Kelet-Magyarország, 2001. szeptember (61. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-29 / 228. szám

2001. szeptember 29., szombat Kdét# HÉTVÉGE 9. oldal HOGY MIK VANNAK! Egy csepp vér Nagy IstvAn Attila Az emberi tehet­ség legnagyobb természeti kin­csünk, ezen be­lül a géniuszok képviselik az emberiség leg­főbb értékét. Létrejöttüket so­káig emberi ésszel felfogha- tatlannak tartot­ták, a genetika újabb eredmé­nyei azonban hozzásegíthet­nek a korán és minden külső ráhatás nélkül jelentkező különleges költői talentum megértéséhez. Czeizel Endre orvos-genetikus 16 nagy magyar költő családfaelemzése alapján géni- uszságuk eredetét a szülőkben lappangó szo­katlan gének bennük történő összetalálkozá­sára vezeti vissza, amely Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila nagyságrendű költő­ket eredményezhet. A családfák orvosgene­tikai elemzése eddig fel nem, vagy alig is­mert titkokat is feltárt. E géniuszokat az átlagemberek nagy tömege életükben ne­hezen tudta elviselni, amit azután saját ön­pusztító életmódjuk csak tetézett. így több­ségük korán, óriási értékeket magával vi- ve hagyta itt a földi világot. A tehet­ségtalentum eredetének kérdése és ezen belül a költői géni- uszság ma­gyarázata a humángene­tika, a peda­gógia és a művészkép­zés érdekes témája, mi­vel jól kö­rülírható speciális szellemi tu­lajdonságról van szó.- A HUGO-program (Human Genom Organization) a világ természettudományá­nak eddigi legnagyobb vállalkozása. Megfej­tik az ember teljes génállományát, 2005 után az újszülött egy csepp véréből végzett DNS- elemzés képes lesz azonosítani azokat a sze­mélyeket, akiknek a költői adottságokért fe­lelős génjük szokatlan bázissorrendű és ezáltal a költői géniuszság várományosai le­hetnek. □ Fel van erre készülve a magyar pedagó­gia, művészképzés és társadalom?- A költői tehetségek felismerésének és kiválasztásának hagyományos módja a szü­lők rácsodálkozásától az iskolában ráter­mett pedagógusok munkáján át a kortárs szakértő csoportok tevékenységéig terjed. □ Ha elkészül a géntérkép, akkor tudni fogjuk a sorsunkat, azt, hogy milyen beteg­ségre vagyunk hajlamosak és miben halunk meg.- De azért fontos tudni, hogy ezután se tudjuk kicserélni a génjeinket, tehát nem le­hetünk olyanok, mint amilyenek esetleg szeretnénk. (Amerikában vannak ilyen jel­legű hirdetések is.) De megismerjük önma­gunkat, s képesek lehetünk befolyásolni a sorsunkat. □ Az anyáknak tökéletes gyerek kell. A ge­netikai térkép a választás lehetőségét kínálja.- Volt olyan vizsgálat, amelyik az iránt érdeklődött, hogy vállalják-e az anyák a gye­reket, ha előre tudják, mikor vagy miben hal meg. A válaszok jórészt elutasítóak vol­tak. Nem dönthetünk Isten helyett, minden embernek vannak hibái. A harmincezer gén között, amellyel az ember rendelkezik, min­den esetben vannak hibásak is, tehát ebben az értelemben nincsen tökéletesen egészsé­ges ember. A tudomány adta szenzációs eredménye­ket lehet szeretni vagy utálni, egyet nem le­het: tudomást nem venni róluk. A tudomá­nyos haladás megállíthatatlan, bármit is mondanak a meglévő gyakorlatot forradal­masító felfedezésekről - a „föld forog”. Az ember most már valóban képessé válik az élet sok területén a teremtésre, beteljesítve a madáchi jóslatot: „Az ember ezt, ha egy­kor ellesi, / Vegykonyhájában szintén meg­teszi.” De, ha a tudomány előre halad, ak­kor az embernek is fel kell nőni az új ered­ményekhez. A szerző felvételei Amerika New York után megváltozott Exkluzív beszélgetés Washingtonban Jeszenszky Géza nagykövettel a tragédiáról Marik SAndor Washington (KM) - Az Egye­sült Államok talán még min­dig nem ocsúdott fel a World Tiade Centert romba döntő, a Pentagont súlyosan megron­gáló merényletek után. Vajon miként látja az eseményeket Jeszenszky Géza, hazánk wa­shingtoni nagykövete? Kérdéseinkre közvetlenül Bush elnök első nagyobb, már értékelő televíziós beszédének meghallga­tása után válaszolt; dolgozószobá­jában beszélgettünk.- Amerika nem csak hatása alá került a terrorista merényletek­nek; Amerika megváltozott - mondta a bevezetőben. - Bush el­nök beszédét itt pártkülönbség nélkül rendkívül jól fogadták, sőt a médiának az a része is, amely a megválasztás utáni első időszakot nagyon kritikusan értékelte, elis­meréssel szólt. Imponáló nemzeti egység- Azt látjuk, hogy Amerika impo­náló nemzeti egységet mutat a ve­széllyel szemben, és tisztában van azzal, hogy ez egy hosszú távú küzdelem, és ha muszáj, áldozato­kat is vállal. Azért reméljük, első­sorban nem áldozatok árán, ha­nem szívós munkával látványos (és kevésbé látványos) intézkedé­sekkel Amerika válaszol arra a veszélyre, amelyekről talán tu­dott, de nem mérte fel kellően. □ Vajon mennyire lehet tartós a változás?- Nekem meggyőződésem, hogy amit most látunk Amerikában, nem egy múló közhangulat, ha­nem egy tartós tendencia. Ameri­ka egyrészt erősebb lett, de én azt is mondom, hogy jobb lett, böl- csebb lett. Fontos momentum, hogy miközben Amerika egy rivá­lis nélküli, gazdaságilag, katonai­lag is legerősebb szuperhatalom­má vált, a világ iránti érdeklődé­se jelentősen csökkent. Nos, most ez is megváltozott. A tragédiának Jeszenszky Géza A szerző felvétele az is következménye - bár jobb lett volna, ha nem így történik -, hogy Amerika számára fontosak lettek mások is. Mert nyilvánva­ló: egyedül, bármilyen erős, nem tudja ezt a küzdelmet megvívni. És ha eddig volt is olyan veszély, hogy Amerika másokra való te­kintet nélkül lép föl egy sor kér­désben, akkor ennek már vége. Egyértelműen letette a voksot, hogy más országokkal együttmű­ködve vívja meg a terrorizmus el­leni küzdelmet. Véleményem sze­rint mindez csökkenteni fogja azokat a felvetéseket, vitákat, amelyek például Európában az el­múlt hónapokban Amerikával szemben erősödni látszottak. Szövetségesként □ Ön több, mint három éve él, dol­gozik az Egyesült Államok főváro­sában. Miként változott a hazánk­ról kialakult kép Amerikában?- Amikor ide érkeztem, már vi­lágos volt, hogy Magyarország a NATO-ba meghívást nyer, tehát már nem azért kellett küzdenem, hogy az országot a NATO-ba bese­gítsük. Én azzal a céllal jöttem ide, hogy az amerikai tudatban megerősítsem Magyarországot, úgy, mint egy stabü, megbízható szövetségest. Az általánosan ked­vező benyomásokat szeretném erősíteni, szélesebb körben is­mertté tenni. Egyetemi oktató­ként már a nyolcvanas években tanítottam Magyarországon ame­rikai diákokat és Amerikában is oktattam Közép-Európáról. To­vább szeretném erősíteni a ma­gyarországi egyetemi kapcsolato­kat. Nálunk még sokan azt hiszik, hogy ide eljutni reménytelen, mert drága minden. Sokan úgy gondolják, csak akkor lehet el­menni külföldre, ha mindenre megvan a pénz. Ez nem így van, a mai világban mindenért küzdeni kell. Itt a diákok többsége dolgo­zik is, és ez a természetes. Az is fontos, hogy minél több amerikai fiatal menjen Magyarországra ta­nulni. A korábban ott tanuló diá­kok - sokan ma már komoly, be­folyásos helyeken vannak - na­gyon jó barátaink lettek, mert megőrizték jó emlékezetükben Magyarországot. A csend: stabilitás □ Mi lehet az oka annak, hogy az Egyesült Államokban aránylag keveset lehet hallani hazánkról?- Magyarország megítélése fo­lyamatosan javul, bár valóban tény, hogy hazánkról nem sokat olvasni-hallani az amerikai sajtó­ban. Ám a nyugat-európai stabil országokról sem, mert a világsaj­tó zömmel szenzációkról ír. Még a tiszai árvízről is kevés hir jelent meg, pedig nem bántam volna, ha a magyar helytállás több elisme­rést, több visszhangot kap. Az ár­víz azonban mindezek nélkül is megmozgatta mindazokat, akik érdeklődtek Magyarország iránt. Sokan gyűjtöttek adományokat, ajánlották fel segítségüket, mi itt a követségen is azonnal gyűjtést kezdeményeztünk és felhívtunk másokat is erre. Hobbi és meggyőződés □ Nagykövet úr korábban mi­niszterként, de főként képvise­lőként megkülönböztetett fi­gyelmet fordított Északkelet- Magyarországra. Mi vonzotta ehhez a területhez?- Szeretem ezt a vidéket. Régi hobbimnak hódolva pél­dául az idén is vízitúrán jár­tam barátaimmal a Felső-Ti- szán - főként a kárpátaljai szakaszon és az ukrán-román határnál - vadvízi evezésre al­kalmas gumicsónakkal. Igazi élmény volt. Elmondhatom, hogy itt, Washingtonban is tá­mogatom a magyarországi be­fektetéseket, köztük a kelet­magyarországiakat is. A Bu­dapestre a napokban érkezett új amerikai nagykövet asz- szonnyal is beszéltem erről. Ha más keretek között is, mint elődje, de ő is kiemelt fi­gyelmet fog fordítani a kelet­magyarországi tervekre, kez­deményezésekre. Úgy gondo­lom, hogy a feltételek javulá­sa, az autópálya építése oda­vonzza majd a befektetőket, és remélhetőleg Amerikából is komolyabb befektetéseket tu­dunk oda terelni. Ugyanakkor nem ez a végcél. Tűi kell te­kinteni a határokon, javítani az együttműködést. Azt is szorgalmazom, hogy maguk a befektetők is figyeljenek a szomszédos országok közeli te­rületeire. Szabad utat kell ad­ni a befektetőknek, a gazda­ságnak és csökkenteni azokat a fizikai akadályokat melyek a határátkelésnél vannak, de a legszigorúbb gátat szükséges emelni a bűnözők és a tör­vénytelen tevékenységek előtt - mondta végül a nagykövet. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Nehezebben háza Sipeki Péter illusztrációja Hajnal Béla* John Hajnal magyar származású angol demográfus az európai há­zasodási szokások történetét vizs­gálva 1965-ben két jól elkülöníthe­tő magatartási mintát fedezett fel. A Triesztet Szentpétervárral összekötő és róla elnevezett ún. Hajnal-vonaltól keletre elterülő országokra a fiatalkori házasság- kötés és a véglegesen nőtlenül, ü- letve hajadonként maradók ala­csony aránya volt jellemző, míg az ettől nyugatra fekvő országok­ban a viszonylag késői házasság- kötés az „agglegények” és a „vén­lányok” relatíve magas arányával párosult. Magyarország e vonal keleti peremén helyezkedik el, amit a fiatalkori családalapítás és az élete folyamán házasságra lé­pők magas aránya jellemzett. Házasságkötési lanyhulás A házassági mozgalomban a for­dulat a nyolcvanas évek elején következett be, e korszak házas­ságkötési lanyhulását az 1990-es években a hanyatló folyamat fel- gyorsulása követte. A házasság- kötések aránya a nyolcvanas években 30 százalékkal csökkent, ami a kilencvenes években 43 szá­zalékkal esett vissza. Lényegesen megváltozott a há­zasságra lépők korösszetétele. Egyre kevesebb közöttük a tiné­dzser, tíz évvel ezelőtt a meny­asszonyok 28 százaléka még a ti­zenévesek közé tartozott a boldo­(*A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója.) gító igen kimondásakor, most arányuk 10 százalék alatt van. Mi­nél fiatalabb az életkor, annál je­lentősebb a visszaesés mértéke. Európában legfiatalabbak a menyasszonyok Görögországban, átlagosan alig haladják meg a 20- 21 évet, legidősebbek Svédország­ban, ahol ekkorra mintegy 27-28 év van már mögöttük, a vőlegé­nyeké pedig megközelíti a 30 évet. Magyarországon a kilencvenes években csaknem 3 évvel emelke­dett a menyasszonyok és a vőlegé­nyek házasságkötéskori átlagos életkora, a nőké 21,5-ről 24,2 évre, a férfiaké 24,2-ről 26,8 évre nőtt. Változatlanul jellemző, hogy az elvált férfiak „kapósabbak”, mint hasonló családi állapotú nőtár­saik, de a 25 év alatti elvált nők nemcsak idősebb korú nőtársaik­nál, hanem a hasonló korú és csa­ládi állapotú férfiaknál is „kelen­dőbbek”. Érdekes, hogy a házas­sági kor kitolódásával ma a 30 éves hajadonok ugyanolyan arányban kötnek házasságot, mint a 20 évesek, ami korábban soha nem fordult elő. Az 1990-es évek közepétől először figyelhető meg az a jelenség, hogy a hajado- noknál a 25-29 éves korcsoport­ban leggyakoribb a házasságkö­tés. Ha azzal a demográfiában gyakran alkalmazott feltételezés­sel élünk, hogy a jelenlegi helyzet egy nemzedéknyi időszakban sem változna, ez azt jelentené Kama­rás Ferenc (Demográfia. 2001. 1-2. szám) számításai szerint, hogy a jelenlegi 15 éves hajadonok keve­sebb, mint fele kötne házasságot 50 éves koráig, vagy más szóval több, mint fele törvényes férj nél­Életünk egyik legszebb napja kül élné le életét. A házasság presztízsének csökkenése mellett valószínűleg az egyéni életutak, és az ezt alakító társadalmi kör­nyezet változott olyan irányba, ami egyre későbbi életkorra tolja ki a családalapítást. Melyik tartósabb Természetesen a házasságkötések jelentős visszaesése nem jelenti azt, hogy a párkapcsolatok terem­tése is ilyen mértékben ritkulna. Minden adat és tapasztalat arra utal, hogy az utóbbi időben jelen­tősen nőtt a házasságon kívül lé­tesített párkapcsolatok száma. A házasságon kívül született gyer­mekek számának növekedése is az élettársi kapcsolatok terjedésé­re utal. A régi szóhasználat sze­rinti „nem törvényes” gyermekek aránya gyors növekedés után az évtized végére hazánkban 28 szá­zalékot ért el, ami Európában kö­zepes szintnek felel meg. Szeren­csére még messze van a Skandi­náviában szokásos 45-50 százalék­tól. (Izlandon viszont az a deviáns újszülött, aki házasságból szüle­tik, mivel ott a házasságon kívül születettek aránya megközelíti a kétharmadot). A törvényes kapcsolaton kívül született gyerekeknek csak egy része (mintegy 60 százaléka) fo- gamzik élettársi kapcsolatból, mintegy 40 százaléka viszont tar­tós partnerkapcsolat nélkül élő anyától származik. Közismert, hogy az élettársi kapcsolatok sérülékenyebbek, ke­vésbé stabilak, mint a házassá­gok. A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint - és ez igen meglepő eredmény! - az együtt­élést követő házasságok gyakrab­ban bomlanak fel, mint azok, ahol a házasságkötést nem előzte meg próbaházasság.

Next

/
Thumbnails
Contents