Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-06 / 55. szám

2001. március 6., kedd Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT A vér szava? CSERVENYÁK KATALIN Szeretném, ha történetemet megírná, hogy mások is tanuljanak belőle - ezzel kezdi jeligé­sen hozzám címzett levelét egy olvasónk. Majd így folytatja: „szüleim nagy veszekedés­sel váltak. Anyám 23 éven át elhitette velem, hogy apám gonosz ember, még az esküvőmre sem hívtam ezért meg. Apám erre nagyon megharagudott és 1, azaz egy forintért eladta a házát, víkendházát, kocsiját a gyámleányá­nak - vagyis jelenlegi felesége gyermekének, haszonélvezettel terhelve. Ügyvédtől meg­tudtam, így semmit sem örökölhetek utána, mert semmi nincs a nevén. Valójában én nem tehetek a kettőjük vitájáról, mégis én maradok örökség nélkül, és egy idegen ül bele a ne­kem jogosan járó családi vagyonba. Hát igazság ez?" Nekem a levélről legelőször azok az ártatlan gyermekek jutottak eszembe, akiket szüleik válásukkor egymás ellen igyekeznek felhasz­nálni. Addig górcsőinek, míg sikerül megutál- tatniuk vele a másikat. Elképzelem, mit érezhetnek azok a kislányok, kisfiúk, akiknek egyik napról a másikra meg kell tanulniuk: mostantól (bár él) számukra nem létezik, nem létezhet az apjuk vagy az anyjuk. És egyik fel­nőttnek sem jut eszébe, hogy ezt a lelki prob­lémát a gyereknek nincs isivel megbeszélnie. Este nem bújhat oda a mami mellé, fülébe súgni, hiányzik a papa. Vagy fordítva: a papához, hogy vágyódik a mama után... Soha nem fogom megérteni: az évek múlá­sával miért nem képes csitulni a harag, a düh, a sértődöttség. Úgy gondolom, az egy dolog, hogy két felnőtt között megromlik a kapcsolat (tehát nem arról van szó, hogy csirkefogóvá, rongy emberré válik a másik) és ezért külön­válnak útjaik, de attól hajdani szerelmük (még ha utóbb tagadják is) gyümölcse, a gyerek, még közös. Levélírónk édesanyja - amin később, mint kiderült, fia sem kívánt változtat­ni - úgy döntött: a gyerek csak az övé. Most vált csak fontossá az apa, amikor pénzről, örökségről lehetne szó. Egy idegen ül bele a nekem jogosan járó családi vagyon­ba - írja a fiú, akinek talán eszébe sem jut, hogy a gyámleány szereti, s majd ha kell, ápolja is azt az embert, aki az édesgyer­mekének még az esküvőjén sem hiányzott. Bizalmatlan diszkoszvető Ferter János rajza HÍREK □ Nyilvános fórum A Nyíregyháza-Sóstó termálturizmus fejlesztési projektjét ismerteti az érdeklődőkkel Rabóczki László, az ÉPKER ügyvezető igazgatója március 6-án 14 órá­tól a sóstógyógyfürdői Fürdőházban az Építéstudományi Egyesület által szervezett fórumon. □ Vasúti szakképzés Az Idén bővíti kép­zési profilját a záhonyi Kandó Kálmán Közép­iskola. Ősztől az érettségizettek számára két­éves vasútüzemvitel-ellátó szakképzést indí­tanak. A résztvevőkkel a MÁV tanulószerző­dést, a 3,5-es tanulmányi eredményt elérők­kel pedig külön ösztöndíjszerződést is köt. □ Véradás Kedden a Nyíregyházi Főiskola kollégiumába délelőtt 9-15 óra között, Domb- rádon a művelődési házba 8-14 óra között várják azokat, akik segíteni szeretnének. Alku nélkül drága és tervezhetetlen A piac sokszereplőssé módosult, a termelők pozíciója mégsem akar javulni A termelők információra éhesek Nyéki Zsolt felvétele Nyéki Zsolt Baktalórántháza (KM) - Ko­rántsem annyira ráérős, jö­vőt érintő kérdés a mezőgaz­dasági termelők szövetkezé­se: összefogással már most tekintélyes pénzt takaríthat­nának meg a gazdák. Csaknem háromszáz megyei kis- és nagytermelő, a téli integrált gyümölcstermesztési és metszési tanfolyam résztvevői tanácskoz­tak erről nemrégiben Baktaló- rántházán. Az előadók a téma közepébe vágva leszögezték: tu­domásul kell venni azt, hogy az uniós csatlakozás előtt meg kell szerezni a versenyképesség meg­őrzéséhez szükséges ismerete­ket, s ezzel egy időben ki kell alakítani a termelés megfelelő szervezeti formáit. Csökkenő támogatás Addig rendben is van, hogy rendszerváltással együtt szakí­tottunk a régi gazdálkodási tí­pussal is, de a tulajdonviszonyok átrendeződésével eltűntek a ter­melést és értékesítést szervező egykori szövetkezetek. A piac sokszereplőssé módosult, a ter­melők alkupozíciója sehogy sem akar javulni, ennek ellenére a stratégiai szövetségek megköté­sére kevés hajlamot mutatnak. Ez tarthatatlan, hiszen az eszkö­zök és anyagok beszerzésétől az éves munkák elvégzésén át az értékesítésig minden összehan­golatlan, s ez a gyakorlat drága és tervezhetetlen. Új piacokat kell szervezni itt­hon és külföldön, de amíg Ma­gyarországon beszélünk erről, addig a külföldi nagyvállalatok építik azt. A nagy tömegeket vonzó, hatalmas forgalmú áru­házláncok polcain a lehetőségek­hez képest messze elmaradó arányban található magyar ter­mék. A kivitelben sem lesz könnyebb a helyzet: a hamaro­san megszűnnek a piacra jutást segítő állami támogatások, s vál­lalkozói alapokra helyezve kell külföldi értékesítési csatornákat találni. TVianoni piacok Egy jó ötlet is elhangzott: Ma­gyarország keleti térségének a hazánkba települő áruházláncok mintájára lenne célszerű keres­kedelmi egységeket létesíteni a szomszédos országok határmenti területein, Ungváron, Munká­cson, Szatmárnémetiben, Kolozs­váron. Trianon előtt egyébként is jellemzően ezek a nagyváro­sok nagy felvevőpiacot jelentet­tek a Nyírségben és az egész északkeleti termőtájon megter­mett zöldségnek és gyümölcs­nek. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni: az Európai Unió előcsatlako­zási alapjainak támogatásaira az új típusú szövetkezetek tagjai lé­péselőnnyel pályázhatnak. A me­gyei FM-hivatalok fogják össze az idén huszonhétmilliárd forin­tos kerettel bíró SAPARD-prog- ramot, fogadják majd a pálya­munkákat, s továbbítják minisz­tériumi döntésre. Ezért beszélt a Termelők Értékesítői Szövetke­zeteinek uniós elismerésének rendszeréről és ellenőrzési gya­korlatáról a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárrendtartási Hivatalának munkatársa, Kalauzné Mészáros Ágnes. Kezdeti problémák A francia példa alapján elmond­ható: a szövetkezések jellemzője a közösen szervezett értékesítés, a kölcsönös adat- és információ­szolgáltatás, hozzájárulás a mű­ködés és a fejlesztés költségei­hez. Egy alakuló szövetkezés elismerési tervet készít, ez öt év­re szól, tartalmazza a megvalósí­tás éves ütemezését, a minimális taglétszám és a minimálisan for­galomba hozható áruérték telje­sítését, de bemutatja a szövetke­zés munkája során alkalmazni kívánt eszközöket. Magyarországon egy 1999-ben közzétett rendelet teszi lehetővé a TÉSZ-ek alakításának támoga­tását, de 2000 végéig mindössze négy TÉSZ kapott elismerést. A problémák mindjárt a jogi elis­mertetésnél kezdődnek, a szak­értők a szövetkezeti forma beje­gyeztetését javasolják. A kérvé­nyekből kitűnik: gyakran nem veszik be az alapszabályokba, hogy tagok kizárólag regisztrált zöldség-gyümölcstermelők lehet­nek. Gondot okoz a minimálisan előírt 15 tag és 150 millió forin­tos éves árbevétel a tagok zöld­ség-gyümölcsértékesítéséből, de jó tudni: az előzetes elismerés feltétele 8 tag és hatvanmillió fo­rint. Egyelőre kissé bonyolult­nak tűnik az árbevétel számolá­sának módja is, de az új típusú szövetkezések előtt ez sem lehet akadály. Arany­lakodalom Papp István és neje, Majtényi Julianna a na­pokban ünnepelték Nyír­bátorban házasságköté­sük ötvenedik évforduló­ját. A jeles esemény al­kalmából az idős házas­párt három fia, menyei, hat unokája, valamint a testvérek köszöntötték Amatőr felvétel fki s * ' 'C * •t 1 é* f # UÉ/ \ < Téli tárlat Vaja (KM - B. I.) - Bezárta ka­puit Vaján a II. Téli Alkotótábor. A műhely munkájában tíz mű­vész vett részt. Harangozó Mik­lós, Domocos loan, Pálfy István, Pálfy Julianna, Podolyák Vil­mos, Pócsai András, Tarr János, Tikosi Zoltán és Vassy Erzsébet gondtalan körülmények két he­tet tölthetett a művészeket ked­velő és patronáló településen. A művésztelepen sok szép alkotás született, amiről bárki meggyő­ződhet. Ugyanis az ott készült festményekből kiállítás nyílt szombaton a vajai polgármesteri hivatal dísztermében. MEGKÉRDEZTÜK: AGGASZTJA-E AZ ÁRVÍZ? H a ilyen intenzitással esik az eső, még ko­molyabb lehet a helyzet, de én már most aggó­dom. Régóta égető prob­lémának tartom országos szinten azt, hogy a bizto­sítók sajátságosán keze­lik az árvíz által veszé­lyeztetett területen élő­ket, akiknek mindez jog­gal sérti állampolgári mivoltukat. Vajda Tibor, LÁTSZERÉSZ S ajnos, nagyon is megérint az árvízi helyzet, hiszen anyóso­méinak közel harminc éve ki kellett költözniük a nagyhalászi lakásukból a Tisza látványosan megemelkedett vízszintje miatt. Rendszeresen gondozni, építeni kell a gátakat, hiábavaló az utolsó pillanatban kapkodni... Gyömbírné Balogh Krisztina, védőnő S ok rokonom lakik folyőközelben: Gerge- lyiugornyától Lónyán át Tiszanagyfaluig élnek a hozzátartozóim. Az utób­bi áradást személyesen is átéltem, láttam, mi­lyen riasztó volt a vízál­lás a Morotvánál. Szeren­csére most nincs akkora veszély, de a gátak több törődést érdemelnek a je­lenleginél. Tusa Tibor, NYUGDÜAS I zgalommal hallgatom a híreket, és óhatatlanul is felmerül bennem: va­jon miért építkeztek az emberek olyan helyre, ahol gyakran veszélyez­tetve érzik magukat? Tu­dom, ez számukra szív­ügy, oda kötődnek, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kellő védettséget élvezze­nek. Dr. Csiszár GusztAvné, NYUGDÍJAS A zt tapasztalom, hogy amikor tényleges az árvízveszély, akkor az il­letékesek tüneti kezelés­sel próbálnak úrrá lenni a bajokon, ezzel ideig- óráig orvosolják a problé­mákat. Mivel a gátrend­szer egészében elavult, fo­lyamatosan kellene rend- betenni, az már késő, ha a kritikus időszakban aggodalmaskodunk. Nrmbs LAszló, ELADÓ Kérdezett és fényképezett: Ladányi Tóth Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents