Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-16 / 164. szám

2001. július 16., hétfő Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Az eszményi tanító Sípos Béla IVIagam előtt látom törékeny alakját, ősz haját, kedves mosolyát, hallom mindig vi­dám hangját. Akkor nekünk ő volt a legna­gyobb, akire felnéztünk és szájtátva hallgat­tuk. Minden szava mélyen belénk ivódott, máig emlékszem az együtt töltött tanórák­ra. Nem véletlenül, hiszen hat-hét évesen talán a legfogékonyabb az ember, a betű­vetés, a számolás ismeretei egy életre szól­nak. S nekem, nekünk a tanítónénink jelen­tette a jövőt. Megnőttünk, már gyermekeink is túljutot­tak iskoláik nehezén, de az első benyomást, az igazán nagy élményt nem lehet feledni. Jut eszembe akkor, amikor azt olvasom a távirati iroda jelentésében: az ember és az élő környezet tiszteletét, szeretetét közép­pontba állító új műveltségeszmény kialakítá­sára van szükség. Ezt pedig a kistelepülésen tanítók találkozóján tartott előadásában mondotta Glatz Ferenc, az Akadémia elnö­ke. N em tudom mi vezetett idáig, hogy erről külön konferenciát kelljen tartani több előadóval, de egy biztos: aki nem tiszteli ta­nítóját, az - ahogy mondani szokták - más bűn elkövetésére is képes. Szerencsére nem erről van szó. Az országosan több mint két és fél ezer kistelepülésen működő kisiskola már ma megtestesíti azt a kívánatos mo­dellt, amelyről Glatz Ferenc beszélt. Mert az aprófalvak, kisközségek tanítói nemcsak be­tűvetésre, számolásra tanítják a gyerekeket, de egyszersmind a helyi közösség által elfo­gadott erkölcsi normákra, magatartásfor­mákra, s lényegében az egész lakosság ne­velői is. A konferencián az oktatási minisztérium képviselői ősztől húszszázalékos pedagógus béremelés jelentettek be, s ez azért is üdvözölendő, mert a kistelepüléseken lét­kérdés, hogy ott kiváló, a neveléshez-okta- táshoz kiemelten értő tanítók legyenek. Vi­szont az idei találkozó is megerősítette, hogy a pedagógusok fizetése mellett kulcs- fontosságú kérdés a kisiskolák biztonsága. A fogyatkozó gyermeklétszám miatt évről évre bezárással fenyegetett kisiskolák fennmara­dását hosszú távra garantálni kell. Ez pedig már országos érdek. Eső kellene Ferter János rajza HÍREK □ Véradás A Vöröskereszt megyei szerve­zete ma Csengerben a cipőgyárban 9 és 14 óra között, Panyolán az orvosi rendelőben 8 és 12 óra között szervez önkéntes véradást. □ Kiállítás Bíró Tamás festőművész kiállítá­sa nyílik július 16-án 15 órakora Szakszerve­zetek Házában (Nyíregyháza, Szabadság tér 11.). A tárlat Giba Tamás Nyíregyháza alpol­gármester köszöntő szavaival veszi kezdetét. □ Szünetel A Siketek és Nagyothallók me­gyei szervezete július 30-ig szünetelteti az ügyfélfogadást. Helyettesítés: kedden, pén­teken és szombaton délelőtt 9-11-ig áll az ügyfelek rendelkezésére. Ugyanebben az időben a hallásjavító készülékek karbantartá­sát is elvégzik. Az élet a gyanakvást igazolja (1.) A közgazdaságilag racionális takarékosság a környezetszennyezést is csökkentette Galambos Béla Nyíregyháza (KMJ - A csatla­kozási tárgyalások legutóbbi fordulójában Magyarország­nak adott engedmény nélkül sikerült lezárni a környezet­védelmi fejezetet, holott pár éve még gigászi számok röp­ködtek, mennyit is kellene költenünk, hogy parti képe­sek legyünk az Európai Unó tagországaival. A kisebb szenzációként is felfog­ható fejlemény hátteréről a Bu­dapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Kör­nyezetgazdálkodási Intézetének igazgatójával beszélgettünk. Dr. Kerekes Sándor tanszékvezető egyetemi tanár a Nyíregyházi Főiskola végzős közgazdászhall­gatóinak államvizsgájára volt hi­vatalos. Cáfolt hiedelmek- Először is el kell oszlassak né­hány olyan hiedelmet, amely a környezetvédelemmel kapcsolat­ban Magyarországon él. E téren rengeteg kétségünk volt, tehát az EU csatlakozás egyik kritikus te­rületének tűnt az agrárium mel­lett. Amikor az EU bizottságai vizsgálták e kérdést,a magyar helyzetértékelésekkor kezdet­ben úgy tűnt, hogy az itteni lob­biknak a kívánságaira rengeteg derogációt, engedményt kérünk. Ezek érdekes módon zömmel megalapozatlanok voltak, mert a magyar gazdaság 1989-90-es álla­potából indultak ki. Példának okáért az egy hektárra jutó műt­rágya felhasználás akkor hektá­ronként 400 kg körül mozgott, ugyanez ma már az 50 kg-ot sem éri el. Az az igen magas fajlagos műtrágya-felhasználás is csupán 1-2 évig volt gyakorlat, nagyrészt az 1987-től viszonylag alacsony Dr. Kerekes Sándor szovjet gázáraknak köszönhe­tően. Vagy megnéztük miként ala­kult Magyarországnak a hulla­dék, különösen a veszélyes hul­ladék termelése. Izgalmas volt követni a statisztikákat, ame­lyekből kiderült, hogy 1990 és 2000 között például a vegyipa­runk által termelt veszélyes hul­ladék mennyisége körülbelül a hatodára csökkent. Ez annyit je­lent, hogy a gazdasági szerkezet megváltozott s ennek mintegy „ajándék” hatásként visszaszo­rultak a nagymértékben környe­zetszennyező tevékenységek. Ennek egyik oka az árrend­szer változása. Nevezetesen je­lentősen megdrágultak a nyers­anyagok, az energiahordozók, s a víz. Ezek hatására egy nagyfo­kú takarékosság lett jellemző a cégek termelésére. Lásd a sört, amelyből 10-12 évvel ezelőtt még 30-60 liter víz fölhasználásával is gyártottak egy litert Magyaror­szágon, ma viszont általában 5-6 literrel mert jelentős árral ren­delkező termékké vált a víz. Ez a takarékosság, ami közgazdasá­gi értelemben racionális volt, a másik oldalon a környezet- szennyezést radikálisan csök­kentette. Tehát amikor még eltervez­tük, hogy mekkora csatorna és szennyvíztisztító rendszereket kell is nekünk építenünk az or­szágban, akkor a víznek szinte nem volt ára. Később például Budapesten a víz felhasználás 30-40 százalékkal csökkent, mi­közben a gazdasági növekedés végül 97-98-ben megint elérte a 89-es szintet. De az végül is saj­nálatos tény, hogy a 90-es évek elején, például a Riói Konferen­ciára kiküldött magyar jelentés - bizonyos értelemben a rutinok, no meg a környezetvédő mozgal­mak hatása alatt, de nem kevés­sé a „szocializmus bűnösen kör­nyezetszennyező volt” kezdetű eufória jegyében, s az adatok­nak igen statikus elemzése kap­csán - teljesen egyértelműen egy lényegesen negatívabb képet fes­tett a magyar környezeti állapot­ról, mint amilyen valójában volt. Duzzasztó lobbiérdekek Kerekes professzor vezetésével nem régen végeztek egy kutatást az MTA elnök kezdeményezésére és megbízásából. Amikor a tanul­mányok témáit határozták meg, többek között megpróbálták el­dönteni, hogy mibe fog kerülni Magyarországon a szennyvíztisz­títás, csatornarendszer megépíté­se. A számok, mint kiderült össz­hangban a két illetékes miniszté­rium számaival, mintegy 2-3 ezer milliárd forintra becsülték a szükséges összeget.- Ekkor vált számunkra vilá­gossá - emlékszik vissza a téma tudós szakértője hpgy valami nem stimmelhet, hiszen az összes többi finanszírozása miatt is rettegett környezetvédelmi fe­jezet valahogy furcsán eljelen- téktelenedett. Ehhez a 3 ezer mil­liárdhoz képest például az úgy­nevezett integrált szennyezés­megelőzés alkalmazása az ipar­ban, amely valóban nagy kihí­vás és a gyakorlatban eszmélet­len mértékű fenyegetésnek tűnt, a maga 100-150 milliárdos tételé­vel semmiség El is kezdtünk gondolkodni rajta, hogy hol van a hiba ezekkel a számokkal.- És az élet ezt a gyanakvást igazolta. Harmadára esett- Döbbenetes ugyanis, hogy ez a bizonyos, eleinte becsült 3 ezer milliárd forint ügy jött ki, hogy az összeg mögött álló vállalkozá­sok, érdekeltek voltak a csator­na hálózatok és szennyvíztele­pek építésben, és mondjuk egy 3- 500 lelkes településen szofiszti­kától, az eleven iszapos szenny­víztisztítón, nyomás alatti csa­tornarendszeren keresztül egé­szen az utolsó tanyaközpontig el­vezetett csatornáig mindent a vi­lágon beleterveztek. Jelenleg ez a szám már csak 8- 900 milliárd forint körüli, mivel például a nagy erőművek és hő- szolgáltató rendszerek szennye­zéskibocsátása pénz nélkül, ma­gától megoldódott. Pontosabban nem magától hanem az üzleti vi­lág normál közgazdasági reak­ciói következtében elhárult egy sor olyan probléma, amit annak idején költségként kalkuláltunk be, és ráadásul azt gondoltuk, hogy ezeket nem lehet másként csakis a költségvetés támogatá­sával megoldanunk.- Összességében tehát ezek az elindulásunkkor tett becslések még azt vetítették előre, hogy csakis óriási költségvetési kiadá­sok árán oldhatjuk meg környe­zetvédelmi problémáinkat, mára viszont kiderült: nem helyesek. Máig a legnagyobb gondnak tar­tom, hogy rosszul bánunk ezek­kel a számokkal. Támogatott lakástakarék Budapest (MTI) - A hazai négy lakástakarék-pénz­tár az első fél évben 2,6 milliárd forint állami tá­mogatást írt jóvá az ügyfelek betéteihez. A megtakarításokhoz 2,9 milliárd forint állami támo­gatást utaltak át, ám a fel­mondott betétek miatt eb­ből a lakástakarék-pénztári szervezetek 300 millió fo­rintot visszafizettek. Ta­valy a lakástakarékoknak nyújtott állami támogatás bruttó összege 5,8 milliárd forint volt, ami a visszauta­lások után 5,1 milliárd fo­rintra csökkent. Az ügyfe­lek megtakarításaihoz az állam 30 százalékos, egy év­ben maximum 36 ezer fo­rintos állami támogatást nyújt. Az első három hó­napban a négy magyaror­szági pénztárnál a kama­tokkal együtt összesen 61,2 milliárd forint betét halmo­zódott fel. A megtakarítá­sok kiegészítéséül 15,26 mil­liárd forint állami támoga­tást írtak jóvá. Az érvényben lévő szer­ződések száma március vé­gén meghaladta a 694 ezret, míg szerződéses összegük több mint 429 milliárd fo­rintot tett ki. A minimáli­san előírt 4 éves megtakarí­tási idő az 1997-ben indult Fundamenta, Lakáskassza és OTP Lakástakarék-pénz­táraknál idén jár le, így ezek nyáron, illetve ősszel utalják ki első hiteleiket. Az Otthon lakástakarék­pénztár versenytársainál egy évvel később indult. Elem Emil felvétele ...................................... Szüretelik a mákot Tiszavasvári határában ÉLETKÉPEK Haza, a fészekbe Szilvási Csaba A közelmúltban keresztfiam esküvőjén voltam Gyarmaton. Azt azért nem bírtam ki, hogy egy fél órára meg ne szökjem a feleségemtől a lakodalomból, s be ne ugorjak barátaimhoz a régi presszó helyén Szabó Tibi barátom jóvoltából létesített közösségteremtő értelmiségi klubba. A baráti társaság, amelyben a családunkat a fiam képvisel­te (ő nem is jött el a lakodalom­ba), engem, az öreget is nagy örömmel fogadott. A belső he­lyiségben a kártyázok között egyetlen idegen volt, akivel azonnal paroláztunk. Rigó Gé­za - mondta az ismeretlen. Én is bemutatkoztam. Aztán - ahogy mondani szokták - ne­kem már be is kattant valami. Eszembe jutott, hogy a nyolc­vanas években éveken keresz­tül én szerkesztethettem a Mes­ternézőben rovatot, amelyben mintegy húsz lepedő nagyságú írásom jelent meg országos hí­rű iparosokról, mesterembe­rekről. Ahogy a Rigó Géza ne­vet meghallottam, eszembe ju­tott, hogy a fiammal 1985 ja­nuárjában jártunk egy fővárosi szabómesternél, akit szintén Rigó Gézának hívtak, s aki - merő véletlenségből - Fehér- gyarmatról került Budapestre Azt az embert, akivel a klub­ban találkoztam, annak a har­monikusan Fernandel arcú, póztalan és természetes mes­terember fiának véltem, akivel 16 éve Pesten riportot készítet­tem. Műhelyében Darvas Iván­tól és Tomanek Nándortól kezdve világhírű operaéneke­seken keresztül népszerű hazai és külföldi politikusok és spor­tolók készíttették öltönyeiket. Én az ön édesapjával a nyolcvanas években készítet­tem egy riportot - mondtam - mire kitört a nevetés. Kiderült, hogy akit én az egykori divat- diktátor fiának néztem, maga a mester. Bár csak ötvennek néz­tem, 69 éves, s nyugdíjasként úgy döntött, hazatelepül a szü­lővárosába. A derültségre pedig az adta az okot, hogy a fiamról - akivel pár perce összeismerkedett - Rigó Géza gondolta azt, hogy én vagyok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents