Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-27 / 148. szám

2001. június 27., szerda Kelet« HÁTTÉR 3. oldal l\/legoszlanak a vélemények arról: szükség van-e Sóstón látványfürdőre vagy sem. Ellen­zői arra hivatkoznak: sokba kerül a fenntartá­sa, ki és miből finanszírozza, ettől még nem fog fellendülni a város idegenforgalma. De akkor mitől? - kérdezhetnénk, merthogy oko­sabb ötlettel a kritikusok sem szolgálnak. Pe­dig nem ártana. A jelenlegi állapotot ugyan­is, hogy Sóstón, a strandon csak a nyári hó­napokban (s csak napsütésben) van élet, nem szabad sokáig fenntartani. Legjobb pél­da erre a most befejeződő hónap. Ilyen va­cak júniust! Kongott is a strand az ürességtől. Tízmilliókat vesztett az üzemeltető, hiszen - ha már egyszer kinyitott - nem teheti meg, hogy időjárástól függően kiakasztja a táblát: eső (és/vagy), hóvihar (és/vagy), jégzajlás miatt zárva. Az embereket fizetni kell, a me­dencék vizét tisztítani, fertőtleníteni, a füvet nyírni - mind-mind költség, amit nem lehet leírni, csak lenyelni... At hiszem, senki nem vitatja, hogy Sóstón a szezont mihamarabb ki kell nyújtani. Lehe­tőség szerint januártól decemberig. Ez per­sze csak akkor lehetséges, ha függetleníteni tudják az időjárástól az ott nyújtott szolgálta­tásokat. Egy példa erre Hajdúszoboszló, aho­vá a megyeszékhelyről is nagyon sokan jár­nak át az őszi, téli hónapokban. Miért ne költhetnék el az oda szánt pénzt itthon? Miért ne jöhetnének mások is ide? Persze, csak ha van hol megszállniuk. A szállodához, gyógyszállóhoz azonban befektetők kellenek. Mert terület van. Még mindig üresen áll a te­lek, ahonnan lebontották a Szeréna-lakot, s talán már kiköltöztek azokból a bérlakások­ból, amiket a kisállomás melletti volt csendőr­laktanyából alakítottak ki. Szerintem nem kellene félni attól, hogy a te­rületek esetleges eladása a város vagyonának elherdálását jelenti. Értékes földek ezek, nem fillérért vennék (de ha igen, amit ráépítenek, itt marad. És hozza a pénzt). Ez már nem olyan helyzet, mint mikor a háború alatt a családi ék­szereket kellett tojásra cserélni, hogy legyen mit enni. Az ékszert ma áron is el lehet adni. S ha az ára valamilyen szempontból is minőségi váltást eredményez, már jobban jártunk, mint­ha a lepedők alatt tartjuk, mindig attól retteg­ve: csak egyszer el ne lopják... Biztonságos átkelés Ferter János rajza HÍREK □ Családi tábor Sérült gyerekeket nevelő családok számára szervez az ÉFOÉSZ családi tábort a rakamazi Vízisport Turistaházban jú­lius 2-7, és 22-27 között. Jelentkezni: Nyír­egyháza, Vécsey köz 4. tel.: 312-224. (Ugyanitt üdülési csekk is igényelhető.) □ Lakásotthonok A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzat és az önkor­mányzat Gyermekvédelmi Központja (Nyír­bátor, Vasvári R u. 17.) lakásotthonok ünne­pélyes átadását tartja június 27-én 10 órától. Ünnepi beszédet mond dr. Szemkeő Judit, államtitkár. □ Építők Napja Az Építőipari Ipartestület Építők Napját szervez június 30-án 10 órától Nagykálló-Harangodon. Épül a víziparadicsom Olasz beruházásban épül a vásárosnaményi strandon az Atlantika Vi­dámpark. A Sthal Bau 2000 szakemberei az óriáscsúszda tartóállványát szerelik össze Elek Emil felvétele Újabb öt év Márföldinek Nyíregyháza (KM) - Éjszaká­ba nyúlóan lett vége a nyír­egyházi képviselő-testület hétfői ülésének, amelyen személyi kérdésekről is döntések születtek. Miután a Városi Televízió igaz­gatójának öt évre szóló megbíza­tása lejárt, a testület még koráb­ban pályázatot írt ki a posztra, melyre meghívta a jelenlegi igaz­gatót. A testület este fél tízkor zárt ülésen döntött: Máfóldi Ist­vánt újabb ötévre megbízza a Városi Televízió igazgatói teen­dőinek ellátásával. Usztics Mátyás színművész másik arca „Szeretem a vidámságot, de valójában nem az a tréfás fiú vagyok, akinek gondolnak.” Györke László Nyírbátor (KM) - A népszerű színművész kezdeményezője volt a Határőrökért Alapít­ványnak, melynek nevében nemrég adományt nyújtott át árvízkárosult útlevélkeze­lőknek Nyírbátorban. Ez al­kalomból beszélgettünk vele. □ Az egyik népszerű műsorában kedvesen civódó ellenfele Szulák Andrea. Milyen a kapcsolatuk magánemberként? Magának való- Nincsen vele kapcsolatom. Mindkettőnk szerződésben rögzí­tett feladata az, hogy az ön által említett műsorban résztvegyen az abban foglaltak szerint. A mű­soron kívül nem találkozunk. Nem járunk össze, nem vagyunk egy társaságban. Nekem nincs a szónak a hagyományos értelmé­ben vett társaságom, nem járok szórakozóhelyekre, nincsenek sörpartnereim. Elég magamnak való ember vagyok. A kedves kö­zönség erről nem sokat tud. Mint magánember, egészen más az érdeklődésem és más az indít­tatásom, mint ahogy azt sokan gondolják. Tehát amikor ennek a békás műsornak vége van, ak­kor én megyek, és teszem a dol­gomat: szervezem a filmemet, vagy készítem elő a könyvemet. Mert valójában nem az a tréfás fiú vagyok, akinek gondolnak. Bár nem áll tőlem távol a hu­mor, a vidámság, nekem is jó megkönnyebbülni, de az élet nem erről szól. □ Megtudhatunk-e valami köze­lebbit a filmről, a könyvről?- Isten tenyerén címmel kiadás előtt áll egy regényem, amely forgatókönyv formájában készült el ezelőtt hat évvel. Ak­kor a kulturális vezetés nem dí­jazta. A jelenlegi is tud róla, de rendkívül lassan haladnak a tár­gyalások. Isten tenyerén- A negyvennyolcas szabadság- harc után vagyunk, négy huszár­tiszt, aki letöltötte várfogságban büntetését, Amerikába vágyó­dik, hogy majd onnan hozott se­gítséggel folytassák a szabadság- harcot. A cselekménynek van történelmi alapja, hiszen Prágai János őrnagy vezetésével har­colt kint egy divízió, de egyikük sem jött haza. Amerika, s a Nyu­gat, mint annyiszor, nem segített bennünket. De miért is tette vol­na? Se inge, se gatyája nekik a magyar, s nem is lesz. És ez most is így lesz. Ezt nemcsak mint író, hanem mint hazafi mondom: soha mirajtunk senki nem fog segíteni. Kényelmetlen voltunk tehetségünkkel, szoká­sainkkal, népdalkincsünkkel, táncunkkal. Semmiben sem ha­sonlítunk hozzájuk, s ez a más­ság. Nem az, amit egyes szélsősé­ges politikusok időnként az or­runk alá dörgölnek, kirekesztés­ről beszélnek. Az a másság gyű­lölete, hogy minket, magyarokat nem fogadtak el ezer éven ke­resztül. Nem ízlett az, hogy ez egy tehetséges, rendkívül nagyra hivatott nép - hogy csak a No- bel-díjasok listájára utaljak, hi­szen létszámunkhoz képest irgal­matlanul magasan vagyunk je­len. Ez egy genetikus kód, amit hoztunk magunkkal. Van egy rendkívüli életerő, alkotási erő bennünk, ami sajnos a politiká­ban nem nyilvánul meg. Igaz, Usztics Mátyás A szerző felvétele azt nem nevezném alkotásnak. Nagy alkotóink voltak, de igazán nagy politikust nem tudunk mondani Mátyás óta. A nemzeti királysággal tulajdonképpen megszűnt a törődés velünk. Testvérek egymás ellen □ Mikor láthatjuk a filmet?- Az még odébb van. A forrá­sokat ismerem, találkoztam Vár­hegyi Attilával a parlament fo­lyosóján, az irodájában. Ha na­gyon objektív akarok lenni, ak­kor megértem őt is, mert most melyik ujját harapja meg, hogy kiszorítson pénzt a kötségvetés- ből. Van egy bizonyos kulturális kormányzati elképzelés, hisz vé­gül is készülnek filmek, melyek egy-egy történelmi pillanatot, személyt szeretnének tisztázni, tisztává tenni. Nekem is ez a szándékom, s nem véletlen az át­hallás negyvennyolcból mára. Egy rossz gondolkodásmódot szeretnék - természetesen törté­netbe ágyazva - megjeleníteni. Hőseim édes testvérek. A csapat elindul a szabadság hajójával Amerikába, üldözik őket a hata­lom emberei. Az üldözők és az üldözöttek édes testvérek. Az egyik a törvényes rendet akarja szolgálni, a másik nem a törvé­nyekre hallgat, hanem a népaka­ratra. Annak a papnak házában nyünak meg érkezési sorrend­ben, aki megkeresztelte őket. A pap az egyik testvérnek azt mondja: az állam él, a nemzet halott. És ebből az államból nem­zetet kovácsolni - ez lenne itt a faladat. De nemzetet építeni csak belülről lehet, nem külső segít­séggel. És ez lenne az én mon­dandóm is, hogy jöhet itt NATO, meg közös Európa, meg akárki, ha mi magunk nem akarunk be­lülről újjáépülni, akkor nem lesz abból semmi. Hamvas Bélánál olvastam: abban, hogy a vüág megváltozik, eget verő ostobaság hinni. Nekünk magunknak kell először megváltozni. Ezt a prob­lémát járja körül egy romanti­kus történetben a regény, és na­gyon erősen hiszem, hogy előbb- utóbb elkészül a film is. □ Fontosnak tartja a közsze­replést?- Most már igen, mert most már jobban meghallják, amit mondok, mint 10-15 évvel ezelőtt. Úgy hozta a sorsom, hogy híres ember lett belőlem, és ezt arra használom fel, hogy szólok pél­dául arról, mennyire Ízléstelen, ha egy televízió szenzációként tálalja más ember nyomorúsá­gát, mint tették azt az árvíz ide­jén. De azokról a diákokról, akik maguk vállalták a veszélyt, hogy másokon segítsenek, egy szót sem szólnak. Meg arról is szólok, hogy segítsünk a bajba jutott időseknek, mert ennek a generá­ciónak a maga erejéből nincs esélye az újrakezdéshez. ÉLETKÉPEK Vadgerlebúgásban Makay Béla E lmerengve ácsorgók egy kabolauton zöld búzatáblák és ringó füvű kaszálók között. Hány tíz éve is, hogy végig menegettem rajta gyermekko­romban? Fél évszázada. Jártak rajta az ük-, a déd- és nagy­apáim meg apám, anyám is. Szekeren jönnek a Resztika- dülő felől, egyre közelednek, s tovább poroszkálnak a Tapolnok-patak dübörgő fahíd- ján át ősi birtokukra. S tovább képzelgek: mit láthattak itt ak­kor, mi volt a gondjuk, örö­mük? Volt-e búzavirág, szarka­láb és pipacs meg földieper? Biztosan. Mindenből több volt akkor a természetből. És több volt, mint ma: öröm, szerény­ség, békesség és gyermek is. Reménykedtek, bizakodtak. Boldogabbnak várták a követ­kező évszakokat. És volt is mit betolni a kemencébe, a tyúkoknak szemezgetni, a mangalicáknak ropogtatni. A felvidulás újabb örömö­ket hozott. A családfő a búza­végi árokparton csokorba szedte a pirosló földiepret, s a kalapja mellé tűzve vitte haza porontyainak. A búza közül pedig szedett egy-egy csokrot a szarkalábból, búzavirágból meg a zöld kalászokból anyánknak. Ez az egyszerű, természetadta boldogság aztán több termékenységet szült apám és anyám között is.-A.nyám mindig a legtetsze­tősebb ruhába öltözve vitt ebédet apámnak, amikor a mezőn töltötte a delet is. Fák sátra alatt és boglyák illatá­ban, vadgerlebúgásban meg pitypalattyolásban fogantat- tunk meg, mi, parasztgyere­kek. És még mindig elmereng­ve ácsorgók a kabolauton, zöld búzatáblák és ringó füvű kaszálók között. Érettségi találkozó A negyven éve, 1961-ben, a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban végzett IV. C osztály egykori tanulói találkoztak négy évtized után. A 33-as létszámból most 22-en vet­tek részt, de örömükre ott volt Román Ilona (középen) volt osz­tályfőnökük is Amatőr felvétel Miért ne? CSERVENYÁK KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents