Kelet-Magyarország, 2001. szeptember (61. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-06 / 208. szám

2001. szeptember 6., csütörtök Kelet« HÁTTÉR 3. oldal Száraz Ancsa Nagy mennyiségben záporoznak a magyar nyelvre az idegen hatások, a nyelv önfejlődése pedig nem képes ezzel felvenni a versenyt - hangzott el a magyar nyelv használatáról szóló törvényjavaslat államtitkári expozéjában. A honatyák úgy ítélték meg, valamit tenni kell e jelenség térnyerése ellen. A kérdés csak az, nem túl késői-e a döntés? Anyanyelvűnk ugyanis, valóban veszély­ben van. Idegen kifejezések uralják, a fia­talok szókincse pedig egyre szegényesebb. Ez pedig nem is csoda, hiszen könyvet nemigen vesznek a kezükbe, kötőszavaik nagy részét nem tűri a nyomdafesték. Az „Olvasás évében" vagyunk, a meghirdetett szólam azonban kevés ahhoz, hogy olvasásra serkentsen, ehhez, sok egyében túl, talán a könyvárak mérséklésére is szük­ség lenne. Azt ugyanis nem lenne szabad elfelejteni, hogy a magyar nyelv nem azért tud majd ellenállni az idegen hatásoknak, mert törvény védi, és attól sem beszélünk szebben, ha az angol nyelvű feliratok mel­lett ott szerepel suta fordításuk is. Ellenállóbb a nyelv csak akkor lesz, ha olvasunk, és olvastatunk, ez azonban nem egyszerű. Az iskolai tananyag lassan meghaladja a diákok teljesítőképességét, a kötelező olvasmányokra nem sok idejük marad. Ez pedig nagy baj, hiszen ha gyerekkorban nem éreznek rá az olvasás ízére, később már nem kapnak hozzá ked­vet. Marad nekik a szappanoperák bugyuta szövege, vagy ami még rosszabb, az akció­filmek főhőseinek trágár mocskolódása - a magyar nyelv helyett. Párizs egyik leghíresebb negyede a fel­hőkarcolóktól hemzsegő Defense, mely két világ találkozása. A modern koré, és azé a sok évszázadé, melyet a franciák nemzeti kincsként őriznek, és védenek mindentől, ami káros lehet, nemcsak tettekkel, de magával az elnevezéssel is. Pontosan tudják, hogy értékeik csak akkor menthe­tőek át az őket követő generációknak, ha gondoskodnak azokról, és valljuk meg, na­gyon jól teszik. Nem kellene példát venni róluk? HÍREK □ Ügyfélszolgálat A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgató­ság szeptemberben minden hét csütörtöki munkanapjain kihelyezett ügyfélszolgálatot tart 9-től 14 óráig Mátészalkán (Zalka Máté Városi Művelődési Központ) illetve 10-01 14 óráig Vásárosnaményban (Esze Tamás Mű­velődési Központ). □ Véradás A Magyar Vöröskereszt Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete vér­adást szervez szeptember 7-én, csütörtökön 8-tól 12 óráig Kislétán, a Kultúrházban illetve Kisvárdán, a Blondel Kft.-nél 11-től 15 óráig. □ Virágváró A Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház az újjávarázsolt épületének még otthonosabbá tételére a színházat sze­rető közönségtől örömmel fogadnak bármi­lyen cserepes virágot. Nekik több kell a szeretetből A beutaltakat foglalkoztatják, zsebpénzt kapnak a bérükből A lakóközösségek a rokonszenvre, a barátságra épülnek Szőke Judit Szakoly (KM) - Az egészséges embernek is vannak privát igényei, az pedig, akinek még ráadásul teher is van a vállán, például valamilyen értelemben fogyatékos, még nagyobb odafigyelést, türel­met és szeretetet igényel. Ez a gondolat vezérli a megyei önkormányzat módszertani in­tézményét, a szakolyi ápoló-gon­dozó, rehabilitációs célokat is szolgáló intézmény működését. Turcsik László igazgató jogos büszkeséggel kalauzolhatta vé­gig a minap székelyföldi vendé­geit, akiknek figyelmét (irigy­kednek különben szociális ellá­tórendszerünk miatt) különösen az enyhe fokban és középsúlyos mértékben fogyatékosok munka- vállalása és a lakóotthonok kel­tették fel. Az is érdekelte őket, hogyan képes a szakolyi intézmény ki­lencven másik szakmai ellátását megszervezni és még további négy környéki községre kiterje­dően szállító-szolgáltató feladato­kat is vállalni. Ez a vadonatúj módszer helyben látja el a fogya­tékosokat, hiszen aki eltér az át­lagtól, annak kimozdítása a meg- J szokott környezetből végképp * nem ideális. £ VA Hasznosan töltik A szakolyi otthonban 158 gondo­zott él, a legrégebb óta a most 78 éves idős nő, aki sorolhatná em­lékeit még 1959-ből. 1952-ben létesült Szakolyban idős elmebetegek számára egy tíz férőhelyes zárt otthon. De azóta aztán mennyit változott itt is a világ! A kapuk tárva-nyitva, foglalkoztatás, kimenő, heti két­szer zsebpénz, barátság, szere­lem, mi több, rugalmas együtt­élési formák... Összkomfort, mo­dem intézményi keretek, korsze­rű, humánus felfogás. A jelenle­gi lakók zöme egykori állami gondozott, az átlagéletkor 31 és fél év. 19 ápoltnak ismerik a köz­vetlen hozzátartozóit, próbálják velük tartani a kapcsolatot. A beutaltak hasznosan töltik idejü­ket, foglalkoztatják őket, térítési díjat fizetnek, de munkabért kapnak, amiből némi irányítás mellett takarékoskodhatnak, vá­sárolhatnak kedvük szerint. Be­dolgoznak a Fővárosi Kézműipa­ri Vállalatnak, szőnyeget sző­nek, drótot fonnak, labdát tölte­nek, focit varrnak, faipari mun­kába kezdhetnek. Akinek ruhá­ra van szüksége, elmegy a gon­dozója kíséretében vásárolni, a 23 éves Ritának például mindene a zene, régi vágya volt egy hifi­torony CD-vel, távirányítóval. Az anyaintézményben 3-4 ágyas egyedileg berendezett, kényel­mes szobák jelentik az otthont, a lakóközösségek a barátságok kö­ré szerveződnek. A lakók, életko­ruk első pillantásra nehezen meghatározható, kéretlenül nyit­ják és csillogó szemmel mutogat­ják a szekrény belsejét: a hihe­tetlenül katonás rendért dicsé­ret, elismerő szó jár. Nem kény­szer, hanem a követelményből lett belső igényesség, a rendsze­resség, a szükségszerű fegyelem és a belátás diktál. Védőszárny a gyereknek És már kétéves a lakóotthon. Hány ember álmodik magának hasonlót! Muskátli, veranda, vi­rágoskert. Garzonszerű megol­dás, két szobához egy főzőfülke, külön mosdó, parányi előszoba, a lehetőségekhez képest önellá­tás. Mind a húszán nagyon sze­retnek így élni, ahogy megfogal­mazta valamelyikük, távol a zsi­nattól. Az értelmi fogyatékosokat ma korszerűen szellemi tevékenysé­gükben korlátozottaknak nevez­zük. Valamikor gyengeelméjű­nek is mondták azokat, akik másként, „hibásan”, az átlagtól eltérő módon gondolkodtak és cselekedtek. Pedig csak nem al­kalmasak az önálló életvitelre, vigyázni kell rájuk, óvni kell őket, gondoskodásra szorulnak, hiszen képtelenek saját lábukon megállni. Éveik számával feles­leges foglalkozni, kiszolgáltatott­ságukat, védtelenségüket, gyer­meteg mivoltukat tekintsük. S azt, hogy munkát végezve, hasz­nosak a társadalom számára. A többség pedig kell, hogy védő­szárnyat biztosítson gyermekei­nek. Mert a szakolyi ápoló-gon­dozó otthon lakói is azoknak te­kintik magukat. Bizonyára ezért is szólítják a velük foglalkozó­kat, akik gyakorta fiatalabbak náluk, apukámnak, anyukám­nak. Halgyár épül Kemecsén Nyíregyháza (N. L.) - Az uniós elvárásoknak is megfelelő halfeldol­gozó üzem épül Keme­csén 200 millió forintos költséggel. Ezzel térségünkben orszá­gosan is egyedinek mond­ható, komplex lesz a halte­nyésztés, a feldolgozás, az exportálásra is nagyobb le­hetőség kínálkozik. A témáról Radóczi János halászati szakmérnök, a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezető igazgatója adott információt. Az építkezést várhatóan ősszel elkezdik, jövő ta­vasszal avathatják a hal­gyárat. Az üzem kezdetben 12, később akár 20 ember­nek teremt munkalehetősé­get. A szigorú egészségügyi és környezetvédelmi előírá­soknak megfelelő üzemben 13 fok lesz a hőmérséklet. Egy kisebb jéggyárat is kialakítanak, kásás jeget tesznek a speciális kamio­nokba, így jegelve mehet majd a hal exportra. Hal­ételek készítésére is alkal­mas lesz az üzem. A sült halat például egy hétig ece­tes páclében tartják, a szál­kák így megpuhulnak, ehe­tővé válnak. Talán ezáltal is növekedhet a halfogyasz­tási kedv, egészségesebben táplálkozhatunk. Képzési bázis Kemecsén két évvel ezelőtt halvágóhidat építettek, ez év tavaszán keltetőházat avattak, a feldolgozóüzem­mel teljes lesz a vertikum - hangsúlyozta Radóczi Já­nos. Hozzátette: a kemecsei önkormányzattal közös pá­lyázatot adtak be a nemzet­közi Phare-irodára. A pá­lyázatnak ez a címe: Halá­szati kultúra és a halgaz­dálkodás fejlesztése a Felső- Tisza mentén. A 60 millió forint pályázati pénzből ta- karmányozó gépeket, szállí­tó- és oktatóeszközöket vá­sárolnak. Erre alapozva az önkormányzat képzési bá­zist hoz létre, itt alapfokú halászati képzés indul tér­ségi szinten. MEGKÉRDEZTÜK: FIGYELEMMEL KÍSÉRI A NYÍRSÉGI ŐSZ PROGRAMJAIT? A kisebbik fiam az Ig- rice Táncegyüttes tagjaként a rendezvény- sorozat több programjá­ban is részt vett, illetve részt vesz, s ezekre ter­mészetesen, mi szülők is elkísérjük. Nagyon tet­szett a felvonulás is, a mieink mellett a Fanatix produkcióját díjaztam. Mondhatom, szinte vala­mennyi eseményt szíve­sen megnéznék. A rende­zők az idén alaposan ki­tettek magukért, a kö­zönségért. Kázmér László, KÖZALKALMAZOTT A z én emlékeimben a most 28. alkalom­mal megrendezett Nyír­ségi Ősznek is helye van. Méghozzá a kellemesebb fajtából. Egykoron a Sza­bolcs Táncegyüttes tagja­ként rendszeres szereplő­je voltam a felvonulás­nak. A gyönyörű gyü­mölcskompozíciókat hiá­nyolom, noha tudom, más időket élünk, mert­hogy megszűntek a szponzoráló téeszek és állami gazdaságok. Horváthné Orosz Anikó, ÓVODAPEDAGÓGUS Ú gy érzékelem, hogy az idén lényegesen többrétű, színesebb a Nyírségi Ősz rendez­vénysorozata, mint azt a korábbi években tapasz­taltam. Igen, magam is úgy gondolom, hogy a városlakókat, de a távo­labb élőket is vissza kell hódítani a nemes ügy­nek, a közönség szóra­koztatásának. A jó prog­ramok erre képesek, mi­ként azt az idei példa is bizonyítja. Majchrovics János (Majrö), Az Y-GenerAció vezetője őst csöppentem csak az eseményso­rozatba, hiszen három nappal ezelőtt érkeztem meg Finnországból. Az egyik barátom a szerve­ző bozottság tagja, s tu­dom, hogy mekkora munkát fektettek, fektet­nek be a programok si­keréért. Győri vagyok, de itt végeztem a tanár­képző főiskolán. Annyi­ra megszerettem ezt az élő, szép várost, hogy visszajöttem. Itt akarok élni. Schréder Veronika, TANÁRNŐ A felvonuláson nem vettünk részt a csa­láddal, épp akkor távol voltunk, de a többi prog­ramba bekapcsolódtunk. Remek hangulatú volt az olasz nap, miként az utcabál is fergetegesre sikeredett. Meglehet, hiányzik a gyümölcsös felvonulás, ám a progra­mok talán kárpótolják. Nagyon jó, hogy van, ez a miénk, s csak gratu­lálni tudok a városve­zetésnek és a rende­zőknek! dr. Komjáthy György, gyermekorvos

Next

/
Thumbnails
Contents