Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

2001. április 21., szombat Kdei# HÉTVÉGE 8. oldal KM-TÁRLAT Absztrakt geometria Cjazdag életművet mondhat magáénak Tőkey Péter. Sokoldalú művésztanár, szinte minden műfajban otthonos. Eleinte tájképe­ket, tanyákat, csendéleteket, portrékat fes­tett, aztán művészetében a természetelvűség mellett búvópatakként egy új terület jelent meg: a geometrikus konstrukció, a formák és a színek újdonsága. Műveit mértani pon­tossággal építi fel. Legutóbb a Pláza Galé­riában láthattuk alkotásait. Sebesség Üzenet Bábel tornya Elek Emil felvételei MÚZSA Juhász Gyula Fanyar tavasz Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz, Te minden évben ékes és derűs, Te minden évben fiatal maradsz S az én szívemből lassan messze tűnsz. Hol vagytok régi tavaszok szelíd És édes játékai, szerelem S dicsőség pillangói, merre vitt Víg táncotok, mely játszott csak velem? Hol vagytok régi lányok és dalok És régi álmok, hol a régi bú, A régi bú, hogy fiatal vagyok? Az örök álom vár már, vén fiú! Ha recseg-ropog, nagyon félek Az aggodalmak eloszlatása végett mielőbb tiszta vizet kell önteni a pohárba Györke László Vannak az ember életében olyan mozzanatok, melyeket soha nem tud elfelejteni. Csarodán, a tar- pai gátszakadás után egy héttel az egyik háznak már nem volt tűzfala. Mintha csak egy kiraka­tot láttam volna. Bent a házban csaknem minden a helyén ma­radt: a szárítón a ruha, a tűzhe­lyen a lábos... Mintha egy fotó örökítette volna meg azt a pilla­natot, amikor e hajlék lakóinak mennie kellett. Nem tudhattam meg, kik lakták, hiszen akkor még „hadiállapot” volt. Sehol egy lélek, csak a nagy munkagé­pek, teherautók dübörögtek a negyvenegyesen. A ház udvará­ra kisodort a víz néhány köny­vet. Szinte hihetetlen, de az egyik épp Defoe Robinsona volt. Mintha csak egy láthatatlan ren­dező igazgatta volna oda. Vajon olvasta épp valaki, vagy csak a víz nyitotta ki épp a 35. oldalon? Ki tudja? A szamárfül tanulsága szerint gyermek lehetett. De va­jon megtalálta, megtalálja-e vala­ha könyvét? Meg a többit... Süllyedt a padló Jánd, hat héttel a gátszakadás után. A házak falán - már ame­lyiket nem takarították még el - nyom jelzi a március 7-8-ai vízál­lást. A Dózsa György utcában - egymáshoz közel - három vá­lyogház már akkor összecsuk- lott. A többi (még) áll.- Ez az édesanyámé... volt - mutatja Balogh Jenöné. Szegény, most kórházban van. Nem az ár­víz elől vitték oda, múlt héten lett rosszul. Hogy ebben mennyire játszott közre a látvány, ami a visszatérő Illés Bertalannét fogadta, nem tudni. Baloghné beinvitál házába. A magas alapú épületbe is bekö­szönt a víz. A bútorokat a szobák közepére húzták össze. A padló minden helyiségben legalább 15- 20 centimétert süllyedt. Eddig. Aranyár?- Éjszakánként nem sokat al­szunk - mondja - Félek, amikor reccsen-roppan egyet. Ügy tes­sék elképzelni, hogy ezt a házat lakhatónak nyilvánították. Azt is mondták, hogy több bizottsá­got már ne várjak, mert aláír­tam. Tudja, nem panaszkodnék, de azt ekvámánk, hogy a valósá­gos kárunkat állapítsák meg. Nem többet, nem kevesebbet. Mert tudja, Jándon nem csak a Virág utca volt víz alatt... Toldi Andrásék ugyancsak a Dózsa György utcában laknak. A falon még jól látszik, hogy közel méteres volt a víz a lakásban. Az előszobában az asztalon lexiko­nok, atlaszok, albumok sorakoz­nak. Valamennyi drága könyv - iszapborítással. Bevezet a házba. Ahogy lehe­tett, kitakarítottak. A nappali­ban ülünk le, mert a szobák fa­lán már kijött a salétrom. Felesé­ge elnézést kér. Nem így szokott ez kinézni. Aztán felteszi a ká­vét, mert errefelé ilyen körülmé­nyek között is illik megkínálni a vendéget.- Március 7-én, szerdán kora délután volt itt a víz - mondja András. - Kedden éjszaka a nő­ket, gyermekeket már kimenekí­tették. Néhányan maradtunk. A nők közül csak Kósáné meg Ma­riska, aki a saját jószágját őrizte a töltésoldalon. Szerda délután innen az állatokat áthajtottuk a Jókai utcába. Az magasabban fekszik, negyvennyolcban nem öntötte el a víz. Gondoltuk, most sem fogja. Nem így lett. Három órakor már oda is ömlött. Szerda éjszakáig csak emelkedett. Itt, ebben a házban 78 centinél tető­zött. A villanyt már kedden ki­kapcsolták, amíg a generátort tudtam üzemeltetni, volt telefon. De a harmadik napon már az is elnémult. Rövid hallgatás után folytatja: - Nem lenne jó, ha egyeseknek aranyárvíz lenne, mások meg be­lerokkannának. Itt van például a Rákóczi utca, ahol nem is volt víz. Tessék megnézni, hány vá­lyogházat bontottak már le. Ne­kem odalett a műhelyem, tönk­rementek a gépeim, a szerszá­maim. Ezt vajon meg fogja-e va­laha téríteni valaki? Nem hi­szem. Kétmillió. Mikor tudom én azt pótolni? Az volt itt a legna­gyobb baj, hogy a házak igen so­káig voltak vízben. Most még áll­nak, de már repedeznek a falak, süllyed az alap. Jönnek-e még hozzánk? Kása Sándorné a Jókai utcában lakik. Ott, ahol még sosem volt víz. Ő sem hagyta el Jándot a legkritikusabb napokban sem.- Első este - emlékszik vissza - a naményi polgármesteri hiva­talból hoztak a töltésen keresztül szendvicset meg teát, takarót. Megsüllyedt a padló Baloghéknál Másnap Asztalos István, Kiss András, meg Horváth Zsolt a sa­ját kocsiján, a saját pénzéből vá­sárolt élelmiszert hozott be. Meg Baranyi Lajos. Amikor a kétéltű katonai jármű megjelent, inte­gettünk, kiabáltunk, mert azt hittük, a jószágot jönnek kimen­teni. Csakhogy tele volt kamerá­sokkal. Majd csak később jöttek a jószágért. Hirtelen témát vált: - Tudja, az a bajunk, hogy akinek problé­mája van, nem tudja igazán, ho­vá forduljon. Nem értjük, hogy lehetnek akkora különbségek, amikor ugyanolyan ház ugyanakkora vízben állt. A polgármesteri hivatalban nagy a nyüzsgés.- Ne haragudjon már, hogy megszólítom, de azt mondták, ha idegent látok, ahhoz forduljak - mondja Csonka Menyhértné. Miután én is bemutatkozom, folytatja: - Én a Rákóczi utcán lakom. Tudja, mikor volt a kár­becslés, nem voltunk itthon. Ne­kem nem omlott össze a házam, de már egy-egy repedésbe befér az ujjam. Nagyon félek, mikor reccsen. Nem tudom, mi lesz ve­lünk. Jönne már valaki, hogy megnézné... A lábam is fáj, nem tudok én szaladgálni. Kása Éva is csatlakozik a be­szélgetéshez:- A miénk is süllyed. Én a Jó­kai utcában lakom. Beadtuk a kérvényt, de még nem jött ki senki. Mikor jönnek? Tájékoztatás Bent a hivatalban éppen arról beszélget Csonka Sándor polgár- mester, Koncz Gábor alpolgár­mester, dr. Baka István jegyző, Busa Imre fővállalkozó, hogy mielőbb pontosan tájékoztatni kell a lakosságot a felújítás, az újjáépítés pontos menetéről. Mert sok a szóbeszéd.- Falugyűlést kell összehívni mihamarabb, hogy eloszlassuk az aggodalmakat - vonják le a következtetést.- Nagyon fontos lenne a ki­emelt első fokú építési hatóságot megerősíteni, hiszen irgalmatla­nul nagy munka vár rájuk - mondja a jegyző. ( Jacsó János, a Megyei Közigazgatási Hivatal építési osztályának vezetője a fel­vetésre megjegyezte: „A hivatal és más kiemelt építési hatóságok akkora segítséget adnak, amen­nyit a vásárosnaményiak kér­nek.”). A jándiak fenti panaszai­val kapcsolatban Baka István hozzáteszi: - A károkat nem hely­beli szakemberek mérték fel, te­hát elfogultságról szó sem lehet. A Rákóczi utcai házak valóban nem álltak vízben, viszont a talaj­víz olyan magas volt, hogy több épület is megsüllyedt, életveszé­lyessé vált. Le kellett bontani. Lelki erő- Egy ekkora csapás elviselésé­hez nagy lelki erőre van szükség- mondja Krakkó József reformá­tus lelkipásztor. - A megye het­venegy református gyülekezete közül huszonkettőt sújtotta az árvíz. Mind a gyülekezet mind a pásztor egyaránt megpróbálta­tásnak, intő jelnek tekinti az özönvizet. A megsebzett lelkeket az igével - mely szerint ha a megváltó szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket- próbálom gyógyítani... Toldi András és az iszapborítású könyvek Nevezetes­ségeink Demecserben több szép műemlék jelle­gű épület is találha­tó. Közéjük tartozik a Elek-kúria. A századforduló idején eklektikus stílusban átépítették. Tetszetős a közepén látható háromtengelyes bejárat. Jelenleg az iskola használja, a napközi otthonos gyerekek étkeztetése is ebben a szép épületben történik Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents