Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-07 / 82. szám

2001. április 7., szombat Kelet# HÉTVÉGE 9. oldal MIK VANNAK! Műszaki ember művészlélekkel Kovács Bertalan Akárhogy is szeretné az emberfia, csak keveseknek sikerül megvalósíta­niuk gyermekkori álmukat: felnőtt­ként tűzoltóvá, katonává, avagy va­dakat terelő juhásszá lenni. Vajner László sem kivétel, ő sem szobrász - ahogyan mindig is szerette volna -, hanem műszaki ember lett. Az álmok, a zsenge if­júkor vágyai azonban makacs dolgok, legfel­jebb ideig-óráig lehet őket szunnyadni hagy­ni, sutba vágni, hogy aztán az ember lelké­nek mély bugyraiból minden korábbinál erősebben törjenek fel.- Őseim közül a legtöbben így vagy úgy az építészettel fog­lalkoztak, s míg apám az ácsceruzát és a szekercét forgatta ügyesen, jómagam in­kább rajzolásra használtam a grafitot. Gyermekfejjel homokszobrok formájában örökítettem meg társaimat, meg mindent, ami eszembe jutott. (Még aktokat is csinál­tam a strandon, mondhatom, ezek voltak a legnagyobb sikert kiváltó, ámde tiszavi­rág-életű alkotásaim.) - villantja fel gyer­mekkora múlékony és mállékony alkotá­sait Vajner Laci. Igen Laci, hiszen belőle is kettő van. A tervezéstől a rajzszénig A sokak által ismert Vajner Laci, az épí­tésztechnikus, s a kevésbé figyelemmel kí­sért Vajner László, a szobrász. Mert bi­zony a civil foglalkozás, a műszaki pálya­futás eredményei - legalábbis eddig - mar­kánsabban jelen vannak a kisvárdai min­dennapokban, mint szobrai. Építésvezető­ként egyebek mellett ott bábáskodott a la­kótelep és több iskola megszületésénél, de az ő nevéhez fűződik a vár környékén a 90-es évek elején kezdett rendezési, bővíté­si munka, s a város közterei közül több­nek a formáját először ő skiccelte le. - Négyszer jelentkeztem a képzőművészeti­re szobrásznak, s egyszer a tanárképző rajz szakára is - sikertelenül. Lehet, hogy apám 56-os múltja, lehet, hogy más okból, de nem tanulhattam azt, amit igazán sze­rettem volna. Maradtak az alkotótáborok, ám ennek is végeszakadt. Megnősültem, s nem annyira a pénzt elvinni itthonról, ha­nem sokkal inkább hozni illett és kellett. Egy ideig a tervezés jelentette számomra az alkotást, de azért néha-néha a tuskihú­zó után a rajzszén, az agyag, a viasz is ke­zembe került, s amikor 25 évesen a szak­ma ifjú mestereként újságcikk jelent meg rólam, inkább szólt a művészlélekről mint a műszakisról - pillant a múltba. Néhány éve vesztette el a rajztehetségét öröklő kisfiát, de mint mondja: a másik gyermeke is szívesen elidőzget a garázs­ban kialakított műteremben, ahol papír­dobozokban megannyi szobor-, kisplaszti­ka-, és éremterv és vázlat vár arra, hogy bronzba öntsék. Feleségét menyasszonysá­ga óta nem csupán fényképeken örökítette meg, hanem rajzban, szoborban és érmé­ken is, ám van gyűjteményében Liszt-, Ady-, József Attüa-, Leonardo-, sőt még Vikidál Gyula-portré is. Eleddig köztérre csupán a tomyospálcai Rákóczi-szobra ke­rült, de hamarosan elkészül az ajaki mil­lenniumi emlékmű turulmadarával, s az utolsó simításokat végzi a kisvárdai tűzol­tóság előtt felállítandó Szent Flórián viasz­változatán is. Közben épül az általa tervezett jékei templom is. Pénzt kell ugyanis ahhoz ke­resni, hogy az ember pincéjében azt csi­nálhassa, amit igazán szeret. Szent Flórián egyelőre még viaszból A szerző felvétele Vajner László Ufókatasztrófa Nagygécen avagy a régmúlt titokzatos, fantasztikus égi jelenségei a szatmári községben Az embernek ősi, veleszüle­tett vonzódása van az isme­retlen, a felfoghatatlan je­lenségek és események iránt. Ez az érzelem tárgyia­sult az ufókhoz kötődő hie­delmekben, amelyekről fil­mek, újságok adnak egyre több hírt, s állítólag vannak szerencsések, akik már talál­koztak is velük. Nemrég a kezembe került egy könyv, a címe A világ legna­gyobb ufókatasztrófái volt. (And­roid Lap- és Könyvkiadó, Bp. 1997. 14. o.). Inkább csak kíván­csiságból olvastam bele, miután egy időben kedveltem a fantasz­tikus irodalmat. Az igazsághoz tartozik, hogy nem vagyok feltétlen ufóhívő, ugyanakkor a természetben any- nyi megfejthetetlen jelenség van még, hogy tagadni sincs jogom ezeknek létezését. Pókháló forma Az égi jelenség korabeli ábrázolása KM-reprodukció Egyszóval, a fent említett könyv­ben egy érdekes, Szatmár várme­gyét is érintő részletre bukkan­tam. A könyv egy 18. századi ma­gyar újságra hivatkozik, konkré­tan a Magyar Kurír 1976-os szá­mában megjelent hírre: íme: „Szathmár vármegyéből január 28-án, tegnapelőtt déli 11 óra táj­ban, egy nagy vékony zsák forma fényesség leesvén Gécben egy sá­ros vízbe, sokféle beszédre adott alkalmatosságot az embereknek. Sokan odaszaladván a jelenségek vizsgálására, semmi egyebet egy pókháló forma hártyán kívül, sem a vízben sem a sárban nem láttak. Néhányon a vízbe bemen- vén a helyet is tapogatták, de semmit sem találtak, noha mind a peleskei, sémái, tóthfalusi, mind a csengeri emberek a leve­gőből leesni látták. A vénebb em­berek, akik az ilyen rendkívül va­ló, de természet munkái felől nem haladó jelenségeknek vizsgálásá­ra tehetlenek, azt hírelik, hogy az utolsó pestis elütt is ilyen fényes­Mottó: Az emberek nem egészsége­sek, hanem boldogok akarnak lenni. (Karinthy Frigyes) Az egészségi állapot befolyásolja az életben töltött évek számát, azaz életkilátásainkat. Hazánk­ban napjainkban a születéskor várható átlagos élettartam a Köz­ponti Statisztikai Hivatal adatai szerint mintegy 70 évre tehető, de ebben a nemek között mint­egy 9 év előny adódik a nők javá­ra. A férfiak átlagosan mindösz- sze 66 évre, a nők 75 évre számít­hatnak, ami 14, illetve 11 évvel kevesebb a legtovább élő japáno­kénál, de 8, illetve 6 évvel a szomszédos, valaha velünk egy birodalomban lévő osztrákoké­nál is. Nemek közötti különbség A két nem halandósága közötti eltérések alapvetően a férfiak és a nők biológiai különbségeire ve­zethetők vissza. Azt tartják a leginkább valószínűnek, hogy a 23., a nemet meghatározó kromo­szómapár egyike a férfiak eseté­ben csökevényes. Ez a leginkább (A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója) ségek hullottak az égbűi. Az oko­sabb emberek és filozófusok csu­pán szofizmának tartják és mél­tán tarthatjuk az ily haszontalan okoskodásokat. ” Hogy mi lehetett ez a jelenség, csak találgathatjuk. A fizikai és egyéb tudományok mai állás­pontja szerint ez több mint való­színű, meteoritdarab volt. De, miért zárjuk ki a könyv sugalla­tát, hogy ez egy ufó katasztrófája is lehetett akár. Rémületet váltott ki Ám a cikkben emlegetett „vé­nebb emberek” sem emlékezhet­tek egy másik - jóval korábbi égi tüneményre, amelyre egy 1672-es metszeten bukkantam. Ez a met­szet Szatmár várát mutatja, s a felette lévő felirat emígyen szól: Anno 1672 den 2-9 Matry solher Cornet in Hungern morgen von 4 bis 6 uhr täglich gesehen wurden. Zatmar in ober Hungern”- azaz magyarul: 1672 március 4-től 9-ig, naponta reggel 4 órától 6 óráig ilyen üstököst lehetett látni.” A metszet jobb oldalán a titokzatos égi jelenség is látható, már aho­gyan azt, az elmondások alapján a jámbor rézmetsző elképzelte. Gondolhatjuk, milyen rémületet válthatott ki ez a látvány az ak­kori emberekből. Egy jóval későbbi, ám szintén szatmári vonatkozású szintén égi jelenségről szóló újsághírrel is találkoztam. Az 1823-ban in­dult, Pesten heti kétszer megjele­nő Hazai és Külföldi Tudósítá­sok, magyar nyelvű újság közöl­te az alábbiakat: „Szatmárról aug. 11-én. 1824.Ma este 8 óra után két személyből álló úri tár­saság a Szamos vizéről fördésből jővén, hirtelen, valamely villám­lás lobbanásához hasonló vilá­gosság fogta el látásukat. A hori­zont fölött mintegy 30 grádusnyi- ra (fokra) elgyulladt rakétához hasonló futótűz tűnt szemeikbe, mely alulról felfelé szaladván, sok apró szikrákat hintett s mint­egy 20-50 ölnyi hosszúságra nevekedett /.../ Szaladása közben kígyós menetelü volt /.../ Lobogó és habzó tüze, szinte egy fertály óráig mutatta magát, de ezután sárgulni kezdett s a hármas V el­nyúlván ... s végre képzelt sár­kány figurává változott. /.../ utoljára ezüst fehérségű, fényes fehér felleg formájában elenyé­szett, fellobbanása után mintegy 25 minutummal.” (28 sz. 218. o.) Elkerülik a környéket Az újság azt is megjegyzi, hogy ebben az időben nemcsak Szat- máron - és valószínűleg a kör­nyéken is - látták ezt a jelensé­get, hanem Kolozsváron, Eger­ben, Aradon és Somogybán is. . Mostanában úgy tűnik, a ti­tokzatos égi jelenségek elkerülik környékünket. Hogy ez jó avagy rossz, ki tudja. De semmi baj, hi­szen akad épp elég titokzatos föl­di jelenség is helyettük szép számmal. Fábián László VENDÉGSOROK A gyengébb nem erőssége valószínűsíthető életesélyt csök­kentő tényező. Úgy vélik, hogy a nemek között ily módon megha­tározott különbség kb. két évvel rövidebb várható élettartamot je­lent a férfiak hátrányára. Mind­ebből látszik, hogy a férfiak ma­gasabb halandósága nagyobb­részt mégsem biológiai okokkal magyarázható. A nők életkilátá­sait a nemek között történetileg kialakult munkamegosztás, a fér­fi és a nő társadalmi és gazdasá­gi helyzete, eltérő életmódja szabja meg. A középkorban, és jelenleg néhány elmaradottabb országban a nők kevesebbet él­tek (illetve élnek) mint a férfiak. A két nem között mérhető 9 év­nyi élettartambeli különbség azonban (a magyar férfiak meg­döbbentően nagy halandósága miatt) a legmagsabbak közé tar­tozik a világon. A fejlett orszá­gokban ez az érték átlagosan 5 év, csak a volt Szovjetunió utód­államaiban több mint Magyaror­szágon. Az elmúlt 5-6 év kedvező válto­zásai ellenére a középkorú fér­fiak halandósága olyan magas, amely egy európai országban alig fogadható el. Az 50-64 év közötti férfi korcsoportokban a halálozá­sok gyakorisága a 80 évvel koráb­bi szintnek felel meg. A húszas, harmincas évek halálozási viszo­nyait idéző értékek nemzetközi összehasonlításban azt jelentik, hogy a középkorú férfiak halan­dósága rosszabb a harmadik vi­lág legtöbb országánál is. Már van olyan korcsoport - ilyen a 20- 24 éveseké - melyben a férfiak halálozási gyakorisága több mint háromszorosa a nőkének. A falvakban a halálozási viszo­nyok még a nemzetközi mélypon­tot jelentő országos átlagnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Kü­lönösen riasztó az 50-54 éves falu­si férfiak halandósága, mely eb­ben a korcsoportban mintegy 50 százalékkal haladja meg a fővá­rosi értéket. Területi eltérések Egy-egy középkorú elhalálozása a családi gyász mellett igen nagy, tízmilliókban kifejezhető gazdasági veszteséget jelent az ország számára is, hiszen felne­velése, iskoláztatása után halálá­val a társadalom számára hasz­not hozó tevékenysége szűnik meg. Az országok közötti kímé­letlen gazdasági verseny miatt érdekünk, hogy veszteségeinket minimalizáljuk. Sok más mellett ez is kényszerítő arra, hogy meg­mentsük a középkorúakat a ko­rai elhalálozástól. Az életkilátások megyénként is változnak. Legrosszabb hely­zetben e téren is a Szabolcs-Szat- már-Bereg és a Borsod-Abaúj- Zemplén megyében élők vannak. E két megye férfilakosai mintegy 3-4 évvel kevesebbre számíthat­nak, mint Győr-Moson-Sopron és Vas megyében élő társaik. A ki­lencvenes évek közepén me­gyénkben annak valószínűsége, hogy egy 35 éves férfi megéri a 65 évet, mindössze 50 százalék volt, (Ausztriában ugyanez 78 száza­lék) és ez alacsonyabb a 19-20. századfordulón mért országos át­lagnál is. A területi különbségek Budapesten is kimutathatóak. A II. és a XII. kerületben lakók (Ró­zsadomb, Pasarét, Svábhegy stb.) halandósága olyan jó, mintha Skandináviában élnének, míg a VII., Vili. és a X. kerületben élő­ké a Szíriában jellemző értékeket mutatja. Az életmódbeli eltérések hatá­sai tagadhatatlanok. A KSH szá­mításai szerint a mértéktelen al­koholizmus és dohányzás évente Magyarországon mintegy 40-45 ezer ember halálát okozza, az összes haláleset 27-31 százalékát. Legnagyobb a halál előtti egyen­lőtlenség azoknak a halálokok­nak az esetében, amelyeknek gyakorisága lényegében társa­dalmilag meghatározottak. Iskolai végzettség Nem számít tehát elvesztegetett éveknek a főiskolai-egyetemi pa­dokban eltöltött idő, mert a dip­lomások általában mintegy 3,5-4 ével tovább élnek, mint a csak ál­talános iskolai végzettségűek és 2,5-3 évvel tovább, mint az érett­ségizett honfitársaik. A legna­gyobb eltérést az 50-54 éves fér­fiak korcsoportjában mérték, akik körében a csak általános is­kolai végzettséggel rendelkezők halandósága 2,4-szerese a diplo­másokénak. Jót tesz az életkilátások javítá­sának a házasságkötés is. A sta­tisztikai adatok azt mutatják, hogy a (jó) házasságban élő em­berek jóval tovább élnek, mint az egyéb családi állapotúak. Aki tehát magának, illetve gyerekeinek az átlagostól hosz- szabb életet kíván, jó ha figyel a helyes életvezetési szokások kialakítására (étkezés, mozgás, alkoholfogyasztás, dohányzás stb.), városba költözik, egyete­met vagy főiskolát végez és há­zasságot köt. A várható élettar­tam statisztikai valószínűsége körükben a legnagyobb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents