Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-11 / 160. szám
2001. július 11., szerda HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Könyörgés Kovács Éva____________ Nyár van, sokak szerint az élet legtöbb területén, így a politikában is holtidő, uborkaszezon. Hinnék, ilyenkor már alig történik valami, a világmegváltás szeptemberig szünetel. Ebben a hangulatban igazán nagy visszhangja van annak, hogy Torgyán József, a kisgazdapárt elnöke a magyar föld védelme érdekében Nagyboldogasszony napjára könyörgést tervez, szervez. Mint a napokban bejelentette, azért szánta el magát erre a lépésre, mert úgy érzi, a legnagyobb kormányzó párt kiárusítja a magyar földet, s mind a maga, mind pedig pártja nevében elfogadhatatlannak tartja, hogy Brüsszelben feladták a magyar érdekeket azzal, hogy lehetővé tették: bizonyos feltételek mellett ugyan, de külföldiek is vásárolhatnak nálunk termőterületet. Mint Torgyán szavaiból kiderül, ha a Nagyboldogasszony- napi könyörgés, a fohászkodás nem segít, akkor a kisgazdák útlezárásokkal, blokádokkal adnak majd nyomatékot véleményüknek, szavainak. A megvádolt Fidesz elnöke minderre csak annyit válaszolt: nem blokád, hanem a közös munka segít a problémák megoldásában, erre a közös munkára pedig elvárják a kisgazdákat is. Érvek, ellenérvek, konkrét vélemények most nemigen hangzottak el, mint ahogyan tételes felsorolása sem annnak, igaz-e, s ha igen, mennyiben, amit a kisgazdák első embere beszél, ha pedig nem, akkor mi az, amiben téved. Mellesleg persze nem árt emlékezni: most éppen az szervezi a blokádot, aki az agártárca élére jutva igencsak éles szavakkal bírálta azokat, akik azokban az időkben az utcára vonultak azért, hogy az általa irányított tárca döntései ellen tiltakozzanak. em vall jó ízlésre az sem, ha politikai indíttatású eseményt bárhol, bárkik egyházi dátummal kapcsolnak össze. Sokan vannak ugyanis, akik kezdettől fogva kritikusan nézik, ha a templomok falai között politizálás zajlik. A szószék szerintük nem erre való. Elég nagy baj, hogy minderre mégis akad ma is példa. Könyörögni persze lehet. Kérdés csak az, hogy hol, és főleg hogy miért. HÍREK □ Véradás A Vöröskereszt megyei szervezete ma 7 órától Nyíregyházán a Véradóban szervez véradást a nyíregyházi I. sz. Posta Hivatal dolgozóinak. Petneházán a Teleház- ban 9 és 13 óra között, míg Tunyogmatol- cson a Művelődési Házban 8 és 12 óra között várják az önkéntes véradókat. □ Képaukció Jótékonysági képaukcióra várják az érdeklődőket július 11-én szerdán 17 órára a Nylr-Plaza Galériában. Nyíregyházi festő- és képzőművészek, valamint miskolci festők és mezőkövesdi amatőr művészek ajánlották fel alkotásaikat, hogy segítsék egy 10 éves nyíregyházi, farkasvakságban szenvedő kisfiú külföldi gyógyíttatását. □ Szünetel A Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesületének mátészalkai helyi csoportja értesíti a Mátészalka térségében élő mozgás- sérülteket, hogy augusztus 3-ig az ügyfélfogadás szünetel. Mandala Nyár A Mandala társulata Várko- nyi Mátyás-Béres Attila: Egri csillagok című látványos musicaljét júniusban három alkalommal vitte színre a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. A Gárdonyi Géza regénye adaptációjával készült darab dramaturgja és rendezője Dobos László. A monumentális díszletek között zajló előadásban 120 fős stáb működik közre. A históriai hitelességet segítő jelmezek szemet gyönyörködtető látványához ráadásként tűzijáték is társul. Júliusban ismét a szabadtérin láthatja a nagyérdemű az Egri csillagokat: 12-én, 13-án, 14-én és 15-én játsszák este kilenc órától Amatőr felvétel Suliban a fókák, medvék és zsiráfok A nap fénypontja a szekerezés, amikor az egész parkot körbejárják a gyerekek Száraz Ancsa Nyíregyháza (KM) - Az állatpark a csodák világa, melynek titkai rejtve maradnak a látogatók előtt. Ha viszont néhány hétre becsöppenhetünk e különleges világba, feltárulhatnak a csodák - talán ez a zoo-suli titka. Nyár van ugyan, a gyerekek mégis készülnek, veszik a hátizsákjukat és elindulnak az iskolába - várja őket a zoo-suli. A Nyíregyházi Állatpark évek óta fogadja a kisiskolásokat, akik megismerkedhetnek a park lakóival, besegíthetnek az állatok etetésébe, a Magyar Ősparkban pedig honfoglaló őseink életmódjába nyerhetnek bepillantást. Hatalmas élmény számukra a különleges világ, melynek felfedezésére mi is elkísértük őket. A gyerekek éppen szemetet szednek a park egyik szökőkútja mellett, majd a kút vizéből próbálják meg kihalászni a beledobott pénzérméket, a zoo-pedagó- gus ezt azonban nem engedi. Figyelni kell a kicsikre, Petró Zsuzsa azonban tudja, mire ügyeljen. Tavaly nyáron került a különleges iskolába, végzettsége révén pedagógus, az állatokkal pedig a park egyik gondozójaként már korábban szoros barátságot kötött. Az elmúlt évi élmények után nem is volt számára kérdéses, hogy idén is kalauzolja a gyerekeket a tábor négy hete alatt. A táborlakó kisdiákok körbeveszik, és csüggnek minden szaván. Mert a tábor nemcsak játék és munka, tanulás is. Etetés, takarítás Délelőttönként a gyerekek hathét fős csoportokban járják a parkot, felváltva „majmoznak”, „zsiráfoznak” és „parasztudva- roznak”. Az első csoport tagjai tíz óra és dél között a majmokkal és teknősökkel foglalatoskodnak. Közösen fedezik fel, mi a különbség a lányteknős és a fiúteknős között, majd jöhetnek a gerezák, a bóbitás gibbon és a pávián. Az etetés a táborlakók feladata - természetesen a gondozók felügyelete mellett -, de nem riadnak vissza a ketrecek takarításától sem. A zsiráfos csapat ezalatt a lámákat és a zsiráfcsaládot látogatja meg, majd következnek a szörényes kecskék. Etetés, szemétszedés és takarítás a munka, melyet a gyerekek úgy végeznek, mintha egész életükben ezt csinálták volna. A harmadik csoport a parasztudvart veszi birtokába, nagy részük rácsodálkozik az itt élő állatokra. Mert amíg a medvét, fókát, vagy a párducot jól ismerik, vannak közöttük olyanok, akik soha életükben nem láttak még kacsát. Itt viszont a kezükbe foghatják, megitathatják, sőt, akár kukoricát is darálhatnak nekik. Talán furcsa, de sok gyerek kedvenc foglalatossága a disznóetetés - hiába, erre máshol nincs lehetőségük. Akinek ehhez még sincs kedve, lovagolhat, a pónik imádják a gyerekeket, a szeretet pedig kölcsönös. A gyerekek kedvencei A zoo-sulinak vannak évről évre visszatérő lakói, és olyanok is, akik mind a négy hetet itt töltik, annyira élvezik a park különleges hangulatát, az állatok közelségét, az újdonság varázsát. Ilyenek például Béluska és Tivadar, akik szeptemberben kezdik majd az iskolát, és amikor csak lehet, itt vannak. A tüneményes ikerpár egy fűvel tele kis vödröt cipel, ez lesz a zsiráfmama, Baba reggelije. Persze, mindenkinek van kedvence, a tizenegy éves Ákos a bohóchalért rajong, Adrienn a pulit szereti, Tíria pedig a kismajmokat. Ebéd után jöhet a pihenés, és egy kis tanulás. Feladatokat kell megoldaniuk, a gyerekek pedig nagyon ügyesek - mondja Zsuzsa, aki osztályozza is a kitöltött lapokat. Általában ötöst ad, de nem azért, mert lágyszívű, a táborlakók ugyanis szinte mindent megjegyeznek, ami a délelőtt során elhangzik. Miközben etetnek, játszanak, és takarítanak, észre sem veszik, mennyi mindent megtanulnak az állatokról. A nap fénypontja ezt követően a szekerezés, amikor az összes táborlakót szekérre ültetik, és'az egész parkot körbejárják, majd a vidámpark csodái elevenednek meg, és máris vége a napnak. Még szerencse, hogy másnap is jönni lehet! Táborozás Nyírbátorban Nyírbátor (KM - K. É.) - Nyírbátor város önkormányzata a Szociális Szolgálattal közösen ebben az évben is megszervezte nyári napközis táborát. Az első turnus július 2-án kezdődött, s négy héten keresztül július 27-ig tart. A tábort - melynek helyszíne a Báthori István Általános Iskola és Pedagógia Szakszolgálat Édesanyák úti épülete - elsősorban az alsótagozatosoknak szánják a szervezők. A résztvevők térítési díj ellenében napi háromszori étkezést kapnak, melyet az Oktatási Centrum és a Hunyadi Mátyás Általános Iskola konyháján főznek. A nyári tábor résztvevői számára reggel 8 órakor kezdődik, s délután 4 óráig tart a foglalkozás, melyek között igen gazdag és változatos programok szerepelnek. A táborozok a színjátszás, a kézművesség és fazekasmesterség alapjaival ismerkednek, de elsajátíthatják a tűzzománcozás fortélyait is. ÉLETKÉPEK Rigócsacsogás a nyárban Kállai János Ai Llig hittem a szememnek: a feketerigó - lehet, hogy őt mentettem meg a fagyhaláltól a két évvel ezelőtti, kemény télen? - ott pipiskédért a lakótelepi telefonfülke (az üvege ripi- tyára zúzva, csakúgy, mint már megszokhattuk) kagylómagasságában. A készülék tetején egyensúlyozott, mint egy debütáló, mozdulatait fegyelmező artista. Pici, sárgásarany csőrével időnként koppintott egyet a fémlapon, révetegen rácsodálkozott az aprócska kon- dulásokra. Amikor meglátott, szárnyacskáit kecsesen meg- lebbentve röppent egy rövid kört a maga választotta, vas- travezes kalitkában, de bent maradt, nem a szüánkos nyílás szabadságot kínáló lehetőségét választotta.- Vajon mit akarhat? - mormoltam halkan, nehogy elriasszam, megtorpanván a kora reggeli, különös jelenettől. Mintha csak meghallotta volna visszafojtott töprengésemet, szénfekete gyémántgömbjeit felém fordította, s úgy tűnt, tűhegyes csőröcskéjét is megnyitotta egy lehelletnyire. Aztán tovább folytatta meddő próbálkozását: kip-kop, pattogott az alumíniumfelület, a karcsútestű tollcsomó egyre elkeseredettebben rohamozta a telefon- kagylót. Döntöttem, lesz ami lesz, segítek neki, ha tudok. Közelebb léptem, aztán még közelebb. Nem szállt el, nem ugrott félre, nem. Még egy-két koccantás, aztán ott landolt a bal tenyerem öblében. Varázslat, csoda...? Már nem érdekelt. Egyszerre megvilágosúlt minden: hát persze, telefonálni akar, mi mást egyebet. Biztosan a párját hívná, ha tehetné, ha tudná. Tétovázás nélkül leemeltem a kagylót, tárcsáztam, találomra, szinte félálomszerű lebegésben. Kicsengett... A rigócska minden rezdülésemet figyelte, egyetlen parányi nesz sem kerülte el a figyelmét. Az ötszöri búgó hang hatodikja egy kattanás volt, majd csendekkel vegyes motoszká- lás következett. A remegő, várakozó madárkát odatartottam a hallórészhez. A motozás hirtelen félbeszakadt, és tisztán, csengő örömöktől telten feltrillázott egy füttyfutam. Ott, valahol a rendszer másik oldalán csacsogni kezdett egy másik tollcsoda, s az én megkönnyebbült rigó-barátom is oda-oda- kanyarított egy-egy válaszfutamot, hogy éreztesse: él, boldog, hogy létezik, és társalogva társat akar. Mc Lost, ebben a nyármeleg, önfeledt pillanatban, percben, órában... Mindig. Vagy legalábbis addig, amíg csak rigók és nyarak lesznek... Az egyik kedvenc, a nemrég született kiszsiráf Elsősegély Ferter János rajza
