Kelet-Magyarország, 2002. február (62. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-08 / 33. szám
2002. február 8., péntek HÁTTÉR / 3 HÍREK 0 Ülésezik a cigány önkormányzat Testületi ülést tart ma 13 órától Nyíregyháza város cigány kisebbségi önkormányzata a Tüzér u. 2-4. szám alatti kisteremben. Ismertetik a tavalyi év beszámolóját, az idei esztendő programtervezetét. 0 Merényire emlékeznek A Jósa András Múzeum Baráti Körének tagjai legközelebb február 11-én, hétfőn 17 órától találkoznak, ahol Huszka József Emlékezés Merényi Oszkárra című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. 0 Sclerosis multiplex A nyíregyházi SM- klub következő összejövetelére, ahol az eszközleltár lesz a téma, február 12-én, kedden 14 órától kerül sor a Körte u. 19-20. alatti egyesületi székházban. NÉZŐPONT Tiszteld felebarátaidat Dankő Mihály „Örömmel láttam a napokban az olvasói levelek végén azt a szerkesztői üzenetet, miszerint a lap függetlenségének megőrzése érdekében - a választási kampány ideje alatt - nem akarják közölni az oda-vissza vagdalkozó leveleket. Ez így helyes, mert semmi értelme a mocskolódásnak, akár jobbról, akár balról jön." E sorokat Darvas Iván rendszeres levelezőnk vetette papírra, de rajta kívül többen is megfogalmaztak hasonló gondolatokat. Az „egyszerű" választópolgár hangja ez, akinek elege van a hangos szóból, a nyomdafestéket alig tűrő kijeletésekből. Igaz, van és volt kitől tanulni, a politikusaink, a közéleti szereplők igen csak elvetik a súlykot néha. A másik gyalázása, sárbatiprása egyfajta mindennapos elfoglaltság lett. A véletlenül vagy szándékosan bekapcsolva hagyott mikrofonok nagyon árulkodóak. Visszatérve az eredeti gondolathoz, az egyszerű, s ki merem mondani, a vidéki ember nehezen tudja elfogadni az effajta hangnemet. A becsület itt még megkívánja, hogy tiszteld az ellenfeleidet is. Az anyázásért a pofon is szemtől szembe állva csattan el. A szókígyóként ránk tekeredő sunyiság, alattomosság nem ámít és kecsegtet. Az örökös károgás nem nyomhatja el a trillázó madarak énekét. Itt még úgy nevelik az embert, hogy tiszteld felebarátaidat. Sokszor hallom a fülembe csengő muzsikát, amikor a gyerekek egy csoportja elnyújtva kíván jó napot-ot, mert felhívják a figyelmüket a tanító nénik és a tanító bácsik, hogy köszönjenek az időseknek. El kell ismerni, az irigység mérgébe áztatott nyilak, a rágalmak bombái már útnak indultak, s fel kell vértezni ellenük magunkat. Nem szabad kritika nélkül elfogadni, és netán felerősítve tovább szajkózni egy-egy elferdített gondolatot. Legalább mi higgyük el - legyen az sorsmeghatározó választás, vagy bármilyen felkapott politikai luftballon: - a dicsekvés, esetleg a másik gyalázása nem vezet eredményre. Joghézag Ferter János karikatúrája Newattas után Az egykori Taurus Pálma Kft. nevével már csak a történelemben találkozhatunk, mert a nyíregyházi gyár 2002. január 2-ától Phoenix Légrugó Technológia Kft. néven folytatja a termelést. A német anyavállalat mellett a fő profilra utaló elnevezés mögött stabil cég és a világ minden pontján ismert termékcsalád található. Képünkön a vasúti légrugók gyártásának egyik technológiai folyamata Nyéki Zsolt felvétele A törvény szerint nem kellene fizetni Természeti csapásra, piaci zavarokra hivatkozva 350 millió forint támogatás lenne megtartható Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) - A törvény szerint gazdák százainak nem kellene visszafizetni azt az állami támogatást, amelynek behajtásához a Magyar Államkincstár - ugyancsak törvényesen - mégis hozzálátott. Joggal adódik a kérdés: akkor hol a joghézag? Ott, hogy az említett esetekben visszafizetés alól mentesítő törvény megszületett, a végrehajtásához szükséges rendelet viszont nem. A törvény olvastán a törlesztést felfüggesztő gazdák így most még büntető kamatokkal is számolhatnak. De nézzük részletesebben is az ügyet. Egyforma mentesség- Sok olyan termelő található megyénkben, aki 1993. január 1- jétől 1995. december 31-ig terjedő időszakban a Mezőgazdasági és Erdészeti alapból visszterhes állami támogatással valósította meg beruházásait. Miután a jelzett időpont után már vissza nem térítendő támogatást nyerhettek a pályázók, a szakmai szervezetek az esélyegyenlőség jelszavával léptek fel, vagyis azzal, hogy az azonos témakörben elnyert állami pénz visszafizetésétől egyformán mentesüljenek a termelők - utal a történet előzményeire az ügyet felkaroló Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara titkára, Demendi László. Az első törlesztések esedékessége idején felerősödő kezdeményezés parlamenti szinten is kedvező fogadtatásra talált, s 2000. december 22-én ki is hirdették a vitás kérdés megnyugtató rendezését ígérő törvényt. Ez kimondja, hogy az említett alap visszterhes támogatottjai közül „... az elmúlt években természeti csapások, értékesítési problémák miatt fizetési nehézségekkel küzdő gazdaságokat mentesíti a még fennálló kötelezettségek alól...” A törvény tehát feltételekhez kötötte a mentességet, de hát ebben a megyében - sajnos! - szinte minden termelő „gond nélkül” teljesíti azokat. Csőstől jött a természeti csapás, értékesítési gondból, piaci zavarból sem volt hiány - ennek hivatalos elismerését jelzi, hogy a kormány az elmúlt években többször is adott ilyen címen rendkívüli támogatást a gyümölcstermesztőknek. A törvény közzététele után a termelők joggal függesztették fel a támogatás visszafizetését, de egyébként is ezt tanácsolták nekik a hivatalos helyeken. Tették ott is jóhiszeműen, hiszen a Magyar Közlönyben olvasott törvény egyértelműen lehetőséget kínált a terhek eltörlésére. Az eltelt időben viszont nem született meg a törvény végrehajtásához szükséges rendelet, így derült égből villámcsapásként hatottak a Magyar Államkincstár ez év januárjában postázott levelei. Nincs válasz Ebben értesíti a gazdákat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal szemben fennálló tartozásaikról, s elküldte a Számlakivonat két példányát. Benne a hátralévő tőketartozással és azok kamataival, s ezek visszaigazolását kérte postafordultával a kincstár a címzettektől. Fel is lendült a Magyar Posta forgalma, mert hatalmas levelezés kezdődött el. Az agrárkamara mellett a termelők egyénileg is írtak a megyei földművelésügyi hivatalnak, a minisztériumnak és az Államkincstárnak. A megyei agrárkamaránál megfogalmazott vélemény szerint az eset leginkább a mulasztásos törvénysértés kategóriájába tartozik. De hogy élik ezt meg a termelők? A nagyhalászi Alma-Társ Beszerzési és Értékesítési Szövetkezet 1993-96 között szuperinten- zív ültetvények telepítéséhez vette igénybe a fent részletezett támogatást, s a kritikus időszakban összesen 37 hektáron hozott létre ültetvényeket. Hektáronként 400 ezer forintról van most esetükben szó, s 25 termelő érintett az ügyben. A szövetkezet azóta számos beruházásba kezdett, olyanokba, amelyet a szakmai szempontok és hazán európai integrációs felkészülése megkövetel. Ezek finanszírozása is nagy teher, ebbe forgatnak minden forintot, ezért is esett rosszul a már elintézni látszott támogatás újbóli követelése. Levelez mindenkivel s reménykednek, hogy eredménynyel járnak. Pillanatnyi adatok alapján a megyében 150-190 szerződéskötő (ezek némelyike mögött lehet több termelő is, mint a nagyhalászi példa igazolja) 350-380 millió forintja a tét. Megkerestük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, milyen álláspontot foglal el ebben az ügyben, de válasz nélkül maradtunk. ELETKEPEK Jessica narancsligete Bodnár István IVIegváltozott a világ. Régebben, ha az ember külföldön járt, farmereket, pulóvereket és szappanokat hozott magával, ma legfeljebb címeket és névjegykártyákat. Én is hoztam magammal az utóbbiból kettőt, amelyeket a közelmúltban Párizsban kaptam az egyik egyetemen, ahová egy magyar küldöttség tagjai között jutottam el. ' Az egyik névjegykártyát egy gyönyörű, barna lánytól, Jessica Munoztól kaptuk, aki Mexikóból érkezett a fények városába, hogy a párizsi egyetemen a doktori címet megszerezze. Az udvarias kártyacsere során az is elhangzott, ha Mexikóban járunk, keressük föl őt is. A meghívás akkor kezdett foglalkoztatni igazán, amikor kiderült, hogy Jessicának odahaza narancsligete van. E hír hallatán álmodozni kezdtem. Életem folyamán sok minden megtörtént már velem, sok emberrel találkoztam, de olyan ismerősöm még sohasem akadt, aki valódi narancsfa ligettel büszkélkedhet. De szép is lenne Jessicával üldögélni a bódító illatfelhőben a narancsfák alatt, ilyenkor február táján, amikor nyílnak az örökzöld fák virágai a sötétzöld lomb között! - ábrándozom olykor. Később sem lenne rossz, amikor már érik a narancs, és a gyümölcstől ros- kadó fákról leszakítanánk néhányat. Biztos egy kis ananász avokádó vagy más déligyümölcs is előkerülne, na és egy kis tekila, amelyet alkonyat táján megkóstolnánk. Talán Jessica is fürdőruhában lenne, és többet mutatna bájaiból, mint télen Párizsban... A másik féltve őrzött névjegykártyát Abdur Rob Khan úrtól kaptam, aki Banglades- ben lakik. Párizsba egy Távol- Kelettel foglalkozó konferenciára érkezett, és a találkozásunkkor megígértette velem, hogy egyszer majd felkeresem, hogy könyvet írjak országáról. Az alacsony, barna úr két dolog miatt keltette fel az érdeklődésemet. Az egyik, hogy a negyedik pohár bordói bor elfogyasztása után háromszor elénekelte nemzeti himnuszukat, amely Rabindranath Tagore gyönyörű szavaival kezdődik a következőképpen:1 „Én aranyozott Bengálom, szeretlek. Szívem egy fuvola, eged, levegőd dalolásra késztet...” Az angol szöveg fordítása teljesen lenyűgözött. Hát még, amikor a névjegykártyát végigolvastam s megtudtam, hogy Abdur az Elephant Road-on lakik. Abdur ugyan kicsit lehűtött, amikor kijelentette, hogy az Elefánt úton már régen nem dübörögnek elefántok, de megígérte, ha ott járok, majd félkeressük a hatalmas és okos állatok tartózkodási helyét, és megfigyeljük szokásaikat. Hát nem csoda, hogy a bangladesi úr és Jessica névjegykártyája ma többet ér nekem, mint húsz évvel ezelőtt a nyugatról hozott, két farmer- nadrág. Vigyázok is rájuk, mint a szemem fényére, s ha nem is jutok el a világ két ellentétes irányban lévő csodálatos országába, legalább olykor álmodozom róluk. Karnevál az egész világ címmel nagysikerű koncertet adott Nyíregyházán, a Bartal László által vezényelt Szabolcsi Szimfonikus Zenekar. A Filharmónia bérleti hangversenyén zongorán közreműködött Csoba Tünde és Vasvári Tamás
