Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-11 / 187. szám

2001. augusztus 11., szombat 3. oldal Kitel« HÁTTÉR Parádék nélkül Angyal Sándor sors kegyes ajándéka a mai nemzedék­nek, hogy megélhette az ezredfordulót s nekünk magyaroknak, hogy megélhetjük az államalapítás millenniumát. A jövő héten zárul az a csaknem 20 hónapos eseményso­rozat, amely nemcsak az emlékezés, hanem az emlékeztetés időszaka is volt: felidézhet­tük vérzivaratos századainkat és dicső emlé­keinket, számos létesítmény készült a ritka alkalomra, amelyet településeinken emlék­zászló-szenteléssel is megörökítettek. így történt ez megyénkben is, ahol - ha szabad az ünnep apropóján így kifejezni - a jövő hét még az országosnál is emlékeze­tesebbnek ígérkezik. Kedden megyénkben, Csarodán tartja kihelyezett ülését kormá­nyunk, hogy számba vegye a nemrég még pusztító árvíz újjáépítésének eredményeit és a legsürgősebb feladatokat. Mert a mi mil­lenniumi „ajándékaink" között majd ezt is számon tartjuk: a ránk törő áradat után a nemzeti összefogást a földönfutóvá vált be­regi emberek megsegítésére, a víz martalé­kává vált házak, épületek állami költségen történő újjáépítését. A miniszterelnököt követően a köztársasá­gi elnök is tiszteletét teszi a jövő héten Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében: részt vesz nemzeti Himnuszunk költője, Kölcsey sírem­lékének avatásán, majd együtt emlékezik a millennium záró perceiben a megyei köz­gyűlés tagjaival Nyíregyházán. „Szolgálja az e tájon élők érzelmi és szel­lemi gyarapodását" - olvashattuk a millen­niumi előkészítő és emlékbizottság megyei titkárának szavait a héten arról a program­ról, amely a szűkebb pátriában jelölte ki, foglalta össze 2000. januárjában az emléke­zés céljait. Sorolhatnánk most a megszokott módon a jelentősebb beruházásokat, az emlékművek állítását a történelmi szabolcsi földvár rekonstrukciójától a megyénkből in­dult két egykori miniszterelnök, Lónyai Menyhért és Kállai Miklós mellszobrának avatásáig. Résztvevői, szemtanúi, megélői voltunk az elmúlt másfél évben mind­ezeknek. Mégis az kívánkozik most mondandónk élére: itt, Szabolcs-Szatmár-Beregben az ün­neplés egyszerűsége adta az emlékezés méltóságát. Rendezvényeink sohasem öltöt­tek parádés jelleget, alkotásaink erőnkhöz mérten váltak értékeinkké, a kor lenyomatát jelentő kiadványaink sem a cirádáktól, ha­nem a bennük lévő tartalomtól lettek a mil­lennium ereklyéivé. Érzelmi és szellemi gya­rapodást adtak ezek az események, kezde­ményezések s kimondatlanul is érződött a ' politikai csatározások ellenére a megyei egység erősödése. Maradjon mindez éltető forrásunk. Parancsoljon kisasszony, ez lesz a szobája... Ferter János rajza HÍREK □ Véradás Kivételesen szombaton is lesz önkéntes véradás a VI. Nemzetközi Motoros Találkozón a rakamazi kempingben 8 és 18 óra között. □ Horgászverseny A Nagyhalászí Textiles Horgászegyesület házi halfogóbajnokságot szervez augusztus 12-én 6 órától a Marótzug holtágon. A bizonytalanság már kiborítja őket A lakásból már kipakoltak, de sátrat akkor kapnak, ha felszabadul egy a faluban CSERVENYÁK KATALIN, GYÜRKE LÁSZLÓ Jánd (KM) - Aki egyszer is átélt már lakásfelújítást, le­het némi fogalma arról, hogy érezhetik magukat azok, akiknek házát elvitte, meg­rongálta az árvíz, hónapok óta sátorban laknak, miköz­ben számolják a napokat, mi­kor költözhetnek végre em­beri körülmények közé. Megérthető az aggodalmuk, a tü­relmetlenségük, a félelmük, hi­szen már nyílt titok, hogy a szep­tember 30-ai határidő nem tart­ható. Márpedig október bekö­szöntővel már a fűtési szezon is a nyakunkon. Alábbi összeállítá­sunkban néhány jándi család helyzetét mutatjuk be. Már sürgetnék Nem lehet olyan lassan hajtani a Béke utcában, hogy a kerekek után hatalmas porfelhő ne kere­kedjen. Bezzeg mennyi víz volt itt márciusban! Szabó Istvánná épp az orvostól tart hazafelé, igyekszik, délben be kell adnia magának szokásos inzulinadagját. Férje biciklin ér­kezik. Kedvesen hívnak be a ház­ba, ahol viszont abban a szúrás­ban le kell ülnöm, mert elszédü­lök. A padló szintje legalább 15 centit süllyedt a konyha egyik sarka irányába. Az ember úgy ér­zi benne magát, mintha hullám­vasúton ülne. A hasadékokon talált utat a víz. A két szobában is szétázott, megsüllyedt a parketta. Amikor itt voltak, felmérni a helyzetet, nagyot néztek a szakemberek, mert ilyet még nem láttak.- Azt kértem, ha lehet, inkább állítsák helyre, mert én már nem bírok ki még egy építkezést - mondja Szabőné. Ez a ház egyéb­ként a hetvenes árvíz után épült. - Már jöttek volna, hogy rendbe tegyék, csak épp akkor voltam kórházban. Két hónapja itthon vagyok, azóta nem jöttek, pedig már sürgetnék. Se arra, mikor kezdik, se arra, mikor fejezik be, nem kapnak választ. Azt mond­ják: nem szeretik a bírálatot. Maguk csempéitek Közben észreveszem, férje fur­csán tartja a jobb kezét. Kiderült, a 62 éves férfi vállperece eltörött, amikor az árvíz idején tehenet menekítettek. Azóta alig tudja használni. A lakásból már kipakoltak. Sátrat akkor kapnak, ha felszaba­dul egy a faluban. Szabóék egyéb­ként nem tudnak olyan házról, amit már átadtak volna Jándon. Kolozsi Zoltánéknál már a ha­jópadlót rakják a szobákban. Szé­pen dolgoznak az emberek, azzal Ennyit süllyedt az alap Toldiéknál és ennyit Szabóéknál nincs baj. Arról nem ők tehetnek, hogy a fürdőszobát saját költsé­gén már a tulajdonosnak kellett helyreállítania, mert a műszaki ellenőr azt mondta: nem a víztől jött le a csempe, hanem a gyerek szedte le.- Meg volt lazulva, így elállt a faltól - ujjával próbálja mutatni a csempesor ferde ivét a gyerme­keit egyedül nevelő apa -, az ötö­dikes fiam levett párat... Közben a kertből előrejön a férfi édesanyja, Ida néni. Fél kar­ja gipszben. Öt hete megszédült, elesett, eltörött a könyöke. Ezt is az árvíz számlájára írfa. Az ide­geskedés, fáradtság, aggodalom az oka mindennek.- Semmilyen ellátást nem ka­punk - panaszolja az idős asz- szony. - Csak azt a családonként tízezer forintot, amikor hazajöt­tünk. ígérték, kapunk ebédjegyet, ha a sátorba költözünk. Abból sem lett semmi, mert utána azt mondták, csak az kap, akinek le­bontották a házát.- Ne adjanak 600-at, csak napi 300-at. Nincsen ez jól! - mondja a férfi. - A Vöröskereszt osztott pénzt a faluban, de csak azok kaptak, akik közel voltak. Ez a környék ebből is kimaradt. Kolozsiék még nem tudják mi­kor költözhetnek vissza a házuk­ba, amelynek az első része vá­lyogból, a toldás tufából épült. Mielőtt elköszönnénk, még kívül mutatnak valamit:- Hiába kértük, a külső vakola­tot, csak az alsó részen verték le, fönt meghagyták. Hogy fog az ki­nézni!? - mondják, és attól félnek, nem is tart majd sokáig, szépen le fog peregni a régi vakolat. Érkezik a család többi tagja. Ida néni lánya, Gyulai Károlyné a közelben lakik, az ő háza is hely­reállításra szorul. A leszázalékolt asszony 14 éve özvegy, egyedül nevelte fel két gyerekét.- Semmilyen segítséget nem kaptunk, mikor hazajöttünk, csak azt a húszezer forintot - pa­naszolja. - Meghirdették, hogy ingyen kap mindenki gázpalac­kot, vagy ha van, telire cserélik. Abból is kimaradtunk. Lányom három gyerekkel nem kapott semmit. Nem értem, mi akkor a rászorultság.- Harmincöt család nem érde­melte meg Jándon az ebédjegyet- mondják, pedig a sátorban épp úgy nem tudnak főzni, mint azok, akiknek lebontották a házát. Statikus nem látta- Ellátást nem kapunk - veszi át a szót Jolánka néni, a felesége. - Azt mondták, akinek nem bontot­ták le a házát, annak nem jár el­látás. Én nem tudom, Baranyi Lajos vállalkozó, aki ért az építé­szethez, azt mondta, ezt a házat le kellene bontani. Ennek ellenére próbálják helyreállítani. De hát láthatja, hogy néz ki. Statikus itt nem járt még. Meg itt van a biz­tosító is. Addig nem fizet, míg nem készítik el a költségvetést. Úgy tudom, ez a helyreállító dol­ga lenne, de nem foglalkozik vele senki. A fő közfalat alábetonoz­ták, különben leszakadt volna a tető. Hát így állunk... Eltűnik a Virág utca A Virág utcában - ahol hete­kig állt a víz márciusban - a régebbi házakat már lebontot­ták. Az újabbak, melyek több­sége „szocpolos”, még állnak.- Ezeket akkor bontják csak le - mondja Váradi Antal -, ha beköltözhetnek a megvásárolt lakásokba tulajdonosaik. Réz­műves Ottó, az apósom (a ci­gány kisebbségi önkormányzat elnöke - a szerk.) most éppen oda van Tarpán egy kinézett háznál. Csak az a baj, hogy amit kinézünk, azt a hivatal nem mindig fogadja el. Megtudom: a Virág utcában jelenleg még 32 ház áll. Csak négyet nem fognak lebontani, azt is az utca végében, ahol nem volt víz. A károsultak 70 százaléka vásárlást kért, hozzá­vetőleg a fele nem Jándon. Há­rom-négy család fog építkezni. Később Csonka Sándor pol­gármester arról tájékoztat: négy adásvételi szerződést már aláírtak, s a többiek is fo­lyamatban vannak. Ez azt je­lenti, hogy nem kell új utcát nyitni Jándon, viszont a Virág utca igen furcsán fog kinézni a végében a négy házzal. Toldi Bertalanék Tisza utcai házát nem bontották le. Nyol­cán - három nemzedék - lak­nak benne.- Elég baj az, hogy nem bontják - mondja a gazda. - Igaz, itt nem volt víz, a talaj­víz miatt az alap rendesen megsüllyedt, a repedésekbe belefér a kisunokám tenyere. Július 24-én ürítettük ki a há­zat, hogy megkezdődhessen a helyreállítás. Heten lakunk a nyári konyhában, a sátorba a bútorokat zsúfoltuk be. ÉLETKÉPEK A bankjegy Bállá László_________________________ N em volt rászorulva arra a bankjegyre, jómódban élt, mégis megörült neki. Hiába: a talált pénznek megvan a maga varázsa. A kisujjunkat sem kellett megmozdítani érte. A szemetesumát ment kiü­ríteni, és közvetlenül az utcai kuka mellett látta meg, kissé már a földbe is taposva, azt a bankjegyet. Micsoda szerencse! Még soha életében nem talált pénzt, de nem is keresett mun­ka nélkül soha egy krajcárt sem. Lehajolt a bakjegyért, zsebre tette. Ekkor vette észre, hogy ugyancsak a kuka felé igyek­szik az egyik szomszédasszony. Ez az asszony gyakran panasz­kodott neki, elmondta, hogy milyen nehezen él. Maga neve­li a fiát kis takarítónői fizetésé­ből. Mégis egyetemre járatja, hogy legalább belőle ember váljék. De micsoda nehézségek árán taníttatja! Ezt szó szerint meg kell koplalni. Amint meglátta az asszonyt, lelkiismeretfurdalást érzett. Neki bizony ez a bankjegy nem sokat jelent, de a másiknak mi­lyen jól jött volna! És számít- gatni kezdte magában, hogy hány kenyérre lett volna elég. Most már bánta, hogy fölemelte, inkább lelte volna meg az a szerencsétlen. Hanem most mit tegyen? Mégsem nyújthatja át neki: „Nézze, itt találtam, magának adom...” No és (kissé babonás volt) csak úgy átengedni valakinek „a szerencséjét”? Valahogy csak túltette ma­gát a dolgon, de azért a bankje­gyet otthon nem csúsztatta be olyan jó érzéssel a (talált pénz!) a tárcájába, mint ezt akkor cse­lekedte volna, ha a szomszéd­asszony nem kerül az útjába. Zavarta ez az örömét, nagyon zavarta, de azért a lányának el­dicsekedett: „Nézd csak, még életemben nem találtam pénzt. És ezt a kukánál leltem.” A lány pedig nagy szemet meresztett: „Apa...! Hát ez meg mit ér? Nézd csak meg job­ban!” Nahát! Ahogy igazából szemügyre vette, akkor döb­bent rá: ez bizony a forgalom­ból kivont bankó, de a színe szinte megegyezik egy maié­val. Hogy lehetett annyira fi­gyelmetlen, hogy ez megtévesz­tette őt? Hát alighanem kidob­ta valaki, így került a kuka mellé a földre. Bosszankodnia kellett volna, de ehelyett váratlanul igen jó érzés kerítette a hatalmába. Örült neki, hogy a bankjegy gyors felmarkolásával mégsem rövidítette meg a szűkölködő szomszédasszonyt. Konyhabútor Beregbe Tákos, Csaroda (KM) - A Ma­gyar Ökumenikus Szeretet­szolgálat augusztus 14-én ingóságpótló szakaszának keretében Csarodára és Tá- kosra 12 családnak juttat el vadonatúj konyhabútorokat. A konyhabútorok egységesen 100 forint értékűek. Az egész in­góságpótló akció előrelátható­lag összesen 200 családot érint majd. A konyhabútorokat az előze­tes felmérések alapján típuster­vek és egyedi igények figyelem- bevételével készíttette el a szere­tetszolgálat a Warten-Tisza Bú­toripari Rt.-vel. Az árvízkárosultakat az új há­zakban a szeretetszolgálat kony­habútorai várják. A szeretetszol­gálat részéről Lehel László lel­kész-igazgató, Bölcskei Gusztáv református és Szebik Imre evan­gélikus püspök vesz részt az átadáson.

Next

/
Thumbnails
Contents