Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-31 / 126. szám
2001. május 31., csütörtök Kelet«* GYEREKSZEMMEL 8. oldal Balázs Attila illusztrációja Én és a tesóm Könnyű a kistesóknak - még meg sem születtek, máris van testvérük. Bezzeg menynyit várnak olykor rájuk a nagyobbak! Hányszor elképzelik, lesz végre otthon is egy játszópajtásuk - ezekkel a gondolatokkal indítottuk útjára legújabb játékunkat, az Én és a tesómat. Nagy örömünkre ismét sokan ragadtak tollat felhívásunkra, hogy bemutassák nekünk testvérüket, testvéreiket, akik hol örömet, hol meg apró bosszúságot okoznak nekik. A határidőig beküldött írásokat folyamatosan közöljük. A játék végén a legjobb írások szerzőit a nyíregyházi Interspar Áruház megajándékozza. I NTERSRAR ^.............................................................................. Számíthatok rá Szalmasági Ádám vagyok, a testvéremet Editnek hívják. Mindketten Kisvárdán születtünk, én 1991. május 17-én, ő pedig 1988. július 27-én. Negyedik osztályos vagyok, szeretek iskolába járni, sok barátom van ott. A nővérem magas termetű, karcsú, barna szemű, hosszú barna hajú. A hatodik osztályba jár, jó tanuló. Kedvenc tantárgyai a földrajz és a magyar. Nagyon ügyesen és szépen rajzol, az olvasás mellett ez is egy hobbija. Ő is német nyelvet tanul akárcsak én, így tud segíteni, ha szükségem van rá. Részt vesz a különböző versenyeken, nagyon szorgalmas, szeret teszteket, feladatlapokat kitölteni. Kedvenc időtöltésünk a biciklizés, különösen most, hogy mindketten új kerékpárt kaptunk. Nagyon sokat játszunk együtt: labdázunk, tollasozunk, teniszezünk, fogócská- zunk vagy bújócskázunk. Ha rossz az idő, akkor társasjátékosunk, kártyázunk vagy sakkozunk. Mindketten szeretjük a természetről és állatokról szóló filmet. Van olyan nap, amikor összeveszünk, de ez nem szokott tartós lenni, hiszen hamar kibékülünk. Nagyon szeretem a testvéremet, tudom, hogy mindig számíthatok rá, ha segítségre van szükségem. Szalmasági Ádám, Mán dók Együtt játszunk Közöljük a képet Szép levele mellől helyhiány miatt sajnos lemaradt a fényképe május 9- én megjelent számunkban a nyírbogdányi 2. osztályos Pusztai Tímeának. Most pótoljuk a fotót. Emlékeznek bizonyára olvasóink, ő írta azt a testvéréről, azért szereti, mert nem irigy, nem beszél vissza anyunak és szívesen játszik vele. Tehát akkor álljon itt a szerző, Timi fényképe! Pusztai TImea, NyIrbogdány Elfelejtjük, ami velünk történt Először apu, aztán anyu hagyott el örökre minket, mert nem illettünk a családba Harminchárom éves vagyok, immár kétgyermekes anyuka, 11 és 1 éves gyermekeim vannak, mindkettő fiú. Nekem is van egy testvérem, amiért örökre hálás vagyok a sorsnak, hiszen így sokkal elviselhetőbb volt a gyermekkorom, hogy nem egyedül kellett elszenvednem mindazt, amelyet most szeretnék megosztani önökkel. Gyermekkoromban először is apu hagyott el minket, annyira kicsik voltunk még, hogy nem is emlékszem rá sem én, sem a testvérem, azután pedig anyu is elhagyott minket, mert férjhez ment és mi nem illettünk bele a boldog családba. így az ő anyukájánál, a mi drága nagyinknál maradtunk Nagyhalászba, és ő nevelt föl minket, áldozattal, nagy-nagy szeretettel, aki hála Istennek még közöttünk lehet, ő most 73 éves, és az idős kor problémáival küzdve ugyan, de azért jól bírja magát. Nagyon sokat köszönhetünk neki, évekig magának még egy darab ruhát sem vett, ellenben nekünk igyekezett mindent megadni, úgy, hogy aki nem ismert minket, nem tudta, hogy mi árvák vagyunk, csak mi nem azért lettünk árvák, mert meghaltak a szüléink, hanem mert A húgom, én és a férjem Amatőr felvételek nem érezte egyikük sem, hogy ott lenne a helyük mellettünk. Bármennyire is igyekezett a nagymamikánk, ő nem tudta lelki értelemben megadni azt, amit szüléinknek kellett volna, testi értelemben ellátás, ruházat, étel szempontjából igen, de soha nem voltunk olyan felszabadult, vidám gyerekek, mintha mindez nem történt volna. Soha nem lehet és nem tudjuk a mi drága mamánknak meghálálni mindazt, amit tett értünk és már hiába adott nekem a sors drága kis családot, szép, egészséges gyermekeket, soha nem fogom megérteni és elfogadni azt, amit anyám tett. Én természetre beszédesebb, felszabadultabb vagyok, viszont a húgom, aki a gyermekeim keresztanyja és nagyon szereti őket, sokkal gátlásosabb és szótlanabb, mert ő amúgy is anyásabb volt, és jobban megviselte ez az egész. Talán majd ha neki is gyerekei lesznek, mert ő még nemrég ment férjhez, akkor tud igazán boldog lenni és megpróbálja elfelejteni a velünk történteket. Gofa Zoltánné, Nyíregyháza Köszönöm őt anyukámnak Négy és fél éves voltam, amikor megszületett a kistestvérem, Réka. Már nagyon vártuk, igaz én nem annyira. De aztán egyre jobban megszerettem. Sokat segítettem anyának, mert egy pici babával sok gond van. Réka nőtt, mint a kender, napról napra okosabb és kedvesebb, nincs annál jobb mulatságom, mintha vele lehetek. Boldogan vigyázok rá, ha anyának dolga van, vagy tanul. Mit jelent nekem, minek mondjam újra? Akinek van testvérkéje, úgyis tudja. Akinek csak ezután lesz, az majd megtanulja. Édesanyám! Tőled kaptam minden jót és szépet, köszönöm a szeretetet és a testvérkémet. Pethő László, Kemecse Ilyen vidám nálunk a karácsony Megosztozunk Nekem két testvérem van, Csaba és Józsika. Csaba 8 éves, és az első osztályba jár. Tanulni nem nagyon szeret, de azért megtanulja amit kell. Józsika 10 éves és negyedikes. Jól tud tanulni, csak lusta. Nagyon szeretnek focizni, számítógépezni, kézilabdázni. Nagyon jó lehet velük játszani. Nagyon jó testvérek, nekem nem kellene más testvér, mert ők az én testvéreim. Nyáron sokat szoktak kint játszani. Ha valamit kapunk, egymás között elosztjuk, hogy a másiknak is legyen. Nagyon szeretem a testvéreimet. Szabó Zsuzsa, Gyüre Nekem két Két testvérem van. Mindkettő fiú. Tamás 8 éves, most első osztályos, Feró 10, ő negyedik osztályba jár. Mindhárman egy iskolába járunk. Tamás csak este jár haza, mert nekik még egész napos oktatás van. Kicsit makacs természetű, de a jó tanulók közé tartozik. A matematika a kedvenc tantárgya. Remélem, hogy a második osztályban is ilyen ügyes lesz. Anyukám sokat foglalkozik vele, de hamar megtanul dolgokat. Feró már kicsit akaratosabb természetű. Jó képességei vannak, de kevés a szorgalma. A negyedik osztályban már olyan a követelmény, hogy szorgalmasan kell tanulni. Itthon jól elvannak együtt. Sokat játszanak a számítógépen, kártyáznak és szeretnek focizni. Közeleg a jó idő, és többet lehet labdázni. Kár, hogy egyedül vagyok öcsém van A kistesóim hármunk közül lány, de azért nagyon szeretem az öcséimet. Kői Krisztina, Gyüre Csodáljuk a felhőket Mi hárman vagyunk testvérek. Nekem két öcsém van, Norbi és Péter. Norbi 9 éves, 3. osztályos, Péter 7 éves, 1. osztályos. Emlékszem, egyszer egy délutánra, mely a legkedvesebb emlékem. Lementünk a Tisza-partra piknikezni, s horgászni. Egy napos tisztásra telepedtünk le, s körülöttünk minden teli volt virággal. Anyu és apu ott maradtak a tisztáson, mi pedig elmentünk barangolni az erdőben. Miközben mentünk, szedtünk egy jó nagy csokor virágot. De nem csak ez történt, játszottunk, fogócskáztunk, bú- jócskáztunk, röplabdáztunk, fociztunk, s sok mást. Egyszer, miközben fociztunk, Péter el- botlott s legurult a dombról, mi pedig rögtön utána szaladtunk. Később lefeküdtünk a fűbe, s néztük az eget, milyen alakzatok jönnek ki a felhőből. A testvérem véletlenül legurult a dombról, miközben forgolódott összevissza. Egy volt a baj, hogy hamar véget ért a nap. Miközben mentünk haza, apukám azt mondta, ne sajnáljuk, mert eljövünk még egyszer. Ez volt a legcsodálatosabb napom a tesóimmal. A testvéreim egy percre sem hagyják abba az izgést-moz- gást. Néha, ha összeveszünk, hamar kibékülünk, mert szeretjük egymást. Én olyannak szeretem a testvéreimet, amilyenek. Én nem cserélném el őket másokra. Szabó Zsuzsa, Gyüre Makacs, de szeretem Az én testvéremet Szűcs Renátának hívják. A családban mi ketten vagyunk testvérek. Reni 9 éves, 3. osztályos. Eléggé vékony, szőke hajú, kék szemű. Sokat szoktunk játszani, legtöbbször a szabadban, de ha esik az eső, vagy hideg van, bent a szobában társa- sozunk, vagy kérdezz-feleleket játszunk. Sokat kirándulunk a közeli rétre. Reni nagyon mozgékony és fürge, nem állna meg egy percre sem. Kint az udvaron labdázni, focizni, kosárlabdázni, bújócskázni és fogócskázni szoktunk. Sokat veszekedünk, de a végén mindig kibékülünk. Reni nem szeret iskolába járni és tanulni. A tesóm nagyon akaratos, mert ha én kapok valami szép dolgot, ő is kiköveteli magának. Remélem, nemsokára megjavul és nem lesz ilyen makacs. Mindezek ellenére nagyon szeretem a testvéremet. Szűcs Anikó, Gyüre Mindig megvéd engem Mi nagyon szeretjük egymást a testvéremmel. Őt Tündének hívják. Ha valami gondom akad, akár tanulásban, akár valami másban, mindig szólok neki és segít nekem. Jó, ha van valakinek testvére. Mert van akinek elmondjuk a gondunkat, bajunkat, hogyha anyukánk nem ér rá. Meg persze van olyan is, aki nyíltabb a testvérével szemben, mint az anyukájával. Én nagyon szeretem a testvéremet és jó, hogy nekem van. Mindig lehet rá számítani. Például mondjuk, ha a szüleim kiabálnak rám, ő kiáll mellettem. Még akkor is megvéd, ha nincs igazam. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mikor kicsi voltam, ő vigyázott rám. Mikor sírtam, mindig megvigasztalt. Hogyha megy valahová és megkérem, hogy vigyen el magával, akkor elvisz. Ha valamit szeretnék, megveszi nekem. Ha valamit elkezdek gyűjteni, segít abban, hogy minél több legyen. Mikor voltunk az osztállyal kirándulni, ő akkor is ott volt velem. Nagyon szeretik a gyerekek és a felnőttek is, mert ő olyan kedves mindenkivel. Szóval én nagyon örülök, hogy ilyen testvérem van. Nem cserélném el senkivel sem. Sárga Krisztina, Tiszadada
