Kelet-Magyarország, 2001. november (61. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-03 / 256. szám
2001. november 3., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Balázs Attila képei Angyal Sándor Balázs Attila a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában önálló kiállítással lép most a szakma színe elé, ami már önmagában is sajtótörténeti esemény. Az ország keleti szegletéből, ahol három határ találkozik, kevés embernek adatik meg, hogy ilyen esemény főszereplője legyen, mert onnan a kitörés is nehezebb, mint a szerencsésebb égtájakról. Úgy tűnik Balázs Attilának, a Kelet-Magyaror- szág fotóriporterének ez megadatott. Szinte attól a pillanattól, ahogy kezébe vehette a kamerát, megszállottként szegődött a szűkebb pátriája embereinek, tájainak, örömeinek és nyomorúságának nyomába. Műtermi fotósként kezdett Czékmann Istvánnál, hogy majd a falak közül kitörve felfedezze magának a valóságot. Többszörösen is történelmi korszak az ő indulása a pályán. Szarka Klára írja egy helyütt: „A magyar fotóművészetben a 80- as évek végén, a 90-es évek elején olyan mélyen ható átalakulási folyamat kezdődött el, amely valószínűleg gyökeresen meg fogja változtatni nem csak a fotóművészet, de az egész hazai képi kultúra helyzetét is.” Balázs Attilát nem foglalkoztatják ezek a már-már elméleti kérdések. Alig múlt harmincéves, ő még ma is a fiatalok lendületével, az újra, a másra, a szokatlanra törekvés hevességével indul minden nap, hogy meglesse a pillanatot, amely megismételhetetlen, ezért - nagy szó? - örökkévaló. Az itt kiállított képek a legjobbak közül valók, köztük országos díjnyerteseket is felfedezhetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Balázs Attila hibátlanul dolgozik: nála is van forgács és selejt, de másokkal ellentétben ő képes megszenvedni a kudarcot és nem értékeli tűi a sikert. Almatüntetés Örökké elégedetlen önmagával; így volt ez, amikor még csak fekete-fehérben dolgozott s így van ez ma is, amikor professzionális, több milliós digitális kamerával rohan eseményről eseményre, hogy minél több pillanatot örökítsen meg, elsősorban a Ke- let-Magyarországban. Balázs Attila a történelmi korszakváltás krónikása lehet egy olyan tájon, ahol - a költő szavaival élve - „vagy a szél fúj, vagy harangoznak” s ahol hívatlan vendégként most már szinte évenként meglátogatja az árvíz a kis riadt falvakat, teszi földönfutóvá az emberek tízezreit. Az ilyen események csábítják a fotóst, Balázs Attila viszont nem csábul, hanem szenzációhajhászás helyett a valóságot tárja elénk, árnyaltan. Nemcsak nekem, hanem a hozzáértő zsűrinek is az Escher-díjjal jutalmazott, a legjobb hírkép címet nyert munkája tetszett: a Tiszai ár című képen egy őzike haláltusáját nézhetjük szorongással, együttérzéssel, szívünk tájékán szorítással. A maga módján játékos, kísérletező, fiatal fotóriporter. Első igazi sikerét is Edzés című sportsorozatával érdemelte ki, de a napilapban is föllelhetőek egyéni hangvételű portréi, tájképei, az élet örömtelibb megnyilvánulásai is. Sokoldalú szakember, bizonyára ez is motiválta, hogy egykori tanítómesterei meghívták a Magyar Sajtófotó 2000 című pályázat zsűrijébe. Balázs Attila Nyíregyházán él és az ország megyei lapja közül másodikként legolvasottabb Kelet-Magyarország a munkahelye: itt kapja meg mindazt a támogatást, és lehetőséget, ami munkájához szükséges. Az Inform Média lapcsoporthoz tartozó újság munkatársa ehhez a kiállításhoz is támogatást kapott a tulajdonostól, miként a Magyar Újságírók Országos Szövetsége is segítette. *Elhangzott a tárlat megnyitóján. Az ő világukban másnak ritkán van helye Anyaként nehéz volt elfogadni, hogy két gyermek után a harmadik nem egészséges A legfontosabb, hogy boldogok legyenek (a képen jobb oldalt a gyermekek nevelője, Tuza Lajosné) CSERVENYÁK KATALIN A kisfiú összekulcsolja két kezét, előbb úgy tűnik, mintha imádkozna, aztán hol egyik, hol másik oldalról támasztja meg az állát... Kisvártatva kezeibe temeti az arcát, majd egyre szaporábban, idegesebben ismételve a mozdulatokat, kezdi elölről. Balra, jobbra, előre...- Valamit elutasít! - mondja hirtelen rápillantva a nevelője, aki már jól ismeri a mozdulatsort. A kisfiú most épp azt akarja kifejezni, hogy forró a leves. Valaki hűteni kezdi, mire a gyerek is megnyugszik. Lassan a kanaláért nyúl. Amikor befejezi az evést, ott marad az asztalnál, csak éppen senkihez nem szól. Nem szokott. Elmerül saját kis | világában, amelyikben másnak | nincs helye. Autista. * | 0) Lacika vagyok " A nyolcéves forma, angyali szépségű kisfiú hevesen tiltakozik az ellen, hogy cicusnak nevezem. Ő Lacika. Szemembe néz, elmondja hány éves, beszél a testvéreiről, arról, hogy már iskolás, és nagyon szeret lovagolni. Aztán már szalad is, fogócs- kázni, a többiekkel. Semmi sem tűnik fel. Minden szülő álma, hogy ép, egészséges gyermeke szülessen. Nem könnyű azonban feldolgozni, amikor szembesülni kell azzal: pont az ő gyereke más, mint a többi. Liptákné Marika két nagyobbik gyermeke teljesen egészséges. Egyik már középiskolás, másik most fejezi be az általánost. Harmadikként született Lacika. Kétéves volt, amikor édesanyja észrevette, hogy gyermeke fejlődése eltér az előző kettőétől. Nem kötötték le a játékok, késve, csak négyévesen kezdett el beszélni. Speciális bölcsődébe járatták, rengeteget foglalkoztak vele, s mára szépen kommunikál, kérdez, válaszol. Nem autista. A szakirodalom szerint csak autisztikus tünetei vannak.- Anyaként nehéz volt elfogadni, hogy két gyermek után a harmadik nem egészséges - mondja Marika. - De vigasztal, hogy nem halmozottan sérült. Együtt érzek azokkal, akiknek gyermekei sokkal súlyosabb problémákkal küzdenek. Marika hitében talált megnyugvást problémájára. Hiszi, eljön az idő, amikor a gyerekek meg fognak gyógyulni...- Amikor elindultunk az iskolába, szorongást éreztem - emlékezik vissza az édesanya. - Egy csapásra elmúlt azonban az izgalmam, amikor Magdika azzal fogadott bennünket: a legfontosabb, hogy a gyerekek boldogok legyenek itt. Marika bizakodik: kisfia képes lesz elsajátítani az iskolai tananyagot olyan szinten, hogy majd annak idején szakképesítést szerezhessen. Tünetek Az autizmus tünetei alapvetően három területen jelentkeznek: az emberi kapcsolatokban, a kommunikációban, a tevékenységben, játékban. A gyerek közömbösen vagy nem várt módon reagál az emberekre, nehezen teremt kapcsolatot, a kölcsönösséget nem igényli, szívesebben játszik egyedül. Beszédfejlődése jelentősen késik vagy ki sem alakul. A szemkontaktust nem megfelelően használja (kerüli a tekintetet, átnéz a másikon). Egyes cselekvéseket céltalanul ismételget, nem viseli el a változásokat, szokatlan dolgoknak örül, indokolatlanul fél. Bizonyos készségekben, amelyekhez nem kell szociális érzék, kiemelkedő teljesítményt nyújthat. Nem szereti, ha megérintik. Tuza Lajosné, Magdika huszonhét éve van a pályán. Gyógypedagógus a Bárczi Gusztáv Általános Iskolában. Ezt a csoportot, szeptemberben vette át. Tíz gyerek fejlődése múlik az ő és tanártársai munkáján. A kiscsoportban négyen vannak, ők elsősök. Nyolc év körüliek, autisztikus tünetekkel. A nagy- csoportosok hatan vannak, a legfiatalabb 11, a legidősebb 16 éves. Nevelőik mindegyikük számára személyre szabott fejlesztési programot dolgoztak ki. Az első és legnehezebb: kialakítani a gyerekekkel a kommunikációt. Van, aki egyáltalán nem hajlandó kapcsolatot teremteni. De előfordul, hogy csak nincsen hozzá hangulata. Egy gyerek a minap belemarkolt Magdi néni hajába. Ezzel jelezte: észrevette, hogy fodrásznál volt. Az iskolában mindenki kap egy kártyasort reggel - a lapokon találja aznapi feladatait. Ezt nagyon élvezik a nebulók.- Nagyon jó a szülői hátterünk - mondja elismeréssel Tuza Lajosné. - A gyerek két-három éves korában észrevették, hogy valami probléma van, azonnal szakemberhez fordultak. Mostanra elfogadták a helyzetet, igyekeznek legjobb tudásuk szerint segíteni a fejlesztésüket. Az autistákról - Az Esőember című film óta - azt tartjuk, valamely különleges képesség birtokosai. Előfordul. Magdi néninek volt olyan tanítványa, aki remekül zongorázott. Most is van a csoportban egy kisfiú, aki a Cartoon Networkből gyönyörűen megtanult angolul. Sajnos, gyakorta előfordul azonban, hogy az autizmus értelmi fogyatékossággal párosul. Most még védett környezetben, intézeti (értsd alatta: óvoda, iskola) keretek között elboldogulnak, jól érzik magukat. S amíg ők iskolában vannak, szüleik dolgoznak. De mi lesz később? Ki vigyáz rájuk? S ha a szülők megöregszenek? Itt lép a képbe a testvér. De vajon mindegyikük meg tudja-, akarja-, képes-e' hozni azt az áldozatot, hogy sérült testvéréért esetleg az ő családi élete szorul háttérbe? Tuza Lajosné erre példával felel: volt a csoportjában egyszer egy Down-kóros kisfiú. Egyetemista nővére mindig a barátjával együtt jött érte az iskolába, és együtt vitték úszni a fiút. Nem érezte tehernek. Akkor még nem. Esőemberek a megyében A megyénkben élő - mintegy kétszáz - autista segítésére hozták létre a Szabolcsi „ESŐEMBEREKÉRT” Alapítványt, amely az országban elsőként egy olyan centrum létrehozását tervezi, ahol minden korosztály megtalálná a helyét az óvodás kordáktól az idősekig. Együtt lenne itt az iskola, a lakóotthon, a védett munkahely, a kiskert, az erdő... Ahol napközben mindegyikük elfoglaltságot talál. Az elmúlt hónapban kezdődött rendezvénysorozattal a centrum létrehozásának anyagi alapjait szeretnék megteremteni. Kiemelkedő képességű embereket sikerült megnyerni az ügynek, sportemberek, művészek ajánlották fel segítségüket, árveréseken, jótékonysági gálákon vesznek részt. A sorozat kiemelkedő eseménye a november 9-i jótékonysági gála, amelynek fővédnöke Göncz Árpádné. Nevezetességeink A nyírmihálydi református templomot, a Nyírség egyik legszebb műemlékét a XIII. században építették, a téglatemplom félköríves szentélye eredetileg talán körtemplomnak épült. A szentély apró, szűk, eredeti rézsűs résablakai megmaradtak, a sekrestye dongaboltozatának nyomait is felfedezték a feltárás során. A déli hajófalon a poklot ábrázoló, XV. századi falfestmény töredékeit találták meg, de középkori festésnyomok maradtak meg a szószék környékén is. A templom mellett lévő, kilenc faoszlopon álló harangtorony 1782-ben készült, a sisakot fazsindely fedi, a toronyaljat és a törzset deszkaborítás takarja Sipeki Péter felvétele
