Kelet-Magyarország, 2002. február (62. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-06 / 31. szám
Ferter János karikatúrája 2002. február 6., szerda Kelet*» Magyarország HÁTTÉR /3 hírek 0 Sétányt építenek ki Tiszavasvári ön- kormányzata 5,8 millió forintot nyert a Sőrés sétány kiépítésére. A kivitelezés még a múlt évben elkezdődött, befejezésre csak tavasszal kerül sor. 0 Nyugdíjügyek A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság csütörtökön a mátészalkai Esze Tamás Művelődési Központban 9—13-ig és a nyírbátori Szociális Szolgáltató Épületben 9—14-ig tart kihelyezett ügyfélfogadást. 0 Baba-mama klubfoglalkozás lesz a Borbányai Művelődési Ház Baba-mama Klubjában csütörtökön 10 órától. Népvándorlás bűnszövetkezetben Györke László Ezer-egynéhány éve, mikor még eleink is vándoroltak, ennyi idő távlatából úgy tűnik, egyszerűbb volt a dolguk. Nem voltak államhatárok, merthogy még a mai értelemben vett államok sem nagyon léteztek. Nem volt szükségük embercsempészekre, hogy (többnyire) az éj leple alatt átvezessék őket a határon. Nem is lett volna jó üzlet akkoriban az ember- csempészet... Annál jobb ma! Úgy tűnik, a csempészetben, mint újkori „üzletágában" igen nagy pénzek vannak. Néhány év alatt a duplájára emelték a tarifát a bandák az elfogott határsértők elmondása szerint. Igen sokan kockáztatnak szűkebb pátriánkból is. Pedig aki lebukik, jó néhány évre rács mögé kerül. Úgy tűnik, annak ellenére kockáztatnak, hogy tavaly csak a Nyírbátori Határőr Igazgatóság száz ezzel a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható személy ellen indított eljárást. (Összehasonlításul: 2000-ben még csak 41 embercsempész bukott le.) is elsejétől pedig még szigorúbban büntetik az embercsempészetet. A mostaninál akár duplája is lehet a büntetési tétel. Aki bármilyen segítséget nyújt illegális határátlépéshez - mondjuk „csak" megvásárolja azt a gumicsónakot, amivel később áthozzák a határsértőket a Tiszán Ukrajnából - minden további feltétel nélkül büntethető lesz. Ha pedig vagyoni haszonszerzés végett többen követik el, akkor három helyett öt évig ülhet a dutyiban az embercsempész. Ha az embercsempészetet bűnszervezetben követik el, a büntetés felső határa akár tizenhat év is lehet. Namármost: egyszálmaga aligha tudna sikeres embercsempészetet végrehajtani bárki is, és senkit nem hoznak (visznek) át a határon köszönömért. M indezek ellenére alig telik el hét, hogy három-négy határsértést ne regisztrálnának a végek őrei. De úgy tűnik, akkora a pénz hatalma, melyért egyesek szabadságukat teszik kockára... Arcképcsarnok Közlekedési rendőr A státustörvény, Jogos-e a félelem, van-e elég pénz arra, es ami mögötte van hogy a hozzánk érkezők gyógyítását felvállaljuk? (1.) A státustörvény egyértelműen kimondja: magyarországi ingyenes egészségügyi ellátás csakis a hivatalosan munkát vállalóknak jár Elek Emil illusztrációja Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - A státustörvény, vagy ahogyan sokan nevezik - a kedvezménytörvény - alaposan felbolygatta a kedélyeket, szinte két táborra osztotta a közvéleményt. Egyikbe azok tartoznak, akik úgy gondolják: legfőbb ideje volt a magyarigazolványnak, hiszen végre kézzel fogható bizonyítékokkal is rendelkeznek a határon túli magyarok arról, hogy az anyaországhoz tartoznak. A másik oldal úgy gondolja, van kinek kedvezményeket adni a határokon belül is, kár ennyire bőkezúsködni, ha nincs miből. Adható kedvezmények Az egyik leggyakoribb támadás az egészségügy terén adandó kedvezményeket éri. A kifogások megfogalmazói úgy vélik, éppen a hazai egészségügy állapota, az állandó pénzhiány zárja ki azt, hogy az ellátást a határon túli magyarokra is kiterjesszék. A törvény ellenzői attól tartanak, hogy tömegesen jönnek majd hazánkba a határon túlról kizárólag azért, hogy megoperáltassák magukat, elvégeztessenek olyan műtéteket, amelyek olykor egy vagyonba kerülnek. Jogos-e a félelem, van-e elég pénz arra, hogy a hozzánk érkezők gyógyítását felvállaljuk? A kérdésre Somogyi Imrétől, a megyei Egészségbiztosítási Pénztár hivatalvezetőjétől kértünk feleletet.- A törvény körüli vita a politikáról, nem pedig a munkáról, a szakmáról szól. A más országban igénybe vehető egészségügyi ellátás nem új dolog, a külföldi állampolgárok Magyarországon történő kezelésére eddig is megvolt a lehetőség, s volt is, van is rá példa. A dolog oda-vissza működik. Hazánk 2001-ben kötötte meg például Németországgal és Ausztriával azt a szociális egyezményt, amely tárgyalja egyebek között a magyar állampolgároknak azokat az egészség- ügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogait, amelyeket munkavállalóként és turistaként egymás országaiban egyaránt igénybe vehetnek. Ráadásul úgy, hogy mindehhez nem kell külön utazási biztosítást kötniük, elegendő, ha itthon társadalombiztosítással rendelkeznek. Amíg az utasbiztosítás korábban csak részköltséget térített, addig a szóbanforgó biztosítás már a teljes költséget fedezi. Ahhoz, hogy a külföldi ellátást a két országba utazó magyar állampolgárok szükség esetén megkaphassák, mindössze egy biztosítási jogviszonyt igazoló dokumentummal kell rendelkezniük. Csak legálisan Az egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultságot igazoló nyomtatványt a megyei Egészségbiztosítási Pénztáraknál lehet kiváltani. A külföldre szóló biztosítás turistáknál a kiállítástól számított 90 napig, a Németországban tanulmányokat folytatók esetében maximum egy évig, a Magyarországon megállapított és folyósított nyugdíjban részesülők esetében az általuk kért időre, de legfeljebb egy évre szól. Ez a szabály érvényes velük élő családtagjaikra is.- A státustörvény körüli izgalmakat szerintem az okozza, hogy életbe lépésével a magyarigazolvánnyal rendelkező határon túli magyarok, illetve román állampolgárok is lehetőséget kapnak arra, hogy Magyarországon három hónapig munkát vállaljanak. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni: a munkavállalásnak legálisnak, azaz hivatalosnak kell lennie, bármely kedvezmény kizárólag ennek alapján kérhető, illetve adható. Aki pedig hivatalosan dolgozik, automatikusan tb-t is fizet. Ha sürgős: igen A törvény ellenzői úgy vélik, sok román állampolgár csak azért jön majd hozzánk, hogy megopertáltassa, kezeltesse magát.- A státustörvény nem változtatott azon a korábbi gyakorlaton, amely eddig is létezett: a sürgős beavatkozásokat a külföldiek esetében is el kell végezni, senki nem halhat meg az utcán. A költségek elszámolása csak ezután következhet, attól függően, hogy hazánknak milyen megállapodása van az adott országgal. Következik: A törvény pontos feltételeket fogalmaz meg. Feketemunkára: nem A feketemunkát vállalóknak ezentúl sem jár semminemű támogatás, mint ahogyan nem járt a státustörvény életbe lépése előtt sem. Ingyenes egészségügyi ellátást tehát kizárólag azok a romániai állampolgárok, valamint munkáltatók, úgymond státusmagyarok vehetnek igénybe, akik a megfelelő szabályok megtartásával dolgoznak hazánkban, illetve foglalkoztatnak valakit. Ha pedig ezt teszik, akkor a dolgozóik után járulékot is fizetnek, amelyből esetleges gyógyításuk is fedezhető. IP®! lallSgi I RIlilPIiÄ. Hatszázhúsz lépés! * ^ Oláh Gábor Leléptem, hatszázhúsz lépés az iskolától a lakásig a távolság, gyereknek csak pár perc lehetne. Tanár úrnak pedig már legalább ezerkétszázat kellene lépnie ahhoz, hogy ezt a távolságot lassan araszolva megtegye. Megfogadta, nem teszi többé. Orvoshoz, gyógyszertárba, hivatalos ügyeket intézni, bevásárolni, a síkos utakon most különösen a nehezére esik. Boton jár, a botot fogó kezében és a másikban is szatyor van. Felesége évek óta súlyos betegen fekszik, segítséggel ő ápolja, látja el. Lányuk korán meghalt, egyedül maradtak. Generációkat oktattak, neveltek tisztességre, emberségre, az idősek tiszteletére, megbecsülésére. Mondják keserűen, látszik, hogy nem elég eredményesen. Ismertem őket, mint embereket is, a nehéz körülmények között is talpon maradtak, amikor a tanár egyenesen állni magától már igazán nem tudhatott. És a kollegák - kérdeztem -, milyen a kapcsolat velük? Igaz, hogy nem a szomszéd iskolában tanítottunk, máshonnan kerültünk ide, mégis fáj a közömbösségük. Egyszer már szóltam, kopogtattam, többet nem szólok, annál büszkébb vagyok. Látom például az ablakból, hogy vödrökkel viszik az ételmaradékot a napköziből, mi meg elő sem fizethetünk. Marad a magyarázkodás; nem engedi a valamilyen egészségügyi tiltás. S ha engedné is, ki hordaná el, úttörő már nincs, cserkész még nincs. Hogyhogy nincs valamilyen megoldás, kérdeztem már az iskolában. Széttárták a kezüket, mély hallgatásba fogtak a tanáriban. Rendezvényeikre legalább meghívják-e, a még járóképes kollegákat, látogatja-e valaki, vagy a szakszervezet az ágyban fekvőt? A hallgatás még mélyebb lett. Nem a mi nevelőink voltak, a szomszéd faluban tanítottak, szólalt meg végre valaki. Egy idősebb hölgy nyugtatni próbált. Nézzen már körül, másutt sem jobb a helyzet, olyan nagy az elidegenedés, hogy az emberek sehol sem törődnek azokkal, akikkel együtt dolgoztak évtizedekig. Példákat sorolt a banktisztviselő és a vasutas barátaik köréből. Megszoktuk, nem csinálunk ebből nagy ügyet. Bennünket mindig kilöktek a sorból, most sincs ez másképpen. Végre megértettem, hogy sokkal nagyobb már a távolság az emberek között, mintsem azt bármelyik lépésre mérhetni lehetne. Az udvaron a lábam elé gurult egy labda. Megállítottam, egy gyerek futott érte. Rám csodálkozott, bácsi miért vagy olyan szomorú, fáj valamid, bántott valaki? Megsimogattam a fejét, biztattam, menjen vissza társaihoz játszani. O ■O E < Aranylakodalom ha zasságkötésük ötvenedik évfordulóját ünnepelte nemrégiben Újfehértón Kolló György és neje, Szabó Mária. A házaspárt a feleség édesapja, a testvérek, a négy gyermekük a családjukkal köszöntötték
