Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-15 / 241. szám

2001. október 15., hétfő Kelet* Magyarország HÁTTÉR /3 NÉZŐPONT Újrakezdés az alapoktól Galambos Béla Múlt héten fogadta el a kormány a föld­törvény módosításával, a Nemzeti Földalap­ról szőlő törvénnyel és a családi gazdasá­gok kiemelt támogatásával foglalkozó elő­terjesztéseket. A parlamentnek beterjesz­tendő agrárcsomag a Nemzeti Földalapról szóló törvényjavaslatot, valamint a termő­földről szóló, illetve a földrendező és föld­kiadó bizottságokra vonatkozó jogszabályok módosítását kezdeményező előterjesztése­ket foglalja magában. A családi gazdasá­gok támogatásáról „csak” kormányrendelet készül, s az általános birtokrendezésről szőlő javaslat egyelőre nem kerül az Or­szággyűlés elé. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetke­zetek Szövetségének és a Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Tanács (MAÉT) elnöke úgy reagált a történtekre, hogy kedvezőbbnek tartotta volna, ha a családi gazdaságokról törvény készül és nagyobb támogatásról születik döntés. Nos, természetesen bármekkora összeg­nek a sokszorosa is elkelne a mezőgazda­ság jelenlegi állapotában, amelyet már egy pár éve minden oldalról bírálnak az érte aggődók. Tavasszal például már a Tesse- dik agrárprogramján akkor dolgozó elnöke kijelentette: „...megújulásra vár Magyaror­szágon az agrárpolitika. Soha annyi pénzt nem kapott az agrárium, mint az előző há­rom évben, de ilyen sok pénzt sem hasz­náltak még fel rosszabb hatékonysággal.” Valóban, bármerre jár az ember vidéken, mindenütt a vészes jövedelem- és tőke­hiányról beszélnek a gazdálkodók. Ez a hely­zet egyaránt megmutatkozik a most éppen a betakarított termések értékesítési gondjai­ban és az itt ősszel induló újratermelős messze nem bővített, sokkal inkább „szűkí- tett”-nek nevezhető voltában. A gyenge jöve­delmezőségnek egyik alapvető oka a rendkí­vül alacsony hatékonysággal történő terme­lés, amely viszont a termelés alapjainak rendezetlenségében leledzik. Elég ha csak az elaprózott, sok kis darabból álló birtoko­kat említjük. Ezért kellett itt, pontosan a földnél elkezdenie az agrárágazatban remél­hetőleg tartós sikereket kovácsolni akaró agrárpolitikának egy, az Európai Unióba is elvezető új agrárprogram elindítását. Előrejelzés Ferter János rajza ■ HÍREK 0 Közmeghallgatás A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Közgyűlés november 8-án, csütörtökön 12 órától közmeghallgatást tart kisebbségi kérdésekről, valamint a megyei önkormányzat intézményei által nyújtott szolgáltatásokról. 0 Családi klub A Mozgáskorlátozottak megyei egyesülete a Családi klub követ­kező foglalkozását október 17-én, 14 órától tartja az egyesület székházában (Körte u. 19-21.). Meghívott vendég Vedres Józsefné helyi csoportvezető. 0 Zárva lesz a piac Október 23-án Nyír­egyházán a Búza téri és a vásártéri piac is. A többi napon a szokásos rend sze­rint tart nyitva mindkettő. Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Drá­mai helyzetbe került, a ben­ne dolgozók szerint valóság­gal ellehetetlenült a baleseti sebészeti szakma zászlóshajó­ja, az Országos Traumatoló­giai Intézet. Az orvosok sztrájkba kezdtek, petíciókat fogalmaznak. Mi a helyzet Nyíregyházán, vanna-e gondok a Megyei Jósa András Kórház sebészetén? A kérdéssel dr. Noviczki Mik­lós osztályvezető főorvoshoz for­dultunk, aki egyben a Trauma­tológiai Szakmai Kollégiumnak is tagja. Itt sem jobb a helyzet- Feszült figyelemmel kísérjük a budapesti kollégák gondjait, mi­közben igyekszünk megoldani a magunk bajait, amelyek ugyan­csak bőségesen vannak. Nekünk is komoly erőfeszítéseket kell ten­nünk azért, hogy a betegellátás­ban elkerüljük a fennakadásokat. Mondhatom, nem könnyű a hely­zetünk. A személyi feltételeink egyre rosszabbak. Bár az orvos­létszámunk a papírforma szerint n ................ Még nem maradt el műtét, nem veszítettünk el beteget. Noviczky Miklós .................................................W 16, mégis mindössze tízen vannak azok, akik hadrafoghatók. Az az országos probléma, amelyről ma annyi szó esik, nálunk is fellelhe­tő: a fokozott terhelés miatt egy­re több szakember hagyja el az osztályt, lassan elnéptelenedik a szakma. Ennek pedig egyértelmű az oka: 1989, a rendszerváltás óta az egészségügy szereplői, a benne dolgozók és maguk a betegek hiá­ba várnak arra, hogy úgy konszo­A megyei kórház traumatológiai osztályán megfeszített küzdelem folyik lidálják az egészségügyet, aho­gyan például a bankrendszerrel tették. Ez sajnos mindmáig nem történt meg, a sokat emlegetett re­form az alapellátásnál leragadt, a kormányok e területen máig, immár a harmadik ciklusban is adósok maradtak. Ennek köszön­hetően mostanra az orvosok, köz­tük a traumatológusok körében is kialakult egy olyan hangulat, amelynek során az a látszat kelet­kezett, mintha a kormány egész­ségügyellenes, a tárca maga pedig traumatológusellenes lenne.- A panaszok nemcsak a trau- matológusoktól jönnek...- Tisztában vagyok vele. Tény azonban, hogy a finanszírozás eb­ben a szakmában úgy alakult, hogy az egyre súlyosbodó balese­tekhez egyre kevesebb pénz áll rendelkezésünkre, messze nem elég a költségek fedezésére. Az in­tézetek így arra vannak kénysze­rítve, hogy más osztályok kárára tartsák el a baleseti sebészeteket, amelyek harminc-negyven száza­lékos mínusszal dolgoznak, ennyi­vel kapnak kevesebbet, mint amennyi kellene. A szakember- és a pénzhiány mellett nehezíti a helyzetet, hogy szinte állandó konfliktusos helyzetben dolgo­zunk, nehéz esetekkel találko­zunk. Nemcsak a kórképpel, de olykor magával a beteggel is konf­liktusba kényszerülünk. Mi lehet a megoldás?- Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? A több pénz?- Mindenesetre sokat lendíte­ne rajtuk. Mi háromféle javas­latot is kidolgoztunk. Egyike ezeknek a közös ortopéd-trauma- tológus szakképesítés megszer­vezése, aminek köszönhetően egyenletesebb lehetne az után­pótlás is. Ennek jótékony hatása azonban leghamarabb 2010-től lenne élvezhető. Másik, hogy a traumatológia finanszírozásának szinte azonnali, 30-40 százalékos emelésére lenne szükség. Harma­dik, hogy mindezeken felül vég­re kiemelten kezeljék a bérügye­ket, hogy az elvándorlás megszűnjön. Mindezen intézke­dések még nem a fejlesztéshez, csakis a szintentartáshoz lenné­nek elegendőek. A jobbításokat intézményi szinten sajnos nem lehet megoldani, hiszen maga a kórház is nehéz helyzetben van, Balázs Attila felvételei szoros gazdálkodásra kényszerül. Mindezek ellenére nyugodt szív­vel kijelenthetem, hogy a nyír­egyházi kórházban, a mi osztá­lyunkon a sajnálatos anyagi problémák miatt, azok közvetlen következményeként még nem maradt el műtét, nem veszítet­tünk el beteget. Szeretném ugyanakkor nyomatékosítani: a felsorolt gondok valósak. Ennek ellenére mi nem pánikot, nem tömeges felzúdulást akarunk kel­teni, csak jelezni a döntéshozók­nak, hogy a helyzetünk drámai­ra fordult, a rendszer bármikor összeomolhat. 24 órában A megyei kórház trauma­tológiai osztályán nyolcvan ágyon gyógyítják a betege­ket. Az itt dolgozó tizenhat orvos nemcsak az operáció­kat, a szükséges beavatko­zásokat végzi, de a járó­beteg-szakrendelésen, vala­mint napi huszonnégy órá­ban a traumatológiai állo­máson is szolgálatot teljesít. Csődhelyzetben a traumatológiai osztályok? Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy a betegellátásban elkerüljük a fennakadásokat Otven éve együtt Házasságkötésük ötvenedik évfordulóját tartotta a napok­ban Macsuka László és neje Szilvasán Irén urai lakosok. A házaspárnak lányuk, két fiuk, vejük, menyeik, uno­káik és a rokonok gratulál­tak az aranylakodalmuk al­kalmából. Annál is inkább nagy ünnepe ez a családnak, hisz az édesanya két éve ko­moly betegségből gyógyult fel. Erős akarata és a család szeretete segített neki ebben. Amatőr felvétel ELETKEPEK Mi régiek Oláh Gábor Bajban ismerszik meg a barát, ezért jöttem hozzád, mondta Bözsike, családunk ré­gi barátja, alig hogy belépett az ajtón. Restellem is, hogy csak akkor jövök, ha baj van, de most az van, mégpedig na­gyon nagy. Képzeld, elküldték a napkö­ziből nyugdíjba. Azt mondták, pihenjek már, meg hogy jöjje­nek a fiatalok. Ez mind igaz, meg is értem, de mondd meg, mit csináljak én magammal ezután. Még a gondolattól is irtózom, hogy semmit. El tudod képzelni, hogy én nyáron üljek a kapuban, télen meg nézzem a végtelen sorozatokat a ív­ben? Én aki világ életemben mindig dolgoztam. Mennék én már akkor is, ha nekem kelle­ne fizetni. Valami munka kel­lene most is, itt a városban job­ban akad. Bízom benned, olyan sok emberen segítettél már, rajtam is korábban. Egyedül képtelen vagyok elindulni, ho­vá is mennék, amikor már a fiataloknak sincs hely. Ha nem lesz munkám, belepusztulok. Mi a régiek már csak ilyenek vagyunk. N^ézd csak, hoztam neked egy kis kormos körtét, - bon­totta a szatyrát, - hozok még majd, csak egyszerre nem bír­tam. Berakni való, de jó kom­péinak is, magyarázta zavar­tan. Darált, barázdált arcából, apró szemeivel bizakodva né­zett rám. Zavarban voltam, mint Ádám anyák napján. Lát­ta a tanácstalanságomat, újabb érvekkel akart meggyőzni. Tu­dom én, ez a világ rendje, hogy megöregszünk, már aki meg­öregszik. Én megéltem, meg­öregedtem. Jele az is, hogy egyre többen és egyre többször adják át a helyüket a buszon, vonaton. Egy kis szünet után folytat­ta. - Van nekem egy kis meg­takarított pénzem is. A nyug­díj is lesz annyi, amennyi, nem a szükség hajt hát engem a. munkára. A pénzt a takarék­ban hagynám erre az időre, ha végképp leesek a lábamról, vagy ha meghalok, tisztesség­gel tudjanak eltemetni. A napokban ismét bekopo­gott hozzám. Átölelt, alig talál­ta a szavakat. Köszönöm, hogy segítettél. Jó helyem van, meg­becsülnek, szeretnek. Mennyi a pénz, kérdeztem? Nem sok, de nem is azért csinálom. Bajor vendégek Pócspetriben Pócspetri (KM) - Több éve szoros barátság köti össze Pócspetri és a bajor Eggstätt lakosságát. Az élő kapcsolatnak kö­szönhetően csütörtök este ismét érkeztek a németor­szági testvértelepülésről vendégek - 30 diák és 7 fel­nőtt kísérő - Pócspetribe. Péntek délelőtt az általános iskolában órákat látogattak a vendégek. A német fiata­lok bepillantást nyerhettek, milyen is Magyarországon egy technika-, egy testneve­lés- vagy egy énekóra. Ter­mészetesen a vendégek is részt vettek a foglalkozáso­kon. Bizonyíthatták gyorsa­ságukat a sor- és váltóver­senyeken, bizonyíthatták ügyességüket papírhajtoga­tásban, gyöngyfűzésben, szövésben, valamint gyer­mekjátékokat, gyermekda­lukat tanulhattak. Délután a környék nevezetességei­vel ismerkedtek meg a ven­dégek, felkeresték Mária- pócs és Nyírbátor neveze­tességeit. Éste táncház várt a fiatalokra. A szombati programban ópusztaszeri, a vasárnapi­ban nyíregyháza-sóstói ki­rándulás szerepelt. A bú­csúestet vasárnap rendez­ték meg az iskolában, ahol a mazsorettek is bemutat­koztak. A német vendégek október 15-én, hétfőn utaz­nak haza Eggstattba.

Next

/
Thumbnails
Contents