Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-25 / 249. szám
Balázs Attila felvételei 2001. október 25., csütörtök SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ /8 <2-00 Színházi varázslat Nyíregyháza (KM) - Felfokozott várakozás előzte meg a színházavatót. Korszerűbb körülmények közé kerültek a társulat tagjai, de a nézők is. Új, eddig nem ismert hang- és fényhatásokra nyílik lehetőség. Valami azonban ugyanaz marad: a közönség várakozása, hogy a színház élményeket közvetítsen, kiemelje őt a hétköznapok világából, majd egy kicsit más emberként visszahelyezze őt. A felújított színház minden részlete nyújt érdekességet és szépséget. Ilyen a meny- nyezeti világítás is Ahonnan a nézők sohasem látják a színpadot: a komputervezéreit fény- és hangtechnikai berendezés irányító helyisége Balázs Attila felvételei Mindnyájunknak vannak szép álmai Shakespeare finom eleganciával kigúnyolja a szerelmet, de ünnepli a szeretkezést, a nászt Titánia: Kútvölgyi Erzsébet (középen), a tündér: Milka Julianna (fent) és Hyppolita: Gerle Andrea (lent) Balázs Attila felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) - Hosz- szú és izgatott várakozás előzte meg a Móricz Zsig- mond Színház harmadik évtizedének első bemutatóját. Egyaránt szólt ez a felújított színháznak, és annak, hogy egy év után ismét profi körülmények közé kerülhetett színész, színdarab és néző egyaránt. De erős volt a kíváncsiság a Szentivánéji álom iránt is. Vajon hogyan érvényesül a harmadik évezred első évében ez a költő szépségű, de aktuális célzásokkal teli darab, több mint négyszáz évvel később a keletkezése után? Nem a mai néző tehet róla, hogy kiveszett belőle a líra iránti fogékonyság, némi undorral fordul el az érzelmektől, s többre becsüli az akciót a lélektani elemzésnél. Ezért aztán kockázatos vállalkozás színpadra állítani napjainkban Shakespeare Szentivánéji álom című darabját is. Attól függetlenül, hogy százharminchét évvel ezelőtt már láthatta a Nemzeti Színház közönsége, s olyan művészek játszottak benne, mint Blaha Lujza vagy Bajor Gizi. Varázslatos hangulat Húsz évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével nyitott a színház, most a Szentivánéji álomnak kellett megteremteni azt a varázslatos hangulatot, amelyet életben tartani csak a színház képes. A darabnak van elmesélhető cselekménye, de nem a történet az igazán érdekes, hanem az azt szervező világkép. A darab talán nászajándék, talán főúri házszen- telőre irt alkotás, nem tudjuk pontosan. Egy biztos: Shakespeare a szerelemről és a nászról beszél benne. A darab keletkezése idején a szerző (az életrajzírók szerint) érzelmileg zaklatott állapotban volt, érthető tehát, ha nincs jó véleménye a szerelemről. Finom eleganciával kigúnyolja a szerelmet, de ünnepli a szeretkezést, a nászt: „a szerelmes / Cigánynőből is Helénát csinál; / Szent őrületben a költő szeme / Földről az égre, égből földre villan, / S míg ismeretlen dolgok vázait / Megtestesíti képzelet- je, tolla / A légi semmit állandó alakkal, / Lakhellyel és névvel ruházza fel.” (V. felv. 1. szín). A szerelem bolonddá, vakká tesz, ezért képes Titánia is beleszeretni a szamárfülekkel megvert Zu- bolyba, s a többiek is megtagadják azokat, akiket szerettek. Csak a nászra készülődő hercegi „felhívás” rendezi az eseményeket, s a záró ünnepségen eljátszott műkedvelő előadás (színház a színházban) teszi mindenki számára nyilvánvaló a szerelem nevetséges voltát. Az előadás, amelyet Tasnádi Csaba rendezett, remek színészi lehetőségeket teremtett. A legérettebb játékot, Puck szerepében, Hetey Lászlónak köszönhetjük. „Be bolond az emberfaj” - sóhajt fel a kobold látván a párváltó szerelmeseket. Ezt a rezig- nációval vegyes bölcsességet véltük felfedezni Hetey játékában, amely kiegészült a szeretettel és a megértéssel is. Oberon és Theseus - igy Horváth László Attila is - tudták, mit akarnak. Horváth játéka ezért lehetett fegyelmezett s irányító jellegű, míg a Titániát megformáló Kútvölgyi Erzsébeté alkalmazkodó és behódoló természetű volt. Titánia a nyíregyházi előadásban nem tűnt igazán hangsúlyosnak, semmiképpen sem volt olyan szerep, amelyért a színésznők vetélkednének. A szerelmesek (Hermina - Ly- sander; Heléna - Demetrius) komikus elemektől sem mentes körforgása eleven szint adtak az előadásnak. Gosztola Adél, Sándor Júlia, Mezei Zoltán, Petne- házy Attila a fiatalság minden örömét és szívet gyötrő fájdalmát megmutatták. Bárány Frigyes Égeus szerepében egyszerre volt fegyelmezett alattvaló és gyermeke sorsáért mélyen aggódó apa. Mesteremberek Az előadásban (és a darabban is) hangsúlyos szerep jut a mesterembereknek, akik színházat csinálnak. Ezek a tanulatlan éíöberek önmagukat alakítják a színpadon, s Shakespeare szándékai szerint is a valóságot képviselik az úri közönség szerepjátszásával szemben. A helyzet csábíthat a komédiára (itt is találkozni ennek a nyomaival), holott egyáltalán nem erről van szó. Zuboly kérges tenyerű, igaz emberségű takács, akit még a varázslat sem tud megváltoztatni. Egyed Attila ezt a figurát kitűnően eljátszotta. De a többiekről ugyancsak jót lehet mondani. Honti György, Tóth Károly, Gyuris Tibor, Kocsis Antal, Kob- licska Kálmán a mesterembereket formálták meg olykor egy kicsit elrajzolt vonásokkal. Csorba Ilona, Kövér Judit, Milka Julianna egyszerre idézték fel a tündérvilágot és a valóságot. A Szentivánéji álom előadásán érezhető volt a felfedezés öröme. A díszletezés, a fénnyel és a hanggal való játék a rendezés számára a felújított, korszerűsített színpadtechnika lehetőségét kínálta. Tasnádi Csaba élt is ezzel. Soha nem látott mélysége volt a színpadnak, tökéletes volt a hangzás, szép volt a látvány. Ahogyan a helyzetek, az érzések és gondolatok vándorútra keltek, úgy láttunk egymás után Shakespeare korabeli színpadképet és reneszánsz miliőt. Mert az álom kortól és nemtől, koroktól és korszakoktól függetlenül él. S nem csak Szent Iván éjjelén, június 24-én, a nyári napforduló babonás ünnepén. Elszakadás Peter Brooktól Oberon és Titánia, Theseus és Hyppolita soha nincsenek egyszerre a színen, így aztán ugyanaz a pár játszhatná őket, ahogyan Peter Brook 1970-es világhírű rendezése óta nyilvánvaló. „Átmehetnek” egymásba, mint ahogy az álom és a valóság között mozog az ember. A mindennapokban élünk, de gyakran álmodozunk, vágyakozunk. Szeretnénk megélni a harmóniát és a szépséget, az éteri szerelmet és a felzaklató, felhevítő nászt. Mindkettőt egyszerre. A színházak azonban nem követik a Brook-i felfedezést. így van ez a nyíregyházi előadásban is. Az Oberon - Theseus kettőst Horváth László Attila alakítja, de Titániát Kútvölgyi Erzsébet, míg Hyp- politát Gerle Andrea. Ezzel a darab egyik gondolati vonulata elsikkad, s megmarad szerelemcserés, lírai töltésű vígjátéknak, abban az értelemben, hogy a végén minden a helyére kerül. Öltözőben A felújított Móricz Zsigmond Színházban az eddiginél lényegesen tágasabb, kényelmesebb körülmények között készülhetnek a művészek is az előadásra. A fellépés előtt nem árt egy kis lazító megbeszélés (Horváth Réka és Réti Iringó). A színpadi hatásnak tökéletesnek kell lennie, ezért minden részletnek jelentősége van (Kövér Judit)
