oroszország történetét vizsgáljuk, mindenütt látunk olyasmit, amiért érdemes el­időzni a történelmi múltban. Műveltség és tolerancia - ez a demokrácia alapja. A választás mindig bonyolult küzdelem, va­lójában hatalmi harc. Hogy mi a döntő eszköz - fegyver vagy jog - az mutatja az illető ország politikai kultúráját. Figyelemre méltó, hogy minél inkább hala­dunk kelet felé, a választások ideális mechanizmusa annál később alakul ki.- A történelem bizonyítja: nagyjelentőségű változások is megoldhatók kulturáltan. Pél­dául Angliában a 19. században sokan úgy gondolták: változás­ra érett a korábban kialkudott „rothadt környezet” (a földes­úr birtokán már nem élt sen­ki, de ő maga benn ült a par­lamentben, miközben történe­tesen Birmingham 100 ezer la­kosa nem küldhetett képvi­selőt). Az 1832-es választójogi reform a választók számát öt­ven százalékkal megemelte, s ez forradalom, vagy más meg­rázkódtatás nélkül történt, ho­lott alapvető változás volt. Ez példa arra is, hogy a többség­ben lévő konzervatívok - egy szavazási metódus eredménye­képpen - lehetővé tették, hogy liberális kisebbség valóra vált­hassa a számára fontos elkép­zelést. Tehát nem kell szükség­képpen erőből politizálni. Számos példa volt arra, hogy ciklusonként cserélődött a kor­mányzó párt, az ország mégis kiegyensúlyozottan fejlődött, mert nem törekedtek egy­más intézkedéseinek megvál­toztatására, folyamatosan épít­keztek. Volt nagy, közös cél: a jóléti állam, az éppen kormá­nyon lévő párt csak a célhoz vezető utat akarta saját képé­re alakítani, a célt magát nem. Tulajdonképpen ezzel magya­rázható Anglia hosszú ideje tartó békéje. Gólvágó területfejlesztők ÉLETKÉPEK Húsvét másnapján Oláh Gábor Tudjátok, az úgy volt - idéztem az emlékeket az uno­káimnak, akik szájtátva hall­gatták -, még alig virradt, ba­rátaim már rugdalták a kiska­put, s indulhattunk az iskolai vászon bakóval a vállunkon, a szagos rózsavízzel a kezünk­ben, locsolkodni. A versekkel nem volt gond, évről évre ugyanazokat mondottuk. Az enyém így kezdődött: Húsvét második napján mi jutott eszembe, csuprot, vízipuskát fogtam a kezembe. Legjobb barátaim, Sanyi az Én kis kertészlegény kezdetűt mondta, Árpi a Kelj fel kis­lány, kelj fel kezdetűvel vitéz­kedett. Miután meglocsoltuk a lányt, lányokat, kaptuk a to­jást, meg a kalácsot a tarisz­nyába, a pénzt meg a bugyel- lárisba. Egy-egy pár fillér óri­ási kincs volt akkor nekünk. A legnagyobb én voltam közöt­tük, s az egyik helyen - ma is emlékszem rá - a három lány közül a legszebbtől még csókot is kaptam. Meg is lepődtem, mert a legénységhez igencsak kicsi voltam még (unokáim összenéztek és kuncogtak). Szeretős vagy, csúfoltak a töb­biek is. Kis csapatunk 3-4 főből, barátaimból állt. Már na­pokkal előtte boldog várakozás­sal, izgalommal teltek a nap­jaink. Első feladat a listák és az útvonal összeállítása volt. Először a rokonokhoz, szom­szédokhoz, osztálytársakhoz kellett menni. Szüléink ellen­őrizték is a névsort, mert ab­ból nagy-nagy baj is származ­hatott volna, ha valaki kima­rad. Ezután egyeztettük a gyü­lekezés helyét, az indulás időpontját. A színes rózsavizet jó anyáink készítették. Orvos- ságos üvegekre - kinek milyen volt - fehér gyolcsot kötöttek, a vízbe egy kis kölni is került az illat miatt, színét a Frank kávé papírjával pirosították. Korán kellett indulni, mert mire beharangoztak, már ott­hon kellett lenni. Autóval? - kérdezett közbe a legkisebb unokám. Nem, akkor még nem volt autó, válaszoltam, külön­ben is húsvétkor, és tíz éven alul nem fárad el a legény, val- lottuk. Egyikünknél még bot is volt, a kutyák, meg a felvégi legénykék elleni biztonság oká­ból. A lányok hagymalével, vagy bürökkel színezett hímes tojásokkal ajándékoztak meg bennünket. Az egyiktől piros, a másiktól zöld színt kapott a tojás. Fényes színét a szalonna héjától kapta. Pénz csak a ro­kon gyerekeknek járt. De di­cséretet is kaptunk mindenütt. Hogy megnőttetek, maholnap már szeretőt is választhattok magatoknak. Talán van is már valaki, faggattak, mi meg csak pirultunk. Utoljára mentünk nagymamámhoz. Ott kétszer is el kellett mondanom a ver­set. Mondjad csak lelkem és a könnyek csillogtak örömtől a szemeiben. IVIintha unokáim is elérzé- kenyültek volna. Nagykálló (KM - Ny. Zs.) - Annyi alkalommal ültek már közös asztal mellett, hogy most végre eljött az ideje: farkasszemet néztek egymás­sal a megye területfejleszté­sében dolgozó szakemberei. Az ádáz küzdelem szerencsére csak egy napra és a nagykállói sportcsarnok parkettájára korlá­tozódott. A megyei fejlesztési ügynökség hagyományteremtő szándékkal első ízben rendezte meg a „Megyei területfejlesztők napjá”-t, amelyen az e szakterü­leten dolgozó, ahhoz kapcsolódó szervezetek vettek részt. A ren­dezvény elérte célját: a jelen­lévők kötetlen formában vitat­hatták meg az aktuális terület- fejlesztési feladatokat, ismertet­hették az elvégzett munka ered­ményeit. Mindeközben az oldott hangulatról kispályás labdarú­gótorna gondoskodott: nyolc fér­ficsapat és négy női gárda mér­te össze tudását (települési illet­ve kistérségi képviselők váloga­tottjai és a fejlesztési ügynökség gólvágói). Egész napos kiállítá­son mutatkoztak be a kistérségi társulások, s a népes társaság bogrács mellett zárta a sikerrel debütált rendezvényt.

Next

/
Thumbnails
Contents