Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-26 / 122. szám
2001. május 26., szombat Kelet# hétvégi 9. oldal HOGY MIK VANNAK A babagyűjtő CSERVENYÁK KATALIN Olyan élvezettel hallgattam, amit mondott, hogy a végén pont az felejtettem el megkérdezni, amiért felkerestem. Nevezetesen, hogy megtudjam, honnan ered az a gyűjtőszenvedély, amely arra készteti, más számára csak használati eszközt jelentő dolgokban felfedezze az értéket. Ördögh Jánosné, Eszter gyermekkora óta gyűjti a papírszalvétákat, képeslapokat, tizenöt éve pedig a babákat. Szalvétából háromezer, képeslapból másfél ezer, babából pedig háromszáz darabja van. Két fiával együtt gyűjtötték évekig a Kinder- figurákat. Pedagógusként saját osztályában csereberéket szervezett a csemetéknek, levonókból, kártyanaptárakból, szalvétákból. Friss diplomásként 23 évvel ezelőtt az akkori 17. számú, ma Kazinczy Ferenc Általános Iskolában helyezkedett el, ahol azóta is rajzot tanít, már mint igazgatóhelyettes. Baba- és szalvétagyűjteményének legszebb darabjait már megismerhették a megye múzeumlátogatói, hiszen gyönyörű babái hónapok óta, szalvétái pár hete láthatók a tárlókban. A babáit otthon, a hálószobában három vitrines szekrényben tartja, meglehetős zsúfoltságban. Mondja is: üyen szépen elhelyezve csak most, a múzeumban látta őket. Az ötlet, hogy kiállítást rendezzenek belőlük, fiaitól, Gábortól és Lászlótól származik. Ők hetedik éve rendezik meg a nyíregyházi Kölyökvárban az országos makettkiállítást, melynek látogatói korábban főképp fiúk voltak. Valamivel be kellene csábítani a kislányokat is - gondolA babák és a szalvéták a múzeumban A szerző felvétele ták, s kitalálták: rendezzenek bemutatót édesanyjuk babáiból. De kiderül ettől érdekesebb is: Esztike szabad idejében szívesen festeget. Méghozzá tojást. Ez egy alkotó hobbi - mondja, a munkáiból azonban nincs komoly gyűjteménye. Többségét ugyanis elajándékozza. Csak azokat tartja meg, amelyekhez mintájuk, formájuk, méretük miatt ragaszkodik. Legnagyobb mind között egy struccto- jás, a legkisebb a borsószemnyi pintytojás. Ebből is készített már hímest - eddig kilencet -, de nem ecsettel, filctollal. Megfestett már fúrj, pulyka, kacsa, liba, japántyúk tojást is. Tudják, mi az a boszorkánytojás? Én sem tudtam, míg Eszter el nem mondta. A tyúk századik tojását nevezik így, ami kicsire sikerül (nem nagyobb, mint egy pingponglabda), és nincs sárgája, csak fehérje. Régen az öregasszonyok fogták ezt a tojást, háttal megálltak a házuk előtt, s megpróbálták átdobni a túloldalára. Ha sikerült, az szerencsét jelentett minden benne lakónak. Ha nem, mert a falhoz csapódott, akkor szerencsétlenséget hozott az ott élőkre. Eszter ezeket az egyébként értéktelen hol gömb, hol hosszúkás alakú tojásokat is kifesti. Ajándékba kapja őket egy tenyésztőhelyről. A millenniumra csak úgy kedvtelésből egy strucctojást a honfoglalás kori sírokból előkerült tarsolylemezekről másolt motívumokkal díszített, illetve korabeli öltözetben ábrázolt rajta embereket. Jeles napok előtt adventi koszorúkat, kopogtatókat készít családjának, barátainak. Édesanyja kézügyességét kisebbik fia örökölte (a nagyobbik édesapja mellett dolgozik a nyomdában). Ő a budapesti képzőművészeti egyetem hallgatója, tervező grafikus szakon tanul. Ördögh Jánosné, Eszter Elek Emil felvétele A „szabolcsi zsinat' évfordulóján Tíz évvel ezelőtt Nyíregyházán a megye helyzetéről tanácskozott az Antall-kormány Kormányülés a megyeházán Elek Emii archív felvétele Balogh József Ma tíz éve, 1991. május 26- án történelmi esemény színhelye volt a Megyeháza: az Antall-kormány kihelyezett kormányülést tartott Nyíregyházán. Dr. Fekete Zoltánnal, aki akkor a köztársasági megbízott területi hivatalának vezetője volt, az évforduló apropóján az eseményről, annak előzményeiről, eredményéről és hatásáról beszélgettünk.- A rendszerváltás megtörtént, 1990 áprilisában megalakult az új országgyűlés, majd az új kormány, s ezt egy felfokozott várakozás követte, hogy mi lesz most velünk. Ekkor a megye ország- gyűlési képviselői pártállásra való tekintet nélkül összefogtak és azt mondták, újra fel kell tárni érdekeinket és úgy bemutatni a kormánynak, hogy lépéskényszert érezve olyan döntéseket hozzon, amelyeket egy új kormány egy rendszerváltás után meg tud lépni. Neveket nem szívesen említek, de Takács Péterét nem lehet kihagyani, aki spiritus rektora, szellemi vezére volt ennek az egész tevékenységnek. Célok és eszközök A megyében akkor még együtt volt az a gárda, amely 1985-ben - ekkor tárgyalta a kormány a megye helyzetét - feltárta az akkori helyzetet, és függetlenül attól, hogy a rendszerváltást követően a megyei önkormányzathoz, helyi önkormányzathoz került. Csak azért hangsúlyozom, mert ez ma már lehetetlen volna. Sikerült annyira megosztani a helyi erőket, különösen az állam- igazgatási szerveknél dolgozókét, hogy képtelenek lennének az együttműködésre.- Nagyon érdekes volt a készülődés, hiszen korábban, amikor a kormány elé mentünk, egy irodalmi értékű előterjesztés készült, nyomdai úton előállítva, ekkor pedig ágazatonként egymásfél oldalnyi tömör összegzés készült, természetesen a megfelelő háttéranyag birtokában, s ezeket kellett közvetlenül eljut- tani a miniszterelnökhöz. Ő elolvasta, széljegyzetekkel látta el. Ráírta, mondjuk hogy Surján, kérem a harmadik pontban foglatakat különös tekintettel megnézni. Andrásfalvira, Ger- gácz Elemérre és mindenkire kiszignálta, és saját kezűleg irányította a felkészülést. Nemcsak a helyzetet mutattuk be és a sirámokat fogalmaztuk meg, hanem a célt és az eszközértékeket is, szinte tálcán szolgáltuk fel, hogyan gondoljuk itt megvalósíthatónak.- Mi a prioritást az alapközművek - a víz, a gáz, a telefon, az utak, a közlekedés -, tehát az infrastruktúra létrehozására helyeztük. Ma már a telefont megmosolyogjuk, de akkor Kisvárdán még kurblis telefon volt. Antall József beültette a minisztereket, államtitkárokat egy honvédségi buszba (tíz miniszter és három államtitkár jött a kormányfőn kívül) és Nyíregyházáig másról sem beszélhettek, mint arról az anyagról, amit mi eléjük tettünk és az azokra adható válaszokról. Háromoldalú A megyeháza nagytermében háromoldalú asztal várta a kormányülést. Egyik oldalon a miniszterek ültek, a másikon a képviselők, a harmadikon a megyét képviselő önkormányzati, államigazgatási szervek, esetenként kamarák képviselői. Az idő nem kölcsönös udvariasságok kifejezésével telt, hanem arról volt szó, hogy a megye mire számíthat, s kifejezésre juttathatták: a megyei fejlesztésről ne Pesten döntsenek, hanem helyben.- A kormány döntése megszületett. Ebből még ma is sokan csak az ötszázmillióra emlékeznek, pedig ettől sokkal fontosabb volt az az úgynevezett 1073-as kormányhatározat, amely rendezőelvként kimondta például, hogy az Állami Fejlesztési Intézet által kiírt pályázatok elbírálásánál Szabolcs megye prioritást kap. A tárcaközi bizottságban én láttam el a megye képviseletét - fogalmaz Fekete Zoltán -, s tanúsítom, hogy minden pályázatnál az odaítélt összeg 70 százalékát a mi megyénk kapta. Ennek eredménye volt, hogy 1992 októberében Komlódtótfa- lun felavathattam az utolsó települési vízi közművet, ami azt jelentette, hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg megye ezzel Vas megyét hat évvel előzte meg, tehát 1992- ben mind a 228 településünkön vezetékes ivóvíz volt.- Itt osztottuk el azt a bizonyos ötszázmillió forintot, ami indukálta az összes többi beruházást, fejlesztést. Belefért ebbe a nyíregyházi repülőtér, a tanárképző főiskola bővítése, a hat megyei határállomás bővítése. Akkor jött létre országgyűlési képviselőkből, a megye különböző szintű vezetőiből a megyei fejlesztési ügynökség, amelyiknek az alapértékét meghatározó pénzösszegét az országgyűlési képviselők a saját pénzükből tették le. Ez megint forráslehetőség volt. Számtalan ötlet valósult meg, ami mind-mind visszavezethető a kormány kihelyezett ülésére.- Természetesen voltak ellendrukkerek, akik ma is azt mondják, hogy ez egy látványos, de eredménytelen akció volt. De vajon akkor a többi megye - Hajdú, Nógrád - miért pályázott arra, hogy náluk is legyen kihelyezett kormányülés. Szinte hetente jött valamelyik miniszter, mert a miniszterelnök a kormányülésen határidőket határozott meg, s a következő év januárjában be kellett számolni a végrehajtásról. Látványos eredmények- Tudom, a megye sok tekintetben ma is elmaradott, de én azt mondom, relatíve látványos eredményeket értünk, el. Ma már nem illik arról beszélni, hogy öt évvel ezelőtt a mi megyénkben ugyanannyi ház, lakás épült, mint négy dunántúli megyében együttesen. Miért? Mert ott voltak a közművek, az emberek értelmét látták, hogy itt éljék le életüket. Természetesen ebben benne volt még az is, amit szociálpolitikának nevezünk, de a lényeg, hogy épültek a házak, s ez foglalkoztatást, megélhetést adott. Szinte nem volt hétvége, hogy ne kellett volna iskolát, tornatermet avatni.- Azt kívánom, hogy még egyszer legyen olyen összefogás, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt. Ott a kormányülésen jó volt hallani Antall Józseftől, amikor szabolcsi zsinatnak nevezte a rendezényt. Ez a szabolcsi zsinat jól működött, aktív maradt és ennek hatása ma is érezhető. Sajnos, most nem érzem, hogy az országgyűlési képviselőink közül bármelyik párt ezt a kovász szerepet betöltené. A csapatteljesítmény hiányzik. VENDÉGSOROK Lakóházak és az energia Dr. Vincze István Mielőtt a 3. regionális kihívásról beszélnék, visszatérek rövid időre az árvízi eseményekre, de most az újjáépítés oldaláról. El kell ismerni a kormány pozitív szerepét a lakóházak és a kötelező feladatokat ellátó önkormányzati intézmények újjáépítésével összefüggésben még akkor is, ha a kapcsolódó fejlesztések tekintetében a lojalitás mértéke már messze nem a realitásokhoz áll közel. Az újjáépítés a lakóházak tekintetében komoly előkészítésekkel indult. Szerettük volna elkerülni, hogy a közel 30 éve bekövetkezett nagyobb árvíz utáni sablonos beépítések (sátortetős uniformizált lakóházak) megis* (A szerző a megye főépítésze.) métlődjenek. Részben építész stúdiók (budapesti) felajánlásai, másrészt a helyi építész kamara felhívása alapján beérkezett nagy számú tervcsomagból egy bíráló bizottság választotta ki azokat a lakóháztípusokat, melyek segítségével az építő konzorcium a munkát elkezdte. A tervek zsűrizése során figyelembe kellett venni az érintett települések karakterjegyeit, építészeti hagyományait; másrészt lakóháznagyságrendi kategóriákat kellett felállítani ahhoz, hogy legyen választék. Falusi lépték összesen 17 alaptípus alakult ki, egy-egy kategóriában 2-3 alternatívával. Ehhez hozzá kell tenni, hogy nem népi lakóházakról van szó, melyek valamikor a beregi, vagy felső szatmári házakra jellemzőek voltak. De egy-egy sajátosság mégis megjelenik a tervezett falusi léptékű házak egy-egy utcai, vagy oldalhomlokzatán. Bízom benne, hogy a végső eredmény minden településen kedvező lesz. Ennek elérését újjáépítési biztosok, települési főépítészek, adaptáló építész csoportok segítik, de szerepük lehet a műszaki ellenőröknek is, akik az építőipari minőség garanciái. Ezek után az energetikáról. Mondhatnánk, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megye energetikai oldalról stabil. Vajon valóban állíthatjuk-e ezt, vagy látszólagos igazságról van szó? A folyamatosan növekvő gázfelhasználás az egyik oka annak, hogy a villamosenergia-fogyasz- tás 1990-ben pl. magasabb volt, mint 1998-ban. Ez nyüván összefügg az üzemi energiafelhasználás ingadozásaival is, illetve a rendszerváltást követő gazdasági szerkezetátalakításokkal. Az már kevésbé jó, hogy több városkörzeti térségben közepes, néhányban (4) pedig kifejezetten gyenge a főelosztó és középfeszültségű hálózat (hálózati és állag oldalról). A távfűtés és melegvízellátás aránya a megyében alacsony, a lakások alig 10%-a. Az elektromos fűtésé is elenyésző, a szüárd tüzelésé pedig jelentősen csökkent, alig magasabb 20%-nál (1990-ben 61% volt!). Az energiahordozó szerkezet több mint 90%-át a földgáz, vülamos energia és a kőolajszármazékok képezik. A megújuló energiafelhasználás mértéke nagyon alacsony a megyében, ami elsősorban fűrész, illetve csiszolatpor, fakéreg, fahulladék és termálvíz-felhasználásban merül ki. Olyan természetes energiafelhasználás, mint a szél, vagy napenergia pedig szinte csak kezdetleges. A vízenergiát egyeüen erőmű, a ti- szalöki hasznosít, a maga 11,5 MW teljesítményével. Energia racionálisan Ha csak egy kicsivel ásunk mélyebbre a problémákban, a vélt stabilitás megkérdőjeleződik. Vannak tartalékaink és az önálló regionális kezdeményezésektől nem kellene tartani, melyekhez talán még EU forrásokat is lehetné szerezni (energiaerdők, biodízel, koncentrált napenergia erőmű rendszerek, új geotermikus energiatechnológiák és így tovább). Számomra egyre világosabb, hogy minden körülöttünk létező résnek van energiatartalma, valamilyen formában mindent az energia mozgat, működtet; tehát szorosabban összefügghet a létezéssel, mint maga az anyag. Az energia tehát rendkívül fontos a számunkra, ezért gondolkodásunkban a jövőben nagyobb hangsúly kerülhet az energiahasznosítások racionalizációjára.
