Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-09 / 133. szám

I 2001. június 9., szombat Keleti hétvégi 8. oldal •_________I Tájszeretet Móricz Zsigmond Könyviár elöadóter- mében érdekes kiállítás várja a látogatókat. Az alkotó a maga fiatalságával közelít a vi­lághoz. Gyönyörködtet, de maga is gyönyör­ködik az ábrázolt valóságban. Ez a szemlé­letmód arra enged következtetni, hogy Kiss Krisztina megmarad az impresszionista ha­gyományoknál, de azt továbbfejlesztve a maga belső érzelmi állapotait is megmutat­ja a képeken. A kiállított alkotások a stílus­keresés szándékáról is árulkodnak. Föld Erdei sétány Elek Emil felvételei MÚZSA Reményik Sándor Viszontlátásra Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra - holnap. Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. Vagy ha nem akkor - hát majd azután. És ha aztán sem - talán egy év múlva. S ha még akkor sem - hát ezer év múlva. Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban. Viszontlátásra a hold udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán - „Vidám viszontlátásra” mégis, mégis! A röptűk ötven éve kezdődött A tiszaberceli modellezőknek sikerült öregbíteniük a település hírnevét- Azóta egyre szebb egyéni és csapateredményeket értünk el a különböző szintű versenyeken. Közülük is legcsillogóbb talán a Borsodi Mini Rally vándorserle­ge, amelyet Orosz Balázs, Ju­hász Ferenc, és Kulcsár István közreműködésével végleg el­nyertünk 1993-ban. A sikeres munkánk hátterét persze a min­ket támogató önkormányzat és az adójuk egy százalékát ré­szünkre felajánló egykori model­lezők, barátok, szülők jelentik. Van aki folytassa Két ifjú modellező toppan be a klubhelyiségbe. A nyolcadikos Zelei Attila és Nagy Sándor régi barátok, mindketten otthon fer­tőződtek meg e kiváló hobbival. Mostanában - hiszen készülni kell a továbbtanulásra: Attila programozó, Sándor talán jogász szeretne lenni - a hétvégi szabad óráikat használják fel, hogy megépítsék legújabb működő makettjeiket, két II. világhábo­rús harci repülőgépet. Úgy ter­vezik, hogy a kisebbik, egy va­dászgép, már a nyáron repülni fog, de a bombázó is elstartol majd a berceli legelőről legké­sőbb az iskolakezdés előtt. Sándor, motoros jachtja és Atti­la kedvenc vitorlázógépe után, most motoros repülőgép-mo- dellen dolgoznak A szerző felvételei Búcsúzáskor a krónikás sze­me megakad a helyiség falára ki­tett jubileumi dokumentumok egyikén: „A modellező klub jelentősen hozzájárul a gyermekek szemé­lyiségének fejlesztéséhez, techni­kai és manuális képességének kibontakoztatásához. Hozzájárul az ifjúság szabad idejének hasznos, tartalmas eltöltéséhez. Segíti a pályaválasztást. Mindezeket igazolja az a tény, hogy volt modellezőink közül, mérnökök, technikusok, jó szak­emberek kerültek ki.” Nevezetes­ségeink Régi hagyománya Nyír­egyházának, hogy jelen­tős épületeit névvel lát­ja el. így történt ez a belváros közelmúltban átadott új létesítményé­vel, a Geduly-házzal, amelyben számos üzlet, szolgáltatóiroda találha­tó. Érdemes felidézni, hogy miért éppen Geduly Henrik püspök­re esett a névválasztás. A válasz egyszerű, mert 46 évi nyíregyházi működése mindig is a város érdekeit szolgálta Elek Emil felvétele Petró Béla az egykori bajnoki díjak között, a klub 50 éves szüle­tésnapjára a Tiszatej Kft.-től kapott önálló helyiségben Galambos Béla Nem sok település dicsekedhet az országban azzal - néhány tu­catnál semmi esetre sem több -, hogy „saját” modellező klubja van. Olyan pedig, amelyikben fél évszázada megszakítás nélkül működik egy ilyen, alkotó embe­reket nevelő közösség, Tiszaber- celen kívül tán nincs is még egy e hazában. 1950 nyarán néhány kis srác felfigyelt a csekeséri legelőn va­lami furcsa, addig soha nem lá­tott, de rettenetesen izgalmas te­vékenységet folytató nagylegé­nyekre. Egyre közelebb merész­kedtek, azután szájtátva csodál­ták, amint aprócska repülőszer­kezetek emelkednek a levegőbe, s majd néhány másodperces gyö­nyörű röpte után, öt-hat kőhaj í- tásnyira érnek talajt.- Maga volt a boldogság, ami­kor megengedték, hogy repülői­ket visszacipeljük a kiidulási helyre - emlékszik vissza a jó­szerivel további sorsát is megha­tározó napra, a modellezéssel ott, a csekeséri legelőn megfertő­ződött gyerkőcök egyike. Ma ő a klub vezetője, Petró Bélának hív­ják, ám a gyerekek csak „tanár bácsinak” szólítják. A hatvankét éves, technikát, fizikát, kémiát és természetisme­retet tanító általános iskolai ne­velő emlékeiben pereg tovább a berceli modellezés történetének dokumentumfilmje: Léc, papír, ragasztó- A következő ősszel, a korábban a kíváncsiskodó srácokból ver­buválódott kis csoportban, Romhalmi László irányításával megindult a fenyőlécek és papí­rok ragasztása. Egyre népsze­rűbb volt a gyerekek között a modellezés. Pár év múlva már az orosztanárunk Süldi Zoltán szer­vezte üyen tapasztalatai birtoká­ban a munkát. Nem kellett már messzire kutyagolni, az iskola adott helyet a szakkörnek. Ma már történelem, de az elő­ző rendszer nagy gondot fordí­tott rá, hogy az ifjúság félkato­nai szervezetben sajátítsa el az akkor megfelelő hazafias és hon­védelmi ismereteket. Ezért jött létre a rendszerváltás évében megszűnt Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ), amelynek égisze alatt és teljes pénzügyi tá­mogatásával működtek a helyi lövész, repülő, ejtőernyős, rádiós és modellező klubok. A középiskolás Petró Béla 1954-57-ig már maga szervezte a Megyei Modellező Klub mind is­mertebbé váló Tiszaberceli Mo­dellező Szakosztályát. Érettségi után a fiatal klubvezető 6 évre elkerült a szülőfalujából, de volt aki helyette az élre álljon. A budapesti villamoskalauz- kodás és a tanítóképző elvégzése közben tovább bővítette modelle­zéssel kapcsolatos ismereteit úgy, hogy 1963-as hazatérte után első dolga volt a klub újjászerve­zése. Eredményesen tette, hiszen egyre többször és egyre távolab­bi versenyeken sikerült öregbí­teniük Tiszabercel hírnevét. A Győrött rendezett III. Orszá­gos Bajnokságon például a vitor­lázó és motoros kategóriában egyaránt Petró Béla lett az orszá­gos bajnok, aminek nagy vissz­hangja volt az akkori sajtóban. „Városi" szinten- Modellezőinknek köszönhe­tően az ország igen sok települé­se tudomást szerzett Tiszabercel- ről. Nem egyszer fordult elő egy- egy díj átadásakor, hogy mint a „Tiszabercel Városi Modellező Klub versenyzőjét szólították ki valamelyikünket az érem átvéte­léhez. Az 1970-es évek végén je­lentős feladatot kaptunk a Hon­védelmi Minisztériumtól: Hajdú és Szabolcs megyékben itt Bér­ceién vezettem a rádióirányítású modellvezető képzést a honvéd­ség számára. A modellbemuta- tókkal állandó meghívottjai vol­tunk a honvédelmi, és faluna­poknak. Akkoriban többször is elismerték az ifjúság nevelésé­ben kifejtett munkámat - emlék­szik vissza az egykori bajnok. A modellezők életében is 1990 volt a fordulat éve. A rendszer- váltással megszűnt az MHSZ, így két lehetőség közül választhat­tak a berceli modellezők is: vagy megszüntetik a klubot, vagy ci­vil szervezetként próbálják meg továbbműködtetni. Utóbbi mel­lett döntöttek, hiszen a gyerekek éppúgy ragaszkodtak hozzá, mint a klubvezető, no és a köz­ség polgármestere Hajnal And­rás is - fontosnak tartva az ifjú­ság e hasznos időtöltését - ígére­tet tett a klub rendszeres anyagi támogatására. A Cégbíróság Tiszaberceli Mo­dellező Klub címen jegyezte be az egyesületet, amelyik így fo­lyamatosan dolgozott tovább olyan időszakban, amikor Ma­gyarországon egyre-másra hagy­tak föl a modellezéssel. A me­gyénkben például azóta is csak Mátészalkán és nem régtől Nyír­egyházán kezdődött újra a mo­dellező munka.- A civil szervezetté alakulá­sunk óta minden anyagot és esz­közt magunknak kell előteremte­ni. Ennek érdekében már 1991- ben sikerrel pályáztunk. Az el­nyert 90 ezer forintból modell- irányítókat szereztünk be, ami lehetővé tette, hogy szélesebb körben foglalkozzunk az autó­modellezéssel - mutat körbe a berceli modellezők nem rég meg­szerzett saját kis birodalmában rendezett kiállítás dicsőséget ho­zott darabjain Petró Béla. Kicsi a bors, de drága... A technika fejlődése a model­lezés terén is óriási léptekkel halad. Míg régebben maguk barkácsolta modellekkel küsz­ködtek a modellezők, az el­múlt években már egyre több gyári autómodell került a szakboltokba, s onnan a ver­senyekre. Egy ütőképes autó­modell startra kész állapotban 60-80 ezer forint, csak az akku­mulátorkészlet 10-15 000. Egy­re drágábbak a modellező anyagok is. Egy szál fenyőléc 25-50 forint, de a rendkívül kis fajsúlya miatt kedvelt balsafa köbmétere 400.000 forint. Egy modellmotor 25-30 ezer, hozzá­való egy liter üzemanyag 1200 forintba került.

Next

/
Thumbnails
Contents