Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-20 / 142. szám
2001. június 20., szerda Kelet« ÍN ÉS A TESÓM 8. oldal .txSrr ___________________ SZAVAZÓLAP Az Én és a tesóm című akcióban nekem .................................................................(név) .................................................................című írása tetszett a legjobban. Beküldő neve:................................................. Címe: ................................................................ W =*? Én és a tesóm A most megjelent összeállítással befejeződött lapunk Én és a tesóm című akciójá. Sok szép levelet kaptunk, minden írásból sugárzott a szeretet. Köszönjük a gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. S mert a játéknak tétje is van, hiszen az Interspar jóvoltából az első három helyezett ajándékot kap, arra kérjük olvasóinkat, döntsenek. A fenti szavazólapra írják rá, az elmúlt hetekben megjelent írások közül melyik tetszett a legjobban. Kérjük, küldjék, vagy hozzák el címünkre (Nyíregyháza, Dózsa György út 4-6., a borítékra írják rá: Én és a tesóm) június 30-áig, hogy még a szünidő elején átadhassuk a nyerteseknek az ajándékokat. ) I NTERSPAR Elindult az életbe Örömmel írok beteg testvéremről, aki vesebeteg, mert tudom hogy él, és az ötéves legkisebb tesómról is írok. Mind a hárman fiúk vagyunk. Linter Janika, ő a beteg, most elsős. Édesanyám és apukám szíve nagyon boldog volt, amikor szeptember 1- jén a nagy táskával elindult az életbe. Sokat segítek neki, de nagyon eleven, sokszor nem engedi. De én azért tanulok és sok könyvem van, hogy én, az eszem, meg két kezem és a jó istenke életbe tartsa mindig szlvét-lelkét, testét. Egyébként én most fogok negyedikbe menni. Jó tanuló vagyok. Van pici tesóm, Lacika, ő az ötéves. Ővele az élet megint más, ő nagyon mozgékony, lezser, mindig teli szájjal nevet, hamar megnőtt nekünk. Tanítom őket számolni, rajzolni, festeni, viselkedni. Hozok nekik korán reggelinek valót, rudit, joghurtot stb., mert édesanyám kora hajnalban már a kertben kapál. Édesanya és apa szeretetben nevel és tanít bennünket, nem mindig sikerül jól viselkedni, de azért szeretjük egymást nagyon. Enter Arnold, Kemecse A karácsony a legszebb ünnepünk Csodálom és óvom O Klaudia Ács Róbertnek hívnak, 18 éves leszek augusztusban. A szorgalmas tesóm Ács Klaudia 11 éves lesz júniusban. A húgom a tanulásban az ellentétem. Hosszú, szőke haját mindenki irigyli és csodálja. Nagyon szereti az iskolát, ha tehetné még hétvégén is járna. Mivel hétvégén nincs suli, ezért keresztrejtvényt fejt, azt mondja, ezzel okosodik. Mikor az első osztályt kezdte, én már nyolcadikos voltam. A bizonyítványosztásra került sor, amikor az igazgató felsorolta a kitűnőket és a tesóm is köztük volt. így megy ez már három éve. Az oklevelei csak Ez én vagyok gyűlnek. Az életben nagy tervei vannak. A házimunkában is nagyon ügyes. Ha időnk van, focizunk. Most már negyedikes, remélem most is oklevelet kap a tanulmányaiért. Ez az én csodálatos testvérem, akit csodálok és óvok, mert ő a kishúgom. Ács Róbert, Gyulahaza Apa nélkül maradtunk beteg édesanyánkkal Ez a mi szép nagy családunk Amatőr felvételek Mi hatan voltunk testvérek, egy fiú és öt lány. Én a negyedik gyerek vagyok. Nekünk nem volt gondtalan gyerekkorunk, ugyanis a sors nagyon sok próba elé állított bennünket. Anyukám a legkisebb húgom születésekor megbénult, ő is, a húgom is hónapokig kórházban voltak, élet és halál között. Nagymamánk ekkor már ágyban fekvő beteg volt. Apukám és a nagyobb testvéreink gondoskodtak rólunk. Hat vagy hét hónap múlva jöttek haza a kórházból az anyukám és a kistesóm, nagyon örültem neki, hisz együtt lehetett a nagy család. A bátyám megnősült, majd az egyik nővérem férjhez ment. Nemsokára egy újabb csapás ért bennünket, apukám öngyilkos lett. Nagyon nehéz sors várt ránk, apa nélkül maradtunk egy nagyon beteg édesanyával. Nagyon fiatalon, gyermekkorban meg kellett tanulnunk mindazt megcsinálni, amit egy háziasszonynak tudni kell. Mosni, főzni, takarítani, egymást szeretni és megbecsülni. Apukám halála után nemsokára meghalt nagymama. Igaz, hogy anyukám beteg volt, de nagyon sok mindenre megtanított bennünket úgy, hogy ő feküdt az ágyban és mondta, mit hogyan csináljunk. Nyári szünetben a tsz-ben ládát szegettem, hogy pótoljam azt a kevés pénzt, amit kaptunk, és a nővérem keresett. Továbbtanulni nem tudtunk. Ahogy elvégeztem a nyolc általánost, dolgozni mentem. A másik nővérem férjhez ment, anyukám állapota tovább romlott, sokat költöttünk gyógyszerekre. A nagyobbik húgom nem járt dolgozni, neki kellett otthon maradni, hogy ápolja anyukánkat. A tesóm szeretett volna dolgozni, de akkor ki marad otthon? Televíziónk nem volt, szórakozni nem járhattunk. Végül a húgom is elment dolgozni, majd nemsokára férjhez ment. Hárman maradtunk. Munka mellett elvégeztem az ápolónői szakiskolát. Dolgoztam, tanultam, anyukámat ápoltam és az akkor küenc éves húgomat neveltem. Három műszakban dolgoztam, volt olyan, hogy a nővérszállón aludtam, mikor délutános voltam, másnap pedig reggel 6-kor kezdtem. Ekkor a kistestvérem volt anyukámmal éjszaka is, ilyenkor nagyon féltettem őket. Ekkorra anyukánk állapota tovább romlott. A nővérem odaköltöztetett bennünket hozzájuk. Egy kicsit fellélegezhettünk. A nővérem gondoskodott rólunk, mintha az anyánk lett volna. Ő most is olyan. A húgom is el tudott menni dolgozni. Én megismerkedtem egy fiúval és ezután nemsokára férjhez mentem. A nő- véreméknél volt az eljegyzés, ő adott férjhez. A kicsi tesóm is nemsokára családot alapított, elköltözött. Vera testvéremék építkeztek, segített a rokonság, amit tudott. Beköltöztek az új lakásba, és nemsokára megszületett az első lányuk, öt hónap múlva nekem is gyerekem született egy kisfiú. Anyukámat a húgomék magukhoz vették, ekkor már csak feküdt és üldögélt az ágyban. Nagyon szerette az unokáit, nem tudta őket ölbe venni, odavittük hozzá a gyerekeket és az ölébe tettük, úgy gyönyörködött bennük. Anyukánk mindig rosszabbul lett. A sógorom sok éjszaka, nappal ment orvosért, lelkiismeretesen. Áldja meg az Isten érte. A kicsi testvéremnek is született egy lánya. Gyülekeztek az unokák. Hónapokon keresztül etettük, itattuk, fürdettük, ápoltuk az anyukánkat, mert nagyon szerettük. Vera és a sógorom nagyon sokat virrasztottak az ágya mellett felváltva. 1989. március 8-án még átadhattuk neki a nőnapi virágokat, amit már csak lelki szemeivel láthatott, és éjfél után meghalt. Szörnyű érzés volt ez nekünk, végignézni egy édesanya borzalmas szenvedését és halálát, de nem hagytuk magára. Mi nemcsak gyerekkorunkban voltunk összetartóak, de most is azok vagyunk. Lehet, hogy ez a nehéz sors tanította meg velünk az egymás iránti szeretetet. Bárhogy is volt, vagy van, én akkor is nagyon szeretem a testvéreimet. Török Lászlóné, Nyírpazony Mindent elpanaszolt a A lányunk, miután óvodába kézdett járni, attól kezdve mindennapos kérdése volt, hogy neki mikor lesz kistestvére. Fel is sorolta nap mint nap, hogy melyik óvodás társának van, mikor meg tudomást szerzett újabb és újabb babákról, nagyon el volt keseredve, mert neki nincs kivel játszani. Ha valamiért rászóltunk, akkor az volt a válasz, hogy mert neki nincs tesója, s ha lenne, akkor nem tenné. A múlt év elején tudtuk meg, hogy ősszel érkezik a kistesó, de Szandinak nem mondtuk meg, mert tudtuk, hogy nem győzök a sok kérdésre válaszolni. Aztán májusban pa- lántáztunk a mama kertjében, aminek a végén folyó, rét van, s egy gólya egész a kert közepéig felmerészkedett, járt fel, alá. Szandi és a kis Sanyika Szandi persze egyből kiabálni kezdett, hogy gólya, gólya vaslapát, hozzál nekem kistestvért, s mindent elpanaszolt a gólyának, gólyának hátha az megszánja. Mi egy ideig csak hallgattuk és mosolyogtunk, de Szandi igazán bánatos lett. Mi pedig elmondtuk neki, hogy a gólya azért járt itt, hogy elmondja, ősszel hozza a kis- tesót. Ő aztán örömében el sem hitte, igazán csak akkor, amikor már nőtt a pocakomban. De aztán mindennap újabb és újabb kérdések, tervezgetések és persze ígéretek, amiket alig győztünk hallgatni, s persze tudta már mindenki, hogy tesója lesz. Ma a kistesó már hat hónapos, s persze nagyon sok mindent el kell tűrnie, mert Szandi hol az anyukája, máskor meg a tanító nénije, s tanítja már írni, olvasni, számolni. így tudta meg, s lett nagyon boldog Szandi, hogy lett neki is kistesója. Korcsogné Szkiba Éva, Nyíregyháza Hamar békülünk A testvéremet Kiss Attilának hívják. Ő most 9 éves és 3. osztályos. Szökés-barnás hajú, közepes növésű. Nagyon szeret játszani, de a tanulást sem hanyagolja el. Amikor én még tanulok, akkor ő nem zavar engem. Tanulás után szoktam vele játszani egy keveset, de én hamar megunom a játékot és megyek inkább tévézni. Reggelente együtt megyünk az iskolába, és ha egyszerre van vége a tanításnak, együtt megyünk haza. Ha összeveszünk, akkor nemsokára már kibékülünk. Ez az én testvérem. Kiss Zoltán, Gyüre A kicsiknek Akárhogy is mondják a felnőttek, szerintem a kicsiknek a legjobb. Itt a példa az én tesóm. Neki bizony jó és könnyű. Azt csinál, amit akar. Aki csak jön hozzánk, mindenki őt szeretgeti. Úgy, mintha én ott sem lennék. És az az örökös szólás-mondás, ami nálunk már régóta rendszerbe jött az „okos enged, szamár szenved”. És az hogy a jaj, ő még kicsi, már kívülről tudom. De akárhogy is, rám ez nem vonatkozik. Valamikor igen, valamikor nem. A tesóm néha idegesítő. Állandóan lomos a szoba. Állandóan. És persze, amikor anya azt mondja, hogy pakoljatok össze gyerekek, akkor minden baja van. Hol a lába, hol a keze fáj. Sőt, amikor egyszerűen nincs kedve összepakolni, azt mondja: jaj, gyerekek, úgy elfáradtam. Még csak négyéves, de kitűnő színésznő. És a a legjobb Dalma és Dominika végén mindig én pakolok össze. Én mikimókának szoktam becézni. A sok rosszasága mellett kerek szemeivel mindent elér. Még kicsik és buták vagyunk a tesóm- mal. De tudom, nagykorunkban jobban megértjük majd egymást, mint a család bármely tagja. írta és fogalmazta Kiss Dalma és segített neki a történet huncut hőse: Kiss Dominika „a rosszcsont kistesó” Ófehértóról. Kisöcséim büszkék rám Mi hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, Judit. Az idén, ha minden sikerül, leteszem az érettségi vizsgát. Van két öcsém, ők hetedik, illetve nyolcadik osztályosak. Imre és Dávid. Mi hárman nagyon sokat segítünk egymásnak a tanulásban is, és persze szoktunk közös kirándulásokat is szervezni. Mindhárman nagyon szeretünk horgászni, és az eredményeinkre nagyon büszkék a szüléink. A testvéreim mindig azt emlegetik, hogy milyen jó, hogy van egy nagyobb testvérük (én), mert nagy segítséget nyújtok nekik a tanulásban. Sokszor mondják: de büszke vagyok rád. Sztankovics Judit, Rakamaz Szeretünk pecázni - a fényképen lévő hal a bizonyíték erre Anett, Petra és Kitti, a három testvér Nyolc évet vártam rájuk Nyolc évig egyedül voltam, mindig vágytam egy testvérkére. Anyáék egy nap bejelentették, hogy lesz egy kishúgom. Nagyon vártam a születését. Anettnak hívják. Sötétbarna haja, fekete szeme és hosszú szempillája van. Ő a család ördögfiókája. Mindig azt csinálja, amit nem szabad. Ha rászólnak, egyből sírva fakad. Kedvence a csokoládé. Reggeltől estig csak azt enné. Ha zenét hall, egyből táncolni kezd. Mindent szétszed és szétdobál. Áprilisban töltötte a három évet. Anett születése után huszonkét hónapra megszületett Petra. Már tud járni, szeret rámolni a szekrényből és a polcokról. Kedvenc szórakozása az edények pakolása és csörgeté- se. Neki kék szeme és barna haja van. Februárban töltötte az egy évet. Már hárman vagyunk testvérek. Gyakran kialakul köztünk egy-két vita, veszekedés. Petra szeret minket utánozni, ami valamikor jól sül el, de valamikor nem sikerül. Szívesen ragad bele a hajunkba és közben nagyokat visít. A szenvedő alany általában én vagyok. A kicsik gyakran összevesznek a játékaikon, és nehéz köztük rendet tenni. Hárman együtt nagyon elevenek vagyunk. Olyankor a szülők azt mondják, hogy zajlik az élet Blaskóéknál. Milyen jó, hogy már nem vagyok egyedül. Most még nehéz velük egy kicsit, de ők is nőnek és okosodnak. Egyszer majdcsak eljön az a nap, amikor teljes egyetértésben leszünk. Blaskó Kitti, Tiszabercel
