Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-13 / 87. szám
2001. április 13., péntek SMet# GYEREKSZEMMEL 10. oldal Balázs Attila illusztrációja Én és a tesóm Könnyű a kistesóknak - még meg sem születtek, máris van testvérük. Bezzeg menynyit várnak olykor rájuk a nagyobbak! Hányszor elképzelik, lesz végre otthon is egy játszópajtásuk. Aztán megszületik az öcsike vagy a hugica - és kezdődnek a bajok. Mert hol sír, akkor vigasztalni kell, hol meg alszik - amiatt pedig csendben kell maradni. Vele persze többet foglalkoznak az anyuék - ezekkel a gondolatokkal indítottuk útjára legújabb játékunkat, az Én és a tesómat. Nagy örömünkre ezúttal is sorra érkeznek a kedves írások, amelyek a szeretetről, gondoskodásról szólnak. Máris megkezdjük a fogalmazások közlését, méghozzá egy olyan összeállítással, amelyet legutóbbi játékunk különdíjasai, a gyürei általános iskolások küldtek el nekünk. Természetesen április 15-éig még fel lehet adni az újabb leveleket, vagy személyesen behozni szerkesztőségünkbe. Kérjük, lehetőleg fényképet is mellékeljenek az írásokhoz feladóik! Érdemes részt venni a játékban, mert a nyíregyházi Interspar Áruház - akárcsak a Drága Nagymami című akciónkban - felajánlotta: a legjobb írások beküldőit megajándékozza. Címünk: Nyíregyháza, Dózsa György út 4-6. A borítékra írják, írjátok rá: Én és a tesóm! I NTER5PAR Méhecskés szoba Alig múltam hároméves, amikor megszületett a kis tesóm. Izgatottan vártam, hogy anya hazahozza a kórházból. Mikor megérkeztek, nagyon nagy örömmel fogadtam. A szüleim azt mesélték, hogy egy kicsit féltékeny voltam rá, de azért szívesen babusgattam. Az örömöm azonban csak néhány napig tartott. Az öcsikém egy napon rosszul lett és kórházba szállították. Először Vásárosnaményban volt, majd Nyíregyházára vitték. Mivel a keresztanyám Nyíregyen lakik, én is elutaztam. A nappalokat anya és a kis tesóm a kórházban töltötték. Én addig kerivel voltam. Napközben nagyon sokat emlegettem a tesómat és alig vártam, hogy este legyen. Ilyenkor ugyanis én is elsétáltam a kórházig, és az ablakon keresztül gyönyörködtem az öcsémben. Nagyon nehezen vártam, hogy kiengedjék. Néhány nap múlva nagy örömömre hazaengedték és érdeklődve éltem át hogyan növekszik. Amikor másfél éves lehetett és Nyíregyházán jártunk, megmutattam neki, hogy melyik kórházban volt. Elmeséltem, hogy a kis szoba ajtajára egy méhecske volt festve. Azóta ahányszor arra járunk, mindig mutatjuk egymásnak: Nézd, ott a méhecskés szoba. Nagyon örülök neki, hogy a tesóm meggyógyult és egészséges lett. A méhecskés kis szoba pedig már csak egy emlék. Juhász Flóra, 3. osztály Ezen a képen még mindketten kicsik vagyunk Ringattam, ha sírt Engem Dicső Edinának hívnak és 9 éves vagyok. Harmadik osztályba járok. Négyen vagyunk testvérek, Erika 12 éves, ő a nővérem, Dorina 8 éves, Krisztike 2 éves, ők a húgaim. A legkisebb testvérem megérkezését nagyon vártam, hisz már el tudtam képzelni, hogy milyen egy kisbaba jövetele a családban. Igaz, gyakrabban sírdogált, mint gondoltam, de mosolygós arcocskája feledtette ezeket a sírás pillanatokat. Szívesen vettem az ölembe és ringattam addig, míg álomba nem merült. Anyukám nagyon örült a segítségemnek. A nagyobbik húgom és közöttem csak egy év különbség van, így nagyon jól megértjük egymást. Erika, a nővérem sokat szokott nekünk segíteni a tanulásban. Gyakran játszunk négyen együtt. Van olyan pillanat, amikor összeveszünk, de ez nem szokott tartós lenni, ilyenkor anyukám tesz igazságot. Mivel lányok vagyunk, szeretünk sürögni a konyhában, de Krisztikére is szívesen vigyázunk, hisz őt még nem lehet felügyelet nélkül hagyni egyetlen percig sem. Boldog vagyok, hogy négyen vagyunk testvérek, és így legalább mindenben van kire számítanom. Nagy család a mienk, de nem cserélném el semmiért. Dicső Edina Ilyen boldogok vagyunk mi négyen! Amatőr felvételek Vitatkozás kizárva Engem Szabó Norbertnek hívnak, Gyürében lakom, harmadik osztályba járok. Nekem két testvérem van. Egy nővérem, akit Zsuzsának hívnak és egy öcsém, Péter. A nővérem ötödik osztályos, jól tanul, versenyeken vesz részt. Kedvenc időtöltése az olvasás és biciklizés. Az öcsém első osztályos. Neki még segíteni kell a tanulásban, hisz ő most ismerkedett meg a számokkal, s betűkkel. Ő nagyon szeret játszani velünk. Mindhárman nagyon szeretjük egymást. Szeretünk játszani, de tanulni is. Az idősebb testvér mindig szívesen segít a fiatalabbiknak. Ritkán szoktunk vitatkozni, mivel megértjük egymást. Mindent egyformán, arányosan szoktunk egymás között elosztani, hogy a vitatkozást ezzel is kizárjuk. Ha mégis, megharagszunk egymásra, akkor Zsuzsa a nővérem szokott kibékíteni bennünket. Nagyon örülök, hogy hárman vagyunk testvérek, hisz így mindig van segítőtársam és játszótársam is. Szabó Norbert tanulunk Könnyen Szűcs Renáta vagyok, a tesómat Anikónak hívják. Mindketten Vásárosnaményban születtünk, én 1992. május 30- án, a testvérem pedig 1989. szeptember 7-én. Szinte majdnem egyforma súllyal jöttünk a világra. Anyukám ahogy elmeséli, mind a ketten hasfájósak és sí- rósak voltunk. Éjszaka sokat fenn voltunk, rengeteg teát ittunk. Legelső élményünk az volt, hogy mentünk az óvodába. Nagyon szerettünk oda járni, mert sok volt a játék és sok mindent megtanultunk. De legjobban akkor izgultunk, amikor első osztályosok lettünk. Könnyen megtanultuk a betűk és a számok írását, majd olvasását. Én most harmadik osztályos vagyok, szőke, hosszú hajú, kék szemű, vékony sportos alakú. Nagyon szeretem az osztálytársaimat és a testvéremet. Mindenkinek segítek, akinek tudok. Szorgalmas vagyok, mert nagyon szeretek tanulni. A testvérem már majdnem olyan magas, mint anyukám. Ő nagyon jó húsban van, mert jó az étvágya. Ő mindent megeszik, nem válogat, mint én. Jobban én az édességet szeretem. Valamikor összeveszünk rajta. De hiába vagyunk rosszak, én mindig szeretni fogom őt. Szűcs Renáta Farsangi jelmezben Versenyt horgászunk Kiss Attilának hívnak, harmadik osztályba járok. A testvéremet Zolinak hívják és ő 12 éves, hatodik osztályos. Minden reggel együtt megyünk az iskolába. Itthon nagyon sokat szoktunk játszani, focizni, kosarazni, horgászni és fo- gócskázni. A focizáskor keresztapámék is beszállnak a játékba, így sokkal izgalmasabb, ha többen játsszuk. Nyáron pedig hétvégenként horgászni megyünk a szüléink kíséretében. Mindkettőnknek saját horgászengedélye van. Kárászt, kecseget, dévérkeszeget fogunk. Néha még versenyt is szoktunk rendezni, egyszer én, máskor a testvérem győz. Sok mindent csinálunk együtt, közösen minden jobb, mint egyedül: néha azért mi is összeveszünk, de néhány perc múlva ismét kibékülünk. Általában ahogy a testvérek között szokott az lenni. A tanulásban, ha megakadok, szívesen segít nekem. Elmagyarázza a feladatokat és ellenőrzi a munkámat is. Én büszke vagyok rá, hogy ilyen segítőkész testvérem van, és igyekszem én is viszonozni az ő figyelmességét. Kiss Attila értettem, mit mond még focizik is velem. Én pedig segítek neki a tanulásban, ha valamit nem tud. Ha valamelyikünk beteg, akkor megágyazunk egymásnak. Mikor nincs itthon, nagyon hiányzik, hisz nincs kivel vitatkozni és játszani. Anyáék azt szokták mondani, se veled se nélküled, úgy vagyunk mi egymással. Nagyon örülök, hogy ilyen aranyos kishúgom van, aki vidámabbá teszi az életem. Herczeg Máté Húgommal, Dalmával Én mindig A nevem Herczeg Máté, 3. osztályos vagyok. Ketten vagyunk testvérek, a húgom neve Dalma. Ö első osztályos. Kiskoromban mindig rá vártam. Anya mesélte, hogy még nevet is együtt választottunk neki, mielőtt megszületett volna. Mikor kicsi volt és óvodába került, nem lehetett érteni amit mondott, mert egy kicsit „totán” beszélt. Nem minden hangot tudott tisztán képezni. Én értettem és segítettem az óvónéniknek megérteni Dalma beszédét, sőt még anyáéknak is, mert valamikor ők sem értették meg, hogy mit is akart mondani. Általában mint minden testvér, mi is sokat civakodunk, marakodunk, osztozunk. Néha össze is verekedünk, de a harag nem tart sokáig. Azért nagyon szeretjük egymást. Sokat szoktunk játszani, számítógépezni. A kedvemért Együtt Én és a testvéreim nagyon szeretjük egymást. Néha segítünk egymásnak a tanulásban, de inkább nekem szoktak segíteni, mert nekem nagyobb szükségem van rá. A tanulást úgy oldjuk meg, hogy egymásnak segítünk. Együtt megyünk az iskolába és vigyázunk egymásra. Mikor vége a tanításnak, megvárjuk egymást és úgy megyünk haza. Otthon együtt csináljuk meg a házi feladatot, és mikor végeztünk, utána játszunk. Örülök neki, hogy vannak testvéreim, mert így mindent meg tudunk oldani. Remélem mindenkinek olyan testvérei vannak, mint nekem. Pomázsnyik Dóra Annyira szeretem őt! Peres Zsuzsa vagyok, 10 éves és Gyürében lakom. Van egy kistestvérem Ágika. Ágika hatéves és nagymértékben látássérült. Azért, mert ilyen, még jobban szeretem. Nagyon szeretek vele játszani, és játszás közben mindenre tanítom. Tanítom beszélni és úgy utánoz, mint a papagáj. Ha a barátaimmal játszok, akkor ő is odatolakodik közénk, hogy ne hagyjuk ki a játékból. Nagyon sok barátom és barátnőm van, de akkor is a testvérem a legfontosabb. Nagyon szeretem a családomat, de a testvéremet Ágikát még jobban. Remélem egyszer a betegsége is javulni fog. Peres Zsuzsa Ő Ágika Elmúlt a féltékenység Én Szűcs Melinda Vanda vagyok, a 3. osztályba járok. A tesómat Tamara Csillának hívják és a nyolcadik osztályba jár. Tehát öt év van közöttünk. Örülök, hogy nekem van testvérem, mert sok gyereknek nincs testvére. Bizony szomorúak lehetnek, hogy nincs kivel játszaniuk. Én nagyon szeretem a testvéremet, mert sokat segít a tanulásban. Anya elmesélte, hogy amikor én megszülettem és hazahozta a kórházból, Tamara nagyon féltékeny volt, de tudta, hogy én még kicsi vagyok és kell vigyázni rám. Azóta ez a féltékenység elmúlt, hisz nagyobb lettem és nagyon szeretjük egymást. Sokat szokott nekem segíteni a tanulásban és vigasztal is, ha esetleg rossz jegyet viszek haza. Neki most a legfőbb gondja a továbbtanulás. Azért a sok tanulás mellett rám is szakít időt. Néha azért vitatkozni is szoktunk, mint a legtöbb testvérpár. Nagyon örülök, hogy nekem is van testvérem, hisz mindenben segít nekem és én is igyekszem segíteni a magam módján. Szűcs Meunda
