Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

2002. január 5., szombat HÉTVÉGE /8 TARLAT---------J'.'CíCw'wV.WVW A fotó kézművese Boros György fotóművész Nyíregyhá­zán született. Gyermekkorában kezdett fényképezni. A legfontosabb kiállítása - né­zőként - a Dokumentum 1 volt 1979-ben Veszprémben. Ettől kezdve nemcsak koráb­bi képeit nézte másképpen, hanem a fény­képezőgép van a kezemben” helyzethez is másfajta érzések és szándékok kapcsolód­tak. Napjainkban képeit a legklassziku­sabb fotótechnikai eszközhasználattal a kézműves fotókészítés technikájával össze­kapcsolva készíti. Egy elfelejtett ház fényképe Fényképek a feketéről-analóg Photoshop A csend képei A kohász Sóstó Balázs Attila reprodukciói Akiktől elbitangott a szerencse... A negyven év feletti férfiak már nagyon nehezen találnak munkát, ha elveszítik állásukat A munkaügyi központ nyíregyházi kirendeltsége, ahová Ferencék nem szívesen Jönnek Györke László Munkahalmozók és munkanél­küliek. A két véglet együtt van ma jelen szűkebb pátriánkban is. Egyik sem jó, hiszen az elsőnek nem marad ideje magára, köz­vetlen környezetére. A második pedig esetleg belebetegszik... Az új évet a munkaügyi köz­pontban kezdeni - nem lehet túl felemelő érzés. A várakozók szá­ma bár nem túl sok, de nem is kevés. Főképp fiatalok, főképp férfiak. Egyiküket édesanyja is elkísérte, aki fia helyett nyom­ban kijelentette: „Nem akarunk riportot, van nekünk épp elég bajunk”. Persze, nem mindenki ennyi­re elutasító, de aki elmondja helyzetét, arra kér, teljes nevét ne írjam ki. Mert, ugye, arra nem büszke, hogy ő most éppen ide kénytelen jönni. Mert nem szívesen teszi... Imre Imre ács. Elmúlt negyvenegy. Vidéken lakik.- Két éve nincs állandó mun­kahelyem. Na, de én magam bal- táztam el egy kicsit a dolgot, mert mikor megszűnt az állá­som, azt mondtam a polgármes­ternek, nekem nem kell a jöve­delempótló támogatás. Nem akartam árokpucolással mini­málbért keresni. Meg az is, ugye, csak néhány hónap. Ha abban az időszakban akadna valami jól fi­zető ácsmunka, nem tudom el­vállalni. Gondoltam: vagyok én olyan jó szakember, hogy találok magamnak mindig munkát. Na, ha nem kell, mondták, hát nem is adunk. Eleinte nem volt gond, de mint ácsot, úgyszólván csak otthon meg legfeljebb a szomszéd falvakban ismernek. Ha pedig ott éppen nincs szükség ácsra, akkor bizony felkopik az ember álla. Azzal, hogy nem fogadtam el a „jövpótlót”, gyakorlatilag kiestem a rendszerből. Most, hogy már munkaerő-kereskede­lemről beszélünk, hiszen külön cégek foglalkoznak ezzel, lehe­tőségem lenne máshol is munkát vállalni. Csak az a probléma, hogy csak akkor közvetítenek ki, ha regisztrált munkanélküli va­gyok. Most mehetek vissza a pol­gármesteri hivatalba... Imrének egy katonafia és egy még tanuló lánya van. Felesége rokkantnyugdíjas. A család havi összes jövedelme nem éri el a 80 ezer forintot. A rezsi meg 20 ezer így télen. Lajos Lajos ötvenkét éves. Építőipa­ri gépkezelő. Ő is vidéki.- Ha beáll a hideg, számunk­ra megszűnik a munka. Ilyenkor a vállalkozó szélnek ereszt ben­nünket. Érthető is, hiszen igen sokba kerülnénk neki, ha több hónapon át kellene fizetni, mi­közben nem termelünk neki semmit. Ahhoz már nem vagyok elég fiatal, hogy más szakmát ta­nuljak, meg aztán, tudja, hogy van ezzel az ember: évtizedek óta ezzel foglalkozom, ezt a mun­kát szerettem meg. Nem is igen érezném jól magam máshol. Meg aztán, nem is igen kapkodnak a korombeli férfiak után. Mond­jam azt, hogy elment a vonat?... Pedig mi sem érünk kevesebbet, mint a fiatalok, hiszen ha van munka, bizony sokszor szomba­ton meg vasárnap is dolgozunk távol a családunktól. Ha kell, el­megyünk akár az ország másik végébe is. És nem nyolctól ötig dolgozunk, hanem látástól vaku- lásig. Majd jön a tavasz, remé­lem, most is kapok munkát. Igaz, ez a bizonytalanság nem jó, de hát mit csináljunk, tudomásul kell venni, hogy ez van. Fontos, hogy ne hagyjuk el magunkat, hiszen a családnak is még nagy szüksége van a hozzám hasonló férfiakra. Két nagy fiam van, azok útját is egyengetni kell. Ferenc Ferenc harminchat éves. Be­tanított kőművesként kereste ke­nyerét, ám december 31-én meg­szűnt a munkaviszonya.- Tavalyelőtt nem volt csak száz ledolgozott napom - mond­ja -, nem járt segély sem. Az idén több mint kétszáz nap gyűlt össze. Ferenc nőtlen. Ahogy mondja, még szerencse, mert hogyan tar­taná el a családját. Együtt lakik tavaly ilyenkor megözvegyült édesanyjával és két testvérével. Valamennyien alkalmi munkák­ból élnek. Még nyáron hagyján, akkor könnyebb idénymunkát találni. Nem válogatnak. De ilyenkor, télen kőművest se na­gyon keresnek. Jó, ha március­ban kap majd munkát. Édesany­ja, aki még nem érte el a nyug­díjkorhatárt, hiába kilincsel már évek óta. Áltagban ötven-hatvan- ezer forint jön össze havonta a négytagú családnak.- Ha a rezsit kifizetjük, jó, ha kenyérre meg zsírra jut - mondja. Kínálat Kíváncsi voltam, vajon milyen esélyeik lennének riportalanyaimnak, ha új­sághirdetés útján próbálná­nak szerencsét. Nos, mindössze két építőipari cég - a spontán kiválasztot­tak valamennyien kötődnek ehhez az iparághoz - hir­detett aznap a Kelet-Ma- gyarországban állást. Az egyik azonban felső végzett­ségű magas-, illetve mély­építő mérnököket keresett, riportalanyaim számára ez a lehetőség eleve kiesett. A másik azonban kecsegte­tőbb, hiszen kőműveseket kerestek fővárosi munkára. Bár még reggel volt, a vo­nal túlsó végén azt az infor­mációt kaptam, hogy óriási a túljelentkezés, de ha ko­moly szaktudással rendel­kező brigádot tudok hozni, az ügy nem reménytelen. A kor nem kritérium, mondták. Beszédes számok Ferenc, Imre és Lajos kor­osztálya a 35 és 55 év közöt- tieké. A statisztikai adatok szerint 2000-ben a munkanél­küliek csaknem fele ebbe a korosztályba tartozott. Tavaly novemberben a korosztály fog­lalkoztatottsági adatai javul­tak, hiszen 1257-tel csökkent a számuk. A férfiak között volt több munkanélküli, arányuk 57 százalék. Kétségtelen, az iskolázottság sokat jelent a munkaerőpia­con. Nos, az említett korosz­tályba tartozó munkanélküliek 10,5 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, befejezte 40,3, szakmunkásképzőt végzett 31 (!) százalékuk. Befejezte a gimnáziumot 7,8, a szakközép- iskolát 6,4 százalékuk. Főisko­lai végzettséggel 180-an (1,2 szá­zalék), egyetemivel pedig 50-en (0,3 százalék) eszik a munka- nélküliek keserű kenyerét. Munka- és (át)képzésl kínálat a hirdetőtáblán) A szerző felvételei MÚZSA Tóth Árpád Január Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának, Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának? Mégis, hivatalból, ő lévén az ember, Kinél a naptáros jobb időket rendel, Varázsló-süvegét most is félrecsapva, Üti a jövendő kongó űrét csapra: Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap, Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap, A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, - Ez legyen az új év legszebbik divatja! 1928 Nevezetességeink A nyírtassi református templom az 1200-as évek elején fennállhatott. A gó­tikus stílusú templom a XVI. században a néppel együtt reformátussá lett. A déli oldalhomlokzata elé 1860-ban építették 26 méter magas tornyát. Az 1974-es felújítás két kora­beli gótikus ablak került elő, s megtalálták a nyu­gati és az északi oldal csúcsíves bejáratait is. A torony háromszintes és romantikus jellegű. A kö­zépkori eredetű romanti­kus stílusban átalakított templom műemlék jellegű Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents