Kelet-Magyarország, 2001. szeptember (61. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-20 / 220. szám

2001. szeptember 20., csütörtök 3. oldal Kdét« HÁTTÉR NÉZŐPONT Telt ház félúton KovAcs Bertalan /K MÁV Rt. kiváló kommunikációs munkája révén ma már az átlagpolgár is szinte nap­ról napra nyomon tudja követni a giganti­kus méretű vasúttársaságnak a korszerűsí­tésre, az uniós normák és nívók elérésére irányuló erőfeszítéseit. Az előrelépést nem is igen vitatja senki, ámbár az igazi elismerés az lenne, ha egyre többen - utasok és fuva­roztatók egyaránt - élnének a síneken való közlekedés, illetve áruszállítás lehetőségé­vel. Megesik azonban az is, amikor éppen a sok utas okoz problémát. A kisvárdai térség egyéni országgyűlési képviselője (részint, mert korábban nemcsak vonaton, hanem Záhony polgármesteri székében is ült) ma is jó, mondhatni napi nexusban van a mávos vezérkarral. Az is igaz persze, nagyon sok­szor a vonatozás negatív vonatkozásaira hívja fel a figyelmet. Nemrégiben történt, hogy a Záhony-Nyír- egyháza közötti vasárnapi mentesítő sze­mélyvonatra már Ajakon kitették a Megtelt! táblát, így aztán a további nyolc település­ről utazni szándékozók csak a zsufivonat to- varobogását figyelhették árgus szemekkel. De legalább megszámolhatták, hogy az csúcs lokalizálására négy(!) vagonból állt a szerelvénynek (mentesítőnek pedig vég­képp) csak nagy jóindulattal nevezhető ko­csisor. A hoppon és otthon maradóknak so­vány vigaszt jelentett, hogy a késés miatt Nyíregyházára eljutok sem ülhettek fel az InterCity-re. A mávosok becsületére legyen mondva, a honatyai levélre hamar intézked­tek. Mas . Azt nem tudni, hogy az amúgy is mostoha sorsú vasúti mellékágakon utazók közül hányán ülnének a ma még nemigen létező I. osztályú kocsikba, s fizetnének né­mi felárat a nem oly nagy luxusért, ám az tény: néhanapján a Lajtán túlról érkezett szakértők, üzlet-, vagy csupán jobbhoz szo­kott egyszerű emberek is felszállnak a ki­sebb városok felé tartó vagonokba. Jobbára - más lehetőség nem lévén - a meglehetősen lepusztult II. osztályúak vala­melyikébe. !ÉK □ Lehet jelentkezni Még szeptember 21-ig lehet jelentkezni a nyíregyházi Evangé­likus Kossuth Lajos Gimnázium előkészítő kurzusára. Azokat a végzős általános iskolá­sokat várják, akik középiskolai tanulmányai­kat az intézményben szeretnék folytatni és erre időben fel is készülnének - magyarból, történelemből, matematikából. □ Tárlat a Széchenyiben Huszár István festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás szep­tember 21-én 11.30-kor a nyíregyházi Szé­chenyi István Közgazdasági Szakközépiskola aulájában. A rendezvény rangos eseménye annak a programsorozatnak, mely az iskola névadójának születésnapja alkalmából lesz. E Se helyreállítás, se újjáépítés? Több mint ezeregyszázan laknak még mindig sátrakban, melléképületekben Szeptember 18., Gulács, Fekete Bálintné és ideiglenes lakhelye a szerző felvétele Györke László Jánd, Gulács, Hetefejércse, Vámosatya (KM) - Mondhat­nánk: az árvízi újjáépítés a célegyenesbe érkezett. Már ami a dátumot illeti, hiszen szeptember 30-a már való­ban itt van a kertek alatt. Hanem ami az újjáépítés mene­tét illetni, nem sok derűlátásra van okunk. Az újjáépítendő há­zak száma 700-nál is több, a ha­táridőig elvileg az első körben megkezdetteket, azaz 432-t kelle­ne átadni. Keddig elkészült 94. A hűvös idő ellenére még mintegy 1100-an laknak sátrakban, mel­léképületekben, sufnikban. Még az ígéret is szerint is csak 650- en költözhetnek be a hónap vé­géig új lakásaikba. Elhelyezési gondok A többiek elhelyezéséről gondos­kodni kell. Istenes Sándor ezre­des, megyei katasztrófavédelmi igazgató elmondta, hogy az elő­készületeket megkezdték, a pol­gármesterekkel közösen keresik a megoldást, melyek közt az lát­szik legkézenfekvőbbnek, hogy rokonok, ismerősök fogadják be a fedél nélkül maradt családokat az átadott, új házakban, míg az övék elkészül. A befogadó csalá­dokat természetesen megilleti a havi tízezer forint.- Jó ha öt-hat olyan családi ház lesz a településen - mondja Szász József, Vámosatya polgár- mestere -, ahová elvüeg befogad­hatnak fedél nélkül maradotta­kat. Ez egyrészt kevés, másrészt pedig az önkormányzat senkit sem kényszeríthet a befogadásra. A településen 51 megkezdett új ház közül még egyet sem adtak át, a nyolcvan helyreállítandó kö­zül is csak 32-t. Öt család pedig nemcsak a fűtési szezonig nem költözhet, hanem az idén egyálta­lán. Az ő szerződésük ugyanis szeptember 17-én köttetett. Másodszor pakoltak ki Csatári Bélánéék helyzete sem éppen irigylésre méltó, hiszen előbb az albérletből kellett kipa­kolniuk. A nagymamához, a 82 éves Bán Imrénéhez költöztek. Aztán már végképp csak a sátor maradt, mert a nagyi házának helyreállítását is megkezdték. Bár a falakon óriási repedések tátonganak, a statikus vélemé­nye szerint az épület felújítható. Most még a hátsó szobában lak­nak, de onnan is ki kell menni a 8 és a másfél éves gyermekkel.- Nem tudom a faluban ki tud­na befogadni - mondja Csatériné -, ha pedig más községben he­lyeznek el, hogy fog a gyerek is­kolába járni. Horváthné Balázsi Mária problémája más jellegű Hetefe- jércsén, bár az ő házuk is csak az alapozásnál tart (itt sem ad­tak még át új házat).- Igaz, csak egyszobás volt a régi házunk - mondja -, de most még annál is kisebbet, csak 38 négyzetmétereset építenek. Pe­dig négyen vagyunk. A lakástá­mogatást, a szocpolt még nem vettük igénybe a két gyerekre, most szerettük volna, de az OTP- ben azt mondták, nem lehet. Köl­csönt szerettünk volna felvenni, hogy megpótoljuk, és nagyobbat építtessünk, de a 15 éves jelzálog miatt ezt sem lehet. Tessék mon­dani, akkor mit lehet, hová for­duljunk? A heteieket amúgy úgy kezelik, mintha itt nem lett vol­na árvíz, pedig úgy tudom, itt le­bontottak vagy negyven házat. Szeptember 18-áig Jándon sem adtak még át egyetlen újjáépített házat sem, 20-ára ígérnek 15-20- at. A Petőfi utca merő sártenger. Annak is a végén egy saját ma­guk összeeszkábálta sufniban laknak Danó Zoltánék. Négy gyermekkel, összesen hatan. A sufni mellett fóliával letakarva a bútor. A ház még áll, jól látszik a vízszint, mely legalább 10-15 centivel a küszöb fölött tetőzött márciusban.- Július közepe óta lakunk itt - mondja Danóné. - A házat sta­tikus még nem látta. Jövő hétre ígérik. Nem tudjuk, bontják-e, nem-e. Egyesek szerint ez nem is árvizes. Érdekes, körül rajtunk mindenkié az, csak a miénk nem? A 22-es csapdája Gulácson 144 új ház építését kezdték meg, 16-ot adtak át. A vásárlást 41-en választották, negyvenen pedig kártalanítást kértek. A községben jelenleg 385 embernek nincs fedél a feje fö­lött. Ideiglenes, erre a célra épí­tett sufnikban negyvenen lak­nak, sokan a melléképületeket választották. De van, akinek csak a sátor jutott. Ilyen Lakatos József is a Szabadság utcán:- Én sátorban, nyolcvannegye­dik éves anyósom pedig egy fű- tetlen fészerben lakik. A házun­kon ötödik hete folyik a hely­reállítás, de még három hét kell neki. Nagy szükség lenne itt az embereknek biztató szóra, kézzel fogható támogatásra, mert a la­kosság hangulata rendkívül el­keseredett. Türelmetlenek az in­góságpótlással kapcsolatban is, mert akinek már felújították a lakását, vagy az újba beköltöz­hetne, szeretné végre berendez­ni. Jó lett volna néhány alvállal­kozót megfürdetni a március ár­vízben, hogy átérezzék a helyze­tünket. Mert az a legnagyobb baj, hogy sok volt a rossz minő­ségű munka, melyet a fővállalko­zó át sem vett. De ki issza meg mindennek a levét? A legrosszabbul azok jártak - Gulácson 8-ról, Tarpán 23-ról tu­dunk konkrétan - akik önhibáju­kon kívül estek a 22-es csapdájá­ba. Magyarán: miután a kivitele­ző a helyreállítás megkezdésekor látta, a ház állaga miatt a hely­reállítás többe kerülne, mint az újjáépítés, statikus vizsgálatát javasolta. A statikus szakvéleménye a kivitelezőt igazolta. Igen ám, de a megyei felülvizsgálati bizott­ság felülbírálta a statikus szak- véleményét, mondván: fel lehet azt újítani. A kivitelező pedig a helyreállításra az adott körülmé­nyek között nem vállal garan­ciát, tehát levonul. De nem is bontják. Ennek is Faggyasék, Nagyék isszák meg a levét Gulá­cson. Meg még ki tudja hány sorstársuk... MEGKÉRDEZTÜK: SZERETI-E AZ ALMÁT? I gen, szeretem, bár a legjobban az epret kedvelem. Sátoraljaújhe­lyi vagyok, de itt jártam főiskolára, és most már Nyíregyházán is lakom. Az almával hasonló érté­kesítési problémák van­nak, mint a szőlővel. A szüleim otthon korábban nagy területen termeltek szőlőt, s egyre nehezeb­ben boldogulnak vele. Az almafajtákat sajnos nem ismerem, de a zöld színűt kedvelem a leg­jobban. Hutás Anikó KÖZGAZDÁSZ A szüleimnek egy hektárnyi almásuk van, s bizony most az okoz dilemmát, hogy ét­kezésiként, avagy léal­maként értékesítsük. Az idei termés kevéske is, meg a jég alaposan el­kapta, így aligha maradt más választásunk, mint az utóbbi lehetőség. A most beígért termőalapú támogatási forma segíte­ne, ezzel talán ki tud­nánk jönni nullára. Az almát egyébként szere­tem. Schmidt Tamás KÖZGAZDÁSZ T ermészetesen, szere­tem az almát, külö­nösen a jonatán fajtát kedvelem. Az jól eláll, no meg az ize miatt. Nekem attól nincs finomabb gyümölcs. Édesanyám például a red delicia- nus-t és a goldent szere­ti. Az almát nagyobb mennyiségben szoktuk megvenni, s abból készí­tek befőttet, amit aztán téli estéken, és az ebéd­hez szívesen kanalazga- tunk. De a friss gyü­mölcs a legjobb! Nagy Lászlóké VÁLLALKOZÓ gy tapasztalom, hogy a fiatalabb ge­neráció már inkább a dé­ligyümölcsöt részesíti előnyben, én szívesebben fogyasztok almát, meg egyéb kerti gyümölcsöt. Állandó termelőtől vásá­rolok nagyobb mennyisé­get, mert annak az almá­nak szeretem az ízét, szí­nét, s tudom, hogy az ál­tala használt permetszer se nagyon veszélyes a szervezetre. Az a pár lá­da kitart nekünk tava­szig. Nyeste József ROKKANTNYUGDÍJAS A hogy beszélünk ró­la, az ember szájá­ban a nyál már is össze­fut! Szeretem, persze, hogy szeretem az almát, a körtét, a szőlőt. A szil­vát már kevésbé, süte­ményben viszont kimon­dottan kedvelem. A csa­lád az almást is nagyon szereti, a nyíregyházi Al­manapokon ismerkedtem meg például az újfehér­tói almáslepénnyel. Sze­mély szerint a friss gyü­mölcsöt részesítem előnyben. Hronyecz Tímea ELADÓ

Next

/
Thumbnails
Contents