Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-14 / 11. szám

2002. január 14., hétfő Keleti» Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Lakossági fórum Tiszaeszláron az ál­talános iskolában a szennyvízberuházás szerepel a ma este 17 órától kezdődő lakossági fórumon. 0 Nagyobb bevétel A vásárosnaményi önkormányzat a tavalyi 1,2 milliárd fo­rintos előirányzat után az idén 1,3 mil­liárd forint bevételre számít. 0 Zöldszám Január 15-től a 06-80/ 630-063-as ingyenes zöldszámon hívha­tó az APEH a személyi jövedelemadóval kapcsolatban. NEZOPON Magyarigazolvány Nyíregyházára Balogh József Barátságos hangú férfi hívott fel telefo­non a minap. Bemutatkozott, elmondta, hogy nyíregyházi és megkérdezte: hogyan kaphatna ő is magyarigazolványt. Mielőtt meglepődtem volna, elmondta: ő is szeret­ne munkát kapni. Harmincnyolc év után került az utcára, s ha bárhol jelentkezik, meglátják ősz haját (elmúlt ötvenéves), semmi esélye. Neki is jól jönne az utazási kedvezmény, jó lenne, ha nem kellene vár­ni hat hónapot egy csontritkulási vizsgálat­ra, és ha ötödéves egyetemista lánya is megkaphatná azt a húszezer forintot, amit a magyar kormány a határainkon túl élő magyarok oktatásának támogatásához juttat. Semmilyen haragot nem éreztem a hangjában, nem szidta a kormányt, a hatá­rainkon túl élő magyarokat, csak keserű­séget saját, nehézre fordult sorsa miatt. És sajnos az övéhez hasonló sors nagyon sok van. A rendszerváltoztatás óta eltelt rövid idő nem volt elegendő ahhoz, hogy a re­mélt felemelkedés bekövetkezzék, sőt a lát­szatbiztonság érzését is elveszítettük, így most nem nehéz meglovagolni a vesztesek érzéseit, s olyan döntések ellen hangolni, amelyek másokon akarnak segíteni. De vajon mások ők? Vagy húsz éve kér­deztem egy határainkon túl élő kollégámat: miért nem akarnak Csengersimánál határátkelőt építeni. Azt válaszolt: ők Szol­noknál tervezik az átkelő megépítését. Hogy jön ez ide? Úgy, ahogy a magyarok mentek oda. Nem mentek, oda születtek, magyarnak születtek, a piszkos politika tet­te őket más ország állampolgáraivá. Húz­hatták volna akkor azt határt akár Szolnok­nál is, s most mi is határokon túli magya­rok lennénk, s biztosan elvárnánk el, hogy az anyaország rólunk se feledkezzen meg. Nem tudni, hány magyar jön ide mun­kát, esetleg gyógyulást keresni, majd eldön­ti az idő. (A románoknak nyelvtudás híján esélyük sincs.) De két emberöltővel Trianon után nagyon is aktuális volt törvényben rögzíteni, hogy a bennünket elválasztó ál­lamhatárok ellenére is összetartozunk. Mert a kedvezménytörvény erről szól. Igen, tetszik a nyaklánca... De a kikötő még jobban!... Ferter János karikatúrája Norvég hajósoknak gyártanak kabátokat A minimálbér megjelenése „összenyomta” a kategóriákat, ezáltal elveszett a motiváció Kovács Éva Nyírbátor (KM) - A céget valamikor Nyírbátori Ruha­ipari Szövetkezetnek hívták, jelenlegi formájában, Bátor- Text Kft. néven 1994 augusz­tusa óta működik. Ez idő szerint 165 dolgozót fog­lalkoztat, emellett pedig további 160 nyírbátori, illetve városkör­nyéki alvállalkozónak nyújt meg­rendeléseivel biztos megélhetést. A Kft. ügyvezető igazgatója, Bállá Jánosné mondja: Euróbán számolnak Baixa Jánosné, IQAZQATÓ .................................................W nak, hogy a minimálbér megjele­nése összenyomta a kategóriákat, ezáltal elveszett a motiváció, mi­vel a kavalifikált munkát immár nem tudjuk megfizetni. Nálunk úgynevezett egyenes darabbér van, a pénzügyi ösztönzésre pénz­hiány miatt nem marad tovább lehetőségünk. Másik probléma, hogy a kor­mány a minimálbér szabályozásá­val beleavatkozott a gazdálkodá­sunkba. Erre az iparágra mindig is az volt a jellemző, hogy szak­képzetlen, betanított munkásokat is tudott foglalkoztatni. Ez a munkaerőforrás számunkra a to­vábbiakban megszűnt, ezentúl csakis szakképzett, varrni tudó- A könnyűipar soha nem tar­tozott a busásan megfizetett ága­zatok közé, a ruhaipar jövedelme­zősége ezen belül is mindig az egyik legalacsonyabb volt. A mi­nimálbér bevezetése tovább ron­totta a helyzetet, bár megadása a mi esetünkben egyáltalán nem je­lentett gondot, hiszen az átlagbér üzemünkben annál jó ideje jóval magasabb. Gondjaink abból van­Termékeinkhez szaktudás, modern technológia szük­séges. A nyírbátori BátorText szalagjain korszerű gépek segítik a munkát embereket vehetünk fel, hiszen a betanítás költségeit immár képte­lenek vagyunk kitermelni. Ugyan­akkor a természetes fogyást is ne­hezebb pótolnunk, ami azért saj­nálatos, mert szalagjainkon sok a fiatal, közülük egyre többen men­nek gyesre. Ugyancsak nehezítette az el­múlt évünket a forintfelértékelés, amit ráadásul nem tervezhetően, év közben vezettek be. A mi ese­tünkben csak ez az egyetlen lépés minusz 34 millió forint árfolyam- veszteséget jelentett, amit semmi­lyen módon nem tudunk kompen­zálni, mivel a vállalkozás minden bevétele euróbán érkezik, költsé­geinket pedig forintban fizetjük. Most örülünk csak igazán, hogy az elmúlt években elvégez­tük mindazokat a fejlesztéseket, gépi és infrastrukturális beruhá­zásokat, amelyek munkánk szín­vonalát és körülményeit egyaránt jelentősen javíthatják, s elenged­hetetlen feltételei a továbblépés­nek. Most ugyanis nemigen len­ne pénzünk ilyesmire. Felújítot­tuk a teljes fűtési rendszert, tel­jesen új szociális részleget alakí­tottunk ki. Ebédlőt építettünk, to­vább fejlesztettük eddig is meglévő tanműhelyünket, ahová olyan gépeket szereltünk fel, mint amilyenekkel a szalagokon is dol­gozunk. Tettük ezt azért, hogy a frissen végzett szakmunkásaink már megfelelő képzettséggel ren­delkezzenek, használhassák a ter­melésben a legkorszerűbb eszkö­zöket, berendezéseket. Világcégeknek- A BátorText üzleti politikája hosszú ideje változatlan: olyan termékek gyártására specializáló­dott, amelyhez komoly szintű tu­dás és különleges technológiai is­meret egyaránt szükséges. Úgy gondoljuk, a magyar munkaerő viszonylag magas árát csakis így lehet előteremteni. A hagyomá­nyos sportruházat gyártása már túlment rajtunk, akár azt is mondhatom, ennél jóval többre vagyunk képesek. Jelenleg fran­cia, német, és olasz vezető divat­házak, divatcégek megrendeléseit teljesítjük. Tollpehellyel töltött sportuházatot, valamint sportos divatruházatot gyártunk, de mi készítjük a Goratex hegesztett, speciális sportruházatát is. Most éppen a norvég hajósoknak gyár­tunk vízhatlan, mutatós speciá­lis kabátokat. Munkatársaik képzésére ko­moly figyelmet, jelentős összege­ket fordítanak. Ezzel párhuzamo­san jelenleg is folyik a vállalko­zás felkészítése az áprilisban ter­vezett ISO minősítésre, amihez szükségük lesz a már működő biz­tosítási rendszer fejlesztésére, az ISO 9002-es szabvány elvárásai­nak megfelelő rendszerezésre. Amikor a BátorText Kft. nyírbátori magánszemélyek tulajdonaként megalakult, akkor valamennyi tag tud­ta, hogy nem rövid távra, ha­nem hosszú években kell gondolkodnia, hiszen minden­ki ebben a városban akar megélni. Amint azt Bállá Jánosné ügyvezető igazgató nyomaté­kosan hangsúlyozza, az tehát nem fordulhat elő, hogy ha kevesebb a jövedelem, akkor feladják, bezárják a boltot, s áttelepülnek mondjunk Romá­niába. Itt akarnak megélni, itt tervezik a jövőjüket is. ELETKEPEK 'TffTF7TTT7W¥yr^^^. Búcsú az öreg szántól Oláh Gábor MéE foga van a télnek. Várni kell még amikor a korai tavasz első napsugarai által megolvasztott hó alól kibújik a hóvirág. Addig fázunk, és ad­dig tüzelni is kell. Pistát, régi ismerősömet, barátomat keres­tem volna otthonában, hiába. Miért nem jelezted, hogy jössz, figyelmeztetett a felesége, ak­kor várt volna. Lement az aká­cosba egy kis tüzelőért. Értet­lenül néztem rá. Igen, sopánko­dott Jolánka, mert még nem kapcsoltuk be az idén a gázt. Az utcánkban mások sem. Nem bírjuk fizetni a köbmétert. Örültünk annak idején, hogy vénségünkre milyen kényelem­ben lesz itt részünk, - telefon, gáz, szennyvízcsatorna -, csak nem gondoltuk végig, hogy mindezekért fizetni is kell, mint kiderült nem is keveset, egyre többet. Betegeskedünk, most ott tartunk, vagy gáz, vagy gyógyszer. Még szerencse, hogy jó tanácsra mi sem bon­tottuk le a cserépkályhát. Tudom az utat, lementem a gazda után az akácosba. A hó lábszárig ért, lassan haladtam, de messziről megismertem. Kétrét hajlottan görnyedezett, látszott, hogy fáradt, de az is, hogy nem tűri az öregséget a vállán. A hó alól kikapart vas­tag gallyköteget együtt vittük haza. Közben magyarázta. Még meg sem váltak a fák a lev­eleiktől, tudtam, melyik ágakat kell majd letörnöm, ezeket gyűjtöttem kupacba. Tüzelő lett a vén nyárfa, hátul a léc­kerítés, meg a gyerekek elkor­hadt hintaállványa is. Lomta­lanítást végeztem mindenütt. Legtovább az öreg, majd száz­éves szánkó maradt. Apám ide­jében még kiglancolt, csengős lovak húzták. Jártunk vele a városba, lakodalmakba, kará­csony este a tanyáról a temp­lomba is. Kiszáradt, megrepe­dezett, a szú rágta, de nehezen engedelmeskedett a fűrésznek, sírt akkor is amikor sercegett a tűzön. Búcsúzóul öntötte a meleget, még most is szolgált, utoljára. Nem restellem, el is érzékenyültem egy kicsit. Oda­bent megmelegedtünk, tovább beszélgettünk. Látod van gyújtós is, ne­vetett jóízűen, s mutatott a kályha mellett egy zsákra. Amikor jönnek a gyerekek, mindig hoznak egy halom régi újságot, szórólapot, amit lakó­házuk lépcsőházában gyűjte­nek össze. Azt mondják jönnek a választások, lesz még több is. így hát tavaszig csak kibírjuk. Azért nagyon bánom, hogy a szánkót feltüzeltem, mit gon­dolsz, megmenthettem volna? Libben a szoknya A magyar néptánc sikerének titka a ha­gyománytisztelet, a tánc örömének apáról fiúra szálló, utá­nozhatatlan érzése Racskó Tibor felvétele Tervek hosszú távra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents