Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-29 / 74. szám

2001. március 29., csütörtök Kelet«? HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT MEGKÉRDEZTÜK: MIT TESZ A TAVASZI FÁRADSÁG ELLEN? Tragédia - a lelkekben Györke László /\ köldökzsinórjától Trianon óta megfosz­tott Bereg eddig is sokat nélkülözött. Elma­radott megyénknek is leghátrányosabb kisrégiója ez rossz utakkal, egy-egy faluban harminc-negyven százalékos munkanélküli­ségi rátával. Itt még a mobiltelefonok is csak hellyel-közzel működnek. Beregnek vannak olyan kistelepülései, amelyek a perifériára vetettség miatt szinte szemünk láttára sorvadnak el. Ijesztő pél­dául a sok-sok lakatlan régi parasztház lát­ványa. Számomra mindig kedves volt ez a Tisza és az országhatár közé zárt tenyérnyi Be­reg. Békeidőben nemcsak a barátságos táj, a szelíden kanyargó Tisza vonzó, hanem az itt élő emberek nyíltsága, őszintesége, köz­vetlensége és messze földön híres vendég­szeretete is. Idős bácsik, nénik, akiknek pe­dig minden fillér számít, nem mulasztják el megkérdezni: „Tetszett-e már ebédelni?" Mert errefelé illik megkínálni a vendéget. Most ez a kicsi Bereg nagy bajban van: nagyon sok ember számára teljesen bizony­talanná, szinte kilátástalanná vált a jövő. De a beregi ember nem tud kibújni a bőréből. A tragédia dacára is működnek a reflexek, a beidegződések. Járva a szerencsétlenül járt falvakat, sokszor találkoztam olyan embe­rekkel, akik feltették a kérdést, szinte rögtön a köszönés után. Volt, aki hozzátette: saj­nos hellyel nem tud kínálni. Az egyik percről a másikra fedél nélkül maradt beregi emberek közül sokan csak akkor fogták fel igazán, hogy mi történt, miután visszatérhettek falujukba. Előttem van annak a jándi asszonynak az arca, aki sokáig meg sem tudott szólalni, viszontlátva a nemrég felépült családi fészket. Csak né­zett maga elé és hallgatott. Aztán csende­sen elkezdtek potyogni a könnyei. A fal felé fordult, mert restellte... Beregben most sokan bíznak abban, hogy újjáépítik házaikat. Teljes kártalanítást kapnak. Mert a maguk erejére most már nem támaszkodhatnak. Nincsenek tartalé­kaink, mondta egy vámosatyai asszony. Ha újjáépülnek is a házak, a rettenetes tragédiát lelkileg igen nehéz lesz kiheverni. Nyomortelep a város peremén A Huszár-telep jövőjét a bölcsőde, az óvoda, az iskola jelenti, bár a normák ütköznek (1.) E n egyáltalán nem ér­zem magamon a tava­szi fáradságot, és nagyon várom a tavaszt. A jó, kellemes, napos tavaszi időt. Otthon a ház körül is sok lenne a tennivaló, de az eddigi esős idő gyakran megálljt paran­csolt a kertészkedésben. Két gyermekünk van, ilyenkor több gyümölcsöt fogyasztanak: banánt, kiwit és narancsot, de ezeket én is szívesen megeszem. Hegedűs Lászlómé, ÜZLETVEZETŐ-HELYETTES M i gyógyszerészek, novembertől aprán­ként már találkozhatunk a kórokozókkal a betérő betegek révén, így a szer­vezetünk már felkészül­ten, nagyobb ellenállás­sal fogadja az influenza­járványt. Ilyenkor sok C- vitamint és multivita­mint fogyasztok, és hát több gyümölcsöt, sava­nyú káposztát. Engem az óraigazítás viselt meg jobban, két hét kell, míg magam is átállok. Gresó Tibor, GYÓGYSZERÉSZ N em nagyon szoktam beteg lenni, az inf­luenzajárvány az idén sem döntött le a lábam­ról. Viszont sokkal in­kább megvisel az állandó időjárás-változás, mert­hogy frontérzékeny va­gyok. Most szaladgálnak rendesen az időjárási frontok. Elővigyázatos- . Ságból azért több déli­gyümölcsöt fogyasztok, és vitaminkúrának is alávetem magam. C és B vitaminokat szedek. Nagy Krisztina, ÁPOLÓNŐ Szőke Judit Nyíregyháza (KM) - Ezer em­ber (csak becsülni lehet, hi­szen jönnek-mennek), 290 lakás (20 lakhatatlan), 270 család. A többi otthon zöme sem alkalmas szinte semmi­re, lakni bennük emberhez méltatlan. Aki a Huszár-telepre érkezik, számoljon azzal, az egy másik világ - a szerencsés többség számára szokatlan törvények­kel. A családok kilencverí százalé­ka roma, az átlag gyereklétszám három. Jellemző több generáció egymás mellett élése. Az a kirí­vó, ha valakinek van munkahe­lye. Hol van víz, hol nincs A telepiek fele rokkantnyugdí­jas, szociális járadékos. Aki dol­gozik, alkalmi munkát vállal, vasazik, papírozik. A telepen lé­vő két üzemben nem ők a fő ter­melőerő. Szinte az egyetlen meg­élhetési forrásuk a társadalmi jövedelem. Egy főre nemigen jut több átlag 10-13 ezernél. Hol van víz, hol nincs, mikor ég a vil­lany, mikor nem a többségnél. Hiábavalónak tűnik a küzdelem a szenny ellen, a nyomor is el­lenáll. Itt van a bűnözés meleg­ágya, virágzik a prostitúció, megjelent a drogkereskedelem, csak a kamatosoknak megy jól a sora. Ahol fordul a busz, ott van a T. Az az épülettömb (a néhány méterrel arrébb lévő iskolával kiegészülve), mely a Huszár-te­lep számára a kapaszkodót, a túlélést jelenti. Egyet akarnak - más-más feltételekkel. Bölcsőde, óvoda, gyermekjóléti részleg, idősek klubja. Egytől egyig nem romák, akik a városból kijárva tesznek, dolgoznak értük, az ér­dekükben. Ezek az intézmények modellek, minták. Szakács Erika az idősek klub­jának a vezetője több mint négy éve. Kihívás - ezt tartja munká­ja lényegének. Az egykor szebb napokat látott tiszti étkezőben ma húsz férőhelyen pillanatnyi­lag tíz idős, illetve rászoruló sze­mélynek biztosítanak nappali el­látást, programokat és további 16 főre főznek. Meleg van, egy­szerű kényelem, háromszori koszt, tévé, kártya, újság, mosá­si, fürdési lehetőség. A város más részeiből is járnak ide az el­látásért, már aki vállalja a ká­Ellentámadás Ferter János rajza S ikerült az idén is be­tegség nélkül megúsz­ni a telet, viszont úgy ér­zem, mintha egy kicsit most kerülgetne a nátha. Ebben a változékony, je­lenleg éppen szeles, mord időben nem csoda, ha az ember meghűl. Reggel nehéz eldönteni, hogyan is öltözzünk. Té­len alkalmanként vita­minkúrára fogtam ma­gam, de úgy látszik, hogy újból el kell kezde­ni, nehogy baj legyen! Papp Tamás, IRODAVEZETŐ Látkép a telepről tyús járda, a rossz út, akár az aluljáró kockázatát. A térítési díj jövedelemfüggő, a legkeve­sebb napi 94, a legtöbb 470 forint. Ez utóbbi kategóriát egy klubtag egyedül képviseli. A Napsugár bölcsőde konyhá­ja főz az időseknek is. Ott, tu­dom meg a hetedik éve itt dolgo­zó Szokolyiné Koczka Judittól, akinek szavaiból kiderül: a ki­használatlanság miatt tavaly nyártól 30-ról 15 férőhelyesre csökkentett bölcsiben mindig telt ház van. A három gondozónő rászorultsági alapon bekerülő kicsikről gondoskodik. A csalá­dok többsége 50 forintot fizet na­ponta. Elfogadható szinten gon­doskodnak a szülők a csemeték­ről, alkalmazkodnak a házirend­hez, partnereik a gondozónők­nek - ez a tapasztalata. Nem félnek Bekukkantunk a csoportszobá­ba. Épp tízóraiznak a csöppsé­gek, beszoktatós anyuka kuco­rog a széken. A kislányát lesi. Elégedett lehet, nem kell a két­éveseket sem figyelmeztetni, tör­lik a szájukat a szalvétával, s odacsetlenek-botlanak (csak mert az idegen néniről le sem veszik a szemüket) vele a szeme­teshez. Itt is gondoskodásra szorul, aki idős és itt is gyerek a gyerek, nem bánták meg, hogy ide jöttek dolgozni, még akkor sem, ha a környezetük sajnálkozott annak A szerző felvételei hívják. Az biztos, felszereltségét bármelyik belvárosi elitovi iri­gyelheti - különös tekintettel a csodálatos tornateremre. A Lé­pésről lépésre programot a Soros Alapítvány támogatta. Boros Ist­vánná, a tagóvoda vezetője 1972 óta jár ide, a „dolgozóba”. Akkor még katonatisztek laktak itt, má­ra azonban rettenetes lett a sze­génység, nap mint nap meg kell küzdeniük hol a higiénével, hol a kettős neveléssel, a normák üt­közésével. Nincs különösebb gondjuk egyébként, szót lehet itt érteni a testvérrel, az anyuká­val. Az intézmény minden érte­lemben nyitott. Az ünnepségek, műsorok előkészületeiben, a ze­nélésben, éneklésben különösen szívesen vesznek részt a csalá­dok. Az óvoda próbál segíteni azon, akin látszik, nem boldogul, gondja van. Ott a helyük Elismerés illeti a törekvő embe­reket. Csak két-három (ők egy- gyerekesek) család fizeti a napi maximumot, a 123 forintot, ami már így is támogatott összeg. Előfordul ugyan, hogy a kicsi ugyanabban a ruhában jön reg­gel, amiben előző este elment, de vágynak az óvodába. A beiratko­zás sem úgy megy, mint máshol. A plakát helyett az óvónők nya­kukba veszik a telepet, házról házra járnak: na, akkor hány 3-6 éves is van? Mert mindannyiuk- nak az óvodában a helye! S zerencsére az influen­za elkerült bennün­ket. Az úgynevezett tava­szi fáradság jeleit eddig nem tapasztaltam maga­mon, de az óraátállítás kissé megviselt. No meg ez a lehetetlen időjárás! A gyermekeimnek vita­minkúrát tartok, több gyümölcsöt adok nekik. Az óvodában igyekszünk a gyér napsütést kihasz­nálni, ha előbúvik a nap, csoportosan felkereke­dünk egy kis sétára. Paczáriné Kürti Erzsébet, óvónő idején: szegény, mit követhetett el, hogy a Guszevbe száműzték. A telepen a kis sikernek is nagy az értéke. Ez a kérdésemre a vá­laszuk, meg hogy nem, nem fél­nek. A bölcsődei dolgozóknak jár telepi pótlék, ennek összege öt éve változatlan, bruttó ezer fo­Az oviban jó rint. Rosszak, huzatosak a nyí­lászárók, belül még hagyján az állapot, de kívül málik a vakolat. A bölcsődében tárcsás mosógép­pel mosnak (talán a városban egyedül), kerülgetik a hatalmas, de használhatatlan negyvenéves ipari mosógépet. A tagóvoda az anyaintézmény nevét viseli: Kincskereső, így HÍREK □ Új helyen A Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatala új helyre, a Nyíregyháza, Mártírok tere 9. sz. irodaház V emeletéről április 1-jén a Szak- szervezetek Házába költözik. □ Móricz-hét A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Általános Iskola az idén április 2-5. kö­zött rendezi meg a szokásos Móricz-hetet. Az ünnepi hetet az (ró unokája, Kolos Virág nyitja meg hétfő délelőtt 9 órától, majd ezt követően rendhagyó irodalomórát tart az is­kolában. □ Nyugdíjasklub Szakolyban A szako- lyi Petőfi Sándor Művelődési Házban március 30-án, péntek délután öt órától tartja alaku­ló ülését a község nyugdíjasklubja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents