Kelet-Magyarország, 2001. november (61. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-10 / 262. szám

2001. november 10., szombat HÉTVÉGE /9 KMw Mbgyaiwszóg Az aranykezű borász Galambos Béla Noszvaj, a bükkaljai és az egri bor­vidék határán fekvő kedves kis falu rézfedeles templomtornya még csak föl-föl tűnik a hegyek felé kaptató út kanyarjaiban, amikor jobbkéz felől feltűnik a Thummerer pincészet. A tulajdonos Thummerer Vilmos neve bizonyára ismerősen cseng még azok fü­lében is, akik a borászati szakmát nem kü­lönösebb ismerik, ám a kiváló borok nyúj­totta gasztronómiai élvezeteket annál in­kább kedvelik. A telephelye udvarán az előző nap nyert mustból éppen mintát ve­vő tulajdonos 1995-ben az év borásza, 1999- ben az esztendő egri szőlőtermelője volt, hogy a leghíresebb borairól ne is beszél­jünk Virágból szőlő Családi gyökerek nélkül indulva a sző­lőtermesztést 7 hektáron kezdte a tanult szakmája szerint végül ehhez is értő, most már neves vincellér. Az általában minden­hez jó érzékkel nyúló kertész legbecsesebb partnerével: a feleségével dísznövényter­mesztésbe fogott, s mint egri virágkertész az olajár-robbanásig 8 jó év alatt kereste meg a nagy álom: a saját pincészethez szükséges anyagiakat. Ma 50 hektár fölött van Thummererék saját ültetvénye és a szőlő megtermelésé­től kezdve, a feldolgozásán, borrá alakítá­sán át a palackozásig és értékesítéséig minden a család kezében van. A Thum­merer boroknak csaknem a fele nyugati országok - Belgiumba, Németországba, az Egyesült Államokba - borkedvelőinek az asztalára kerül. Thummerer Vilmos tufába vájt birodalmára a legbüszkébb A szerző felvétele A noszvaji pincészet tulajdonosának filo­zófiája az, hogy nem egyféle bort készít, mi­vel célja egy-egy igényes étterem teljes borválasztékának a kielégítése. A tavalyi Vina Gora nemzetközi borversenyen elért nemzetközi sikert követően egy csapásra híressé vált Vili Papa cuvée névadó gazdá­ja szerint a kiváló minőségű borok nem véletlenül születnek. A rendszerváltás után olyan termőterületeket sikerült megszerez­niük, amelyek mindig a csúcsminőséget ad­ták az egri borvidéken. A megvásárolt dű­lőket hatalmas energiával, erővel, pénzel újratelepítették. Olyan művelésmódokat al­kalmaznak, olyan optimálissan alacsony termésátlagokat hagynak meg az ültetvé­nyeiken, hogy majd minden évben csúcs- minőségű szőlőtermés születhessen. Színvonalas alatt, nem- Ezek a dűlők, jó kezekben, mindig tud­nak két cukorfokkal többet az átlagtól, de ha egy-egy rossz évben még itt sem üti meg a szőlő azt a magas minőséget, akkor in­kább nem is készítünk belőle abban az év­ben olyan különleges minőségű bort, ame­lyet megismertettünk a világgal. Inkább ki­marad egy évjárat, mint hogy a bevezetett színvonal alatti legyen a bor - vall szakmai ars poeticájáról Thummerer Vilmos. Azt, hogy milyen minőséget állít elő az ember borászként, az nem föltétlenül tech­nológia kérdése, bár van olyan vélemény is, hogy egri bor esetében mégis csak az. Az ilyen, mondhatni „csúcs”-technológiá- nak szerves része maga a pince, esetünk­ben egy csodás, száz éve Galassy földbir­tokos által riolit tufába vájt építmény, amelyet 1992-ben sikerült megvásárolnunk. Beletartoznak a rendkívül kíméletes fel­dolgozó berendezések: bogyózó gépek, membrán prések, a hűtőrendszerek, a hű­téssel, szabályozott hőmérséklettel irányí­tott erjesztő terek, a borászati szűrők. Ha minden technológiai berendezésünket összeszámolnék biztos, hogy 100 millió fo­rint fölötti érték jönne ki. Ezzel már olyan színvonalon áll a pincészetünk, amellyel nem vallanánk szégyent sehol a világon. A pénz mai, az ötlet kétszáz éves Január 1-től az euró lesz a fizetőeszköz Nyugat-Európa legtöbb országában Balogh József Hónapok óta téma főképp Nyugat-Európában, de ná­lunk is, hogy január 1-től 12 országban az euró lesz a fi­zetőeszköz.- A közös pénz nagy ötlet, de egyáltalán nem eredeti - mondja dr. Fekete Zoltán numizmatikus, a megyei Közigazgatási Hivatal nyugalmazott elnöke, akinek egy komoly tanulmánya jelent meg a Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltá­ri Évkönyv XV. számában Fém­pénzek Európában címmel.- A tapasztalatok szerint na­gyon nehezen szoknak hozzá, pe­dig már régen rögzítették, meny­nyi lesz az átváltási kulcs és azon nem változtattak. Túl ezen, elszá­molási pénzként az euró gyakor­latilag már funkcionál, az eladók, a szolgáltatást nyújtók nem csak a saját ország fizetési pénznemét tüntetik fel a számlájukon, hanem a márka, a frank, a shilling, a lí­ra, stb mellett megjelölik az eurót, hadd szokjanak hozzá az emberek. Német mintára- A változás 2002-től az, hogy kö­telező lesz és az előre kigondolt fél­éves lassú áttérés helyett a német mintára a gyors áttérést választot­ták. Annak idején, amikor a két Németország újra egyesült, a ke­leti pénzt egyik óráról a másikra egy az egyben átváltották. Itt is az szeretnék elérni, hogy legkésőbb 2002 február elsejétől minden olyan országban, amelyik csatlako­zott az Európai Unióhoz - három kivétel azért van -, ott átváltják és attól a naptól kezdve ott a törvé­nyes fizetőeszköz az euró lesz. Nem nagyon beszélnek az euró történetéről, úgy néz ki, mint a huszadik századvég egyik pénzü­gyi csodája.- Utánanéztem a dolgoknak és megállapítottam, hogy az európai országok közös pénz reményében már a 19. század elején összefog­tak és végül is 1865-ben létre is hozták a latin éremuniót, amely­ben a szerződő tagállamok lénye­gében ugyanolyen kötelezettsé­geknek vetették magukat alá, mint a most eurót aláíró orszá­gok. Megállapodtak abban, hogy egyes tagországok mennyi pénzt verhetnek, továbbá milyen felté­telekkel lehet egymás pénzeit át­váltani. Először Belgium, Fran­ciaország, Olaszország, és Svájc mondta ki az uniót. Ehhez később még kilenc európai ország is csatlakozott, Magyarország 1892- ben lett a latin éremunió tagja, amely a világháború idején foko­zatosan veszített jelentőségéből, s 1927-ben formálisan is megszűnt. Mellkép az uralkodóról- Ami a pénz külső megjelené­sét illeti, nagyon érdekes lesz az összehasonlítás. A mostani érmék­ből nyolc féle címletet vernek, lesz 1, 2, 5, 10, 20, 50 cent, valamint 1 és 2 euró. Ezekben annyi lesz a kö­zös, hogy az úgynevezett értékol­dal, a hátoldal egységes lesz, az lesz rá írva: egy eurócent. Az úgy­nevezett előlap pedig mindenütt nemzeti szimbólumokat fog tartal­mazni, tehát minden ország ma­ga dönt róla, hogy mit tesz rá.- Akinek van otthon a láda fiá­ban régi egykoronása, megnézhe­ti, ugyez volt a latin éremunió tagállamainak közös pénze. Az előoldalon 13 orszából tíznél az uralkodó mellképe volt látható, nálunk értelemszerűen Ferenc Jó­zsefé, Svájcnál és Franciaország­nál nemzeti szimbólum, San Ma- rinónál pedig a címer. Most annyi változás lesz, hogy papírpénz - az 5, 10, 20, 50, 100, 200 és 500 eurós mind a két oldala egységes lesz. A színük természetesen eltérő lesz, de a nemzeti szimbólumok helyett az összeurópai értékek szimbólumai láthatók. Visszatérve az európai latin éremunióhoz, az előzmény ott is az átválthatóság volt. A mai euró lényege azonban mégis csak az, hogy megteremti egy későbbi tel­jes körű európai pénz magját. (A mostani 15 európai tagállam kö­zül csak tizenkettőben vezetik be, háromnál eltérő indokok miatt nem). Ha mi is Európai Unió tag­jai leszünk, várhatóan mi is csat­lakozni fogunk ehhez. Első lépés­Itt az új euró ben meg kell majd határozni az átváltási kulcsot. Kulcsszám alapján A közös pénz nem attól lett kö­zös, hogy ugyanaz a pénz forog minden országban az emberek zsebében, hanem attól, hogy a rögzített átváltási kulcsszám alap­ján nemcsak a nemzetgazdaság lesz a meghatározója a pénzérték­nek, hanem az európai közösség pénzértéke. Mi tehát ettől erősö­dést várhatunk. Nekünk azért jó az Európai Unióhoz kötődnünk és csatlakoznunk, mert egy nemzet életében bármikor előfordulhat kisebb-nagyobb gazdasági törés, akkor mindjárt leesik a pénz ér­téke, vagy ha az ellentkezője tör­ténik, akkor megerősödik. Ezt hallhattuk, amikor konvertibilis lett a forint, ez viszont az export­KM-illusztráció ra termelőkre éppen ellentétes ha­tást gyakorolt. Tehát kivédi, de legalábbis lefékezi a különböző hatásokat és ezáltal pár évtized múlva az eurónak világpénzzé kell válnia, mert ha Európa 400 millió lakosa elfogadja, akkor el­fogadja a világnak azon része is, amelyik Európával kereskedik. A pénzváltás nem egy sima pénzcsere, ilyen a közelmúltban nem fordult elő, a latin érem­unió is fokozatos, évtizedek alatt végbemenő folyamat volt. Azóta viszont felgyorsult az élet. Az megint más lapra tartozik, hogy az elektronikus fizetési módsze­rek bevezetésével a készpénzfor­galom egyre inkább háttérbe szo­rul, ugyanakkor nem szabad el­feledkezni arról, hogy ha nem is­merjük a pénz valós értékét, ak­kor mindenki becsapottnak érez­heti magát. Nem váltás, pénzcsere Azt is mondják, mi még so­kára jutunk az euró közelébe. Nem így van. Ha jövőre elme­gyünk Hegyeshalmon túlra, ott is az euróval fogunk talál­kozni. Nekünk tehát nem ér­dekességként kell megismer­ni az eurót, és az euró funk­cióit, hanem szükségből, mert ezzel fogunk fizetni és akik ke­reskedelemmel foglalkoznak, azoknak hozzá kell szokni, hogy nem lesz márka, s nem lesz frank és shilling, akarva, akaratlanul részévé válunk az európai változásnak. Ezért aki otthon, vagy devizaszámláján európai valutát tart, most vált­sa át, ezt most minden bank átváltja, jövőre azonban már nem pénzváltás, hanem pénz­csere lesz és ez meg kell fizeni. A státustörvény Székelyudvarhelyrol nézve A román állam azért tiltakozik, mert számára az asszimilációs törekvés nehezebb lesz Marik Sándor Státustörvény - napjaink egyik legismertebb kifejezése lett. A nemzetközi szintű vi­ták révén sokat tudunk róla. Azt viszont, hogy valójában mit jelent például egy szé­kelyföldi magyarnak, itthon csak a beavatottak tudják. Éppen ezért megkértük a csak­nem színmagyar város, Székely­udvarhely (Odorheiu Secuiesc) polgármesterét, Szász Jenőt, avas­sa be olvasóinkat: a praktikus dolgokon kívül (tanulási, munka- vállalási lehetőségek, egészség- ügyi ellátás, stb.) miért is fontos számukra a státustörvény, és miért vannak róla folyamatosan éles politikai viták. Lelki trauma- Számomra azt jelenti, hogy végre nyolcvan év után mi is ma­gyarnak vallhatjuk magunkat - mondta bevezetőben. - Ugyanis nagyon sokáig - a kádári Ma­gyarországon, sőt a rendszervál­tozás után néhány évig - amikor Magyarországra utaztunk „lero- mánoztak”, románként szólítot­tak minket. Mostanra a magyar közgondolkodás megváltozott. Ko­rábban sem a magyar nép, a pol­gárság volt a vétkes azért, mert csaknem negyven évig nem be­szélhettek Erdélyről, a történe­lemkönyvek sem tárgyalták, in­Szász Jenő székelyudvarhelyl pol­gármester A szerző felvétele kább a megbonthatatlan ma­gyar-szovjet barátságot dicsérték. Tizenegy év elteltével azt mond­hatjuk, az anyaország közvélemé­nye nagy részben támogatja a ha­táron túli magyarsággal való tö­rődést. Nagyon sok magyarorszá­gi család is érintett, mert nemc­sak kölcsönös érzelmi kötődés, hanem családi szálak is egymás­hoz kötnek bennünket.- Idehaza, Romániában nyolc­van éve kisebbségben él a ma­gyarság, gyakorlatilag hazátla­nok voltunk. Amikor román ka­tonai szolgálatra vonultak be fia­taljaink, hontalanoknak csúfol­ták őket román társaik. Ez a helyzet lélektanilag is komoly trauma, erkölcsi nyomás. Szin­te feldolgozhatatlan: idehaza azt mondják hontalan, a magyar ha­táron meg azt mondják, hogy ro­mán. Na és akkor ki is vagyok én? És hibás vagyok azért, hogy az én szüleim magyar állampol­gároknak születtek és anélkül, hogy ők a helyüket változtatták volna földrajzilag, a határt a fe­jük fölött „eltolták”. Az én nagy- szüleim például kétszer voltak magyar állampolgárok, és most - végre - a 83 éves nagymamám ismét magyarnak vallhatja ma­gát, mert van remény arra, hogy a státusztörvény kapcsán egy magyarigazolványt kiváltson. Nemcsak a nyelv- Mit jelent majd a magyar­igazolvány a gyakorlatban? Ki kaphatja egyáltalán?- Ha jól értesültem, akkor a törvényben az a feltétel: aki ma­gyarnak vallja magát, magyar igazolványt kaphat. Tegyük hozzá: ahogyan még rendelkez­ni fog a végrehajtási utasítás. A törvény rólunk szól, és nekünk az adott körülmények között kell jól mozgósítanunk a hatá­ron túli magyarságot, ez a mi érdekünk. A vitákról: nem le­het erről a törvényről azt mon­dani, hogy rossz, hiszen a fel­vidéki magyarság nagyon támo­gatja, a délvidékiek úgy szintén. Kárpátalján is elégedettek ve­le, egyedül az RMDSZ politikai vezetése viszonyul rosszul hoz­zá, sokszor úgy tesz, mintha a státustörvény csupán a két kor­mányra tartozna. Pedig a stá­tustörvény végre egy olyan ki­hívás, amiért érdemes lenne magyar szervezeteket működtet­ni.- És miért tiltakozik a státus­törvény miatt a román kormány?- A román kormány azért til­takozik, mert asszimilálni szeret­ne. Ceausescu idején ipart telepí­tettek a magyarok lakta terüle­teken, mellé lakást építettek és így költöztették be a románokat. És természetesen a vegyes házas­ságokból fakadóan is történtek különböző asszimilációs törekvé­sek. 1990 után már nincs pénz az iparosításra, a piacgazdaság kialakulóban van. Most az állam másik két oldalról közelít, a had­sereg és az egyház révén. Két népszerű intézmény nálunk az emberek szemében és ezek mögé elbújva telepítenek különböző ro­mán bázisokat például Székelyfól- dön vagy más olyan területeken ahol fontos, hogy belakják azt a területet, amit a történelem ke­gyelméből megkaptak. Az asszimiláció gátja Számunkra ezek szomorú pilla­natok. A román állam a kialaku­ló új körülmények között azt lát­ja, hogy az asszimilációs törekvés egy kicsit megtorpanhat, mert most már nem lesz olyan könnyű a magyart semmibe venni, esetleg románnak nyilvántartani. Az az állampolgár ugyanis, aki magyar nemzetiségűnek vallja magát, a státustörvény eredményeképpen ki is fogja azt nyilvánítani.

Next

/
Thumbnails
Contents