Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-11 / 160. szám

2001. július 11., szerda HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Könyörgés Kovács Éva____________ Nyár van, sokak szerint az élet legtöbb területén, így a politikában is holtidő, uborkaszezon. Hinnék, ilyenkor már alig történik valami, a világmegváltás szeptem­berig szünetel. Ebben a hangulatban igazán nagy vissz­hangja van annak, hogy Torgyán József, a kisgazdapárt elnöke a magyar föld védelme érdekében Nagyboldogasszony napjára kö­nyörgést tervez, szervez. Mint a napokban bejelentette, azért szánta el magát erre a lé­pésre, mert úgy érzi, a legnagyobb kor­mányzó párt kiárusítja a magyar földet, s mind a maga, mind pedig pártja nevében elfogadhatatlannak tartja, hogy Brüsszel­ben feladták a magyar érdekeket azzal, hogy lehetővé tették: bizonyos feltételek mellett ugyan, de külföldiek is vásárolhat­nak nálunk termőterületet. Mint Torgyán szavaiból kiderül, ha a Nagyboldogasszony- napi könyörgés, a fohászkodás nem segít, akkor a kisgazdák útlezárásokkal, blokádok­kal adnak majd nyomatékot véleményük­nek, szavainak. A megvádolt Fidesz elnöke minderre csak annyit válaszolt: nem blokád, hanem a kö­zös munka segít a problémák megoldásá­ban, erre a közös munkára pedig elvárják a kisgazdákat is. Érvek, ellenérvek, konkrét vélemények most nemigen hangzottak el, mint aho­gyan tételes felsorolása sem annnak, igaz-e, s ha igen, mennyiben, amit a kisgazdák el­ső embere beszél, ha pedig nem, akkor mi az, amiben téved. Mellesleg persze nem árt emlékezni: most éppen az szervezi a bloká­dot, aki az agártárca élére jutva igencsak éles szavakkal bírálta azokat, akik azokban az időkben az utcára vonultak azért, hogy az általa irányított tárca döntései ellen tilta­kozzanak. em vall jó ízlésre az sem, ha politikai in­díttatású eseményt bárhol, bárkik egyházi dátummal kapcsolnak össze. Sokan vannak ugyanis, akik kezdettől fogva kritikusan né­zik, ha a templomok falai között politizálás zajlik. A szószék szerintük nem erre való. Elég nagy baj, hogy minderre mégis akad ma is példa. Könyörögni persze lehet. Kér­dés csak az, hogy hol, és főleg hogy miért. HÍREK □ Véradás A Vöröskereszt megyei szerve­zete ma 7 órától Nyíregyházán a Véradóban szervez véradást a nyíregyházi I. sz. Posta Hivatal dolgozóinak. Petneházán a Teleház- ban 9 és 13 óra között, míg Tunyogmatol- cson a Művelődési Házban 8 és 12 óra kö­zött várják az önkéntes véradókat. □ Képaukció Jótékonysági képaukcióra várják az érdeklődőket július 11-én szerdán 17 órára a Nylr-Plaza Galériában. Nyíregyhá­zi festő- és képzőművészek, valamint miskol­ci festők és mezőkövesdi amatőr művészek ajánlották fel alkotásaikat, hogy segítsék egy 10 éves nyíregyházi, farkasvakságban szen­vedő kisfiú külföldi gyógyíttatását. □ Szünetel A Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesületének mátészalkai helyi csoportja értesíti a Mátészalka térségében élő mozgás- sérülteket, hogy augusztus 3-ig az ügyfélfo­gadás szünetel. Mandala Nyár A Mandala társulata Várko- nyi Mátyás-Béres Attila: Eg­ri csillagok című látványos musicaljét júniusban három alkalommal vitte színre a nyíregyházi Szabadtéri Szín­padon. A Gárdonyi Géza re­génye adaptációjával készült darab dramaturgja és rende­zője Dobos László. A monu­mentális díszletek között zajló előadásban 120 fős stáb működik közre. A históriai hitelességet segítő jelmezek szemet gyönyörködtető lát­ványához ráadásként tűzijá­ték is társul. Júliusban is­mét a szabadtérin láthatja a nagyérdemű az Egri csilla­gokat: 12-én, 13-án, 14-én és 15-én játsszák este kilenc órától Amatőr felvétel Suliban a fókák, medvék és zsiráfok A nap fénypontja a szekerezés, amikor az egész parkot körbejárják a gyerekek Száraz Ancsa Nyíregyháza (KM) - Az állat­park a csodák világa, mely­nek titkai rejtve maradnak a látogatók előtt. Ha viszont néhány hétre becsöppenhe­tünk e különleges világba, feltárulhatnak a csodák - ta­lán ez a zoo-suli titka. Nyár van ugyan, a gyerekek mégis készülnek, veszik a háti­zsákjukat és elindulnak az isko­lába - várja őket a zoo-suli. A Nyíregyházi Állatpark évek óta fogadja a kisiskolásokat, akik megismerkedhetnek a park la­kóival, besegíthetnek az állatok etetésébe, a Magyar Ősparkban pedig honfoglaló őseink életmód­jába nyerhetnek bepillantást. Hatalmas élmény számukra a különleges világ, melynek felfe­dezésére mi is elkísértük őket. A gyerekek éppen szemetet szednek a park egyik szökőkútja mellett, majd a kút vizéből pró­bálják meg kihalászni a beledo­bott pénzérméket, a zoo-pedagó- gus ezt azonban nem engedi. Fi­gyelni kell a kicsikre, Petró Zsu­zsa azonban tudja, mire ügyel­jen. Tavaly nyáron került a kü­lönleges iskolába, végzettsége ré­vén pedagógus, az állatokkal pe­dig a park egyik gondozójaként már korábban szoros barátságot kötött. Az elmúlt évi élmények után nem is volt számára kérdé­ses, hogy idén is kalauzolja a gyerekeket a tábor négy hete alatt. A táborlakó kisdiákok kör­beveszik, és csüggnek minden szaván. Mert a tábor nemcsak já­ték és munka, tanulás is. Etetés, takarítás Délelőttönként a gyerekek hat­hét fős csoportokban járják a parkot, felváltva „majmoznak”, „zsiráfoznak” és „parasztudva- roznak”. Az első csoport tagjai tíz óra és dél között a majmokkal és teknősökkel foglalatoskodnak. Közösen fedezik fel, mi a különb­ség a lányteknős és a fiúteknős között, majd jöhetnek a gerezák, a bóbitás gibbon és a pávián. Az etetés a táborlakók feladata - természetesen a gondozók fel­ügyelete mellett -, de nem riad­nak vissza a ketrecek takarításá­tól sem. A zsiráfos csapat ezalatt a lá­mákat és a zsiráfcsaládot láto­gatja meg, majd következnek a szörényes kecskék. Etetés, sze­métszedés és takarítás a munka, melyet a gyerekek úgy végeznek, mintha egész életükben ezt csi­nálták volna. A harmadik cso­port a parasztudvart veszi birto­kába, nagy részük rácsodálkozik az itt élő állatokra. Mert amíg a medvét, fókát, vagy a párducot jól ismerik, vannak közöttük olyanok, akik soha életükben nem láttak még kacsát. Itt vi­szont a kezükbe foghatják, megitathatják, sőt, akár kukori­cát is darálhatnak nekik. Talán furcsa, de sok gyerek kedvenc foglalatossága a disznóetetés - hiába, erre máshol nincs lehető­ségük. Akinek ehhez még sincs kedve, lovagolhat, a pónik imád­ják a gyerekeket, a szeretet pe­dig kölcsönös. A gyerekek kedvencei A zoo-sulinak vannak évről évre visszatérő lakói, és olyanok is, akik mind a négy hetet itt töltik, annyira élvezik a park különle­ges hangulatát, az állatok közel­ségét, az újdonság varázsát. Ilye­nek például Béluska és Tivadar, akik szeptemberben kezdik majd az iskolát, és amikor csak lehet, itt vannak. A tüneményes iker­pár egy fűvel tele kis vödröt ci­pel, ez lesz a zsiráfmama, Baba reggelije. Persze, mindenkinek van kedvence, a tizenegy éves Ákos a bohóchalért rajong, Ad­rienn a pulit szereti, Tíria pedig a kismajmokat. Ebéd után jöhet a pihenés, és egy kis tanulás. Feladatokat kell megoldaniuk, a gyerekek pedig nagyon ügyesek - mondja Zsu­zsa, aki osztályozza is a kitöltött lapokat. Általában ötöst ad, de nem azért, mert lágyszívű, a tá­borlakók ugyanis szinte mindent megjegyeznek, ami a délelőtt so­rán elhangzik. Miközben etet­nek, játszanak, és takarítanak, észre sem veszik, mennyi min­dent megtanulnak az állatokról. A nap fénypontja ezt követően a szekerezés, amikor az összes tá­borlakót szekérre ültetik, és'az egész parkot körbejárják, majd a vidámpark csodái elevenednek meg, és máris vége a napnak. Még szerencse, hogy másnap is jönni lehet! Táborozás Nyírbátorban Nyírbátor (KM - K. É.) - Nyír­bátor város önkormányzata a Szociális Szolgálattal közö­sen ebben az évben is meg­szervezte nyári napközis tá­borát. Az első turnus július 2-án kezdő­dött, s négy héten keresztül jú­lius 27-ig tart. A tábort - mely­nek helyszíne a Báthori István Általános Iskola és Pedagógia Szakszolgálat Édesanyák úti épülete - elsősorban az alsó­tagozatosoknak szánják a szerve­zők. A résztvevők térítési díj el­lenében napi háromszori étke­zést kapnak, melyet az Oktatási Centrum és a Hunyadi Mátyás Általános Iskola konyháján főz­nek. A nyári tábor résztvevői számára reggel 8 órakor kezdő­dik, s délután 4 óráig tart a fog­lalkozás, melyek között igen gaz­dag és változatos programok sze­repelnek. A táborozok a színját­szás, a kézművesség és fazekas­mesterség alapjaival ismerked­nek, de elsajátíthatják a tűzzo­máncozás fortélyait is. ÉLETKÉPEK Rigócsacsogás a nyárban Kállai János Ai Llig hittem a szememnek: a feketerigó - lehet, hogy őt mentettem meg a fagyhaláltól a két évvel ezelőtti, kemény té­len? - ott pipiskédért a lakóte­lepi telefonfülke (az üvege ripi- tyára zúzva, csakúgy, mint már megszokhattuk) kagyló­magasságában. A készülék te­tején egyensúlyozott, mint egy debütáló, mozdulatait fegyel­mező artista. Pici, sárgásarany csőrével időnként koppintott egyet a fémlapon, révetegen rá­csodálkozott az aprócska kon- dulásokra. Amikor meglátott, szárnyacskáit kecsesen meg- lebbentve röppent egy rövid kört a maga választotta, vas- travezes kalitkában, de bent maradt, nem a szüánkos nyílás szabadságot kínáló lehetőségét választotta.- Vajon mit akarhat? - mor­moltam halkan, nehogy el­riasszam, megtorpanván a ko­ra reggeli, különös jelenettől. Mintha csak meghallotta volna visszafojtott töprengésemet, szénfekete gyémántgömbjeit felém fordította, s úgy tűnt, tű­hegyes csőröcskéjét is megnyi­totta egy lehelletnyire. Aztán tovább folytatta meddő próbál­kozását: kip-kop, pattogott az alumíniumfelület, a karcsú­testű tollcsomó egyre elkesere­dettebben rohamozta a telefon- kagylót. Döntöttem, lesz ami lesz, se­gítek neki, ha tudok. Közelebb léptem, aztán még közelebb. Nem szállt el, nem ugrott félre, nem. Még egy-két koccantás, aztán ott landolt a bal tenye­rem öblében. Varázslat, cso­da...? Már nem érdekelt. Egy­szerre megvilágosúlt minden: hát persze, telefonálni akar, mi mást egyebet. Biztosan a párját hívná, ha tehetné, ha tudná. Tétovázás nélkül leemeltem a kagylót, tárcsáztam, találomra, szinte félálomszerű lebegés­ben. Kicsengett... A rigócska minden rezdülésemet figyelte, egyetlen parányi nesz sem ke­rülte el a figyelmét. Az ötszöri búgó hang hato­dikja egy kattanás volt, majd csendekkel vegyes motoszká- lás következett. A remegő, vá­rakozó madárkát odatartottam a hallórészhez. A motozás hir­telen félbeszakadt, és tisztán, csengő örömöktől telten feltril­lázott egy füttyfutam. Ott, vala­hol a rendszer másik oldalán csacsogni kezdett egy másik tollcsoda, s az én megkönnyeb­bült rigó-barátom is oda-oda- kanyarított egy-egy válaszfuta­mot, hogy éreztesse: él, boldog, hogy létezik, és társalogva tár­sat akar. Mc Lost, ebben a nyármeleg, önfeledt pillanatban, percben, órában... Mindig. Vagy legaláb­bis addig, amíg csak rigók és nyarak lesznek... Az egyik kedvenc, a nemrég született kiszsiráf Elsősegély Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents