Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-21 / 143. szám
2001. június 21., csütörtök 7. oldal siette NYÍREGYHÁZI POLGÁR HÍREK □ Napirenden az M3-as Ülést tart a város közgyűlése június 25-én, hétfőn délután egytől. Napirenden szerepel az M3-as autópálya Polgár-Nyíregyháza közötti szakasza nyomvonalvezetésének elfogadása. □ Együttműködési megállapodás Június 22-én, pénteken ukrán-magyar együttműködési megállapodást írnak alá a városházán. A megyeszékhely nevében a polgár- mester látja el kézjegyével a dokumentumot. □ Nyílt fogadóóra Csabai Lászlóné polgármesterjúnius 27-én, szerdán délelőtt tíztől délután ötig nyílt fogadóórát tart hivatali helyiségében. A városlákókat érkezési sorrendben fogadja. Dr. Lulu a kórházban Nyíregyháza (H.S.ZS.) - A nevetés állítólag gyógyít, de az biztos, hogy a vidámság elviselhetőbbé teszi a kórházban töltött napokat. A nyíregyházi Kristóf Lívia eltökélt szándéka, hogy bohócjelmez- be öltözve csempész jókedvet a kórházak gyermekosztályának kórtermeibe. A huszonegy éves hölgy a Sipkayban végzett, így nem meglepő, hogy a, mai napig a kereskedelemben dolgozik. Mint mondja, szabad idejét a zene, a tánc és az éneklés tölti ki. < Korábban tagja volt a Fanat X tánccsoportnak, de a munka és a tanulás miatt abbahagyta a versenytáncot. Az elmúlt évben egy ismerőse révén került kapcsolatba a Magyar Bohócok a Beteg Gyerekekért Alapítvánnyal, amelynek tagjai a kórházakat járva igyekeznek könnyebbé tenni a kis betegek mindennapjait. Mivel imádja a gyerekeket - korábban óvónő szeretett volna lenni - és a vidámságot, úgy döntött, hogy csatlakozik az alapítványhoz, amely Budapestről indulva szeretné képviseltetni magát az ország minél több kórházában. Ha minden igaz, szeptembertől heti négy alkalommal már Nyíregyházán is szórakoztatja a gyerekeket dr. Lulu - ez Lívia „bohócneve” és négy társa. Addig is Debrecenben, illetve Nyíregyházán látogatják az alapítványt létrehozó, országos hírű Lala bohóc kurzusait. Lívia egyébként profi bohócként is el tudná képzelni magát, élete álma valósulna meg, ha hivatásszerűen szórakoztathatná a gyerekeket. És ha már az álmokról esik szó, a bohócjelmez mellett elfér még egy szerető férj és egy boldog család sok gyerekkel. SÍ Kristóf Lívia Hájer Zsigmond felvétele PANASZLÁDA Kivágták a fákat Az Északi körút Nyíregyháza legforgalmasabb, de egyben a legbüdösebb utcája is. Ezért mélységesen felháborodtunk, amikor tavaly az Alfíker előtt a gyönyörű fákat, csak úgy kivágták. Most ugyanaz történt a 21. szám előtt. Valaki derékban levágta a gyönyörű virágzó bokrokat. Többen látták a műveletet, s amikor szóltak érte, a válasz az volt, hogy semmi közük hozzá. A bokrok mögött játszótér található, ahol amúgy is „balkáni” állapotok uralkodnak. Ezek a cserjék nemcsak eltakarták a koszos, zajos teret, de egy kicsit meg is szűrték a levegőt. Felvetődik a kérdés: kié a tér? A tulajdonosnak sürgősen és hathatósan cselekedni kellene! Simákné, Nyíregyháza A pusztából lett megyeszékhely (2.) A lakosság lázas gyorsasággal bont és épít, és 1872-re elkészül az új városháza A városháza, amely készséggel befogadta a megyei adminisztrációt Nyíregyháza (KM) - Nyíregyháza megyeszékhellyé válásának 125. évfordulóját ünnepelte a város június 12-én. Az alkalomra összehívott ünnepi közgyűlésen Németh Péter múzeumigazgató tartott érdekes előadást, melynek közlését most folytatjuk. Az a Bach-adminisztráció, amelyet történetírásunk oly sokszor elmarasztalt, Nyíregyháza fejlődését segítette. Ugyanis nem volt lekötelezettje a megyének, a vármegye közönségét alkotó nemesi családoknak. Amikor 1854-ben a Debrecen-Miskolc közötti vasútvonal megépítését szervezni kezdték, nem tett semmit sem annak érdekében, hogy a nyílegyenes pálya Nagykálló felé kanyarodjon, s úgy térjen vissza Nyíregyházára, csak azért, mert ott van a megye székhelye. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás tervbe vett szétválasztásakor Nyíregyháza örömmel feleli 1855-ben az adminisztrációnak, hogy akár saját épületével e városháza elődjével is kész helyet adni az alakuló új megyei intézménynek, a törvényszéknek. Amikor végül is 1871-ben megszületik a XI. és XXXII. törvény a kettéválasztásról, az igazságügyminiszter és a javaslatot tevő szakértői bizottság a m. kir. törvényszék és kir. ügyészség székhelyéül Nyíregyházát jelöli ki. A város lázas gyorsasággal bont és épít, s 1872-re elkészül a városháza mai emeletes épülete, s ennek D-i szárnyába költözik be, s marad a 90-es évekig, az új, Bocskai utcai törvényház elkészültéig. Ám ennek emléke a homlokzatot díszítő két Juszticia-szobor képében mindmáig megmaradt. Ha lúd,... A város azonban már 1869-ben úgy gondolkodott, ha lúd, akkor legyen kövér: azaz szívesen fogadja a megyei közigazgtást is az igazságszolgáltatás mellett. Mint Margócsy József tanár úr egy kitűnő dolgozatában bemutatta, 1863-ban feliratban fordult a megyéhez és a helytartótanácshoz ez ügyben, kérését azzal is indokolva, hogy a „megyeszékhelyi változtatások nem újítási viszke- tegségből, azon egyes hatalmasok egyedüli befolyásától, vagy tán a város egyedüli magán érdekéből származik, hanem egyenesen a magyar Kormány, valamint a tekintetes Szabolcs megye jól megfontolt közérdekéből és az itteni társadalmi és helyi viszonyok elu- tasíthatatlan igényeiből kifolyónak kell tekinteni. ” Kezdetben úgy tűnik, a város nyer: 1867-ben a nagykállói megyegyűlés 23 szavazattöbbséggel kimondta a megyeszékhely áttelepítését Nyíregyházára. De 1868 tavaszára az új összetételű megyegyűlés ezt érvényteleníti. A város sem marad tétlen. Az And- rássy-kormány pénzügyminiszterét Lónyay Menyhértet 1870-ben történetében elsőként díszpolgárává választja, esélyei még inkább megnőnek, amikor Ló- nyayból miniszterelnök lesz (1871-1872). Igaz, ez még nem hozott sikert, de 1873-ban benyújtott törvényjavaslatában Nyíregyháza neve már ott szerepel. A lebegtetett törvényjavaslatot, amely az egész ország területén hozott változtatást — pl. a Hajdú-kerületből és Szabolcs megye D-i részéből a nádudvari járásból alapították meg az addig nem létező Hajdú megyét Debrecen székehellyel (vajon ünnepli-e ma e jeles dátumot a szomszédvár?) — 1876. június 12-én (ma 125 éve fogadta el és iktatta törvénybe a parlament XXXIII. törvényként. A megye ezt kénytelen volt tudomásul venni, s szeptemberben már el is fogadja a város ajánlatát, t. i. azt, hogy a városháza É-i szárnyában helyezkedjék el. Az 1876. november 26-i megyegyűlés már ebben a díszteremben zajlik, ám néhány nap múlva a magát vesztesnek tekintő főispán, gr. Vay Ádám lemond, a király december 26-án fel is menti, szokásos, ünnepélyes búcsúztatása elmaradt. Áldatlan állapot Másfél évtizedig, 1892-ig sajátos helyzetnek lehetünk tanúi: a város és polgármestere házának falain kívül dolgozik, de képviselőtestülete gyűléseit itt tartja. A törvényszék fő tárgyalásainak is, pl. a tiszaeszlári pernek, ez a terem ad helyet. A vármegyeháza ülésterme is ez a helyiség, igaz ők csak évente kétszer, tavasszal és ősszel üléseznek, meg rendkívüli alkalmakkor. Ennek az áldatlan állapotnak a felszámolását elősorban a város lakossága szorgalmazta, aki már korábban megszokta, hogy ügyeit egy helyben intézheti. A vármegye az új székhely építését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az állam vegye meg a kállói megyeházát, nem bánja, ha azt dohány- és szivarkagyárrá, állami fogházzá, dologházzá, vagy bármivé alakítja, csak fizessen az épületért, s akkor lesz új székháza. 1890-ben - a belügyminiszter fenyegető leirata után - Kállay András főispán alatt döntött végül is a megyei közgyűlés, hogy 15 éves 3%- os megyei pótadó kivetésével új székházat épít, 9 és 8 szobás lakrészekkel a fő- és alispán részére. Alpár Ignác tervét elfogadva, 1891. május végén megindult az építkezés, s 1892. augusztus 20-án utoljára még ebben a teremben Cservenyák Katalin felvétele ülésezve, október 11-én az őszi közgyűlést már a megyeháza új dísztermében tarthatták meg. (Csak ekkor, Kállay András egyéniségéhez méltón fejezte ki a megye a háláját a város közönségének azért, hogy a házát díjtalanul engedte át hivatalainak zavaratalan működése biztosításáért. 1891-re elkészült a Törvényház is, s így 26 év után a város visszaköltözhetett immár az emelettel kibővített régi házba, újult erővel látva az újabb célkitűzéséhez, az önálló törvényhatóság jogának megszerzéséhez. Vesztett is Mert ne feledjük el: a 70-es évek közigazgatási reformjával Nyíregyháza nemcsak nyert, de vesztett is. Míg a kiegyezés évében 81 szabad királyi, 88 kiváltságos, rendezett tanácsú és 719 közönséges mezővárosi jogállású település volt az akkori ország területén, a reform után 23 törvényhatósági jogú, 106 rendezett tanácsú város maradt, a többi nagyközség lett. Nyíregyháza a 2. kategóriába került, azaz jogállása a községekéhez hasonlítható, még akkor is, ha igazgatási szervezetük jóval differenciáltabb volt, ugyanis egyaránt nehezedett rájuk a megyei hatalom. S bár közben létrehoztak egy közbülső kategóriát, az ún. középvárost, amely csak az állami közigazgatási ügyekben tartozott a vármegye alá, Nyíregyháza mégsem került ezek sorába. Hazulról haza... Nyíregyháza (DM) - Szlovákok közül - tirpákok közé címmel jelent meg nemrégiben könyv, mely az 1945-1 948-ban a Felvidékről (Csehszlovákiából) áttelepített magyarokról nyújt rengeteg adatot. A kitelepítések, a lakosságcserének nevezett átrendezések, napok alatt tönkretették az érintett családok életét, jövőjét. Félelemmel teli, igazságtalan időszak volt ez. A több évtizedes bizonytalanság és hallgatás után ma már lehetőség nyílt, hogy a mai kor embere megtudja mi is történt. A könyv megjelenésében nagy szerepet vállalt Kiss Vendel, akinek a gyűjtőmunkája eredményét dr. Fazekas Árpád szerkesztette kötetbe. A „Felvidék 1947 Egyesület” kiadásában megjelent mű adalék ahhoz, hogy betekintsünk a felvidéki magyarok és a bokortanyák tirpákjainak egykori megpróbáltatásaiba. A könyv fontos dokumentum- gyűjtemény, megtalálható benne többek között dr. Németh Zoltán és dr. Janics Kálmán a kort feldolgozó írása. Emellett nagy terjedelemben tárják elénk - a megyébe telepített - a Felvidékről elüldözött családok adatait. (Külön településenként, név, születési év, esetleges elhunyta időpontDR. FAZEKAS ÁRPÁD; SZLOVÁKOK KÖZÜL - TIRPÁKOK KÖZÉ ADATOK A FELVIDÉKI MAGYAROK VÉS/.KORSZAKÁHOZ (194$-»48) NYÍREGYHÁZA 2001. ÉV Könyvborító Fotó: illusztráció ja, jelenlegi tartózkodási helye megjelölésével.) Megtalálhatók továbbá az 1998-as emlékbeszédek, újság- és rádióriportok. Érdeklődésre tarhat számot az áttelepítettek visszaemlékezései is, akik személyes élményeikről vallanak, hogyan és miként élték meg a szörnyű időt. A több éves kutató munkának köszönhetően pontosan megtudhatjuk, honnan (Nyíregyházán kívül is) hová kerültek a felvidéki magyar családok. A földrajzi nevek táblázata az eligazodásban nyújt segítséget. (A könyv beszerezhető Nyíregyházán, a Kossuth téri könyvesboltban.) Kotorják az iszapot Oláhréten Nyíregyháza (KM - Gy. L.) - Tavaly 14 millió forintért előkészítették a zagyterepet az Oláhréti-tározónál, s e hét végén megkezdődik a tó iszaptalanítása. Galyas Istvántól, a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökétől és Vészeli Andrástól, az iszapkotrás műszaki ellenőrétől megtudtuk: két úszó kotrógéppel a székes- fehévári vízügyi igazgatóság cége végzi majd a munkát. Összesen 40 ezer köbméter iszaptól szabadítják meg a tavat. Két zagyteret készítettek elő: az egyiket a keleti oldalon a szigetnél, ide 8 ezer köbméter iszapot nyomatnak ki 20 centiméter átmérőjű csövön (a munka végeztével félszigetté válik). A másik zagyteret a tó déli oldalán készítették elő 32 ezer köbméter iszapnak. A nádast a kotrás nem érinti, s a halakat sem zavarja, mert viszonylag kis területen kavarja fel a vizet a kotrógép.- Annyi kellemetlenség viszont éri a telektulajdonosokat, s ezért kérjük türelmüket és elnézésüket - mondja Galyas István -, hogy a kotrás eléggé zajos lesz, napi 12-14 órán át folyik majd a munka a hétvégi napokon is egészen november közepéig. Az 53 millió forintba kerülő iszapkotrásra a tó vízminőségének javítása érdekében van szükség. Hirdetés A H
