Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-18 / 193. szám

2001. augusztus 18., szombat HATTER 3. oldal Nagy István Attila Remény és erő Bizonyára sokan éreztek csalódottságot, amikor nem valósult meg Magyarország Eu­rópai Unióhoz való csatlakozása 2000-ben. Pedig milyen szép és jelképes erejű tett lett volna! István királyunk ezer esztendővel ezelőtt már megtette ugyanezt. A történetírók munkáiban és a regények lapjain azóta sokszor megjelentek azok a pillanatok, amikor István töprengésbe me- rülten eldöntötte, hogy akár erőszakot is felhasználva, de elindulnak a magyarok Eu­rópába. Mert nincs más lehetősége ennek a népnek, mint felzárkózni a haladást képvise­lő nemzetek mellé. Az idő a király bölcsessé­gét igazolta. Az ezer esztendő során sokan és sokszor idézték az istváni tettet, negatív és pozitív előjellel egyaránt. Mindenesetre tény, hogy kialakult a nemzetállam, amely önálló, ga­rantált határokkal, saját közigazgatással, tör­vénykezéssel, jogokkal és kötelezettségekkel vette körül a területén élőket. A magyar történelem a huszadik századig minden vereség és bukás ellenére felmutat­ta a naggyá levés lehetőségét, a fájdalom és a gyász legyűrése után volt erő a felemelkedésre, mert ott volt a háttérben ál­lamalapítónk életműve. Ha neki sikerült, nem kerítheti hatalmába a magyarságot a reménytelenség. Pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy a tragikus mozzanatokat vegyük észre, a bánat gordonka szólamait hallgat­juk inkább. Európa népei a sikeres nemze­teket fogadják szívesen. Azokat, akik hisz­nek munkájuk, fáradozásuk eredményessé­gében. Akik bíznak a jövőjükben. Nincs élet Európán kívül. A élet a magyar ember gondolkodásá­ban egyet jelent a kenyérrel. Nem véletlen, hogy az államalapítás ünnepe egybeesik az új kenyérével. Ahol van kenyér, ott már nem hal éhen a család. A kenyérhez való kötődés ismeretlen a nyugati demokráciák­ban, hiszen ott a mezőgazdaságban a né­pességnek csupán töredéke keresi a kenye­rét. Nálunk ez az arány még több mint húsz százalék. Érthető tehát, ha erősebb a kötődés a földhöz. Ezt a néphagyomány, az irodalmi alkotások, a játékfilmek is erősítik. Remélhetőleg nem tűnik el ez az érzelmi kötődés azután sem, ha az Unióban új vi­szonyok között éljük az életünket. Mert ak­kor sincs élet, ha egy nép nem emlékszik önmagára, s felcseréli a múltját valami ide­genre. Ferter János rajza HÍREK □ Tájtermék Újfehértó arccal Európa felé címmel tájtermék-kiállítás nyílik augusztus 20-án az újfehértói Könyvtárkertben. □ Party Augusztus 19-én Szent István-napi Tisza-parti partyt rendeznek a Szabolcs-Föld- váron. Az egész napos ünnepségen köszön­tik királyunkat és ezeréves történelmünket. □ Piaci nyitva tartás Hétfőn a Piaccsar­nok, a külső zöldség-gyümölcs piac, vala­mint a vásártér is zárva tart. A többi napon a megszokott rend szerint tartanak nyitva. A keleti felzárkóztatás stációi Orbán Viktor miniszterelnök exkluzív interjúja az Inform Média-lapcsoport olvasói számára Balázs Attila felvételei Nyíregyháza (KM) - A kor­mány kedden Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, a tava­szi tiszai árvíz által sújtott területen, Csarodán tartott kihelyezett ülést, amelyen az újjáépítésről tárgyalt és tízmiliiárd forinttal mege­melte a helyreállításra, új­jáépítésre szánt összeget. A kormányülést követően Orbán Viktor miniszterelnök exkluzív interjút adott az Inform Média­lapcsoport számára, amelyet a Kelet-Magyarország két vezető munkatársa, Angyal Sándor fő- szerkesztő és Marik Sándor szer­kesztő-rovatvezető képviselt. □ A millennium történéseiben hol helyezi el miniszterelnök úr a Bereget ért tragédiát? Millenniumi alkotások- A millennium alkalmából sok szép alkotás született Magyaror­szágon. Szobrok, egész városré­szek kezdtek épülni, készül az új Nemzeti Színház is. De a legem­beribb és talán legszívbemarko- lóbb alkotása a millenniumnak Bereg újjáépítése. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy az em­berek békés-nyugodt polgári élet közepette ünnepük meg a mil­lenniumot. Az ünnepi esztendő nagy csapással köszöntött a be­regiekre. A közös kilábalás a bajból, a reménytelenségnek bi­zalommá és reménnyé fordítása, a millennium mércéjével mérve is valóban méltó tett. Ezért örü­lök annak, hogy ma - miközben ezer probléma van napirenden, mert az élet mindig tartogat gon­dokat - az emberek többsége bi­zakodik. Mindazok, akiknek a házába eUátogathattam, a pol­gármesterek, akikkel szót vált­hattam, a miniszterek, akik kör­bejárták az összes katasztrófa sújtott települést, mind arról számoltak be: ez a térség élni akar és hálás szívvel köszöni azt a segítséget, amit az ország többi polgára nyújtott számára az új­rakezdéshez. Minden baj, nehéz­ség, hátralévő munka ellenére is szinte az „utcák levegőjében” ta­pintható, érzékelhető ez az össze­fogás, amit az itteni emberek na­gyon méltányolnak. Remélem, hogy az a megrázkódtatás, ami az itt élőket érte, az elvesztettnél jobb, szebb lakásokban, kénye­lemben és biztonságban már csak rossz emlék marad. □ Mit tart miniszterelnök úr a legfontosabbnak az észak-kelet- magyarországi hátrányos terület felzárkóztatásában? Megragadni a lehetőséget- A beregi példa is mutatja: min­dig kettőn áll a vásár. Először is szerencse keU, a csülagok kedve­ző állása, gondviselés vagy gon­doskodás - attól függően, hogy ki mit tart szükségesnek ahhoz, hogy egy olyan elmaradott tér­ség, mint a beregi, lehetőséget kapjon. A csiüagok szerencsés állása egyébként tágabb értelem­ben jelenthet egy olyan kor­mányzati politikát is, amely a helyreállításon túl egy régiófej­lesztési koncepciót is megpróbál kidolgozni. A másik fél, akin a siker múlik, maga az ember. Szükséges, hogy a segítségre szo­ruló embereknek is legyen fan­táziájuk, váüalkozó képességük, dolgozni akarásuk, munkaked­vük, hogy a kínálkozó lehetősé­get meg is tudják ragadni. A le­szakadó térségeknek ugyanis ál­talában két alternatívájuk van. Az egyik arról ismerszik meg, hogy soha, semmilyen lehetősé­get nem kapott az élettől. A má­sik pedig arról, hogy rendszere­sen kapott lehetőséget, de miu­tán nem eléggé odaadó a munka iránt, nem eléggé érzi fontosnak, hogy megragadja a pillanat kí­nálta lehetőséget, újra és újra visszahuUik a korábbi állapotá­ba; hiába érkeznek tehát kintről kedvező lehetőségek, nem tud to­vábblépni. Kívánom, hogy ez egy Interjú közben olyan térség legyen, amely meg­ragadja a kínálkozó lehetőséget.- Visszatérve Beregre: nem­csak arról van szó, hogy szebb házak épülnek, nagyobbak és komfortosabbak, mint a koráb­biak voltak. Nemcsak arról, hogy számos szociális intéz­ményt, iskolákat, öregek ottho­nát építünk újjá. Éppen most döntöttünk egyházi épületek felújításáról is, továbbá külön 200 millió forintos keretet nyitot­tunk meg a Széchenyi Terven belül a beregi kisváUalkozások- nak, amelyek néhány millió fo­rintos vissza nem térítendő tá­mogatáshoz juthatnak. Ezeket a lehetőségeket kell tehát jól ka­matoztatniuk a helyi erőknek. □ Jó megközelítési lehetőség is kell, autópálya, autóút, amely közismerten egész térségek fellen­dülését hozhatja, amiből Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye is még csak tervszinten részesül. Miként látja térségünk esélyeit, különösen most, hogy a mezőkö­vesdi kormányülésen döntöttek az épülő úthálózat kivitelezésének gyorsításáról? A helyiek tenniakarása- Valóban szükség van jó utakra is. Autópályaterveink megvaló­sítása jó ütemben halad. Mező­kövesden nemcsak a program gyorsításáról, hanem kibővítésé­ről is döntöttünk. Ugyanakkor kétségtelen, korábbi ígéreteink­nek megfelelően hozzá keUene kezdeni például Nyíregyháza környékén is a munkákhoz. Tudtommal azonban se a földek kisajátítása, se a tervek elkészí­tése nem halad abban az ütem­ben, ahogy keüene. Ma nem a központi akarat hiányzik ahhoz, hogy Nyíregyháza felől is meg­kezdődjön a gyorsforgalmi út építése. Mi arra is készek va­gyunk, hogy ha az ukrán féUel létrejön a megállapodás a határ­metszési pont kijelöléséről - amiről most tárgyalunk - a ha­tár felől is megkezdjük az építke­zéseket.- Van azonban még egy dolog, ami nélkül a leszakadó térségek felzárkóztatása nem történhet meg, ez pedig a helyi vállalkozók munkája. Nélkülük ugyanis, csupán állami programokkal, az ország egyetlen nehé? helyzet­ben lévő térsége sem tud talpra áüni. Az állam meg tudja adni a kezdő lökést, de szükség van a helyi erőkre is, amelyek azt to­vább viszik. Nélkülözhetetlen te­hát az olyan helyi váüalkozók részvétele, akik meglátják a le­hetőséget, s akik munkát adnak. Budapestről ugyanis nem lehet megmondani, hogy pontosan mit is keüene csinálni a Beregben, vagy Észak-Kelet-Magyarorszá- gon. Az ittenieknek keü tud­niuk, hogy miben látnak fantá­ziát és ahhoz milyen segítséget szeretnének kérni. Akkor tu­dunk tehát sikeres bereg-fejlesz- tési vagy más területen felzár­kóztatási programot megvalósí­tani, ha a partnerség a környe­zet és a helyi vállalkozók között létrejön.- A beregi újjáépítés egyéb­ként ennek jó példája, mert vé­gül is mindent egy hattagú ma­gyar konzorcium épít újjá, ame­lyek közül három helyi szerve­zet. Munkájukat 200 alvállalkozó segíti - felteszem -, többségük helyi. Ez már egy olyan minta, amely a jövőre nézve is adhat eligazítást. □ A státus- vagy kedvezmény­törvény számottevő érdeklődést váltott ki Észak-Kelet-Magyaror- szág mindhárom megyéjében, mert három országgal vagyunk határosak, ahol mindenütt nagy számban élnek magyarok. Ho­gyan érinthet bennünket a státus­törvény? Előnyöket tartogat- A státustörvény számos fejezet­ből áll. Az egyik arról rendelke­zik, hogy az ún. magyarigazol­vánnyal rendelkezők az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után is a legnagyobb kedvez­ménnyel tudjanak átjönni a ha­táron. Tehát a státustörvény el­sődleges célkitűzése, hogy az el­szakított nemzettestek, az elsza­kított családok közötti érintkezés lehetőségét a nemzetközi jogsza­bályok adta keretek között a le­hető legkedvezőbb módon való­sítsa meg. A második, a határon túliak munkavállalásáról szól. Erről viták folynák á rotnán fél­lel, amely nem nagyon akarja ezt jóváhagyni, vagy úgy gondolja, hogy Magyarországnak olyan munkaügyi egyezményeket kel­lene kötnie, amelyek nem tesz­nek különbséget a Romániából érkező magyar és román szár­mazású, de egyként román ál­lampolgárok között. A vita ko­moly, s nem áhitom, hogy a ro­mán félnek nincsenek megfonto­landó érvei. Vannak nemzetközi egyezmények, amelyek ezt a kér­dést bonyolulttá és nehezen sza- bályozhatóvá teszik. Az Erdély­ből, Kárpátaljáról munkát kere­sők egyébként nem Beregbe, Észak-Kelet-Magyarországra jön­nek majd, hanem tovább fognak menni Budapest és Nyugat-Ma- gyarország irányába, ahol mun­kaerőhiány van. E térség számá­ra tehát a státustörvény semmi­féle hátrányt nem jelent majd, a határon való átjárás, a szemé­lyes érintkezés szempontjából inkább előnyöket tartogat. És ne felejtsük el, hogy román bará­tainknak komoly üzleti ajánlato­kat is tettünk. Ha sikerülne az Észak-Erdélyen keresztül haladó autópályát megépíteni, abban magyar cégek is részt vennének, feltehetően magyar munkaerő is dolgozna Erdélyben. Tehát nem egyirányú utca ez, hogy csak on­nan jönnének dolgozni ide. Most is vannak és jövőben is lesznek olyanok, akik innen mennek oda. Magyarországi bejegyzésű cégek magyarországi bejegyzésű alkal­mazottai irányítanak ott számos munkát, sok ilyen vállalkozás lé­tezik már most is Erdély terüle­tén. Egy szerves összenövésről van szó; ami azt jelenti, hogy az egy nyelvet beszélő, egy kultúrá­jú, egy nemzethez tartozó népcso­portok közössége és az általuk la­kott területek gazdaságilag is össze fognak nőni és egy egységet fognak képezni. Szerintem ennek mindannyian az előnyét látjuk majd. Ez ugyanis a piac megnö­vekedését, gazdasági lehetősé­geink kibővítését hozza majd ma­gával - mondta befejezésül Orbán Viktor miniszterelnök.

Next

/
Thumbnails
Contents