Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-11 / 187. szám
2001. augusztus 11., szombat 3. oldal Kitel« HÁTTÉR Parádék nélkül Angyal Sándor sors kegyes ajándéka a mai nemzedéknek, hogy megélhette az ezredfordulót s nekünk magyaroknak, hogy megélhetjük az államalapítás millenniumát. A jövő héten zárul az a csaknem 20 hónapos eseménysorozat, amely nemcsak az emlékezés, hanem az emlékeztetés időszaka is volt: felidézhettük vérzivaratos századainkat és dicső emlékeinket, számos létesítmény készült a ritka alkalomra, amelyet településeinken emlékzászló-szenteléssel is megörökítettek. így történt ez megyénkben is, ahol - ha szabad az ünnep apropóján így kifejezni - a jövő hét még az országosnál is emlékezetesebbnek ígérkezik. Kedden megyénkben, Csarodán tartja kihelyezett ülését kormányunk, hogy számba vegye a nemrég még pusztító árvíz újjáépítésének eredményeit és a legsürgősebb feladatokat. Mert a mi millenniumi „ajándékaink" között majd ezt is számon tartjuk: a ránk törő áradat után a nemzeti összefogást a földönfutóvá vált beregi emberek megsegítésére, a víz martalékává vált házak, épületek állami költségen történő újjáépítését. A miniszterelnököt követően a köztársasági elnök is tiszteletét teszi a jövő héten Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében: részt vesz nemzeti Himnuszunk költője, Kölcsey síremlékének avatásán, majd együtt emlékezik a millennium záró perceiben a megyei közgyűlés tagjaival Nyíregyházán. „Szolgálja az e tájon élők érzelmi és szellemi gyarapodását" - olvashattuk a millenniumi előkészítő és emlékbizottság megyei titkárának szavait a héten arról a programról, amely a szűkebb pátriában jelölte ki, foglalta össze 2000. januárjában az emlékezés céljait. Sorolhatnánk most a megszokott módon a jelentősebb beruházásokat, az emlékművek állítását a történelmi szabolcsi földvár rekonstrukciójától a megyénkből indult két egykori miniszterelnök, Lónyai Menyhért és Kállai Miklós mellszobrának avatásáig. Résztvevői, szemtanúi, megélői voltunk az elmúlt másfél évben mindezeknek. Mégis az kívánkozik most mondandónk élére: itt, Szabolcs-Szatmár-Beregben az ünneplés egyszerűsége adta az emlékezés méltóságát. Rendezvényeink sohasem öltöttek parádés jelleget, alkotásaink erőnkhöz mérten váltak értékeinkké, a kor lenyomatát jelentő kiadványaink sem a cirádáktól, hanem a bennük lévő tartalomtól lettek a millennium ereklyéivé. Érzelmi és szellemi gyarapodást adtak ezek az események, kezdeményezések s kimondatlanul is érződött a ' politikai csatározások ellenére a megyei egység erősödése. Maradjon mindez éltető forrásunk. Parancsoljon kisasszony, ez lesz a szobája... Ferter János rajza HÍREK □ Véradás Kivételesen szombaton is lesz önkéntes véradás a VI. Nemzetközi Motoros Találkozón a rakamazi kempingben 8 és 18 óra között. □ Horgászverseny A Nagyhalászí Textiles Horgászegyesület házi halfogóbajnokságot szervez augusztus 12-én 6 órától a Marótzug holtágon. A bizonytalanság már kiborítja őket A lakásból már kipakoltak, de sátrat akkor kapnak, ha felszabadul egy a faluban CSERVENYÁK KATALIN, GYÜRKE LÁSZLÓ Jánd (KM) - Aki egyszer is átélt már lakásfelújítást, lehet némi fogalma arról, hogy érezhetik magukat azok, akiknek házát elvitte, megrongálta az árvíz, hónapok óta sátorban laknak, miközben számolják a napokat, mikor költözhetnek végre emberi körülmények közé. Megérthető az aggodalmuk, a türelmetlenségük, a félelmük, hiszen már nyílt titok, hogy a szeptember 30-ai határidő nem tartható. Márpedig október beköszöntővel már a fűtési szezon is a nyakunkon. Alábbi összeállításunkban néhány jándi család helyzetét mutatjuk be. Már sürgetnék Nem lehet olyan lassan hajtani a Béke utcában, hogy a kerekek után hatalmas porfelhő ne kerekedjen. Bezzeg mennyi víz volt itt márciusban! Szabó Istvánná épp az orvostól tart hazafelé, igyekszik, délben be kell adnia magának szokásos inzulinadagját. Férje biciklin érkezik. Kedvesen hívnak be a házba, ahol viszont abban a szúrásban le kell ülnöm, mert elszédülök. A padló szintje legalább 15 centit süllyedt a konyha egyik sarka irányába. Az ember úgy érzi benne magát, mintha hullámvasúton ülne. A hasadékokon talált utat a víz. A két szobában is szétázott, megsüllyedt a parketta. Amikor itt voltak, felmérni a helyzetet, nagyot néztek a szakemberek, mert ilyet még nem láttak.- Azt kértem, ha lehet, inkább állítsák helyre, mert én már nem bírok ki még egy építkezést - mondja Szabőné. Ez a ház egyébként a hetvenes árvíz után épült. - Már jöttek volna, hogy rendbe tegyék, csak épp akkor voltam kórházban. Két hónapja itthon vagyok, azóta nem jöttek, pedig már sürgetnék. Se arra, mikor kezdik, se arra, mikor fejezik be, nem kapnak választ. Azt mondják: nem szeretik a bírálatot. Maguk csempéitek Közben észreveszem, férje furcsán tartja a jobb kezét. Kiderült, a 62 éves férfi vállperece eltörött, amikor az árvíz idején tehenet menekítettek. Azóta alig tudja használni. A lakásból már kipakoltak. Sátrat akkor kapnak, ha felszabadul egy a faluban. Szabóék egyébként nem tudnak olyan házról, amit már átadtak volna Jándon. Kolozsi Zoltánéknál már a hajópadlót rakják a szobákban. Szépen dolgoznak az emberek, azzal Ennyit süllyedt az alap Toldiéknál és ennyit Szabóéknál nincs baj. Arról nem ők tehetnek, hogy a fürdőszobát saját költségén már a tulajdonosnak kellett helyreállítania, mert a műszaki ellenőr azt mondta: nem a víztől jött le a csempe, hanem a gyerek szedte le.- Meg volt lazulva, így elállt a faltól - ujjával próbálja mutatni a csempesor ferde ivét a gyermekeit egyedül nevelő apa -, az ötödikes fiam levett párat... Közben a kertből előrejön a férfi édesanyja, Ida néni. Fél karja gipszben. Öt hete megszédült, elesett, eltörött a könyöke. Ezt is az árvíz számlájára írfa. Az idegeskedés, fáradtság, aggodalom az oka mindennek.- Semmilyen ellátást nem kapunk - panaszolja az idős asz- szony. - Csak azt a családonként tízezer forintot, amikor hazajöttünk. ígérték, kapunk ebédjegyet, ha a sátorba költözünk. Abból sem lett semmi, mert utána azt mondták, csak az kap, akinek lebontották a házát.- Ne adjanak 600-at, csak napi 300-at. Nincsen ez jól! - mondja a férfi. - A Vöröskereszt osztott pénzt a faluban, de csak azok kaptak, akik közel voltak. Ez a környék ebből is kimaradt. Kolozsiék még nem tudják mikor költözhetnek vissza a házukba, amelynek az első része vályogból, a toldás tufából épült. Mielőtt elköszönnénk, még kívül mutatnak valamit:- Hiába kértük, a külső vakolatot, csak az alsó részen verték le, fönt meghagyták. Hogy fog az kinézni!? - mondják, és attól félnek, nem is tart majd sokáig, szépen le fog peregni a régi vakolat. Érkezik a család többi tagja. Ida néni lánya, Gyulai Károlyné a közelben lakik, az ő háza is helyreállításra szorul. A leszázalékolt asszony 14 éve özvegy, egyedül nevelte fel két gyerekét.- Semmilyen segítséget nem kaptunk, mikor hazajöttünk, csak azt a húszezer forintot - panaszolja. - Meghirdették, hogy ingyen kap mindenki gázpalackot, vagy ha van, telire cserélik. Abból is kimaradtunk. Lányom három gyerekkel nem kapott semmit. Nem értem, mi akkor a rászorultság.- Harmincöt család nem érdemelte meg Jándon az ebédjegyet- mondják, pedig a sátorban épp úgy nem tudnak főzni, mint azok, akiknek lebontották a házát. Statikus nem látta- Ellátást nem kapunk - veszi át a szót Jolánka néni, a felesége. - Azt mondták, akinek nem bontották le a házát, annak nem jár ellátás. Én nem tudom, Baranyi Lajos vállalkozó, aki ért az építészethez, azt mondta, ezt a házat le kellene bontani. Ennek ellenére próbálják helyreállítani. De hát láthatja, hogy néz ki. Statikus itt nem járt még. Meg itt van a biztosító is. Addig nem fizet, míg nem készítik el a költségvetést. Úgy tudom, ez a helyreállító dolga lenne, de nem foglalkozik vele senki. A fő közfalat alábetonozták, különben leszakadt volna a tető. Hát így állunk... Eltűnik a Virág utca A Virág utcában - ahol hetekig állt a víz márciusban - a régebbi házakat már lebontották. Az újabbak, melyek többsége „szocpolos”, még állnak.- Ezeket akkor bontják csak le - mondja Váradi Antal -, ha beköltözhetnek a megvásárolt lakásokba tulajdonosaik. Rézműves Ottó, az apósom (a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke - a szerk.) most éppen oda van Tarpán egy kinézett háznál. Csak az a baj, hogy amit kinézünk, azt a hivatal nem mindig fogadja el. Megtudom: a Virág utcában jelenleg még 32 ház áll. Csak négyet nem fognak lebontani, azt is az utca végében, ahol nem volt víz. A károsultak 70 százaléka vásárlást kért, hozzávetőleg a fele nem Jándon. Három-négy család fog építkezni. Később Csonka Sándor polgármester arról tájékoztat: négy adásvételi szerződést már aláírtak, s a többiek is folyamatban vannak. Ez azt jelenti, hogy nem kell új utcát nyitni Jándon, viszont a Virág utca igen furcsán fog kinézni a végében a négy házzal. Toldi Bertalanék Tisza utcai házát nem bontották le. Nyolcán - három nemzedék - laknak benne.- Elég baj az, hogy nem bontják - mondja a gazda. - Igaz, itt nem volt víz, a talajvíz miatt az alap rendesen megsüllyedt, a repedésekbe belefér a kisunokám tenyere. Július 24-én ürítettük ki a házat, hogy megkezdődhessen a helyreállítás. Heten lakunk a nyári konyhában, a sátorba a bútorokat zsúfoltuk be. ÉLETKÉPEK A bankjegy Bállá László_________________________ N em volt rászorulva arra a bankjegyre, jómódban élt, mégis megörült neki. Hiába: a talált pénznek megvan a maga varázsa. A kisujjunkat sem kellett megmozdítani érte. A szemetesumát ment kiüríteni, és közvetlenül az utcai kuka mellett látta meg, kissé már a földbe is taposva, azt a bankjegyet. Micsoda szerencse! Még soha életében nem talált pénzt, de nem is keresett munka nélkül soha egy krajcárt sem. Lehajolt a bakjegyért, zsebre tette. Ekkor vette észre, hogy ugyancsak a kuka felé igyekszik az egyik szomszédasszony. Ez az asszony gyakran panaszkodott neki, elmondta, hogy milyen nehezen él. Maga neveli a fiát kis takarítónői fizetéséből. Mégis egyetemre járatja, hogy legalább belőle ember váljék. De micsoda nehézségek árán taníttatja! Ezt szó szerint meg kell koplalni. Amint meglátta az asszonyt, lelkiismeretfurdalást érzett. Neki bizony ez a bankjegy nem sokat jelent, de a másiknak milyen jól jött volna! És számít- gatni kezdte magában, hogy hány kenyérre lett volna elég. Most már bánta, hogy fölemelte, inkább lelte volna meg az a szerencsétlen. Hanem most mit tegyen? Mégsem nyújthatja át neki: „Nézze, itt találtam, magának adom...” No és (kissé babonás volt) csak úgy átengedni valakinek „a szerencséjét”? Valahogy csak túltette magát a dolgon, de azért a bankjegyet otthon nem csúsztatta be olyan jó érzéssel a (talált pénz!) a tárcájába, mint ezt akkor cselekedte volna, ha a szomszédasszony nem kerül az útjába. Zavarta ez az örömét, nagyon zavarta, de azért a lányának eldicsekedett: „Nézd csak, még életemben nem találtam pénzt. És ezt a kukánál leltem.” A lány pedig nagy szemet meresztett: „Apa...! Hát ez meg mit ér? Nézd csak meg jobban!” Nahát! Ahogy igazából szemügyre vette, akkor döbbent rá: ez bizony a forgalomból kivont bankó, de a színe szinte megegyezik egy maiéval. Hogy lehetett annyira figyelmetlen, hogy ez megtévesztette őt? Hát alighanem kidobta valaki, így került a kuka mellé a földre. Bosszankodnia kellett volna, de ehelyett váratlanul igen jó érzés kerítette a hatalmába. Örült neki, hogy a bankjegy gyors felmarkolásával mégsem rövidítette meg a szűkölködő szomszédasszonyt. Konyhabútor Beregbe Tákos, Csaroda (KM) - A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat augusztus 14-én ingóságpótló szakaszának keretében Csarodára és Tá- kosra 12 családnak juttat el vadonatúj konyhabútorokat. A konyhabútorok egységesen 100 forint értékűek. Az egész ingóságpótló akció előreláthatólag összesen 200 családot érint majd. A konyhabútorokat az előzetes felmérések alapján típustervek és egyedi igények figyelem- bevételével készíttette el a szeretetszolgálat a Warten-Tisza Bútoripari Rt.-vel. Az árvízkárosultakat az új házakban a szeretetszolgálat konyhabútorai várják. A szeretetszolgálat részéről Lehel László lelkész-igazgató, Bölcskei Gusztáv református és Szebik Imre evangélikus püspök vesz részt az átadáson.
