Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-31 / 303. szám

2001. december 31., hétfő SZILVESZTER /13 Délutáni értekezlet Sípos Béla Kollégámhoz - aki több kötetes költő és „hadvezér” - egy önjelölt költő kopogtatott be, hóna alatt egy kötettel. Szerkesztő úr, ha megnézné a verseimet és kritikát mon­dana róla... Na ez ebédig nem fog szabadul­ni ettől az embertől, ránézésből legalább két órát néztünk ki belőle. Mégsem hagyhat­juk magára a szegény kollégát, s ahogy ilyenkor tenni szoktuk, odaszóltunk neki: ne felejtsd el, egy negyedóra múlva kezdő­dik az értekezlet. Ő értetlenül nézett ránk és még vissza is kérdezett: milyen értekez­let? Hű, ez már sok volt. Na megállj, most megtréfálunk. Már tíz perce beszélgetett az önjelölt költővel egy kis helyiségben, ami­kor fiatal kollégánkat rávettük arra, men­jen be hozzá. Ő készségesen megtette, s ami­kor benyitott, azt mondta az idősebb kollé­gának: nem kell sietned, a főszerkesztő úr most mondta, csak délután kezdődik az ér­tekezlet. Feloszlattam egy tüntetést Dankó Mihály A demokrácia velejárója, hogy bárki han­got adhat véleményének. S hogy ezt milyen formában teszi, a szíve joga. A legnagyobb port a butykaiak tüntetése, „ülősztrájkja” kavart, amikor a nyíregyházi önkormány­zat a 4. számú főút keleti oldalán jelölte ki a türelmi zónát. Talán ezen buzdult fel Jó­zsi bácsi (nevezzük őt így), amikor szerkesz­tőségünkbe belépve hangosan kijelentette, ő bizony most tüntet. Ennek elsősorban kül­sőségekben adott nyomatékot: nyakában egy ujjnyi vastag lánc, mely a köldökéig ért, s amit egy szép új óriási lakat fogott össze. A gallérjára csíptetve pedig egy papír dí­szelgett. Amiről később kiderült, erkölcsi bizonyítvány. „Ezt azért teszem ki, hogy lás­sák, nem vagyok bolond” - magyarázta. S az is kiderült, hogy a rajta lévő jelképek transzparens helyett szolgálnak. Eme külsőségek láttán, kicsit megle­pődtem, s arról tudakozódtam, hogy mi el­len tiltakozik. Egy több évtizedes földprob­léma miatt határozta el magát, hisz ügye el­intézetlen, pedig már megjárta a megyei és országos szerveket. Arról, hogy milyen fel­tételek mellett lehet tüntetést szervezni, fo­galma sem volt. Végül hosszas beszélgetés után levette a láncát, gondosan elcsomagol­ta, s elindult a rendőrségre, majd másnap a minisztériumba Budapestre. (Legalábbis ezt ígérte.) íme így sikerült feloszlatnom egy tüntetést. Földrengéstől toronyrombolásig Marik Sándor Kétségtelen, 2001 egyik legnagyobb ese­ménye a New York-i World Trade Center repülőgépes lerombolása volt szeptember 11-én, amely közvetve engem is közelről érintett. Ezen a napon ugyanis Amerikában voltam, néhány nappal később még láttam a füstölgő romokat - erről tudósítottam is. A személyes dolgok azonban nem szere­peltek a tudósításokban. Már az egész utazás rosszul indult. Sza­badságunk első napjának eseménye az volt, hogy Budapestről késve indult repülőgé­pünk és lekéstük a Los Angeles-i csatlako­zást. Az ok, mint később kiderült: „egysze­rűen lefagyott” a müncheni repülőtér vezér­lő számítógép-rendszere. Megpróbáltatások után másnap Frank­furtból tudtunk továbbutazni, amihez ki­sebbfajta szervezési bravúrra volt szükség. Bőröndjeink (természetesen?) önálló életre keltek, két napig fogalmunk se volt, merre lehetnek. Alighogy csomagjaink megkerül­tek - egy 4.2-es földrengés következett, amelynek központja Beverly Hills-ben, alig húsz kilométernyire tőlünk volt. Nekünk kissé szokatlan az ilyesmi, ott fel se veszik - földrengésveszélyes vidék. Aztán jött a Vi­lágkereskedelmi Központ elleni merénylet, minden következményével. Törölt repülő­járatok, órák hosszáig tartó beszállási pro­cedúrák. Hazafelé már rutinszerű volt a hatórás késés. Amin máskor talán mérgelődtünk volna - most fel sem tűnt. Hosszú út után hazaérkezni mindig kü­lönleges érzés, talán a gyakori utazókban is van egy kis feszültség. Ám nekünk ez a szeptemberi ferihegyi landolás maga a meg­könnyebbülés volt. Amikor a hóhért akasztják Murphy törvénye szerint ha valami elromolhat, az el is romlik Galambos Béla Minden apró részletre figyelnie kell annak, aki egy szerkesztőség boszor­kánykonyhájának éppen szolgálatban lévő séfleként a kollegák által elébe - pon­tosabban a számítógépe képernyőjére - ömlesztett százféle anyagból főzi a más­napi újságot. A szerkesztési munka veszé­lyes üzem, amit az óév közepétől rendszeresen én is tapasztalok, de a történet a hóhér akasztásá­ról szól. Lankadatlan koncentrációt igényel a riportok, információk, tudósítások, interjúk, portrék, kis hírek elolvasása, és bennük az esetleges elírások, olykor megbúvó tárgyi tévedések fölfe­dezése, kijavítása. Kifejezetten Nyéki Zsolt Úristen! - kiáltott fel rémülten egyszerre Kótaj főutcáján, a Szent István úton található vi­rág- és ajándékszalon alkalma­zottja és tulajdonosa. Pedig té­vedtek: nem a magasságos tette tiszteletét a boltban, hanem csak egy őzike. Igaz, ő aztán olyan ve­hemenciával, hogy a hatást ta­lán a mindenható megjelenése sem múlhatta volna felül. A fölöttébb furcsa eset még halottak napján történt, amikor életveszélyes művelet a húzás, vagyis a cikk megrövidítése, amelyet úgy kell végrehajtani, hogy a mondandó ne sérüljön, értelmét ne veszítse, esetleg át ne forduljon homlokegyenest az ellenkezőjébe. Ilyen húzásra gya­korta kerül sor, mivel egy újság­oldalba a szerkesztés írott és íratlan szabályai szerint, szemre is tetszetősen elhelyezve kell be- szuszakolni minél több olvasni-, és látnivalót. A lapkészítés nem egyszer lá­zas sietséggel zajló finisében kü­lönösen nagyot lehet bakizni a számokkal sűrűbben tűzdelt gaz­dasági tárgyú írások, és az újság­oldalakból kikiabálni akaró cí­mek rövidítésénél. Murphy egyik törvénye, hogy ami megtörténhet az előbb-utóbb be is következik. Nos, állítha­tom, hogy ami a világhírű humo- rostörvény-gyártót illeti, ő ezút­tal sem tévedett. A baj csupán a csendes délutáni órában az em­lített, egyébként szelídségéről el- híresült állat fejjel rohant a fal­nak - azaz rohant volna, ha a portált annak idején falból készí­tették volna az építészek. A ki­rakat azonban hatalmas üvegtáb­lákból áll - na ebbe rohant bele a kemény fejű jószág. A bent dolgozók döbbenetével legfeljebb a szívinfarktus veszé­lye vette fel a versenyt, na meg az őzike. A nem mindennapi lá­togató ugyanis miután összeta­posta a halottak napjára kikészí­tett koszorúkat, virágcsokrokat, annyi, hogy az újabb bizonyíték megszületésében nekem is jutott egy mellékszerep. Pontosan az én egyik írásom címét érte utol a végzet nem régen. Egy adóhi­vatali osztályvezető által elmon­dottakra próbáltam felhívni az olvasók figyelmét a címmel: „Százhúszan hatmilliót hagytak veszni”. Az éppen akkor szer­kesztő kolléga az írást négy he­lyett három hasábra tervezte, így a címet rövidíteni volt kény­telen. Ezek után a fentebb vázolt veszélyes húzások következő mintapéldány torzszülötte jelent meg a másnapi számban: „ Vesz­ni hagytak 126 milliót”. A sietség közepette a „százhú­szan hat”-ot százhuszonhatnak olvasta. így lett belőle végül - az APEH jogos felszisszenésére és a mi legnagyobb sajnálatunkra: 126. Hát, egyáltalán nem mind­egy... s lerázta magáról az üvegcsere­peket, megfordult és elrohant. A mai napig rejtély, hogyan válasz­totta ki magának az erdő jámbor gyermeke a település főutcáján lévő boltot, amellyel szemben még csak nem is mező, hanem a helyi focipálya terül el. Talán egy jó kis futóedzést vett a vad, s elvétette a kanyart? Ez már talány marad, az vi­szont tény: a kezdeti hitetlenke­dés után a biztosító kifizette a kárt. Nem lesz könnyű dolga perbe fogni és behajtani az ösz- szeget... Árvízi szuvenír Elek Emil Márciusban, a nagy bere­gi árvíz harmadik napján, amikor már a 41-es utat is átvágták, csak a védelmi bi­zottság írásos engedélyével lehetett a térségben közle­kedni. A nyírbátori városi tűzoltóparancsnok felajánlot­ta, hogy elvisz magával, hi­szen úgyis készült Vámos­atyára, ahol az emberei dol­goztak a mentésnél. Néhány perc múlva a Lada Niva már a Kraszna hídján haladt, túl az első ellenőrzési ponton. Tákoson, Csarodán összedőlt házakat, ingóságok mentésé­nél szorgoskodó embereket fényképeztem. Vámosatyán a műemlék templom harang­tornyát is a víz nyaldosta. Az itteni utcából csónakon jött három fiatal, egyikük kezében egy németjuhász kutyakölyökkel. Eléjük men­tem a vízbe, de néhány lépés után az egyik gumicsizmám megtelt vízzel. Mire a felvételek elkészül­tek a jobb lábam már majd­nem megfagyott a hideg víztől. Az járt a fejemben, hogy az autóm, a száraz cipőm Naményban van, de még addig... Nagy Imre parancsnok észrevette kétségbeesése­met. Semmi gond - mond­ta - és már nyitotta is a Ni­va hátsó ajtaját és a ruhák, konzervek, csomagolt ke­nyerek, árvízi flaskák alól előbányászott egy pár gumi­csizmát és egy pár hófehér zokni, amelyet ma szuve­nírként őrzök. Kirakatperben a kótaji őzike Politikusok humoros pjévi tárlata Ahogyan lapunk karikaturistája, Ferter János látott néhány politikai személyiséget 2001-ben Torgyán József Deutsch Tamás Balogh Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents