Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-12 / 110. szám

2001. május 12., szombat 8. oldal KM-TÁRLAT A sikeres szobrász JDíró Lajos Mátészalkán élő szobrászmű­vész Csengerben született. Középiskolai ta­nulmányait Budapesten, a Képző- és Ipar­művészeti Szakközépiskolában végezte. A Képzőművészeti főiskolán Somogyi József volt a mestere. Több egyéni és közös kiállítá­son vett részt. Számos köztéri munkát készí­tett, amelyek közül néhány Mátészalkán ta­lálható. Az elmúlt évben több mint tíz köz­téri munka elkészítésére kapott megbízást. Inez portréja Elek Emil felvétele Kölcsey Ferenc MÚZSA Dsida Jenő Vízmenti ballagás Jaj, percek végtelen sora! Jaj, végtelenség percei! Meddig megy így? Meddig fog így az isteneknek tetszeni? E barnazöld ólomfolyó kanyargó medre merre visz? Csak hömpölyög: ki sem apad s tengerbe sem szakad a víz. És merre fut e furcsa út, e gyomfölverte csöndes út, hol a vándor csak vándorol, de soha sehová se jut? Hajó helyett óhaj a Felső-Tiszán Szabolcstól a Fekete-tengerig - páratlan lehetőségek vesznek kárba a folyónál Vadregényes táj és egy gyönyörű hajó Tiszalöknél: a Jókait itt varázsolták újjá - 1999-ben Balázs Attila felvétele Marik Sándor Volt, amikor 300-400 ezer tonna árut szállítottak évente a Tiszán, most töredékét. Volt, amikor háromezer yacht lépett be vízi határainkon, most 100-150. Volt, amikor vízlépcsőt terveztek Csong- rádra, Dombrádra, Vásáros- naményba is, most a Dunára sincs erő (vagy akarat). Vagy mégis? Egy konferencián április végén magyar és ukrán miniszterek, államtitkárok és más személyiségek nevével fém­jelezve javasolták „a Tisza folyó sokoldalú közlekedési és gazda­sági lehetőségeinek feltárását a Tisza medence érdekelt országai számára és ezzel összefüggésben a Tisza hajózási státuszának nemzetközivé tételét.” (Záhony és térsége befektetési zóna a pán­európai V. közlekedési folyosón; 2001. április 25-27.) Amiért az ügy érdekes: a vízi szállítás a közúti árának kb. egy- nyolcadába kerül, környezetvé­delmi szempontból pedig ég és föld. Műszakilag megoldható- Önök tulajdonképpen örülné­nek a tiszai teherhajózásnak vagy jobb nélküle? - kérdeztem Fazekas Lászlótól, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság igaz­gatójától, mielőtt a szakmai ér­veket sorra vettük volna.- A mi szempontunkból mind­egy, de talán bizonyos dolgokat - például mederrendezés - közö­sen jobban meg tudnánk oldani. Ami a lényeg: legyen víz, ame­lyen úszhat a hajó. Ha a folyó duzzasztott, elvileg Dombrádig most is hajózható a Tisza. A nyá­ri „kisvizek”, a jeges és az árvi­zes napok jócskán csökkentik az alkalmas napok számát, mintegy 250-re. Vannak más korlátozó té­nyezők is. Gávavencsellő és Ti- szatelek között nagyon feliszapo- lódott, Tokaj és Tímár között pe­dig elszélesedett a folyó: optimá­lis szélessége 140 méter lenne, most 300. Tímár és Szabolcs kö­zött túl nagy a kanyar, egy 400 tonnás uszály nem fér el. És ott van még a tuzséri gázló. Továb­bá nem beszéltünk a ködös na­pokról és az éjszakai hajózás fel­tételeiről. Mindezek műszakilag megoldhatók, de gazdasági szem­pontból számolni kell velük. Itt volna még további vízlépcsők építésének lehetősége - tervez­tek ilyeneket - ma azonban a közhangulat nem kedvez meg­építésüknek. Nagy erőknek kö­zösen kellene megmozdulni ah­hoz, hogy komolyabb lendületet kapjon a tiszai hajózás. A tiszalöki vízlépcső az egyik kulcsfontosságú hely a felső-ti­szai hajózásban. Többrészes üzem: a duzzasztómű, hajózsilip üzemeltetője, értékét emeli a jól felkészült, ötvenfős munkásgár­dával rendelkező hajójavító, * ahol 200 tonna önsúlyig tudnak partra venni, illetve vízre tenni hajókat. Kovács Gábor szakszol­gálat-vezető: - A lényeg: a Tisza Tiszalökig jól hajózható, 1200 tonnás uszályok közlekedhetnek rajta. Nálunk évente 300-400 zsili­pelés történik, ami kevés; mindössze egy tizede annak, amit teljesíteni tudnánk, tehát nekünk jól jönne a hajózás fel­lendülése. Forgalmunk négyötö­de a víziturizmushoz kötődik, ez 2500-3000 vízijármű-egységet je­lent, a többi: kő, kavics, homok és termények. A potenciális lehe­tőségeket mutatja, hogy az 1930- 40-es években a tiszai áruszállí­tás 300-400 ezer tonna volt - most ennek töredéke. Szállítottak már uszályokon nagy tételben zeolitot Borsodból Németországba, jártak itt a Kassai Vasmű tulajdonosai, akik vagonban küldték volna Ti- szalökre termékeiket, s innen ha­jóval tovább Törökországba, a gabonaszállításban hagyomá­nyos a tiszai útvonal. Potenciális hajókikötő Háda Imre, Záhony polgármeste­re: - A Tisza vlziútkénti haszno­sítása időről időre téma és vala­milyen formában Záhony is érintett. Mi örülnénk az új lehe­tőségnek, hiszen gazdagítaná a várost, elvben támogatjuk is. Azonban inkább távlatinak lát­juk, semmint közelinek. Záhony rendezési terve most készül. Mi nem zárkózunk el a víziút, vízi szállítás lehetőségeinek vizsgála­tától, de megkönnyítené a testü­let állásfoglalását, ha a szakem­berek is javasolnák. Potenciális hajókikötőként, átrakóként szó­ba került a közúti és vasúti híd közötti partszakasz. Ez lehetőség­ként nagyon jól hangzik, de mi most még elbírálni nem tudjuk. Kovács Ferenc, a miniszterel­nök határrégió-fejlesztési megbí­zottja: - Sokszor a legváratla­nabb helyzetekben kerül szóba a tiszai áruszállítás ügye. Április végén Ungváron Igor Harcsenko külügyminiszter-helyettes, az ukrán miniszterelnök határré­gió-fejlesztési megbízottja egy megbeszélésen felhozta, ők lát­nak fantáziát a dologban. Csa­pon széles nyomtávú vagonokból uszályra rakva az árut olcsó és környezetkímélő lehetne a szállí­tás. Ä közlekedési infrastruktú­ra fejlesztési tervében célszerű lenne alaposan megvizsgálni a tiszai hajózás realitását. Koráb­ban a TVK szakembereitől hallottam: Ukrajnából alapanya­gokat gazdaságosan lehetne vízi- úton szállítani a vegyikombinát­ba. „Nincs Tisza-politika" A Magyar Hajózási és Yacht Egylet is szemmel tartja a Ti­szát, annak ellenére, hogy a ma­gyar szakaszon hivatalosan en­gedélyezett yachtkikötő nincs, bár 23 helyen ki lehet kötni. Var­ga István ügyvezető alelnök:- A,mi szempontunkból a Ti­sza óriási kincs, egy csoda; lé­nyegében Európa egyetlen vad­regényes folyója, páratlan bevé­teli forrás lehetne. A cián- szennyezés azonban hosszú tá­von okozott károkat, a befekte­tők addig nem adnak pénzt - pél­dául kikötőkre -, amíg nincs ga­rancia a hasonló esetek elkerülé­sére. Szintén károkat okoz, hogy a kormánynak nincs megfelelő Duna- és Tisza-politikája, ami távlataiban adna eligazítást. Ért­hetetlen az a vízlépcső-ellenes- ség, ami ma környezetvédelmi köntösbe burkolva megnyilvá­nul; korszerűtlenségével milliár- doktól fosztja meg az államot. Mi tudnánk pénzt szerezni kikötők és infrastruktúra építésére, az idegenforgalom és a vendéglátás lényeges bevételekhez jutna for­galmunkból - de partnerek nél­kül ez nem megy, illetve nem jön az a 3000 yacht, ami 1992-ben még jött. A tiszai hajózás ügye - nem először - kétesélyes. „Mi pénzzel bizonyítunk Szakái János, a Tisza-Gabo- na Kereskedő-Kikötő Üzemek Szolgáltató Kft. igazgatója, ko­rábban tíz évig a mannheimi Rajna-kikötő műszaki igazga­tója:- Mi megszállottjai vagyunk a gondolatnak, hogy a Tiszán mégiscsak lehet hajózni és Ke- let-Magyarországot össze lehet kötni a Fekete-tengerrel. Most a Széchenyi Terv mellett re­ményeket fűzünk a Vásárhelyi Pál Tervhez, amely az egész Tisza-völgy rendezését tartal­mazza, elsősorban ár- és bel­vízvédekezési szempontok sze­rint. Szeretnénk elérni, hogy ebben a hajózás feltételeiről is szó legyen. A legfontosabb az volna, hogy a Duna Bizottság­hoz hasonlóan legyen egy Ti­ff ■ ■ ■ sza Bizottság, amely a folyó nemzetközi státuszával, koor­dinációval foglalkozna. A to­vábbiakban a vállalkozói kör­nyezetet kellene javítani. Mi - vállalkozásuk komolyságát bi­zonyítandó - Algyőnél gabona- és építőanyag-rakodót építet­tünk, ami a kezdet. Szakái János mondataiban a többesszám a német társra vonatkozik, aki a mannheimi gabonabörze és malomüzemek valamint kikötők résztulajdo­nosa. Josef Lorenz Kelemen nemrégiben Nyíregyházán is lobbizott az ügy érdekében: megerősítette, hogy más be­fektetőkkel együtt jelentős összeget áldozna további tiszai kikötők építésére, köztük Zá­hony, Csap térségében is. Nevezetes­ségeink Még ma is Nyíregyháza egyik legszebb utcája, a Sóstói út, ahol villák sora mellett vezet az út az erdőhöz. A sok szép épület között az egyik legszebb az utca elején található Gyer­mekvédelmi Szakszolgálati Intézetté, amely már több évtizede fiataloknak ad ott­hon. Az épület neobarokk stílusban épült, egészen másfajta céllal. Mellette ta­lálható az Egészségügyi Fő­iskola, s a két intézmény akár össze is tartozhatna. Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents