Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-31 / 303. szám

2001. december 31., hétfő Kelet* Magyarország SZILVESZTER /8 TARLAT :mMk j A formázás öröme Endrédiné Gyarmati Judit 1974-ben született Nyíregyházán. Gyermekkora óta vonzódik a természetes anyagokhoz, az idők folyamán egyre közelebb került hoz­zájuk. Nemcsak esztétikai élményt nyújta­nak a számára ezek a csodálatos tárgyak, hanem nap mint nap használja is őket. A Népművészeti Stúdión kívül az általános iskolában a technikaórák keretében tanít­ja az agyagozás alapfogásait, s ilyenkor a formázás sikere nemcsak a diákoké, hanem a pedagógusé is. Búvóhely Múlik az Idő Elek Emil felvételei MÚZSA j j'j j j j 1------------------1 ---------------c* Dsida Jenő December A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. ...Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, - mert fehér. Két keréken két hétig az országúton A rétközi kisváros szittya-legényeinek, ha kedvük szottyan, átnyargalnak Szlovákiába Indulóban az első szálláshelyről kozott az emberpróbáló feladat­ra, Sallai Ernő és az egyetlen hölgy, Kaszab Andrea a harma­dik nap reggelén Szilvásváradról visszafordult Ibrányba. Az erős hegyi úton mindhárman helyt álltak. Az immár nyolctagú csa­pat a hetedik napon ért le Mo­hácsra, ahol koszorút helyeztek el az emlékműnél. Az újabb ko­szorúzás helye Ópusztaszer volt, ahová a tizedik napon érkeztek meg. A tizenkettedik napon - To­kajon át Rakamazra hajtva - lép­ték át ismét a megyehatárt, s onnantól, a szemüknek már oly ismerős és kedves vidéken még a bicikli is jobban gurult. A tár­saságot a szabolcsi földvárban fo­gadta az ibrányiak előőrse, a gyermek-kerékpárosok csapata. Persze, tetszett a hazavárás eme kedves formája az ibrányi „szittya-legényeknek”. Ez Goszto- nyi Tibor könyvtárigazgató elis­merő, szeretetteljes megfogalma­zása. Ettől nagyobb fogadtatás Ib- rányban várta őket, ahol a pol­gármester megköszönte helytál­lásukat, a nem mindennapi telje­sítményüket, Puskás Gyula, a már említett RIKE elnöke pedig olyan gulyást kerekített, hogy olyat főzőüst még nem látott. Gördülő emlékek A napi penzum legkevesebb száz kilométer volt, de három­Gosztonyi Tibor felvételei szór is lezavartak 170 kilométer­nyi utat. A csaknem két hét alatt számtalan élményben volt ré­szük. Például abban, hogy még az elején, Gosztonyi Tibor esze­veszett tempóban, lefelé a hegy­ről a zöld mezőre röppent, mint egy dalos pacsirta. - Rögtön vi­rágot szagolhattam! - nevetett felszabadultan, miután konsta­tálta, nagyobb baj nincs. Hason­lóan szárnyra kapott Tokár Zsolt biciklije is, ő egy virágtalan le­gelőn landolt. Demku József amiatt bosszankodott, mert egyetlen nap alatt háromszor is durrdefektje volt. Szerencsére a csapatban ügyes kezű szerelők is voltak, mindenekelőtt Kassai Já­nos, akinek ez a becsületes fog­lalkozása. Jót nevetnek ma is a Felsővadásziban történt borki­mérésen. Egy bögrecsárda ügyes asszonykája a kétliteres kólás- flakonból három liter bort tudott kimérni! Bizony, ezt a tudást minden valamire való kocsmá- ros is megirigyelné! Nem szíve­sen emlékeznek viszont a Csong- rád utáni, 20 kilométeres útsza­kaszra, amely vesekőrázónak ta­lán kiváló, de egy kerékpáros számára anatómiailag egészen más megpróbáltatást jelent. Nem marad emberi ábrázat a fenekén! A túráról részletes, fényképek­kel illusztrált dokumentumot ké­szítettek, amelyet megküldték az ISM-nek. Lefler Gvörgv Államiságunk ezeréves fennállását méltó módon ün­nepelte az ország. A két és fél évig tartó millenniumi év gazdag tárházának egyik ki­emelkedő eseménye volt az ibrányi fiataloké, akik két keréken 1301 kilométert tet­tek meg, tiszteletüket leróva hazánk történelmi emlékhe­lyein. Az ibrányi közösségi házban a nagyszerű vállalkozás néhány szereplőjével beszélgettünk, en­gedve a nem mindennapi élmé­nyek fél év távlatából is feltörő buzgárának. Az pedig hozta sor­ba az emlékképeket: a lelkes ké­szülődést, a gondos tervezést, a hosszú út megannyi mozaikda­rabját, az éles helyzeteket, a rö­300 ezer forintot kért az Ifjúsági és Sportminisztériumtól céljuk megvalósítására, és annyit is ka­pott - mondta Puskás Gyula egyesületi elnök. A megtervezett út hossza 1152 kilométer volt, ám a Fekete Gyula kerékpárjára fel­szerelt és hitelesnek tekinthető számláló 1301 kilométert muta­tott a megérkezéskor. Ennyivel el is tértek a tervezett útvonal­tól. Az indulás ez év június 25- én reggel volt az ibrányi közös­ségi ház elől, ahol a tizenegy ke­rékpáros búcsúztatására össze­gyűlt népes társaság nevében Berencsi Béla polgármester kí­vánt jó utat. Hegyen fel, völgybe le Az alaposan, mintegy 35-40 küogramnyi portékával felmálhá- zott Mountain Bike-ok gazdái pe­dig nekivágtak a hosszú útnak, s már kora délután a boldogkő­váraljai vár tetejéről gyönyör­ködhettek a csodálatos panorá­mában. Az első szálláshely Fel­sővadásziban volt, a második nap éjszakáját már Szilvásvára­don töltötték, majd onnan to­vábbhajtottak a Mátra szerpen- tenjein fel, egészen Hollókőig és így tovább. A tervek szerint a csapat három tagja: Gosztonyi Ti­bor, aki hatvanévesen is vállal­Tlzenket nap után, újra Ibrányban püléseket, a kerékcseréket, egy­más ugratásait, a határtalan jó­kedvet, az emlékhelyeken tisztel­gést, a szívdobogásokat, és hát a boldog megérkezést. Merthogy sikerült! Sikerült a maguk elé tűzött nagy feladatnak megfelel­ni! Mindez, a hátuk mögött ha­gyott 1301 kilométer már fél év távolából is csupán emlék. De azt mindannyian tudják: az övék, egyedül az övék! Az indulás Az egész Kormány István, be­cenevén Cula fejéből pattant ki. Mármint a fél országot beháló­zó millenniumi kerékpártúra öt­lete. A többiek pedig ráharaptak! Hogyisne, amikor a baráti kör tagjai csupán egy sör kedvéért képesek vasárnap reggel Ibrány- ból Szlovákiába átkerekezni! Van az is jó néhány kilométer! Szóval a vállalkozás baráti volt a javából, s az is maradt mind­végig. Az ötlethez a pénzt a RIKE, vagyis a Rétközi Ifjúsági és Kulturális Egyesület pályázat útján teremtette elő. - A több szakosztályt is működtető civil szervezet a kerékpárosainknak A bejárt útvonal A millenniumi túra csapata Bihari János, Demku József, Fekete Gyula, Kassai János, Kor­mány István (túravezető), Má­tyás Zoltán, Tokár Zsolt, Tóth Gyula, illetve Gosztonyi Tibor, Kaszab Andrea és Sallai Ernő. Gratulálunk nekik! A Millenniu­mi Kerékpáros Emléktúrán részt vevők 2002-ben ismét készülnek. Egy hét alatt megyénk irodalmi és történelmi helyeit szeretnék felkeresni, természetesen kerék­páron. Különösen a Beregbe vágynak. A jó idő beálltával ad­dig is a környéket járják, és ha kedvük szottyan a szittyáknak, akkor áthajtanak Szlovákiába egy jó pofa sörre. Nevezetességeink A nagykállói református temp­lomot a régi templom helyére építették, s talán megőrizte annak szentély formáját, amikor az újat is nyolcszög há­rom oldalával záródóra készí­tették. A templomba beépítet­ték a lerombolt vár tégláit is. 1712-re készen is lett. 1867-ben kezdődött egy nagy átalakítás a templomon, amikor új mennye­zet és tető, valamint a nyugati karzat épült. Új eklektikus stí­lusú padokat készítettek. A ke­leti karzat 1936-ban készült az ifjúság számára. A különálló toronynak három harangja van Elek Emil felvétele (1925)

Next

/
Thumbnails
Contents