Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-03 / 53. szám

2001. március 3., szombat Kelet«» hétvégi 9. oldal A HÉT SZTORIJA A művész kamerája Marik Sándor Fényképezőgép van kicsi és nagy, fém és műanyag, eldobható és milliós értékű. És van cseresznyefából egye­dileg készített, amelyhez a fém tarto­zékok csillogó rézből dukálnak, har­monikája hatvan centiméterre nyílik, lapjai pedig úgy dőlnek előre, hátra, jobbra és balra, mint egy balerina. Ezt az utóbbi alkotást Nyíregyházán sok száz órai aprólékos munká­val Soltész István gé­pész üzemmérnök ké­szítette, aki autonóm fotósként, művészként szerzett nevet a fotog­ráfia világában. A gép olyan lett, amilyet megrendelője kívánt.- Nem mondhatom, hogy már kisgyerek­ként is fotóművésznek készültem, sőt tiné­dzser koromig fényképezőgépet sem vettem a kezembe - emlékezik Soltész István.- Amikor édesapám negyvennégy éves korában meghalt, én még csak tizenhat éves voltam és mérnök akartam lenni. Ám maradt utána tízezer fénykép, amit én el­kezdtem rendszerezni. Apám jó amatőr fo­tós volt, megörökítette Tibolddaróc min­dennapjait, azt a közeget, amelyben élt: születéstől házasságkötésen át temetésig, pincézéstől szüreten át vadászbankettig - mindent. Művészettörténész, Bán András segített a rendbetételben, a munkát ösztön­díjjal a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A válogatás a Miskolci Galériában, majd Pécsett, a kortárs magyar fotográfia egyéni teljesítményeként önálló kiállításban ke­rült az érdeklődő közönség elé. E munka közben megismerkedtem a fotózás elméle­tével, gyakorlatával, történetével, sok-sok műhelytitkával és - édesapám Yashica gé­pével elkezdtem én is fényképezni; azt gon­doltam, természetfotós leszek. A fotográfia alkotóműhelye A fiatalember mégis mérnök lett, hobbija azonban fő elfoglaltsággá lépett elő. A Ma­gyar Fotóművészek Szövetsége tagsága ösz­töndíjakat, kiállításokat tett lehetővé, ké­sőbb azt is, hogy a Nyíregyházi Főiskolán rajzszakosokat oktathasson a vizuális ábrá­zolás mesterfogásaira. A szabolcsi megye- székhely kiváló helyszínnek bizonyult, hi­szen városunkat - a Nyíregyházi Fotóklub alkotóműhelyének eredményeképpen - a kortárs fotográfia egyik fontos szellemi köz­pontjaként jegyzik. És egyszer csak eljött az a pillanat, ami­kor a mérnök és a fotóművész egyszerre akart kiteljesedni. Olyan géppel fényképez­ni, amelyet maga álmodott meg, és saját két kezével készített el. Egy ilyen álomgép - ha venni kellett volna - több évi jövedel­mébe kerül. Olaszországban a Gandolfi- család generációk óta készít fa kamerákat; minden darabra hosszú ideig kell várni. Az első gép elkészült, azóta az Argentum nevet viseli a masinák gyarapodó családja (tekintettel az ezüst kitüntettet szerepére a A művész-mérnök által készített kamera fotográfiában). Miért jobb valójában egy ilyen gép, mint a készen kapható csúcs- technika? Az első a perspektívakorrekció, amire, vagy inkább hiányára mindenki lá­tott már példát: piramisformájú házak, dő­lő tornyok képében. A másik a film: ebbe a gépbe 18x24 cm-es alapanyag kerül, ez olyan felbontást tesz lehetővé, ami a külö­nösen igényes munkához kell. A díjnyertes reklámfotók java például ilyen kamerákkal készül. És végül a kézi munka varázsa - a különbség olyan, mint egy szalagon készü­lő autó és egy egyedi Rolls Royce között van. Ma már a szakmában tisztelik a Soltész-Argentum nevet, a művésztársak közül is többen ilyen gépet szeretnének. Ötvenhat éve történt Nyíregyházán Kevés a petróleum, nincs lámpa, a legsürgősebb problémák egyike lett a villanykérdés 1945. év eleje úgy volt, mint most. A háború forgó­szele már elhagyta Nyíregy­házát. Elkezdődött a hely­reállítás. A lakosság türel­metlenül várt arra, hogy ki­gyulladjon a villany. Hogy milyen küzdelem folyt hó­napokon át a villanyvilágításért, azt jól visszaadják a Magyar Nép, a korabeli újság cikkei. 1945. január 4. Lesz villanyunk. A borsodi bá­nyákból naponta öt vagon szenet kapunk Bizonyosra vesszük, hogy Nyíregyháza közönsége társadal­mi különbség nélkül örömmel fogadja a jó hírt, hogy lesz villa­nyunk. A legnagyobb elismerés­sel és hálával tartozunk Bácsik József helybéli cukrászmester, nemzetgyűlési képviselőnek, aki egyedül tárgyalt két héten át Miskolcon és az ő érdeme, hogy sikerült a borsodi bányákkal olyan megállapodást kötnie, hogy biztosít városunknak na­ponta öt vagon szenet. Az ellenszolgáltatást termé­szetben adjuk, zöldségféléket és élelmiszereket küldünk a szé­nért. Ezzel nemzeti célt szolgá­lunk, mert az éhező borsodi bá­nyamunkások nehéz helyzetét enyhítjük. Ismeretes, hogy a né­metek kifosztották őket, s felse­gélyezésükre országos gyűjtési mozgalom indult. A szén szállítá­sát is biztosította Bácsik József. Miskolcról Debrecenbe utazott és ott az orosz követség előzé­keny hozzájárulását sikerült el­nyernie ahhoz, hogy a Nyíregy­házára szállítandó szénhez meg­felelő vagon és kíséret álljon rendelkezésre. A szállítás már a közeli na­pokban megindul és így remé­nyünk van arra, hogy Nyíregy­háza a közeljövőben villanyvüá­Hajnal Béla Mottó: Mondd meg mivel töltőd az időt, s megmondom ki vagy! (Andersen) A slágerből idézett nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás vágyától a min­dennapi valóság majdnem olyan távol van, mint a csak „ehess, ihass, ölelhess, alhass!” szükség­lettől „a mindenséggel mérd magad!” életforma megfogalma­zása. Az életmód megismerésének egyik legjobb módszere az idő­mérleg-kutatás, amit Magyaror­szágon a KSH 1963, 1976, 1986 és 1993 után 1999-ben megismételt. Kereső-termelő munka A nyolcvanas évek közepe óta a gazdasági szerkezet átalakulása, a magánszektor térhódítása, a munkanélküliség megjelenése és más változások hatására négyötö­dére csökkent a kereső-termelő munkára fordított társadalmi időalap. A jövedelemkiegészítő munka mennyisége a felét sem éri el a korábbinak, ami azt jelenti, hogy a második gazdaság (a munkaidő után végzett tevékenységeket je­lenti) a teljes kereső-termelő (A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója) A „villanytelep" ma... gítást kap, ami egyben azt is je­lenti, hogy az ipari üzemek is megindulhatnak. 1945. február 10. Lesz vüágításunk, ha segítünk a villanytársulaton Hónapok óta várjuk, hogy vil­lanyvilágításunk legyen. Kevés a petróleum, nincs lámpa, sem gyertya, így érthető, hogy a leg­sürgősebb problémák egyike lett a villanykérdés. Az áramot szol­gáltató gépeket a villanytelepet rendbehozták. A szén kérdése is megoldható, mert a borsodi bá­nyák biztosítanak naponta any- nyi vagon szenet, amely elegen­dő nemcsak a városi világításra, hanem az itteni üzemek üzem- bentartására is. A villanyvüágí- táshoz szükséges szénbeszerzés költségeire nagyobb összegű pénzre van szükség a villanyte­lepnek. Ezért kéréssel fordulnak a villanyáramot fogyasztó közön­séghez. Mindenki a havi fogyasz­A szerző felvétele tásnak megfelelően három havi előleget bocsásson a villanytár­sulat rendelkezésére. Ezzel elő­segítik a villanykérdés gyors megoldását. Nem jelent külön kiadást sem. Mindössze annyit jelent, hogy a közönség az áram- fogyasztás költségét három hó­napra előre kifizeti. 1945. április 20. A város szénellátása hosszabb időre biztosítva van! Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy vasárnaptól ren­des áramszolgáltatás lesz Nyír­egyházán. A villanykérdés hóna­pok óta vajúdó problémája ezzel véget ért és minden reményünk megvan ahhoz, hogy a város áramszolgáltatásához szükséges szénmennyiség a jövőben is biz­tosítva lesz. Értesüléseink Sze­rint Szabolcs vármegye közellá­tási kormánybiztossága közvet­len tárgyalásokkal olyan megál­lapodást létesített a borsodi szénbányákkal, amelyek ered­ményeképpen a város szénszük­ségletét hosszabb időre biztosíta­ni tudják. 1945. április 29. Vasárnap kigyulladnak a vil­lanylámpák Nyíregyházán. A hónapok óta tartó villany­kérdés problémája Nyíregyházán végre megoldáshoz jutott. A sok súlyos gazdasági feladat között a város közönségét és vezetőségét egyaránt a legsúlyosabban érin­tette a villanyvilágítás problémá­ja. Különböző próbálgatások és megoldások után végre vasár­naptól, áprüis 29-től kezdve, is­mét felgyulladnak a villanylám­pák Nyíregyháza lakásaiban. Ez a hír bizonyára általános örömet kelt a város közönsége körégben. Az üzemek, főképp a malmok megindításával a város közel­látása is javulni fog. Polgármesteri közlemény: Ér­tesítem Nyíregyháza város la­kosságát, hogy a Nyíregyházi Villamossági Rt. folyó hó 29-én vasárnap délelőtt 10 órakor a vil­lamosáram szolgáltatást megkez­di. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a lakóépületekben az eset­leges rövidzárlatok elkerülése végett a szükséges elővigyázati intézkedéseket tegye meg, a sé­rült vezetékeket hozassa rendbe, vagy a megrongált vezetékek ki­kapcsolása iránt azonnal intéz­kedjen: Fazekas János sk. Biztosan vannak még élő ta­núi ennek az időszaknak. Ők el tudnák mondani, hogy végül ki- gyulladt-e a villany az ígért va­sárnapon. Ma már egy percet nem bírunk ki tv, hűtő, számító­gép és egyéb villamosberendezés nélkül. Jó azért, ha a fiatalok megtudják, hogy üyen idők is voltak és szüleik, nagyszüleik mindezt átélték. Szitha Miklós VENDÉGSOROK Időmérlegünk serpenyői munka negyedéről nyolcadára csökkent. A férfiak mintegy egy- harmaddal fordítanak több időt kereső- és termelő tevékenységre, mint a nők. Fordított a helyzet a háztartási és a gyermekgondozá­si munkák esetében, ahol viszont a nők háromszor annyi időt tölte­nek el ezekkel a tevékenységek­kel, mint a férfiak. Az elmúlt évtizedekben a mun­kaidő szabályozása következté­ben is csökkent a foglalkoztatot­tak napi, heti és éves munkarend szerint teljesíthető ideje (1963- ban 6 napos munkahét, heti 48 óra, 1976-ban kéthetenként sza­bad szombat, heti 44 óra, 1986-ban 5 napos munkahét, heti 40 óra) - emellett növekedett a szabadsá­gon tölthető napok száma is. A kereső-termelő munkát végzők visszaesése mellett a munkatevé­kenységekre fordított idő rövidü­lése is jellemzővé vált. A férfiaknál - 1986-hoz viszo­nyítva - a ténylegesen munkát végzőkre számított napi átlagos idő (beleértve a szombatokat, a vasárnapokat és az ünnepnapo­kat is) 451 percről 424 percre, a nőknél 340 percről 331 percre csökkent. Új jelenség viszont, amiről egyes - főleg multinacio­nális - cégeknél dolgozók számol­nak be, hogy a heti törvényes 40 órás munkahetet illik rendszere­sen túlteljesíteni. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a küencvenes évtized végé­re is fennmaradt az a munkacent­rikus életforma, amely másfél év­tizeddel korábban jellemezte a magyar társadalmat, bár a fér­fiak körében némi mérséklődés következett be. A korábbi nem­zetközi időmérleg adatok szerint a munkában töltött idő az euró­pai országok között hazánkban a leghosszabbak közé tartozott, a munka hatékonysága viszont igen alacsony volt. Az országon belüli eltérések a főváros és Nyu- gat-Magyarország előnyét mutat­ták, mivel az országban éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben volt leghosszabb a munká­ban töltött idő. Fiziológiai szükségletek A társadalmilag kötött idő mel­lett a másik nagy időfelhasználá­si csoport a fiziológiai szükségle­teké. Az ide tartozó időráfordítás 1999-ben a foglalkoztatott férfiak­nál 638 perc, a nőknél 634 perc volt. A nők szinte percre pontosan 8 órát alszanak, a férfiak 9 perccel kevesebbet, de a férfiak kényel­mesebben étkeznek és ivásra is több időt fordítanak. Az alvás időkerete mind a férfiaknál, mind a nőknél mintegy 5 szá­zalékkal szűkült, az étkezés, testi higiéné, pihenés együttes ideje viszont 8 százalékkal növe­kedett. Kultúra, sport, hobbi A szabadon felhasználható időke­ret 16 százalékos növekedése elle­nére még nagyon messze va­gyunk a nyolcórányi szórakozás­tól. Ez az idő a foglalkoztatott fér­fiaknál 231 perc, a nőknél mind­össze 189 perc. Lényeges szerke­zeti átrendeződés jellemzi a szel­lemi-fizikai rekreációra szánható időalapot. Tovább növekedett a televízió központi szerepe, a tévé előtt felhasznált idő a korábbinak másfélszeresére nőtt, ezzel 60 szá­zalékra emelkedett a tévénézés összes szabad időn belüli aránya. Az általános tendencia az, hogy minél alacsonyabb az iskolai vég­zettség, annál hosszabb a tévéné­zéssel töltött idő hozza. Jelzésér­tékű, hogy a 8 általánossal vagy kevesebbel rendelkező férfiak kö­rében a nyolcvanas évek közepé­hez viszonyítva 52 százalékkal, a diplomások körében csak 11 szá­zalékkal nőtt a televíziónézéssel töltött idő. A tévézés függ az élet­kortól is: a 20 év alattiak időrá­fordítása például csak 60 százalé­kát teszi ki a 60-74 évesekének. A tévénézésre fordított idő mennyi­ségét és szabad időn belüli ará­nyát tekintve távolodunk a polgá­ri hagyományokkal rendelkező vonzó európai mintáktól, egyre inkább egy tévéközpontú ameri­kai szabadidő-szerkezet felé köze­lítünk. A kultúra közvetítésében az ol­vasásnak korábban meghatározó szerepe volt. A férfiak körében az olvasásra fordított idő a kéthar­madára, a nőknél háromnegyedé­re csökkent. A 15-19 éves férfiak­nál a csökkenés drasztikus (39 percről 13 percre), de a nőknél is feltűnő mértékű (33 percről 17 percre). Növekedett viszont a sétára, sportra fordított idő mintegy 10 százalékkal, de a hobbik is egyre fontosabb szerepet kapnak éle­tünkben (főleg a kedvenc állatok­ra szánt idő révén). Legnagyobb arányban, mintegy 60 százalék­kal a vallásgyakorlásra fordított idő emelkedett, a férfiaknál kb. háromszorosára, a nőknél kétsze­resére, de a vallásgyakorló nők így is kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Az 1999-es időmérleg eredmé­nyeinek sok vonatkozása arra utal, hogy a rendszerváltásnak feltehetően jelentő szerepe volt abban, hogy számos hazai időfel­használási tendencia piacgazda­sági országokra jellemző vonáso­kat hordoz magán.

Next

/
Thumbnails
Contents