Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-25 / 96. szám
2001. április 25., szerda Kelet» GYEREKSZEMMEL 8. oldal I NTERSPAR Balázs Attila illusztrációja Én és a tesóm Könnyű a kistesóknak - még meg sem születtek, máris van testvérük. Bezzeg mennyit várnak olykor rájuk a nagyobbak! Hányszor elképzelik, lesz végre otthon is egy játszópajtásuk. Aztán megszületik az öcsike vagy a hugi- ca - és kezdődnek a bajok. Mert hol sír, akkor vigasztalni kell, hol meg alszik- amiatt pedig csendben kell maradni. Vele persze többet foglalkoznak az anyuék- ezekkel a gondolatokkal indítottuk útjára legújabb játékunkat, az Én és a tesómat. Nagy örömünkre ismét sokan ragadtak tollat felhívásunkra, hogy bemutassák nekünk testvérüket, testvéreiket, akik hol örömet, hol meg apró bosszúságot okoznak nekik. Már láthattak egy összeállítást a címünkre beküldött fogalmazásokból, most pedig folytatjuk az írások közlését. Természetesen az ajándék most sem marad el - a legjobb írások szerzőit a nyíregyházi Interspar Áruház - akárcsak a Drága nagymami című akciónkban - megajándékozza. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a játékra a beküldési határidő április 15-én lejárt, kérjük, már ne küldjenek, ne küldjétek újabb írást erre az akcióra.) Anyukánk ölében Máté, mögöttük mi, Ferenc és Krisztina Öcsénk születését alig vártuk Mi hárman vagyunk testvérek. Be is mutatkozunk. Béri Ferenc Attila, Béri Krisztina, Béri Máté Gyula. A bátyám a legidősebb, ő 22 éves. Én, aki a levelet írtam, azaz Krisztina, 21 leszek szeptemberben. Az öcsénk, Máté most töltötte be a 3. évet. Több mint 17 éves korkülönbség van köztünk. Ők a legjobb tesók, néha vitatkozunk, de azért megértjük egymást. Az öcsénkről írnék inkább. Alig vártuk, hogy megszülessen. Azt hittük, enni, inni és aludni fog. De nagyot tévedtünk. Felváltva ringattuk, hogy ne sírjon. Most meg el van kapatva és nem bírunk vele. Szinte mindig velem volt és van is. Ahová megyünk, neki jönnie kell velünk. Mikor aludt, csendben kellett lennünk, hogy fel ne ébredjen. Repülőzve kellett az ételt a szájába adni, és most is. Erre én szoktattam rá, és csak így fogadja el tőlem az ennivalót. Ez a fénykép két éve készült, és édesanyánk is rajta van. Béri Krisztina, Béri Máté Gyula, Béri Ferenc Attila, Encsencs Amikor a kép leesett Szilágyi Zsoltnak hívnak, Nyíregyházán lakom. Második osztályba járok. Ketten vagyunk testvérek, Csaba 7 éves múlt. Mi nagyon ragaszkodunk egymáshoz, minden jót és rosszat együtt teszünk. Nyáron kórházba kerültem, megműtötték a szemem. Ez bizony nagyon fájt, de én hősiesen tűrtem, és csak azért voltam szomorú, mert Csabi nem lehetett velem. Csak az vigasztalt, hogy a tesóm nekem adta a legkedvesebb játékát és azt mondta, hogy az majd vigyáz rám. Amikor hazaengedtek, nagyon kedvesen fogadott. Segített anyának borogatni a szemem, velem együtt csinálta a szemtornát, lelket öntött belém, segített meggyógyulni. De azért nem mindig vagyunk ilyen aranyosak. Hétéves koromban sokat veszekedtünk egymással, mert azt gondoltuk, hogy anyáék a másik gyereket szeretik legjobban. Egyszer aztán veszekedés közben levertünk egy képet a falról. Ekkor nagyon megijedtünk, nem tudtuk, hogy mit mondjunk. Hirtelen mi lettünk a legjobb barátok és a törött képet eldugtuk. A szüléink pedig a mai napig is úgy tudják, hogy egy kép képes magától az ajtó mögé esni. Hát ilyenek vagyunk mi. Én és a Tesóm. Szilagyi Zsolt, Nyíregyháza Hazahozom az oviból Engem Fehér Tamarának hívnak. Gyürében lakom. Én 9 éves vagyok és ketten vagyunk testvérek. A testvérem, akit Alexandrának hívnak, akkor született, amikor én hároméves voltam. Emlékszem arra, amikor anyukámnak nagy volt a hasa és én nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fér bele egy pici baba. Én nagyon szeretem a testvéremet, sokat szoktunk társasjáté- kozni, labdázni és zongorázni. Ha anyukám yagy apukám nem ér rá, akkor előfordul, hogy én hozom haza az óvodából. Ilyenkor jól kijövünk egymással, mert tudom, hogy Alexandra még kicsi, és nekem kell rá vigyáznom. Sokat játszunk egymással, de előfordul, hogy vitatkozunk. Olyan is történt már, hogy összeverekedtünk, de hamar kibékültünk. Ilyenek vagyunk mi testvérek. Fehér Tamara, Gyüre Felkérdezi a leckét Az én nevem Anett. 12 éves vagyok és 6. osztályba járok. Nagyon szeretem a tesómat, Edinát. Ő most nyolcadik osztályos. Rengeteget kell tanulnia, de emellett nagyon sokat szokott velem is foglalkozni. Minden nap segít megoldani a házi feladatot és fel is kérdezi, amit meg kell tanulnom. Örülök, hogy van tesóm. Bereczki Anett, NagyvarsAny Karácsonyi hangulatban Ilyenek vagyunk Amatőr felvételek Kicsit még féltékeny a kisbabára Nekem is megszületett a három gyönyörű unokám mellé a negyedik, de ebben a családban a második, ami nagy örömömre szolgált, mivel az első kislány májusban lesz négyéves. A kisfiú pedig március 16-án született, 3,80 kilogramm és 53 centi. Nagyon szép, fejlett. Nem is vele van a baj, mert hála istennek bőven van mit ennie, hanem a na- gyobbikkal. Szinte megváltozott az újszülött megérkezésekor, pedig alaposan fel volt rá készítve, még arra is, hogy kisfiú lesz. Azóta, ha kérdezik, hogy hívják a kis tesódat, megmondja a nevét, de hozzáteszi, hogy lány. Két hét eltelte után kezdett belenyugodni, hogy kisfiú, de féltékeny. Nem akar menni óvodába, azt mondja, az ovi nem neki való. Általában hallgat az anyukájára és az ő unszolására elmegy egy fél napra, hogy nem kell ott aludni, de azért még hajtogatja: nem megyek oviba. Olyanokat csinál, hogy cumizik, kéredzkedik az anyja ölébe, hogy neki is fáj a hasikája, kell bü- fiztetni, befekszik a gyerek ágyába és ovákol stb. Pedig simogatja, szeretgeti. Volt olyan, hogy azt mondta az anyukájának, hogy vigye vissza a kistesót a kórházba. Reméljük, túljut ezeken a dolgokon, mert akkor sokkal könnyebb lenne az anyukának is. Mindig igényelte a vele való foglalkozást, de most sokkal jobban. Attól fél, hogy ő kevesebb szeretetet kap, pedig erre a szülők nagyon odafigyelnek és talán még az is baj, túlzottan is mert megkap mindent. Most már ő maga mondja, hogy nem lány, hanem fiú a kistestvére. Reméljük, kinövi ezt a kis féltékenységet, ami azt mondják, egy ilyen korú gyereknél természetes. Vas Menyhértné, a nagymama is van tesóm de olyan kis okos, hogy addig magyarázza, míg meg nem értem. Néha kicsit mérges vagyok rá, mert ha beszabadul a szobámba, akkor mindent felforgat, de utána mindig megbocsátok neki, mert nagyon tud hízelegni. A nevét is én és apukám választottuk ki, nagyon sokáig tartott, mert mindig volt valaki a családban, akinek nem tetszett, amit választottunk. így aztán szegénynek, míg meg nem született, volt egy csomó neve. Végül amit választottunk, mindenkinek tetszett. Remélem, ha nagyok leszünk, akkor is így fogjuk egymást szeretni. Popovics Gábor, NyIregyhAza Bíró Nórának hívnak, júniusban leszek hatéves. Nyíregyházán lakom a szüleimmel és a húgommal. Az orosi Nefelejcs óvodában vagyok nagycsoportos. Kis húgom 13 és fél hónapos, Pannának hívják. Nagyon vártam a tesóm születését. Amíg anyukám pocakjában növekedett, sokát beszéltem hozzá, amikor simogattam anya pociját, megrúgta a kezemet és így beszélgettünk. 2000. február 18-án megszületett Panna. Aznap az orosi nagymamámmal bementem a kórházba, meglátogattam anyát s végre megláthattam a tesómat. Picike volt és édesen aludt. Alig vártam, hogy hazajöjjenek a kórházból. Nagyon szeretem a kis húgomat, sokat játszom vele, már próbálgatja kimondani a nevemet, de még csak ennyi sikeredett: Őri. Most már nagylány, mert néhány napja indult el. Örülök, hogy van testvérem, olyan jó együtt játszani, s ha majd felnövünk, szüléink pedig megöregednek, majd mi ketten fogjuk őket segíteni és támogatni. Bíró Nóra, Nyíregyháza Lejegyezte: Nórika és Panna anyukája Nagyon vártam, hogy megszülessen Petra édes kis rosszcsont Végre nekem Nekem nagyon sokáig nem volt testvérem. Mikor kicsi voltam, mindig nagyon hiányzott. Az iskolában egyszer azt mondta a tanár néni, hogy akinek nincs tesója, az álljon fel. Csak egyedül nekem nem volt, és nagyon rosszul esett, hogy mindenkinek van, csak nekem nincs. Igaz, még ekkor elsős voltam. így aztán nagyon örültem, hogy nekem is lesz tesóm, amikor anyukámék megmondták. Most 12 éves vagyok, a tesóm 20 hónapos. Nagyon szeretek vele játszani, ő egy igazi rosszcsont - lány létére. Petrának hívják, most kezd beszélni, igaz még sok mindent nem értek meg elsőre, Úgy hív, hogy Őri
