Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-25 / 198. szám
2001. augusztus 25., szombat KftetW HÁTTÉR 3. oldal Tanító mestereink Angyal Sándor Mos, hogy közeleg az új tanév kezdete, az ember a szokottnál is jobban odafigyel minden információra, ami az iskolával kapcsolatos. így történt ez velem is a hét elején, amikor a reggeli szokásos rádióműsorban a bemondónő azzal vezette föl a következő énekszámot, hogy dalolni mindig jó, bár a rendszerváltás előtt kötelező volt énekkari tagnak lenni az iskolában... Nem tudom, melyik város, melyik iskolájáról beszélt, mert momentán ahová én jártam, ott nem volt kötelező énekkari tagnak lenni, pedig ez jóval, de jóval a rendszerváltás előtt volt. Sőt! Ha jól emlékszem, a szépemlékű Danes Lajos énektanárom igen szigorú válogatást tartott s bizony nem volt könnyű bekerülni az ő kórusába. Aztán - ez is a rendszerváltás előtt volt - az azóta Kos- suth-díjjal kitüntetett Szabó Dénes sem adta alább a maximumnál, tökéletes hallásra és tökéletes hangzásra törekedett, törekszik. Engem rendkívül zavar, hogy mostanában divat leszólni a korábbi oktatási rendszert, az egykori tanítási színvonalat. (Hagyjuk most a sértő jelzőket.) Nekem ilyenkor mindig a volt tanáraim jutnak az eszembe. Talán a sors különös gondoskodása, hogy nekem például olyan tanítók, tanárok jutottak falun, akik a szó igazi értelmében alkotók voltak, felkészültségük pedig csodálatra méltók. A már említett Kodály-tanítvány énektanáron kívül felemlíthetem Király Zoltán festőművészt, aki később főiskolai tanszékvezető lett; a Berzsenyi-kutató Merényi Oszkárt, a közgazdász generációkat nevelő Gáspár Miklóst, vagy az utolsó polihisztorok egyikét, Almási Lászlót. És hányán vannak még, akik említésre méltóak lennének s akiket sért mindenféle visszamutogatás. A mai gondolkodók tőlük kapták, szerezték az alapozó tudást, nélkülük nem váltak volna matematikussá, biológussá, mérnökké, művésszé. A rendszerváltás előtt sem engedett fals hangot az énekkarban a politika kedvéért az énektanár és Phytagoras tételét sem pártalapon tanították. Ezért fáj minden rossz Ízű és igaztalan vádaskodás, mely nem csak a ma alkotóit, de az őket tudással ellátó nevelőket, oktatókat is sérti. Kezdődjék hát az új tanév új, de sározástól mentes, tiszta lappal. Magyar Atlasz Ferter János rajza HÍREK □ Gyümölcskarnevál A Nyírségi Ősz felvonulása augusztus 26-án 10 órakor indul Nyíregyházán a Dohány utcai parkolóból, majd a Kossuth u. - Vay Ádám körút - Dózsa György u. útvonalon éri el a Kossuth teret. Az útvonalat a menet idejére lezárják. □ Útlezárás Kisvárdán A vasúti fővonal és a Margaréta utca szintbeli kereszteződését útkorszerűsítés miatt teljes egészében lezárják augusztus 30. 7 órától szeptember 3. 19 óráig. A közúti forgalmat ez időre elterelik. Sohasem késő újra elkezdeni Eleinte döcögött a szekér, de ma már megélhetést nyújt a családnak a vállalkozás Ragó István és felesége szívesen megismerteti az érdeklődőket a szakma rejtelmeivel CSERVENYÁK KATALIN Ha az ember negyven, ötven év fölött válik munkanélkülivé, hajlamos apátiába esni. Hogy ő most már mit kezdjen magával. Mert rá úgysincs szükség. És aztán ebbe a kényelmes megoldásba las- san-lassan bele is nyugszik... Pedig pontosan ez a korosztály az, amelyiknek szaktudására, tapasztalatára, higgadtságára igenis szükség van a munka világában. Csak úgy tűnik, néhány évnek el kell még telnie, hogy ez mindenki számára természetes legyen. És persze a középkorosztálynak sem szabad belenyugodnia abba, ami megváltoztatható. Akarni kell | > A baktalórántházi Ragó István - * aki 47 évesen kényszerült válta- £ ni - azt mondja, ha most kerülne < olyan helyzetbe, ismét tudna új szakmára átnyergelni. Csak akarat kell - ez a legfontosabb, a többi már jön magától. Mint oly sokan, ő is a rendszerváltás hajnalán veszítette el munkahelyét. Középfokú mező- gazdasági végzettségével szakmájában nem tudott elhelyezkedni, beállt hát vasutasnak. De nemsokára ott is leépítés volt... Ekkor figyelt fel lapunkban egy kosárfonó tanfolyami hirdetésre. A nyolc hónapos kurzust hét évvel ezelőtt azzal a határozott szándékkal végezte el, hogy az itt szerzett ismereteket kamatoztatni fogja. Kézügyessége mindig volt, a kosárfonás pedig kifejezetten érdekelte. Nevetve meséli: tízéves lehetett, amikor szétszedte a nagymamája vadonatúj vesszőkosarát, mert érdekelte, hogyan tették rá a fülét. A tanfolyamot 22-en kezdték, emlékezik vissza, de vizsgát már csak 11-en tettek, a többiek korábban lemorzsolódtak. Tudomása szerint egyedül ő gyakorolja a szakmát közülük. Egy évig csak úgy, a maga kedvére készítette kosarait - ez volt a gyakorlás időszaka -, aztán feleségével, Erzsikével úgy döntöttek, vállalkozássá fejlesztik. Az első évben alig-alig döcögött a szekér, de aztán szép lassan elkezdett gyarapodni a vállalkozás. Ma már biztosítja a család megélhetését. Az utóbbi időben sok gondja akadt az alapanyag-ellátással. Úgy döntött, ebben is a saját lábára áll: két hektár amerikai fűzet telepített - ez a legjobb a kosárfonáshoz, bútorkészítéshez -, így már e téren sem lesz másokra utalva. Pista bácsi minden alkalmat megragad, hogy ezt a szép népi mesterséget népszerűsítse. Segít a család Legnagyobb bánatára nincs utánpótlás. Vásárokra, bemutatókra jár, ahová természetesen felesége is mindig elkíséri. A háttérben szorgalmasan áztatja a vesszőket, mig férje az asztaluknál megálló érdeklődőknek lelkesen magyarázza el, mutatja be a kosárfonás alapjait. A bak- tai szakmunkásképzőben már tanfolyamot is vezetett a diákoknak. Talán majd hasznát veszik az itt szerzett ismereteknek. A vesszők hántolásába besegít a házaspár két fia és az egyik menye. Négy unokájuk közül Norbi második osztályos korában már ügyesen elkészített egy kis kosarat. Nagyszülei kivitték a vásárra, eladni. Hazatérve boldogan újságolták neki: az ő kosarát választották ki elsőként. A kisfiú nagyon büszke volt élete első keresetére. Ragóék minden vásárra magukkal viszik az albumot is, amelyben a maga fonta bútorokról, dísztárgyakról készült felvételek lapulnak. Leghűségesebb kuncsaftjai az óvodások - nekik bábszínháznak paravánt készít, házikót, egymás fodrászolására alkalmas fésülködőasztalt, persze tükörrel és székecskével. Mindent maga tervez, s persze rengeteg ötletet ad a felesége. Bármi készülhet vesszőből, mondják - asztal, szék, polc, ruháskosár, előszobafal, szekrénykék -, csak ügyes kezek és fantázia kell hozzá. Igényük volna az embereknek, szeretik a szépet, csak a pénzük kevés - mondja Ragó Istvánné. És jólesik hallani, hogy az igényt ő nem a pénzzel hozza összefüggésbe. Hisz annyiszor halljuk, olvassuk: „igényesnek eladó”, „igényes vevő”, ami magyarul azt jelenti: nálunk csak annak lehet igénye, akinek teli a bukszája is. Gyerekeket tanít Erzsiké szeretettel mesél az iskolásokról, akik szinte mindennapos vendégek a baktai háznál. Gyakorta ők tartják nekik a technika órát. Az ám az igazi élmény a gyerekeknek! A végén sokszor úgy kell hazarimánkod- ni némelyiküket. Persze, ki ne élvezné, hogy maga is megpróbálkozhat egy-egy kosárka, apró dísztárgy elkészítésével, amit aztán haza is vihet! Ahogy a kezébe veszi a munkadarabot egy gyermek, kézügyességét Pista bácsi gyakorlott szeme már megállapítja. Nyíregyházán például van egy kislány, aki minden kiállítás alkalmával leül az asztalukhoz, hogy megfonjon egy kosárkát. Se a nevét, se a korát nem tudják, de már hiányzik nekik, ha nem jön. Ha kell, héberre is fordítanak Záhony (N. L.) - Záhonyban a vasútállomás közvetlen közelében átadták az új logisztikai központot. A szép, modern fehér épületbe már beköltözött négy cég, illetve intézmény. Elsők közt költözött ide (a piac melletti irodaházból) az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Részvénytársaság Záhonyi Irodája. A vasútnak, a cégeknek, intézményeknek és a lakosságnak sok-sok nyelvre fordítanak az iroda munkatársai és külső munkatársai. Számos esetben a turistáknak is segítenek. Leggyakrabban az angol, az orosz és az ukrán nyelvtudásra van szükség. Ám számos esetben örmény, vagy héber fordítást kérnek. Sokrétű tevékenységi körébe tartozik az irodának a rendőrségi, bírósági iratok fordítása, hitelesítése. A vámhivatallal és az önkormányzatokkal is munkakapcsolatban vannak. Sok-sok konferencián, ünnepségen tolmácsolnak az iroda munkatársai. Botanikai ritkaság Kivirított Viktória királynő agávéja. Dr Karasz György kaktuszgyújtő udvarán virító Mexikóban honos fél évszázados növény a mintegy 280 fajta agávé közül az egyik legimpozánsabb, mely csíkozott leveleivel levél-rózsát képez. Az idén négy és fél méter hosszú száron ezernyi citromsárga liliomszerú virágot hozott. Műkedvelő botanikus tulajdonosa nem tud róla, hogy hazánkban Agave Victoriae reginae virított volna valaha, ezért osztotta meg örömét a lap olvasóival. Képünkön Mezei Fruzsina és a ritka virág ÉLETKÉPEK Szenvedélyek Törő István Sajtos Bemát két dolgot szeretett világéletében: a sajtot, meg a madarakat. Mindkettőt magától kedvelte meg. A sajtot gyerekként utálta, mert belegyömöszölték. Bakakorában, amikor a Hóvirág sajtot elé tették, a korábbi ro- konszenv végképp elszállt. Majd amikor az ő gyerekeit kezdte el sajttal etetni, ő is megkedvelte. Most, amikor már kiválónak tűnik, alig tudja megvenni, legfeljebb egy kis darabkát. A madarakkal is így van. Eleinte mindegyiket kedvelte. Repülő lények, Isten teremtményei, oda is eljutnak, ahová ő már hiába mereszti a szemét. Odúkat készített nekik, etetőt. Majd osztályozni kezdte őket, különbséget tenni közöttük: hasznos, vagy haszontalan. A verebet kezdettől fogva leírta. Kotnyeleskedő, szétcincálja a borsócsövet, kiszedi a napraforgót. A haszontalan, szapora kolóniának legszívesebben antibébi tablettát adna. Aztán mégis leesett az álla, mert védetté nyilvánították. Megszerette a feketerigókat, óvta a fészket, fiókáikat a lesben álló kandúrtól. Még azért sem haragudott hogy megtizedelték a cseresznyét, az érő piros almát. Ám, amikor a szőlőnek estek neki, elszállt a nagy szeretet: ezek is vámszedők. Sajtos Bernát rájött, hogy az ilyenfajta osztályozásnak nincs értelme. Öt deka sajton nincs mit osztályozni, s az úrias megjelenésű szép madár mégiscsak madár. Mert a madarak is az ő javaira pályáznak, legyen az bár napraforgó, szőlő, vagy bármi. Most leginkább a Mátyás madarat, meg a papagájokat kedveli, a betanítottakat, melyek kimondják azt, amit ő szeretne. Akkor is, amikor kényes helyzetben vannak, netán a macska szorongatja. Neveti, mert ott a ketrec, a kalitka, mely megvédi, néha hermetikusan elzárja. Sajtos Bemát most csak legyint: hadd dőzsöljön a madárhad. Majd télen, tavasz felé, amikor kevesebb a javadalom, úgyis őhozzá mennek, az ő kegyeit keresik, szenvedéllyel, megígérve, hogy ezután más lesz.
