Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

2001. október 27., szombat HÉTVÉGE /9 tat Díszpolgári szívvel Kállai Krisztina A tiszadobi And- rássy-kastélyban idén már negyedik alkalommal örven­deztették meg játé­kukkal a megye mű­vészetet kedvelő la­kosságát azok a vi­lághírű zongoramű­vészek, akik Hauser Adrienne meghívásá­ra érkeztek hazánk keleti szegletébe. A koncertsorozat azon­ban nem az egyetlen, amit a mátészalkai művésznő a megye kul­turális életének felvirágoztatásáért tett. A rendszerváltás hajnalán Kocsis Zoltánnal közösen életre hívták a szatmári térség tehetséges, fiatal művészeit támogató ci­vil szervezetet, a Kocsis-Hauser Alapít­ványt. A kuratórium az elmúlt évtizedben több százezer forintot osztott szét a szár­nyukat bontogató művészjelöltek között. Hauser Adrienne munkásságát Máté­szalka vezető testületé díszpolgári cím ado­mányozásával ismerte el a közelmúltban.- A kitüntetést édesapád vette át helyet­ted. Miért?- Nagyon szerettem volna jelen lenni az átadási ünnepségen, de az elmúlt na­pokban számos nagyon fontos megbeszé­lésem és próbám volt egy régen tervezett külföldi koncertsorozat kapcsán, amelye­ket már nem tudtam lemondani. Ezért kér­tem meg édesapámat, hogy vegye át he­lyettem a kitüntetést.- Mit jelent számodra a díszpolgári cím?- Nagy megtiszteltetés, köszönöm. Jó ér­zés, hogy elismernek a szülővárosomban. Mátészalka nagyon fontos állomása életem­nek. Bár Debrecenben születtem, s csak hétéves koromig éltem Mátészalkán, kitün­tetett helyen szerepel a szivemben ez a kis Koncert közben Bócsi Krisztián felvételei szatmári város. Itt vannak a gyökereim, családom ma is itt él. Ha a gyermekkorra gondolok, mindig a Szálkán töltött hét év jut eszembe.- Ez a szeretet és ragaszkodás ösztön­zött a művészeti alapítvány életre hívásá­ra is?- Az alapítvány létrehozása Kocsis Zol­tán ötlete volt, aki látta, hogy igen termé­keny a megye, számos érdekes és tehetsé­ges fiatal él itt. Egyetértve vele kapcso­lódtam a kezdeményezéshez.- Az ösztöndíj-pályázatunkra évről év­re többen, s egyre színvonalasabb produk­ciókkal jelentkeznek a fiatalok, akiket anyagi lehetőségeinkhez mérten támoga­tunk. Sajnálatos és elgondolkodtató azon­ban, hogy mennyire van értelme egy ilyen művészeti alapítványnak Mátészalkán, ha ilyen kicsi a támogatottsága helyben.- A megye kulturális életét gazdagítja a tiszadobi zongora-koncertsorozat, amely ugyancsak összeforr a neveddel. Mi moti­vált a rendezvény életrehívásában?- Világhírű zenészekkel, színvonalas produkciókkal olyan kulturális élményt nyújtani a megyében élőknek, amely adott a fővárosban, vagy más világvárosokban. Ezenkívül Tiszadobon helyére kerülnek az értékek, egy kicsit más értékrend szerint zajlanak a dolgok mint a hazai zenei élet­ben. Itt méltó körülmények között játsz­hatnak a művészek, a főszerep a zenéé. S ezt az igényességet mind a közönség, mind a zongoristák jól érzékelik.- Mivel foglalkozol jelenleg?- Gyakoriok. Nagyon sok előjegyzésem van januártól, de vannak lekötött koncert­jeim már 2003-ra is. Meghívást kaptam a Prágai Szimfonikusoktól, s lesz koncertem Párizsban. S természetesen folynak a jö­vő évi tiszadobi rendezvény előkészületei is. Szeretném meghívni J. E. Bavouset-1 és az orosz M. Pethukovot. Külföldi ter­veim is vannak, de mivel ezek más mű­vésztársaimat is érintik, most még nem be­szélhetek róluk. Ezen túl a szólistapályám­mal szeretnék a jövőben foglalkozni, új da­rabokkal akarom bővíteni a repertoáro­mat. A huszadik század hihetetlenül izgalmas Beszélgetés Berend T. Iván professzorral a tudomány napja előtt kutatómunkájáról, Európáról Marik Sándor Berend T. Iván a budapes­ti Közgazdaságtudományi Egyetem rektoraként, majd a Magyar Tudományos Aka­démia elnökeként ismert közéleti személyiség volt Magyarországon. A rendszerváltozás óta azon­ban csak nagyon ritkán hallhat­tunk róla: jobbára könyvbemu­tatója, ritka hazai előadásai al­kalmából. Hetvenegy éves, Kos­suth- és Állami-díjas. 1990-től az egyik híres amerikai egyetemen tanít, a University of California Los Angeles (UCLA) professzora. Az egyetemi tudósklubban be­szélgettünk.- Ezen az egyetemen működik az Egyesült Államok legnagyobb és egyik legjobb történelem tan­széke, amelyen nyolcvan pro­fesszor oktat - mondta a beve­zetőben. - Itteni tanszéki mun­kám mellett 1993-ban kineveztek az Európa-kutatásokkal foglalko­zó központ igazgatójának. Ez lé­nyegében egy kutatóintézet, amely bizonyos oktatási tevé­kenységet is ellát: európai és orosz tanulmányokkal foglalko­zunk. Most ez a fő munkám, ám mellette - mint egész életemben mindig -, a kutatás és az írás foglal le. Összeurópai- Egy évtized már alkalmas le­het értékelésre is. Milyen eredmé­nyeket tart fontosnak?- Az itt töltött tizenegy év alatt befejeztem három könyvet - tulajdonképpen egy trilógiát - a közép- és kelet-európai modem történelemről, a XIX. és a XX. századról. Visszafelé írtam, a hu­szadik század második felével kezdtem, aztán a század első fe­lét egy másik kötetben foglaltam össze. A legutóbb elkészült köny­vem - amelyet januárban adtam le a kiadónak -, a XIX. század történetét fogja át. Mind a há­rom komplex történelem, tehát társadalom, gazdaság, politika, sőt kultúra is erőteljesen van benne. Ez év januárjában elkezd­tem egy új munkával foglalkoz­ni, visszatérve a gazdaságtörté­nethez, amely az igazi szerel­Berend T. Iván az egyetemi tudós­klubban A szerző felvétele mem a történelemben. Elkezd­tem egy XX. századi összeurópai gazdaságtörténet megírását. Ez egy sokéves munka lesz. A hu­szadik századi gazdaság hihetet­lenül izgalmas, rendkívül nagy, ciklikus kilengések voltak ben­ne. Európa annyi gazdasági rendszert fedezett fel egy évszá­zad alatt, mint még soha. Min­denféle rendszer volt ebben a században, például szabályozott piacgazdasági, fasiszta típusú, központi tervgazdasági rendszer. A második világháború után Nyugat-Európában a vegyes gaz­daságú jóléti állam jött létre, a század utolsó negyedében pedig a globalizált világgazdasági át­alakulás volt a jellemző - tehát egy gazdag, érdekes, mozgalmas történet. Nagy örömet szerez, hogy ezzel foglalkozhatom.- Hol jelennek meg könyvei, mert magyarul csak egyről tudok?- Valóban így van, az első, Cambridge-ben kiadott könyve­met - amely a második világhá­ború utáni folyamatokat tárgyal­ja - fordították le magyarra is. Mindig probléma a fordítás. Nem szeretem, ha más stílusá­ban jelenek meg, magyar stílu­somra is adok. Másrészt nem szeretem fordítani saját munkái­mat, melyeket angolul írok, mert az számomra unalmas munka. Nem hoz új érdekességeket, és sajnos elég sok időt vesz el, hi­szen egy könyv lefordítása több hónapba telik. Ez tehát még megoldatlan probléma, azért le­het, hogy majd más munkáim is megjelennek magyarul.- Hogyan vezetett útja Buda­pestről Los Angelesbe?- 1989-ben kaptam meghívást a Los Angeles-i egyetem történe­lem tanszékéről, ahol akkor ép­pen egy új állást létesítettek az 1989-es izgalmas év eredménye­képpen. Nagy érdeklődés nyilvá­nult meg Kelet- és Közép-Európa iránt abban az időben, s szeret­tek volna egy innen származó történészt alkalmazni, mivel a tanszéken nem volt ilyen szakér­tő. Tanulmányaimat, könyvei­met, munkásságomat szakmai körökben elég jól ismerték - így kerültem képbe. Érdekes, hogy már 1967-ben tanítottam az Egye­sült Államokban, a Columbia Egyetemen, majd ‘78-ban a Ber- keley-n, ‘86-ban pedig Washing­tonban, de Los Angelesben ko­rábban nem voltam. Hosszabb gondolkodás után, a hazai törté­nelmi fordulatokat követően 1990 elején adtam kedvező választ a felkérésre, most a tizenkettedik évet kezdtem. Tanítás, kutatás- Megszokta-e már az itteni életstílust? Nem hiányzik a csa­lád, egyáltalán milyen gyakran fordul meg Budapesten?- Jók a feltételek. Feleségem is itt dolgozik, a gyerekeim pe­dig már önállóak. A nagyobbik lányom, aki szociológiát tanít, szintén itt él a családjával, lát­hatom az unokáim. Kisebbik lá­nyom az angliai Cambridge egyetemén tanársegéd, középko­ri történelmet tanít. Budapesten aránylag ritkán vagyok, leg­utóbb az Akadémia hívott meg márciusban, három előadást tar­tottam. (Időközben szeptember közepén ismét Budapesten járt a professzor, igaz, csak néhány órára: a család felkérésére Pach Zsigmond Pál akadémikus - egyetemi rektorként elődje - te­metésén mondott búcsúbeszédet. A szerk.)- Honvágyat érez?- Nem vagyok ilyen típus, és ez egy szerencsés dolog. Mindig is sokat jártam külföldön, sok országot megismertem, és ez mindig érdekes volt számomra. Lehetőségeim szerint itt is sokat turistáskodom, gyakran megyek el az országon belül 3-4 napos utakra. Ez mindig egy-egy érde­kes felfedezés is. Főleg a nyuga­ti partvidéket járom, és próbá­lom megismerni egészen föl, északig.- Tervei?- Tanítás, kutatás - ehhez ér­tek, ezt csináltam egész életem­ben, ami most is változatlanul iz­galmas és érdekes számomra. Kit érdekel Amerikában Középfurópa?- Nincs semmiféle törvény- szerűség abban, hogy kik kí­váncsiak ezen a nagy ameri­kai egyetemen Közép- és Ke- let-Európa történetére - mond­ja Berend T. Iván. - Diákjaim­nak általában nincs európai hátterük. Egy-egy ötvenfős osztályban a felső évfolyamon, ahol én tanítok, legfeljebb két- három lengyel, magyar vagy más kelet-európai hallgató van, de ilyenek sem mindig. Az UCLA óriási egyetem, negyvenezer diákkal, akik minden iránt érdeklődnek, ne­kem például Közép- és Kelet­Európát tanítva sok ázsiai és latino - többnyire mexikói származású - diákom van, de természetesen vannak fehér amerikai hallgatóim is. Akit a történelem érdekel egy ame­rikai egyetemen, az feltétlenül európai történelmet is akar ta­nulni. Az Egyesült Államok történelme ugyanis alig több, mint kétszáz éves, és - Ame­rika szerencséjére - nem olyan mozgalmas, mint az eu­rópai. Ezért rendkívül érdekes a diákoknak, akik őszinte érdeklődéssel tanulnak Euró­páról. A szerző felvételei Ú] szlogen: „Tető kiadó!” Kulcsár Attila Francois Mansard a fran­cia barokk építészet mestere az 1600-as években alkalmaz­ta először az azóta róla elne­vezett tetőformát a palota­építészetben. A korábban a tűzfalak meg­nyitásával megvilágított tetőté­ri szobák ezáltal a tetősíkban is ablakozhatókká váltak. Ezáltal a padlásterek kihasználása esztéti­kus, felépítményekkel a ház dí­szévé válhatott. Párizsban a Vendom téren álló szálloda, ahonnan Diana hercegnő utolsó útjára indult efféle fedésű, és azóta a világ sok szerényebb la­kóháza is. De jött Le Corbusier a mo­dern építészet nagy hatású teo­retikus építésze - egy másik francia -, aki azt mondta: itt lapos tetők ideje. Épületszerke- zetileg megoldható, legyen a ház ötödik homlokzata, tetőkert­tel. Adjuk vissza a tetőn, amit a ház a földszinten elvett. Pél­daértékű háza a Villa Savoy 1931-ben bemutatta hogy hogyan kell ezt esztétikusán megoldani, tetőfelépítményekkel járható te­tővel. Azóta a modern építészet számtalan lapos tetős házat ho­zott létre, bízva a tetőszigetelés­ben a víz-, és a klimatizálásban a nyári meleg ellen. Nálunk is megépültek a nagy ötlet nyomán tízezer számra la­kótelepi házak, sivár lapos tetők­kel. Látványos felépítmények he­lyett tetőkibúvókkal, a kémény­seprők és az egyedi antennaerdők elérhetősége számára. Mára a víz elleni szigetelések beáznak, a hő- szigetelések sohase voltak jók, mert a mi klimatikus viszonyaink között az üres padlástérnél nincs jobb a nyári hőség ellen. Minden problémára jó orvos­lás, a lapos tetők megfejelése, lakható esernyővel. Olcsó telek kapható! Kiadó az ország teteje - mondhatnánk hangzatosán. Ezáltal a lakótelepek is új szi­luettet kaphatnának, tornyos Szemre Is tetszetős Teljesen új képet mutat az utca változatos felépítményekkel. Csak a tulajdonosok és az építé­si hatóság hozzájárulása szüksé­ges hozzá. Az alsó szinteken lakók meg­adják ezt ha a tetőbeázást már a földszinten is érzik. A statikus tervezők azt mondják, hogy több­szintes házak játszva elbírnak még egy emeletet, mert tömö­rebb lett a talaj alattuk. A viz, csatorna, gáz, fűtés vezetékei pe­dig toldhatók, a mai takarékos­ság a régi keresztmetszetekben tartalékokat teremtett. A tűzrendészet szabályai a legszigorúbbak. Nem véletlenül 5 és 10 szintesek a lakótelepi há­zak. Ezek minőségi határok, a középmagas és a magasházak ha­tárai. Tűzállóbb szerkezetek kel­lenek, mások a mentés, a tűzol­tás szabályai a magasban, szo­morú aktualitások illusztrálják ezt. De a házgyári házak masszív anyagúak, és az új építési sza­bályzat mentőövet dobott a la­postetőknek, egy szint ráépítése­kor nem kell lift. A betonvágás elérhető techni­kája azt is lehetővé teszi, hogy a felső szint lakásai kétszintes­sé váljanak, tetőteres bővítéssel. Tehát szabad a pálya, szabad a tető. Néhány alacsonyabb ház a megyeszékhelyen már új kala­pot kapott. Persze az új tulajdo­nosok a telken, a földszinten is helyet kérnek maguknak, gará­zsok, parkolók számára. És iga­zán már csak ez szab gátat az új városnak a város tetején, mert különösen a lakótelepeken ebből eddig is kevés volt, parkolóházak meg nem épülnek még. Hej monsieur Mansard és monsieur Le Corbusier! Mennyi gondot okoztak az utókornak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents